57.rész

Kipattantam a taxiból a Bar Hamburg előtt és megindultam a bejárat felé. Csak ki kellett mondanom az Alexa Rattle nevet, azonnal egy privát szoba felé vezettek, ami lila szófákkal volt berendezve és hangulatosan volt kivilágítva.
- Hééé!- ugrott fel a lány, majd hozatott még 2 kör Cosmopolitan-t. Egy gyönyörű élénk rózsaszín ruhát viselt. Ismeretlen emberek hadával találtam szembe magam.
- Sokan vagyunk.- mondtam és ismerős arcot kerestem. Hiába.
- De nem elegen!- vigyorgott Alexa és a kezembe nyomott valamit, amit akkor akart elvenni az asztalról egy srác. Megfordultam és Lucas Cain-nel találtam magam szembe. Abban a pillanatban lépett be a szobába. Na ismerős arcot kerestem. Megtaláltam.
- Ezt nem akarom elhinni!- tátotta el a száját és még csak egy pillantást se vetett rám. - Ő akit nem nevezünk a nevén visszatért! - kiáltotta el magát.
- Halika Lucas. Hiányoztál.
- Ez nagyon durva. Komolyan, azt hittem, hogy csak szórakozol, mikor hívsz, hogy Hamburgban vagy. Este az USA-ba kellene utaznom, de muszáj volt eljönnöm, hogy a saját szememmel láthassam. Ez bizony nagyon kegyetlen.
- Ugye? A játék elkezdődött!
- Oh hello Stephanie.- hajolt felém is. Pislogtam nagyokat és tiltakozni se volt időm a két nagy puszi ellen. - Szóval ma este együtt bulizunk?
- Velem ugyan nem.- mondtam gúnyosan és eloldalaztam Lucastól a piám társaságában. A poharak jöttek és ürültek, aztán megint jöttek és azok is hamar kiürültek. Jó kis hangulata lett a társaságnak.
- Stpehanie! Gyere ide egy képre.-huppant mellém Alexa és egy kalapos gyerek kezébe nyomta a Blackberry-jét, hogy megörökítse a pillanatot.- Tudassuk az ikrekkel, hogy Hamburgban vagyok!
Emeltem a poharam és partypózba vágtam magam. Ha már játszunk, játszunk nagyban.
- Ezzel össze fogják szarni magukat!- nevetett. Elég félelmetes volt, ahogy a telefonja fénye megvilágította az arcát, amin a már ismert gonosz vigyor ült. - S, ez rohadt durva lesz, remélem tudod.

- Fel vagyok rá készülve.- kacsintottam, majd túrtam a telefonom, hogy megnézzem az időt. 22:49. Egy sms érkezett. 
Beérkezett posta.
Feladó: Tom Kaulitz
Típus: SMS
Elküldve: 22:03
én össze vagyok zavarodva. együtt tudunk holnap ebédelni? foglalok asztalt. csak mondj egy időpontot, hogy mikor érsz rá és hányra menjek értek.
Lefagytam. Mi a faszom? Ezt most miért írta?
- Mi újság?- ült be valaki hirtelen mellém. Összerezzentem. Lucas volt. Sármosan rám mosolygott, majd a telefonomra sandított. reflexszerűin elfordított, hogy ne lássa a kijelzőt. Az agyam sajgott és képtelen volt befogadni az előbb kapott információt. Ha nem olvasom félre a jeleket - márpedig nem szokásom-, Tom miattam van összezavarodva. A nagy TK-t sikerült elgyengítenem? Ez annyira megrémített. Bepánikoltam.
Bámultam Lucasra, majd lehúztam az italom maradékát.
- Ebből hozz még!- parancsoltam rá ellentmondást nem tűrő hangon.
- Mit takar az ebből? Mi a faszom ez?
- Whisky...Siess.
Lefagyva néztem körbe a víg társaságon. Nagyon rosszul éreztem magam az sms miatt. Mindent elrontott. Egyetlen megoldást találtam csupán hirtelen: nem foglalkozni vele és a szőnyeg alá söpörni.

