Nem tudtam mennyi idő telt el, vagy hogy hol is vagyok valójában. Mint ha valaki halkan sugdolózott volna. De ősszintén abban sem voltam biztos! Fogadni mertem volna hogy csak képzelődöm. Biztosan csak álmodtam! Csak nem értem!? Miért fáj akkor annyira a fejem. Na és ez?? Megint ezek a hangok! Egyik sem ismerős. Még is mi a fene folyik itt?! Csak bátorság kislány! Mint régen, amikor eltörtél néhány értékes vázát. Minél hamarabb bevallód, annál hamarabb szabadulsz. Ebben az esetben talán menekülsz.?? Nem tudtam mire számítsak, egyáltalán nem. De túl kellet esnem ezen, és inkább előbb mint utóbb.
Először épp hogy csak, résnyire nyitottam a szemeimet. De olyan gyorsan vissza is csuktam! Majd jött a számoljunk el magunkban 10-ig.  Első amit meg láttam a plafonvolt. Amilyen fehér és kihalt volt, olyan csend telepedet a szobára is ! Tehát akkor jöhet a magyarázkodás.

Meg szólalt az a férfihang! Ahogy az első szó elhagyta a száját, úgy csapot belém a felismerés. Nem álmodtam! Ez ugyan az hang mint aki utánam jött és.....
-Jól érzed magad?-ismételte meg. Nem éreztem dühöt vagy negatív dolgot a hangjában. Még is úgy rezzentem össze, mint akit egy kísértett házban ijezgetnek.
Amint sikerült közepesen magamhoz térnem, felültem az ágyon. Balra fordulásommal egyenesen, azokkal a barna szemekkel találtam szembe magam.

Nem hazudok ha azt mondom, nem csak szavakat kibökni nem tudtam de abban az egy percben még az abc-t sem. De egy hamis krákogás kizökkentett!

Igen ez ugyan az a nő. Akinek a lába között volt az a  férfi és hát.

.-Megtudhatjuk vére ki vagy? Vagy esetleg nem tudsz beszélni?!-üvöltözött a szőke nő. Közben felpattant a legtávolabbi székről. Annyira fülsüketítő volt! A két kezemmel oda kaptam a fülemhez, hogy eltakarjam. Kétszer egymás után megráztam a fejem! Azt remélve felébredek ebből a rémálomból. De nem történtt meg! Megint csak folytatta.
-Nagyon is jól tudsz beszélni, igaz?-ült vissza.-Hiszen amikor ránk nyitottál, tudtál mentegetőzni!
-Hagyd abba, Aletta! Még szóhoz sem tudott jutni.-pattant fel a fonatos férfi, a melette lévő székről. Majd az ágy szélére ülve, még hozzá tette.-Eddig csak a nyavikolást hallottuk, azt is tőled!-vetette oda a megszeppent szőkeségnek. Akin egyből látszott, menyire is nem tetszik ez neki.
-Na de Tomciii...-hisztizett.
-Hallgass el Alett!-néztek farkasszemet. 10 másodperc lehetett mikor a szőkeség dacosan, az ellenkező irányba nézet. Ezzel ő vesztett!

Én csak  mint egy kisgyerek, megszeppenve figyeltem az eddigi eseményeket. A két kezem még mindig a fülemet takartam. A szemei szinte megint mágnesként vonzották az enyémeket. Nem volt menekvés, egy másodpercre sem! Valahogy nem is éreztem úgy hogy félnem kéne, rettegni. Felért egy nyugattó szóval. A kezeim pedig önálló életet élve, apránként lehullottak, az eddig takargatott testrészemről.

