WTF?
A gyomrom azonnal összeugrott. Na ezt ne! Billel kellene együtt utaznom. Remek.
- Te itt…így?- néztem rajta végig fintorogva, mikor már össze tudtam szedni magam a meglepődöttségtől. Tisztában voltam vele, hogy jó helyet találtam el. Bill megbotránkozott arccal figyelte, ahogy elmegyek mellette.
- Kicsit nagy a szád az IQ-dhoz képest, nem kislány? De ha már a külcsínnél tartunk- jött utánam.- Nem egy Porno-gálára tartunk.
- Húhú. A helyedben csendben maradnék. – foglaltam helyet. – Több festék van rajtad, mint rajtam.
- Jobban is nézek ki, mint te.
Csak dühösen kifújtam a levegőt és kibámultam az ablakon.
- Csodás…Veled összezárva. Remek utunk lesz.- motyogott tovább.
- Fejezd már be. Kurva magasan leszünk, simán kivágom a nyegle kis tested a gépből, ha tovább morogsz rám.
- Húhaa. Félnem kéne?...végül is, valóban jó súlyban vagy.
- Nagy vicc volt, Kaulitz. Ez már a barátnődnek sem jött be.- mondtam egy csábos mosoly kíséretében és a hatás fokozása kedvéért, még végig is simítottam a nagyon hosszú lábaimat.
- Natalie, nem a barátnőm.- vágta rá reflexből, majd szint rögtön el is vörösödött. Rájött, hogy baromságot mondott.
- Ejha. Az már tényleg elég vészes, hogy még te sem vállalod fel a csajt.
- Fejezd be, nem tudsz te semmit.- sziszegte. Nyeregben voltam. Jobbnak láttam tovább húzni ezt a témát.
- Anya-komplexus? Én megértem…biztos távol vagy a családodtól és…- nevettem önfeledten. Tényleg mélyponton találtam el. Bill halál sápadt volt.
- Ezt hagyd abba!- sziszegte tőle soha nem hallott, ijedt hangon.
Az arcomra fagyott tőle a mosoly. Kellemetlenül éreztem picit magam.
- Jó…figyelj, ne haragudj Natalie miatt.
- Nem miatta. A anyámról egy szót se merészelj szólni!- hajolt felém határozottan.
Meglepetten pislogtam. Feltűnt, hogy valóban megtaláltam Bill gyenge pontját és ott szorítottam rá. Ezt azért tényleg nem akartam.
- Ne haragudj, igazad van. A család szent és én…
- Csak fogd be és ne szólj hozzám.- morogta megvetően és elfordította a fejét.
Egész úton ez járt a fejemben. Talán valami családi titok? Nem lepődnék meg. A felső 10 ezer számára a legmegszokottabb volt a szülőkhöz hűtlen gyermekek, a gyógyszerfüggő anyukák és a kurvázó apukák sztorija. Egy dolog miatt viszont mégis felettébb érdekelt a dolog. Ami Bill családja, az Tom családja is, nem?
- Tudom, hogy nem vagyunk jóban.- vettem elő a legbűnbánóbb arcom, mikor már Berlinbe értünk. Semmi haszna. Bill felém sem pillantott. – De ezt tényleg nem kellett volna…. visszaszívom.- még mindig bárminemű reakciónak nyoma sem volt. Ez kezdett idegesíteni.- szóval, ha a szüleid…?
- Ne játszd már meg magad, kicsi szívem.- fordult hirtelen felém Bill szúrós tekintettel. – Én átlátok rajtad! Lehet, hogy a bátyámnak most áll a farka, mint a cövek, rám nincs hatásod. Tisztában vagyok vele, hogy szart se hatnak meg az érzéseim. Bizonyára számodra mindenki csak egy eszköz.
Meglepett a hirtelen jött fene nagy határozottsága. Nem gondoltam, hogy majd így kifakad.
- Kurva okosnak gondolod magad, igaz? – mosolyogtam cinikusan.
- Itt most nem erről van szó. Azt akarom, hogy tudd, figyellek. Minden mozdulatod, minden lépésed. Nincs esélyed. Hiába van itt Alexa. Vele se fogsz menni szarra sem.