Bill Kaulitz az ágyában aludt. Sajna nem mondhatni, hogy édesdeden vagy túl mélyen. Az egész napját egy szörnyű érzés kísérte végig, amit maga sem tudott megmagyarázni. Indokolatlanul ideges volt és rettegett valamitől. Rossz előérzete mindenkinek van, ez viszont még annál és borzalmasnak bizonyult. Billt még a barátai sem tudták felvidítani. Arra számított, hogy majd elmegy Andreassal valahova, vagy hülyülnek, az majd helyrerázza. De nem. Jobbnak látta nyugovóra térni, gondolván úgyis, ha kipiheni magát majd lenyugszik. Ebből órákon át tartó forgolódás lett és éber álom.
Bill egy kihalt konferencia teremben ült óriási öltönyös férfik társaságában, akik nem akarták meghallani a kiabálását. Magából kikelve üvöltött rájuk, hogy fejezzék be, de átnéztek rajta. A szoba másik végén egy magas lány sietett útközben pedig játékosan rámosolygott. Az énekes gondolkozás nélkül utána indult, de még mielőtt utolérhette volna vagy láthatta volna az arcát felriadt.
A telefonja csipogása verte fel. Elvette az éjjeliszekrényről. MMS.
Bizonytalanul nyitotta meg.
Azonnal megdermedt a rémülettől. Nagyokat pislogott és törölgetni kezdte a szemét, hogy jól látja-e.
A kép alatt egy szöveg: O M G! The bitches are BACK, Bill! ;) Kisskiss
A képen pedig Alexa Rattle és Stephanie SchonWarbach, egy buliban, csücsörítve és gonoszan vigyorogva.
Bill vérnyomása azonnal a magasba ugrott. A szíve úgy kalapált, hogy majdnem kiugrott a helyéről. Alexa visszatért. Itt van. Hamburgban...és nincs egyedül.
Bill Kaulitz halálra rémült és elég nyomós indoka volt rá. Ismerte ezt a lányt és nagyon jól tudta, hogy itt bizony kő kövön nem fog maradni.

Már igencsak forgott velem a világ. Épp egy cuki Calvin Klein kinézetű srác nevetett a jobbomon, én pedig csak arra koncentráltam, hogy ne vessem rá magam azonnal.
- A buli folytatódik a Fairmont lakosztályomban! - kiáltotta el magát Alexa kezében egy üveg Crystal pezsgővel és nagy lendülettel hátat fordított.- A taxik már kint várnak, aki kapja marja! Ha nem nem jut mehettek gyalog, csövesek!
Nem valami nagy kedvem volt a buli folytatásán is részt venni, de az édes srác felém nyújtotta a karját és biztatóan mosolygott rám.
- Csatlakozol?- kérdezte, mikor látta, hogy vonakodom.
Csak bólintottam és felálltam. Ülve még nem is éreztem annyira, milyen részeg is vagyok valójában. Szükség volt a támasztékra, mert nem valami határozottan álltam a lábamon. Igazítottam egyet a kagylós felsőrészes ruhámon és bárgyún vigyorogva indultam a 10-15 főt kitevő sereg után. Már a járdán álltunk a taxikat szuggerálva, mikor az egyik ablakát lehúzták. Alexa dugta ki a fejét és kapálózni kezdett felénk.
- Héééé! Fiatalok! Foglaltam itt helyet a formás kis seggeteknek! Gyertek dobjátok le magatokat mielőtt még ez a fasz Lucas beszlopálja az egész pezsgőt, amit kicsempésztem.