-Elégé nagyot koppant a fejed.-fürkészően engem nézet.-Bár nem csoda, hogy egyből el is ájultál. Az egy elég régi tömör tölgyfából készült keret.
-Én...-böktem ki az első szót, angolul.
-Na tessék!-kiáltott fel Alett cinikusan.-Most meg angolul beszél! Lefogadom hogy nem is ide valósi.
-Alett, meny el kérlek.-nézet a nőre az ágyon ülő férfi.
-Mi??  Azt akarod...? Te azt akaród hogy én mennjek el?!-ugrott fel megint a székéről.-Csak nem ő a második partnered, rögtön utánam.??-mutatott rám.-Fürdőruhában?. Nem semmi ha jobban meg nézed drágám, nem is lehet ide valósi. Ilyen természetes napbarnított bőre senkinek sincs itt Európában.-az ágyhoz sétált és kéjesen így súgta, a férfi felé.-Csak nem hiszed szívem hogy azok a melek igaziak. Ugyan már, ez kamu.-bökött az említettetek felé.
-Mi??-kerekedtek el a szemeim. Ez meg még is miről beszél? Lenéztem magamra és csak akkor eset le hogy nem kellene, ennyire nyíltan mutatkozni.-Én nem itt élek. Nincs köze hozzá, de rajtam minden igazi. Talán maga is elmondhatja magáról, hogy nem volt még szépség beavatkozáson??!-Nagyon felmérgesített, még is honnan veszi, hogy rajtam bármi is műtéti eredmény lenne?.


Egy kicsit lefagyott láttam rajta, aztán az engem figyelő férfira nézett. Aki inkább már méregettet a szemeivel!
-Te ezt elhiszed Tom?-kérdezte a fonatost cinikusan.
-Hát..-nézet rám, zavarba esetten.-Én nem állítom hogy nem! Biztosan....
-Na persze! Én egy szavát sem veszem be.-egyenesedett ki. Hosszú perceken keresztül nézet hol engem, hol a fonatost. Majd telli szájal kibökte.-Rajta bizonyíts!-mutatott rám.
-Tessék?!-kérdeztem vissza értettlenül. hogy jön ez most ide?.
-Alett, jobb lenne ha....-kezdet bele a férfi.
-Gyerünk Tom! Te vagy a nagy Nőcsábász.-hansúlyozta.-Nem ez az első amit meg fogsz, és nem is az utolsó.
-Alett..-kezdte ismét Tom.
-Gyerünk!-toporzékolt.
Tom megint rám emelte a tekintetét, nem tett és nem szólt semmit. Csak közelebb mászott az ágyon. Már csak egy fél karnyújtásnyira volt tőlem. Az ajkai szét nyíltak, mind ha mondani akart volna valamit. Még sem tette! Csak elfordult.
A szőkeség csak vihogott, mint aki egy jó viccet hallót.
-Csalódtam benned Tom! A nagy Tom Kaulitz meghátrált. Egy nőtől!-csak ennyit mondott.
Mellettem ülő barna szemek, gazdájára kaptam a tekintettem. A szívem abban a pillanatban megszakadt. Szörnyen fájt! Hogy azok a szemek nem csillógnak! Nem tudtam miért. Elengedtem az eddig görcsösen markolászott takarót. Amivel takargatni próbáltam magam! Most én ültem hozzá közelebb. Amikor megéreztem az illatát az eddigi életem semelyik, emlékéhez nem tudtam kapcsolni.  Új volt, és már nem csak a szemei vonzottak. Amikor megérintettem a kezeit, összerezzent, és hirtelen felkapta a fejét. A szemem sarkából láttam hogy a szőkeség elképed.
Nem akartam hogy miattam, fajdalmatt okozzon neki. Nem, azt nem hagyom. Nem tudom miért de nem engedem! Mire bárki is megszólalhatott, meg tettem! A kezei a mellemre kerültek, bebizonyítottam.
Láttam hogy a szemei kitágulnak, és a keze meleg volt nagyon is. Aztán 5 percnyi lefagyás után csak ennyit mondott.
-Igaziak, nagyon is azok! Tévedtél Alett.-mosolygott rám.
A nő csak felkapta a széken hagyott táskáját és úgy eltűnt, vöröslő fejjel mint ha soha ott sem lett volna.