- Majd meglátjuk, kedves Kaulitz.
Álltuk egymás tekintetét. Határozottan alábecsültem az öcsikét. Eddig ezt az oldalát nem fedte fel előttem. Bele kellett húznom. Méghozzá nagyon.
- Leszállunk. – szólt a segédpilóta. Így a „ki kapja el hamarabb a tekintetét” döntetlenre zárult.
A helikopter ismét egy ház tetejére landolt. Egy öltönyös férfi várt minket.
- Jó estét.- segített le.- Az autó lent várja Önöket. – jelentette ki tárgyilagosan majd megkérte, hogy kövessük.
Egy nagyon magas üzletház tetején lehettünk. Legalább is az első szint konferencia termeiből erre tippeltem.
Az utcán egy kisebb fekete limuzin várt minket.
- Ebbe nem fog bevárni Stephanie nagy egoja.- morogta Bill, majd engem megelőzve szállt be.
- Csá, csá, csá!- dugta ki a fejét az autóból egy barna hosszabb hajú fiú, akinek még anno az Elle bulin is ott volt.- Azt a kurva. – tátotta el a száját.- Hölgyem…- nyújtotta ki a kezét, de valaki hátra rántotta.
Tom jelent meg és vigyorogva. Utána egy pillanatra lefagyott, végigmért és jóformán kiesett a kocsiból.
- Hali.- köszöntem egy óriási mosollyal.
- Hú meg ha. Te…te…- állt előttem zavartan. Láttam, hogy keresi a szavakat, de nem igazán jut eszébe semmi.- Igazán gyönyörű vagy.
- Köszönöm szépen. - mosolyogtam és az alsó ajkamba haraptam.
- Haladjunk már! – kiabált ki Bill ingerülten.
Nem igazán foglalkoztam vele. Lassan beszálltam és helyet foglaltam Tom mellett. Jól sejtettem. A limuzin belsejében már több üres pezsgős üveg volt. A fiúk aztán nem sajnálták maguktól az alkoholt.
- Sziasztok.- köszöntem egy negyedik srácnak is
- Emlékszel a banda másik két tagjára is, igaz?- nézett rám Tom, aki azonnal áttette a vállamon a karját, alfahím módjára. Ha egy férfi iszik, megnő benne a birtoklási vágya. Úgy gondoltam ezt most még ki is tudom használni.
- Mit iszol?- hajolt oda hozzám a hosszabb hajú srác. Teljesen levettem a lábáról, nem volt kérdés.
- Persze, jó lesz.
- Neked Bill?
- Whisky.- vetette oda szárazon.- Többet önts már, Georg. Nem babazsúron vagy.
- Bill morci.- nyújtotta át a poharat.
- Lazíts tesó. – nézett Tom az öccsére és összekoccintotta a poharát a sajátjával.
Tisztában voltam, hogy az ikrek érzik a feszültséget és azzal is, hogy ennek mind én voltam az oka. Csak hát nem volt mit tenni. The show must go on.
Lopva pillantottam oldalra. Tomon egy fehér póló volt, rajta pedig egy fekete elegánsabb ing. Nem vette túl szigorúan az „elegant” dress-code-ot, mégsem tűnt slamposnak. Még mindig képtelen volt levenni rólam a szemeit. Nagyokat pislogva bámult rajtam végig és közben egyre jobban húzott magához.
Én mosolyogva koccintottam a poharam a többiekéhez. Hízott a májam rendesen. Sikerült lenyűgöznöm a banda 2 tagját és elismerő bókokat söpörtem be.

- Itt vagyunk.- nézelődött Georg izgatottan és igazított egyet a szmokingján.
Éreztem, hogy Tom lassan simogatni kezdte a vállam. Összerezzentem. Nem akartam ránézni, így inkább átnyúltam Bill lábán én elvettem a pezsgős üveget.
- Akkor mindenki a legjobb formájában? – hajtottam le egy korty pezsgőt. Esélyem se volt utolérni a többieket alkohol-szint téren.
Láttam, hogy Bill már készülődik. Ő akart először kimenni. Nem hagyhattam. Amint lelassított az autó, én már át akartam szökkenni Billen, de Tom visszarántott maga mellé.