Tom jobb híján elindult barátjával az éjszakába. Tisztában volt vele, hogy otthon szétszednék a faszom gondolatok és kutyául érezné magát. Florian pedig jó társaságnak bizonyult 1-2 feles elpusztításához. Nem vitték túlzásba a piálást, nem ez volt ma a cél. Szerényen elüldögéltek a pultban és közben pofáztak az élet nagy dolgairól.
- ...és mitévő leszel most?- kérdezte Florian, miután Tom elmesélte a bizonytalansága okát.
- Faszom se tudja. Sajnos itt nem sokat lehet. Meg lehet, hogy nem is volna helyes...Ez a csaj...Gonosz.
- És? Baszom az okos fejed. Nem hiszem, hogy ez sokat változtat rajta. Bepróbálkozol és meglátod mi lesz. Ha nem próbálod meg sose tudod meg milyen lett volna.
- Köszönöm bölcs szavaid Konfucius...
- Bármikor.- nevetett elégedetten Florian, majd leugrott a bárszékről.- Na elmegyek hugyozni.
Tom a poharát kezdte forgatni és közben a gondolataiba merült. Egy picit tenyeret érintését érezte a hátát. Megfordult és Mirával találta szembe magát.
A lány egy flitteres ezüst ruhát viselt mély dekoltázzsal, ami Tomnak fel sem tűnt. Az utolsó személy, aki látni kívánt az ő volt!
- Szia!- köszönt a lány lelkesen. - Mi újság? Egész nap hívtalak.
- Elhagytam a telefonom.
- Egyedül vagy?
Tomnak csak akkor tűnt fel, hogy Trixi Bell is ott áll a lány mellett és kedvesen mosolyog rá. Túl jól ismerte a lányt. Tudta, hogy csak akkor bájos és akkor viselkedik így, ha akar valamit. Sajnos nagyon jól tisztában volt azzal is, hogy ez a dolog micsoda.
- Nem. - hadarta.- Stephanie-val vagyok....de, mi pont megyünk. Majd beszélünk.
Maga sem tudta mire verni a spontán jött kis akcióját és azt sem, hogy mi a szart akart ezzel elérni. Annyi legalább biztos történt, hogy a két csaj olyan full lemerevedett, hogy nem tudod utána indulni. Tom a férfi wc felé vette az irányt, hogy felszedje a spanját és mocskos gyorsan eltakarodjanak innen a gecibe. Flo éppen egy szőke csajt fűzött a mosdó ajtaja előtt. Tipikus...
Tom nem volt az a túl tapintatos ember, meg amúgy is, ez bizony S.O.S.
- Menjünk, ok?- állt barátja mellé, a nőt levegőnek nézve és megindult a kijárat felé. Pont készült volna megfordulni, hogy magyarázatot adjon Floriannak, mikor csörögni kezdett a telefonja.- Bocs, ezt fel kell vennem. Bill az. Mondd.
- Bazd meg! Bazd meg, Tom! Bazd meg!- morogta Bill idegesen. Ikertestvére már a hanglejtéséből is rájött, hogy valami hatalmas gebasz van és szó sincs olyan apróságról, mint pl elfogyott otthon a tej.
- Mi bajod van? Mi a retek történt?
- Úristen! Jesus! TOM, itt III. világháború lesz.
- Bill, mondd már mi a faszom van!
- Az a büdös kurva Stephanie idehívta Alexát. Itt van a városban.
- MI?- állt el Tom lélegzete is.
- Jól hallottad Alexa visszatért. Küldött egy fotót kb 5 perce, amin ő van meg ez a riherongy ribanc Stehanie.
- Ez most komoly?
- Full komoly! Alexa Rattle újra itt van!
- Mindjárt otthon vagyok.- tette le a telefont, majd barátjára emelte a tekintetét, aki izgatottan figyelte minden mozgulatát.- Alexa Rattle Hamburgban van Stephanie-val.
- W-T-F? Az az Alexa?
- Nem bazdmeg, nem az. Mé' szerinted ismerünk más Alexa Rattle-t? Igen, ő!
- De mi a rákot csinál itt? Elment Kubába és feleségül ment valami kokain báróhoz, nem?
- Áhh.- legyintett Tom- Senki nem tudta hol volt. Egy a biztos, hogy jelenleg Németországban.

Hangosan kiabálva mentünk fel a Fairmont lépcsőjén. Taxikonvojunk egy kis időre megbénította a Neuer Jungferstieg-ot, mert Alexának kedve támadt az utca közepén táncolni, mi meg hát "egyszer élünk" alapon lelkesen csatlakoztunk. Lényeg, hogy végül sikeresen megérkeztünk az épületbe.
A belső előcsarnokba érve Alexa a recepciós pulthoz sietett és könnyedén felugrott rá.
- Na szóóval.- mutatta be a lakosztálya kártyáját, szimplán a szám miatt.- Ide kérek sok sok pezsgőt, írja fel. Minden vili, barátom? - kacsintott az alkalmazottra, majd a fokozás kedvéért még a sapkát is levette róla és a saját fejére tette. - Na astala vista, baby!
A lakosztály a hotel stílusát tükrözte. Barokkos klasszicista vonások, arisztokratikus hangulat. Az örült milliárdos palánták pont ilyen helyeken szeretnek kikelni magukból.