- Nekünk..- kezdtem bele és meglepetten bámultan a többiek után, akik már kint is voltak a vörös szőnyegen. Tom erősen magához húzott.
- Várj egy kicsit. – mondta egy titokzatos mosollyal az arcán és felnyitotta a limuzin egyik támláját. Egy Tiffany’s & Co. dobozt vett ki belőle.
Eltátottam a szám. Tudtam mi következik.
- Ezt neked… szántam.- vette le a doboz tetejét picit bizonytalanul, közben végig az arcomat nézte. Nem voltam olyan lány, aki elájul az ékszerektől. Igazából olyan lány voltam, aki az égvilágon semmitől nem ájul el. Viszont mégis teljesen boldog lettem. Mégpedig nem a tárgy miatt, még nem is az ajándékozó személyétől. Az indok egyszerű volt: teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy mit is jelent ez az apró gesztus. Tom Kaulitz komolyan gondolja!
Egy nagyon egyszerű fehérarany karkötő volt egy lapos kör alakú medállal.
- Te jó ég.- vettem ki a dobozból.- Ez…Nagyon szép.- néztem rá lelkesen.
csillogó tekintettel figyelte a reakcióimat.
- Tetszik?
- Igen, Tom. Nagyon! – karoltam át a nyakát. Azonnal megéreztem az isteni Ralph Lauren parfüm illatát. Teljesen elszédített. Közelebb hajoltam hozzá és hirtelen ötlettől vezérelve finoman megcsókoltam. Rögtön áttette a karját a derekamon és magához húzott. – Köszönöm szépen.- mondtam a szemébe nézne majd belepusziltam a nyakába. Megölelt és megsimította az ajkával a vállam.
- Örülök, hogy tetszik.
- Az nem kifejezés.
Elengedett és az ajtó felé bökött a fejével, jelezve, hogy jobb lenne indulni.
Akkor kezdjünk!Showtime!
Nyoma sem volt az arcomon tettetett műmosolynak. Teljesen őszintén villantottam ki a fogaimat. Vidáman hagytam, hogy Tom átfogja a derekam. A vakuk villogása teljesen elszédített, mégis magabiztosan elindultam el a vörös szőnyegen. Lassan haladtunk. Lelkesen váltogattam a pózokat, Tom pedig csak biztatóan állt mellettem. A hangzavartól egyetlen kérdést se vettem ki tisztán, mindegyik összemosódott. Nem bántam. Nem sok kedvem volt társalogni.
- Csókot! –hallottam egyre több helyről. Nem támogattam a „nyilvánosan faljuk egymást!” akciókat, most mégis Tom felé fordultam és hagytam, hogy odahajoljon hozzám. Tökéletesen kamerák elé való jelenet volt. Még fel is emeltem picit a jobb lábam. Csók után Tom büszkén átdobta a vállamon a karját, olyan igazi lazafiúsan, ami nem túlságosan illet egy gálához, de meg tudtam neki bocsájtani. Hiszen ott villogott a csuklómon a gyönyörű új karkötőm.
Oldalra pillantottam. Egy jó ismerős állt tőlünk alig 2-3 méterre. Florian volt az egy fehér öltönyben, fehér sállal a vállára terítve és fekete keretes szemüveggel az orrán. Az oldalára pedig 2 szép fehér ruhát viselő szőke lány dukált, akikkel a Kaulitz-gardenen is beszélgetett. Nagy mosollyal néztem. Pár másodperc múlva ő is észrevett engem és azonnal tágra nyíltak a szemei. Pillanatok alatt elengedte az ikerlányok derekát és határozott léptekkel indult felénk.
- Te jó ég! Mesésen nézel ki. – adott arcomra egy puszit.- Akarunk egy képet!- kiabált a fotósoknak, mintha eddig nem csináltak volna 100-at.
- Nem lesznek magányosak francia a kísérőid?- nevetett Tom.
- Pont szarok rá! Vigyorogjatok!
- Hé! Az nem az én Explorer órám?
- A tied lenne?- nézett a csuklójára Florian.- Lehet…Gondolom nálunk hagytad.
- Gyere, had örüljön a Rolex.- nevetett Tom és kinyújtotta a karját, hogy mindenki számára tiszta legyen, rajta egy Rolex Daytona van!
Florian is követte a példáját.
- Remélem, fizetnek majd. Ingyen reklámot nem csinálok.
- Csak a business, öregem.

- Fiúk, túl sok a duma. – szóltam rájuk. – Most villantani kell.
- Majd te villantasz, Stephanie. Melletted mi szürke kis pontok vagyunk csupán.- kacsintott rám Florian.
Egy picit még mutogattuk magunkat, majd megindultunk befelé egy hosszú vörös lépcsőn, ahol továbbra is a fotósok kereszttüzében maradtunk. Bejutottunk az épületbe és tovább mentünk egy folyosón.
- Remélem kibaszott sok pia lesz este. El akarok ázni, mint állat.- vigyorgott Florian és elengedte a derekam.
- Biztos. Ez ilyen rongyrázós szarokon nem hagynak minket szomjasan. Nekem David nem említette, hogy melyik asztalnál ülünk a díjátadó után?- intézte a kérdést felém.
Csak megráztam a fejem.
- Fel kéne hívnom Billt.- morogta halkan.- Jól lemaradtunk. Fogalmam sincs merre mentek.
- Lemaradtunk, de megérte.- súgtam a fülébe és egy mindent elmondó pillantást intéztem felé, mikor rám emelte a tekintetét.
Azonnal az ajkába harapott és játékosan megérintette a nyelvével a piercingjét. Elnevettem magam. Le mertem volna fogadni, hogy ezt direkt csinálja. Biztos tisztában volt vele, hogy mennyire jól is áll neki ez a kis trükk.
- Na, gyere. Keressük meg a helyünket. – húztam magam után. Nem volt nehéz megtalálni a székeket. Mindenki állva várta a műsor kezdetét. Georg-ot vettem észre, aki lelkesen kalimpált felén. Mosolyogva indultam a székek között.
- Azt hittem elnyeltek a fotósok.- nézett rám. – Mellém ült.- jelentette ki, majd Tomra vigyorgott.
- Hol a barátnőd, Georg?- kérdezte Tom nevetve. A fiú csak megvonta a vállát.
- Otthon maradt.- felelte.

Az egész műsor nem tartott tovább 35 percnél. Összesen 3 díjat osztottak ki, lemezkiadó tulajdonosok, producerek között. Igazság szerint nem sok köze volt az eseménynek egy díjátadáshoz. Inkább egy gálához hasonított, pár elismerő oklevéllel.
Tommal halálra untuk magunkat, így jobbnak láttuk 15 perc, azaz az első díj kihirdetése után lelécelni. Kiosontunk egy folyosóra, majd a terasz felé mentünk.
- Várj még.- mondta és bement egy nagy ajtón. Furcsán, bizalmatlanul néztem utána. Egy nagy üveg pezsgővel és 2 pohárral tért vissza.
- Te ezt honnan szerezted?
- Leloptam egy asztalról.- vonta meg a vállát merő egyszerűséggel.- Na, menjünk a teraszra!
Kimondottan meleg volt, még ilyen későn is. A levegő abszolút nem hűlt le. Kifejezetten meleg volt. Csak mi ketten voltunk fent. Álltunk egymással szemben és benyakaltuk a pezsgőt, közben idétlen megjegyzéseket tettünk Andreas-ra, egymásra és régi érdektelen sztorikat osztottunk meg egymással.
- Ide senki nem jár?- indultam a fehér korláthoz, hogy kinézhessek.
- Nem hiszem. Egyszer voltam itt egy másik rém unalmas rendezvényen. Találtam egy sorstárs lányt. Keresni akartunk egy csendes helyet, hogy…ne unatkozzunk.
Elnevettem magam és megfordultam, hogy lássam az arckifejezését.
Vigyorogva figyelt és közben a szájába vett egy cigit. Hirtelen nagyon megjött a kedvem egy kis játszadozáshoz. A korlátnak támaszkodtam és a mutatóujjammal intettem magamhoz.