A frissen beújított "barátommal" az egyik szófára ültünk és szépen egymáshoz bújtunk. Mint megtudtam, Ferdinand-nak hívják és valóban Calvin Klain modell, bár ez akkor teljesen hidegen hagyott. Sőt, igazából az egész gyerek hidegen hagyott, csak abban a pillanatban azért elvoltam vele.
- Elrabolom a hölgyikét egy pillanatra, rendben?-fogta meg valaki a csuklóm. Alexa húzott maga után, majd berángatott a fürdőbe, ahol épp egy fiú meg egy lány vadul smárolt.
- Sicc!- parancsolt rájuk Alexa.- Folytassátok valahol máshol. Szóval.- fordult felém, miután az illetéktelenek távoztak a területről.- Hogy vagy?
- Jól.
- Tetszik a buli?
- Elvagyok. Miről akarsz beszélni?- kérdeztem rá, mikor láttam, hogy nem akar a tárgyra térni. Nem volt kedvem a felszínes dumához.
- Mi tévő leszel? - tette fel a kérdést.- Mármint mi a következő lépés? Világos, hogy neked jelenleg azért több kapcsolatod van velük mint nekem.
- Nem tudom.- sóhajtottam.
- Figyelj, valószínűleg fel fognak gyorsulni az események. Tudják, hogy mi itt vagyunk. Azt is el tudom képzelni Billről, hogy már riadóztatta az német légierőt is...
Nem bíztam benne. Eszem ágában sem volt, viszont feltöltött. Leírhatatlan érzés volt, hogy áll végre valaki mellettem.
- El kell mondanom valamit...Tom szerintem..kezd belém esni.
Amint elhagyta a vallomás a számat, máris megbántam. Alexa arcán hatalmas elégedett mosoly ült.
- Tökéletes. Hagyd, hogy teljesen beléd szeressen. Csavard az ujjad köré, utána pedig...kicsináljuk!

58 .rész

Nyűgösen keltem, de azért az elégedett vigyor ott ült az arcomon. Felcsúsztattam az éjszakai szemmaszkomat a homlokomra és az órára néztem. Reggel 11:07 volt. Egész jó időt futottam, ahhoz képest, hogy este rendesen felöntöttem a garatra és enyhe másnaposság is gyötört. Lassan rúgtam le magamról a szatén grafit színű takarót és nagyokat nyújtózkodtam. Nem tudom, hány körül érkeztem haza viszont tisztán emlékeztem rá, hogy az este folyamán felpattintott srácot alig tudtam lerázni. Mindenáron fel akart jönni hozzám. Istenem. Itt Hamburgban mindenki rohadt kanos? Csak pár percre bújtam hozzám meg engedtem, hogy hazahozzon. Mi is a neve? Teljesen lényegtelen...
Kimásztam az ágyból és kuncogva kihúztam a bugyit a fenekemből. visítani tudtam volna örömömben. Ma bizony együtt ebédelek Tommal, aki teljesen oda van értem. Mekkora móka lesz eljátszani a hőszerelmes naiv kislányt hogy utána a legváratlanabbul téphessem ki a heréit.
Spontán táncolni kezdtem a hálószobám közepén és elriszáltam magam az éjjeliszekrényig, hogy azonnal meg is írhassam az sms-t.
Tom azt mondta válasszak időpontot és válasszak helyet. Szabad volt az egész napom, ebből nem volt probléma, a helyválasztást illetően viszont voltak problémáim. Mégpedig, hogy még nem ismertem túl sok éttermet Hamburgban. Főleg olyat nem, ahol Tom hajlandó megjelenni.
Címzett: Tom
Fájl típus: sms
Morgen! Nagyon örülnék egy ebédnek! 2-től én ráérek és mindent meg tudunk beszélni.

Kétszer is elolvastam, a mielőtt elküldtem volna. Tökéletes.
Nyugodt szívvel indultam a konyhába. Az ügy sínen van. Megkávéztam és kiálltam az erkélyre 1-2 cigire. Jó 20 perc múlva jött az sms.
Remegő gyomorral nyitottam meg.
Feladó: A
Fájl típus: sms
Csak ügyesen kislány.
Csalódottan dobtam félre a telefont. Morogtam egyet és kimentem még egy szál cigire.
Mi a fene van Tommal? Biztos alszik még, igaz?...vagy felültetett?
Erre a gondolatra hevesen megráztam a fejem. Ugyan már. A srác maga írta, hogy össze van zavarodva. Nem kell hozzá gigászi agy, hogy az embernek leessen, a "kapcsolatunk" zavarta össze. Bizonyára állandóan ezen agyal lépni akar az ügyben. Amint elnyomtam a cigit már csipogott is a telefonom.
WIN
Feladó: Tom
Fájl típus: sms
legyél 2re a wandrahm-ban