Mikor már előttem állt kivettem a kezéből a cigit és mélyet slukkoltam belőle.
- És mi most mit fogunk csinálni, hogy ne unatkozzunk?- fújtam ki a füstöt.
A válasz helyett a tenyerével közrefogta az arcom és az övéhez húzta. Megcsókolt. Először csak finoman kóstolgattuk egymást, majd az egész átment egy kicsit vadabb irányba. Teljesen a korláthoz nyomott és felkapta az egyik lábamat. Erősen a dereka köré fontam. Még levegő se sok volt közöttünk. Hirtelen eltoltam magamtól. Mélyen egymás szemébe néztünk és kapkodtuk a levegőt. Be lehet teljesen gerjedni csókolózástól? Valószínűleg.
Lassan a nyakához hajoltam és belepusziltam. Utána ellöktem és az ajtó felé indultam.
- Nem jössz?- néztem hátra a vállam felett. Ő csak megkövülten figyelt. – mi az?
- Te jó ég!- rázta meg a fejét.- Egyszerűen kikészítesz!
- Gyere már! Szerintem vége.
Mikor Tom utolért a folyosón azonnal a kezem után nyílt. Benyitottunk oda, ahonnan az előbb Tom kilopta a pezsgőt. A személyzet egyik tagja rosszallóan nézett ránk. Bizonyára nem értette, mit keresünk mi ezen a folyosón.
A helyiség kerek asztalokkal volt tele. Már mindenhol ült valaki, nagyban zajlott a vacsora.
- David ki fog nyírani.- nevetett Tom mögöttem, ahogy elindultam az embertömegben.- Szólj, ha látod.
Végigszaladt a tekintetem az asztalokon és ki is szúrtam a férfit egy durván implantált szőke nő, Bill, Georg, egy másik srác és még egy férfi társaságában. Az asztalnál pont még 2 üres hely volt.
Nem szóltam Tomhoz, csak megindultam. Ő vette a jelet. Félelmetesen jó volt köztünk az összhang. Félelmetesen…
- Stephanie!- állt fel David egy hatalmas vigyor kíséretében, majd 2 pusziért hajolt.- Ti meg hol a rákban voltatok, baszki?- súgta a fülembe.
- Dugtunk egyet, esetleg baj?
- Kurva vicces. És mi ez a ruha rajtad? A Dolce&Gabbana fizetett nekünk, hogy azt viseld ma.
- Titeket nem ismerlek.- mosolyogtam David kísérője melleire. A lány úgy meglepődött, hogy fel sem tűnt neki, hogy a melleit üdvözöltem az imént.- Stephanie vagyok.
- Ő Gabrielle.- vetette oda nyersen David, majd rögtön visszafordult hozzám.- Remélem tisztában vagy…
- Oké, le lettem szidva.- forgattam meg a szemem, majd megfordultam és leültem az egyik szabad székre.
Bill gyilkos pillantásokat vetett rám és közben belevágta a villáját a rántott sajtba.
2 pincér azonnal hozzánk sietett és elénk tett egy nagy tányért, tele mindenféle földi finomsággal. Az igazság az volt, hogy nem voltam éhes, inkább elvettem a következő poharat, amit Tom nyújtott hozzám.
Nem túl nőiesen köptem vissza az italomat. A szemeim kitágultak és próbáltam nem megfulladni a félrenyelt, erősen buborékos pezsgőtől. Lefagytam.
Alexa állt az asztalunktól kb 3 méternyire. 2 szívdöglesztően sármos szmokingos férfival beszélgetett és hátrahajtott fejjel nevetett. Mocskosul jól nézett ki. Egy fekete-flitteres szoknyát viselt egy gyönyörű masnival. A haja elegánsan az egyik vállára omlott. Felém fordult és rám kacsintott.
Alexa Rattle mit keres itt?!

64.rész

A szívem hevesen a dobogott és őrülten járt az agyam. Nem értettem, mit keres itt. Mindent tönkretehet! Mindent!
Megvártam, hogy Alexa ismét felém nézzem. Mikor a tekintetünk találkozott a fejemmel az ajtó felé böktem. 
Alexa arcán egy pillanatra diadalittas mosoly jelent meg, majd gyorsan átváltott értetlen pislogásba. Nyomatékosításképp még egyszer megismételtem a mozdulatot.
Óvatosan körbenéztem, hogy az asztalnál ülők észre vettek-e az egészből valamit. Bill még mindig ingerülten szeletelte a tányérja tartalmát, David a barátnője fülébe súgott valamit már jó 2 perce, Tom bambán bámult előre és hatalmas falatokat tömött a szájába, nem a legelegánsabban. Georg és a másik fiú pedig, akik háttal ültek Alexának, egymással beszélgettek.
A kelleténél talán picit hevesebben rúgtam ki magam alól a széket. Tom azonnal felkapta fejét és rám nézett.
- Hova mé’? – kérdezte tele szájjal és nagy erőfeszítésekkel lenyelte a hatalmas falatot. – Hova mész?
- Csak kimegyek a mosdóba.- hadartam.
- Kikísérlek.- jelent meg az arcán egy játékos mosoly.
- Ne!- szóltam rá.- Mindjárt itt vagyok.
Sietős léptekkel hagytam ott az asztalt és hátra pillantottam, hogy Alexa követ-e. A megfelelő távolságot tartotta, jó 2-3 méternyire le volt maradva. Körülbelül látótávolságon kívül értem, mikor a fejemmel ismét jeleztem Alexának, hogy kövessen. Erőteljesen toltam a mosdó ajtaját. Csupán 3 nő volt bent. A 2 éppen kézmosás közben beszélgetett, a harmadik pedig a barokkos szegélyes tükörhöz hajolt és nagyon fáradozott rajta, hogy még egy réteg rúzst kenjen az amúgy is túlszínezett szájára. Megindultam a következő helység felé, ahol a WC ajtók sorakoztak. Kinéztem egy résnyire nyitottat és oda álltam be. Fejemet enyhén kidugtam, úgy vártam, hogy Alexa megjelenjen. Beért a mosdóba, keresztülvágott az első részen és beállt elém.
- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem halkan, ingerülten és magunkra zártam az ajtót.
- Mit, szerinted ugyan mit?
- Nem kellene itt lenned!- sziszegtem.
- Ugyan miért nem? Ez tudtommal egy nyilvános esemény. Akinek meghívása van, az jöhet.
- Ne játszd az értetlent. Tudod, hogy mire gondolok! Tisztában voltál vele, hogy itt leszek és hogy ők is itt lesznek.
- Én csak szórakozom! Buli-függő vagyok! – mondta és közben halál nyugodtan kivett a táskájából egy apró kövekkel díszített tükröt és egy Chanel piros szájfényt. Teljes nyugalomban tekert rajta egyet és a szájára kezdte kenni.- Ki nem hagytam volna ezt a partyt!
- De ezzel bazd meg, mindent elronthatsz!- mondtam és kikaptam a kezéből a szájfényt és a WC-be hajítottam.- Rám figyelj, ha beszélek hozzád! Alexa, ez véresen komoly!
Elfordította a fejét és rezzenéstelen arccal nézte a Chanel-jét a víz alatt.
- Te beszélsz? – nézett ismét rám fagyos szemekkel.- Ez vicces. Te vagy az, aki majdnem lebuktat minket! Nem én rángattalak be egy WC-be, hogy számon kérjelek. - húzta a száját gonosz vigyorra. – Ha rajtam múlik, senki nem vesz észre semmit.
Farkasszemet néztünk. Próbáltam belőle kiolvasni, hogy ez hadüzenet, vagy reális megállapítás. Nem tudtam eldönteni. Minden esetre izzott a levegő.
- Légy óvatos. Ha én bebukok, akkor te is.
- Hahóó!- kelt ki magából nevetve.- Vedd már észre, egy hajóban evezünk! Ami a te érdeked, az az én érdekem is! Nem balhézni jöttem! Jobban ismerem a Kaulitz-okat, mint te. Ha el akarok előlük bújni, akkor bizony el is fogok. Fel sem tűnik nekik, hogy itt vagyok, csak ha én azt konkrétan akarom.