Nagyokat pislogtam. Hát elég tárgyilagosan fejezte ki magát. Este még arról volt szó, hogy eljön értem, nem? Hát nem egy lovag...De mindegy.
A tusolás teljesen felfrissített. Minden kétségem elszállt a találkozó rossz kimenetét illetően. Már most éreztem a győzelem szagát. Túl egyszerű...túlontúl egyszerű.
A vizes hajamat törölgetve mentem be a gardróbba ruhát választani. Nem volt nehéz dolgom. Elég volt szoknyát húzni és nyertem. Egy Alexander Wang darabot választottam és hozzá levettem az akasztóról egy halvány rózsaszín blézert. A hajam átvasaltam, a fejem tetejére pedig egy szolit púpot tupíroztam. Ezzel el is készültem. Már csak el kellett indulnom.

Semmi tervem nem volt. Úgy éreztem nincs szükségem rá. Bepötyögtem GPS-be a Wandrahmot és indultam is. Nem volt messze, csak a kikötő szívében, aki pedig járt már Hamburgban személygépkocsival, az nagyon jól tudja, hogy arra a közlekedés borzalmas. Iszonyatosan tetszett ez a városrész. Tetszett a víz közelsége és a hatalmas óceánjárók zaja. Igazán hamar odaértem. Nem tartottam a találkozástól. Teljesen magabiztosan léptem be az étterembe. Hát mit ne mondjak, nagyon bejött a belső design. Egy hatalmas galéria. a tetőről pedig nagy üvegcsillárok lógtak. Mindenhol a nude és a vajszín dominált. Az étterem alsó részén csupán két öltönyös férfi ült. A szememet végigfuttattam az asztalok között. Tomnak nyoma sem volt
- Jó napot.- lépett hozzám a főpincér.
- Jó napot. Már várnak.- magyaráztam.
- Szabadna a nevét?
- SchonWarbach.
- Rendben- bólintott.- Akkor, kérem kövessen.
Engedelmesen mentem utána a lépcsőn. Felvezetett az emeletre, ahol csakugyan nude terítés volt mindenütt. Elhaladtunk pár kerek box mellett és lekanyarodtunk az étterem szélére, ahol Tom ül egy szögletes félreeső asztalnál.

Már messziről kiszúrtam a grimaszát. Egy nagy napszemüveg takarta el az arcát. Az asztalra könyökölt a kezeit pedig összekulcsoltam.
Furcsán kezdtem érezni magam. Még az is megfordult a fejemben, hogy megfordulok és inkább kisétálok. Semmi kedvem nem volt most ehhez az egészhez.
- Hölgyem, az asztala.- állt meg a pincér.- Italt?
- Tonicot kérek. Köszönöm. - megálltam és halványan Tomra mosolyogtam. Szia.
- Hello.- biccentett.
Vártam még pár másodpercet, hátha felállt, de nem tette meg. Meglepődötten huppantam le vele szembe. Kezdtem feszélyezve érezni magam. Itt valami baj van.
- Késtem? Utálok erre vezetni. - próbálkoztam be egy ilyen amatőr dumával.
- Nem késtél, én is még csak piát rendeltem.
Megeresztettem még egy behízelgő mosolyt, de Tom továbbra is rezzenéstelen arccal nézett. Fúj, de utáltam, hogy rajta volt a napszemüveg.
- Szóval?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- Szóval...Arra vagyok kíváncsi cseszd meg, hogy mégis hogy a retkes picsába kerül ide Alexa Rattle?- csapott a tenyerével egy hatalmasat az asztalra.
Összerezzentem, annyira megijedten. Nem tudtam azonnal reagálni, mert annyira meglepődtem.
- Mi a frász közöd van neked ahhoz a kurvához?- kérdezte emelt hanggal.
Igyekeztem az agyam turbóüzemmódra kapcsolni. Mit találjak ki? Tagadjak mindent? Játsszam a hülyét? Vagy mi legyen? Erre abszolút nem voltam felkészülve! Sarokba voltam szorítva.
- Te miről beszélsz?- vetettem be a hatalmas pislogásokat, remélve, hogy ezzel is időt nyerek.
- Ugyan már Stephanie, hagyjuk ezt. Tegnap együtt voltatok, tisztában vagyok vele. Láttam a képet, amit Billnek küldött.
Kép? Miféle kép? Visszapörgettem az este történéseit. Bar Hamburg! Még az éjszaka elején.
- Tom, én tényleg nem tudom miről beszélsz.
- Dehogynem tudod, hogyne tudnád....-fintorgott és szinte undorodva nézett rám.- Baszki én meg azt hittem, hogy más vagy. Hogy...normális.
Bepánikoltam. nagyon rosszul állt a szénám.
- Úristen, Tom! Nem tudom mi ütött beléd. Fogalmam sincs kiről beszélsz! Tegnap bulizni voltam. Egy kisebb társasággal beültünk egy a Bar Hamburgba, de nem találkoztam semmilyen Alexa Ringtonnal vagy kivel.
- Faszomat nem! Féltékenykedtél is vele.Te hívtad ide, hogy tönkre tegyen minket! Cööö.- tette karba a kezét és elégedetten hátradőlt.- De mit ne mondjak szépen hárítasz. Majdnem el is hiszem, hogy semmi közöd az egészhez.
- Te nem vagy ép, baszd meg!- emeltem én is fel megbotránkozva a hangom. Nem volt nehéz eljátszani, hogy kiakadtam, mert valóban nagyon felidegesített, hogy megint itt tartunk.- Nekem üldözési mániád van. nevetséges, amit csinálsz.
- Te vagy nevetséges, sweetheart. Az egész bosszúhadjáratoddal együtt, rég túltehetnéd magad az egészen.
- Nem veszed észre, hogy te nem teszed túl magadra rajta? Most is jössz az összeesküvés elméletedhez. Semmi közöm az egészhez, Tom - tartottam fel a kezeimet, ártatlanságom jeléül.- Az ég világon semmi! Nem tudom milyen lányról beszélsz és azt sem, hogy miféle kép lett elküldve Billnek. Én teljesen más dolog miatt jöttem ma ide veled találkozni. Azt hittem, hogy neked is valami hasonló szándékaid vannak...úgy tűnik ma mind a ketten tévedtünk.- mosolyodtam el a monológom végére.- Jobb lesz, ha békén hagyjuk egymást.- toltam ki magam alól a széket és felegyenesedtem.- Jó étvágyat az ebédhez, Tom!
Hátra se néztem. Sietősen távoztam a helyről. Ahogy kiérkeztem az utcára nehezen kezdtem venni a levegőt. A tüdőm feszült és minden belélegzés komoly erőfeszítésbe tellett. A büszkeségem megmentettem ezzel a távozással, viszont mégis csúnyán elvesztettem ezt a csatát. Valami új után kellett néznem, mivel világossá vált, itt zárt ajtókon kopogtatok. Úgy gondoltam jobb, ha lemegyek a víz mellé sétálni egyet, hogy kiszellőzzön a fejem. Hátha eszembe jut valami.