Alaposan fürkésztem az arcát. Igen ám, ez rendben is volt. Csupán arra lettem volna kíváncsi, hogy konkrétan nem ez-e a célja.
- További jó bulizást, Alexa!- mondtam neki, kizártam az ajtót és egyedül hagytam a WC-ben. Nagyon siettem vissza a terembe, hogy még véletlenül se úgy tűnjön, hogy együtt voltunk. Rögtön belebotlottam a társaság egy töredékébe. Florian a 2 szőke lány mellett állt és közben a vele szemben lévő Tommal beszélgetett. Tom kezében megint egy pezsgő volt. Valamit nagyon lelkesen magyarázott a többieknek, közben a kezével hadonászott. Finoman szólva szart bele, hogy a heves kézmozdulatoknak hála az itala kifröccsen.
- Helloka.- álltam be hozzájuk.
- Te meg merre voltál?- nézett rám Flo és a kezembe nyomott egy teli poharat.
- Végre megvagy...te…kis gyönyörű.- tette át Tom a karját a vállamon és egy nagy puszit adott az arcomra. Tomnak kegyetlen cigaretta, férfiparfüm, erős pezsgő és valami behatárolhatatlan karakteres illata volt. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a hirtelen jött kellemes észrevételt, amit valószínűleg a kémia és a bennem is már jócskán megtalálható alkohol hozott ki. Túlságosan izgultam Alexa Rattle jelenléte miatt.
Ha itt botrány lesz, akkor az hatalmasat fog robbanni. Muszáj volt gyorsan lehúzni azt a pohár pezsgőt.
- Hogy érzed magad?- kérdezte Florian és közben még egy pohárral nyomott a kezembe, olyan „ha már iszol, igyál rendesen”-es arckifejezéssel.- Mintha kicsit unott lennél.
Magamban jó nagyot nevettem. Mit nem adtam volna egy kis unalomért.
- Nem, dehogy. Csak…irritál picit ez a tömeg.
- Ühüm…-bólogatott Tom, bár lemertem volna fogadni, hogy nem tudta követni a beszélgetést.
- Hallom, Billel utaztál kettesben. Nem kapartátok ki egymás szemét? Vagy már kezdtek megbékélni egymással?- kérdezte Florian és közben az ajkai közé tett egy cigit.
- Szerintem itt nem gyújthatsz rá!- tereltem gyorsan a témát. Nem sok kedvem volt ez most itt megtárgyalni.
- Menjünk ki rágyújtani!- vetette fel az ötletet Tom és már fordult is meg. Én is így tettem, de rögtön földbe is gyökerezett a lábam. 2 méterre tőlünk Alexa állt háttal. Ha elmegyünk mellette, Tom egészen biztosan kiszúrja, még ilyen állapotban is!
- Úristen!- fordultam vissza, majd megakadt a szemem a hatalmas tortán, amit akkor hoztak be. – Hé, figyeljétek! Itt a torta!
Mindenki megfordult, de láthatóan nem igazán kötötte le őket. Egy faszom torta? Na menj már! Valami jobbat kellett kitalálnom.
- Aki megszerzi az egyik csillagszórót a tortáról, annak teljesítem egy kívánságát!

- Jaj, ez azt hiszem nekem szól.- sóhajtott Tom egy mélyet. Rögtön érzékelhető volt, hogy semmi kezdve odamalőrözni, főleg, hogy abban a pillanatban komoly bajok voltak a koordinációs és egyensúly érzékével.
- Ne vegyél rá mérgét. – kacsintott Florian barátjára, kiben ezáltal azonnal beindult a versenyszellem és már ki is kerülte az egyik szőke lányt.
Kettesben maradtam a szőke ikrekkel, akik csak grimaszolva méregettek.

- Ti is unjátok?- kérdeztem, de úgy tettek, mint akik meg sem hallották. – Ahha, az jó… én is. Igyunk.
Tom 4 perc múlva tűnt fel ismét a láthatáron, 2 csillagszórót tartott a kezében és nem tudott megszólalni a nevetéstől.
- Mi van?- kérdeztem tőle értetlenül és hagytam hogy megtámaszkodjon bennem.- Mi a fene történt, mondd már!
- Florian..Florian..- törölgette a könnyeit.- Valakit véletlen… belelökött a… tortába.
Elkerekedtek a szemeim. Ott álltam kezemben a 2 igen feltűnő csillagszóróval. Nem mutathatott valami jól a kezemben, sokan megbotránkoztatva néztek. Jobb híján beleszúrtam a mellettünk lévő virágcsokorba, ami még idiótábba tette a szituációt.
- Azt a kurva, húzzunk innen! – jött felénk sietős léptekkel Florian.
Mind az 5-en kimentünk a parkolóba, majd mikor már biztonságban éreztük magunkat megálltunk nevetni.
- Ez de nagy volt.- verte a tértét Tom.
- Kajak beszartam.
- Nem láttad kit löktél bele?- kérdezte az egyik szőke.
- Fingom sincsen, de valami pasi volt.
- Na és most merre megyünk?
- Hát, cicám…Vissza semmiképp, mert megvernek.
Azonnal kiment a gyomromból a görcs. Teljesen megnyugodtam és bizsergés járta át a testem. Hatalmas kő esett le a szívemről. Elmúlt a veszély. Elmegyünk innen.
- Menjünk a Felixbe. Felhívom a limost- vette elő a telefonját.
- Én meg szólok Benjaminnak, hogy szabadítson fel egy boxot.
Hatalmas mosollyal az arcomon szálltam be a limuzinba és néztem, ahogy lassan távolodunk a kivilágított épülettől.
Teljesen felszabadulnak éreztem magam. Hirtelen hatalmas kedvet kaptam egy bulihoz. A combom közé vettem egy jéghideg üvegű pezsgőt, felszisszentem, majd kibontottam. A hatalmas pukkanástól a 2 szőke lány is felsikoltott, de aztán mind a ketten mosolyogva tartották a poharukat. Vedeltünk, ez volt a megfelelő szó. Florian jeget csúsztatott a lányok dekoltázsába, egy kevés whisky-t öntött rá, majd lenyalta.
Hozzájuk képest mi Tommal visszafogott kis szüzek voltunk. Néha csókolóztunk, közben a combom simogatta, de különösebben nem vadultunk, inkább csak ültünkben ráztuk magunkat, táncolni próbáltunk vagy a hangos zene ütemére emelgettük a karunkat.
- Itt vagyunk. Behrenstrasse! - kiáltotta el magát Tom és megdobta barátját egy jégkockával, aki majdnem előttünk dugta meg a csajt.- Mássz ki szerencsétlenből és indulás.
Szerencsétlen? Hát a női társadalom jó 70%-a bizonyára lett volna hasonlóan szerencsére.
A Felix előtt hatalmas sor kígyózott. Az emblémával ellátott ponyva alatt pedig vörös szalaggal volt elzárva a bejárat.
- Húha. – nyögtem. A szívem hevesen dobogott. Ellenállhatatlan késztetést éreztem rá, hogy kiugorjak a kocsiból és kiabálva rohanjak be felfogatni ezt a helyet. Megmutatni, hogy akkor mifelénk hogyan is buliznak.
- Rajta vagyunk a listán. Florian Brawn.- magyaráz ott Florian egy feketét viselő security-nak, aki már a mondat közepénél elh úzta a szalagot.
- Jó szórakozást, Mr. Brawn.- mondta és a kezében lévő papírra sem nézett.
A bejáratnál 2 másik személyzetis férfi várt minket, akik elindultak velünk az emeletre és egy lezárt részlegig vezettek minket. Itt egy üres box volt előkészítve az asztalon 3 behűtött pezsgővel és egy pohár piramissal.




Rengeteg ember volt a helyen. Telt ház letett. Mindenki megvadulva táncolt, rázta magát. Nem olyan zene szólt, amitől a magam alá tudtam volna csurgatni, de a tőlem távol álló műfajból a legnormálisabb számokat adták. Meg amúgy is, ha az ember iszok szorgalmasan, ahogy azt mi tettük, akkor akár Hupikék törpikékre is képes bevadulni.  
Egy öltönyös 35 év körüli férfi tőlünk nem messze az üvegből szlopálta a whisky-t és közben nála jóval