59.rész

Leindultam a nagy elnyújtott fehér lépcsőkön. Nagyon tetszett a hely. Azonnal egy fokkal jobb kedvem is lett. A karomat összekulcsoltam a mellem előtt. Elég durván fújt a szél. Rajtam kívül még 8-10 ember volt elszórtan arra. Egy gördeszkás fiú  trükköket próbálgatott. Picit közelebb mentem, majd őt kezdtem figyelni. Ügyesen csinálta. Mikor észrevette, hogy közönsége akadt rám mosolygott és csinált az addigiaknál egy látványosabb mutatványt is. A bemutató végeztével felegyenesedett és ismét mosolygott. Viszonoztam. Az aznapi biztatást is letudva jobbnak látta tovább így laza lökésekkel elgurult előttem és búcsúzóul még intett is egyet. Mellettem egy 4-5 éves kislány szaladt nagy lendülettel. Az anyja pedig ijedten kiabált utána.
- Izabelle! Ne olyan gyorsan kicsim! Vigyázz, nehogy bele ess a vízbe!
Nem vagyok az a köztereken leülős típus, most mégis iszonyatosan szimpatikusnak éreztem a padokat. Az egyik üreshez sétáltam. Elővettem egy cigit és megpróbáltam rágyújtani, de a szél folyton elfújta a tüzemet.
- Leülhetek?- szólított meg valaki.
Jól tudtam ki.
- Ha nagyon akarsz.- vontam meg a vállam, majd bizonytalanul figyeltem, ahogy Tom helyet foglal mellettem. Hál' Isten, sikerült megnyújtanom a cigit, nem vettem volna jól, ha végig kell néznie a rám nem jellemző szerencsétlenkedést.
Utánam jött. Szóval semmi sincs veszve. Sőt...Kiment az ideg a gyomromból. Úgy tűnt sínen van a dolog.
- Szóval azt mondod nem találkoztál Alexa Rattle-lel?
- Jaj, Tom.- sóhajtottam fáradtan.- Ezerszer kell még elmondanom, hogy megértsd? Szállj már le erről a témáról. Szerintem már teljesen tárgytalan...Nem, nem találkoztam. Senki nem mutatkozott be ilyen néven.
- Ez különös....Sőt bizarr. - húzta a száját elmélkedve. Határozottan észrevettem, hogy megváltozott a viselkedése velem szemben. Letette a fegyvert, már nem akart támadni. - Nem tudom mit tervez...
- Tervez? Nem értelek...Ennyire para ez a lány?- kezdtem puhatolózni.
- Hát.- nevette el magát kínjában és végre valahára levette a napszemüvegét.- Hatalmas para ez a lány...Kicsit furcsa, hogy hirtelen felbukkan a semmiből, utána küld Billnek egy képet rólatok.
- Nekem fogalmam sem volt róla. Tegnap este készült pár kép, de nem gondoltam volna, hogy bárki visszaél velük. Én ezt....nem akartam.-sóhajtottam mélyen.
És az idei Oscart viszi: Stephanie SchonWarbach! "Köszönöm, köszönöm!"

 Láttam, hogy Tom lassan rám emeli a tekintetét. A nagy barna szemeiből valami bűntudatszerűt véltem kiolvasni. Szolidan elmosolyodott és biztatóan meglökött a vállával.
- Ez nem a te hibát. Hiszen nem tudhattad. Ne törd magad. Tök fölös... Csak tudod, így még homályosabb ez az egész. Miért keresett meg ez a csaj téged, ha nem állított maga mellé rögtön. - merengett, közben ő is rágyújtott.
- Fogalmam sincs. Az est folyamán szóba se kerültetek. Fél mondat erejéig se. Nem tudom...és a név se rémlik.
- Furcsa ez az egész. Nem lehet érteni ezt a csajt. Soha senki nem értette.
Hirtelen érdekelni kezdett Alexa múltja. Belegondolva, semmit nem tudtam róla. Egyedül annyit mondott, hogy kibasztak vele a Kaulitz-ok.
- De ki ez a lány?
- Senki...már senki- legyintett. - Régen fontos volt...a bandának. De mondom, már abszolút nem lényeg.
Kételkedve néztem Tomra. Szóval titkolózik. Valamit nagyon nem szeretne elmondani.
- Még mindig nem értelek... Most miért baj, hogy találkoztam vele?
- Az a baj, hogy Alexa visszatért.- nevetett fel Tom.- Hogy hirtelen felbukkant Hamburgban.
- Mert eddig hol volt?
- Hát ez az! Senki nem tudja! Azt se tudtuk él-e vagy hal-e!
Bingó. A kíváncsiskodó kérdéseimmel sikerült minden apró kételyt kiölni Tomból. Teljesen biztos voltam benne, hogy már elhiszi, hogy semmi közöm Alexa feltűnéséhez és nem állok vele semmilyen kontaktusban.
- Szerinted akar valamit?
- Ő? Persze! Ő mindig akar. Nem véletlenül van itt és nem véletlenül keresett meg téged....Én viszont, szeretnék tőled bocsánatot kérni, amiért úgy rád támadtam.- mondta halkan, teljesen más hanglejtéssel.
- Előbb gondolkozni kellene, mielőtt megvádolod az embert mindenféle szarsággal.- grimaszoltam.
- A helyemben te is elővigyázatos lennél.
- Csak ez már nem elővigyázatosság volt. Teljesen alaptalanul támadtál le.
- Az előéletedet ismerve valljuk be egy picit azért jogos, nem?- próbált játékosan mosolyogva átkarolni, de én lelöktem a kezét a vállamról.
- Baszd meg, Tom, ne idegesíts fel kérlek megint.- Támadtam ingerülten. Sajnos még nem voltam teljesen ura az indulataimnak a közelében.
- Jó bocs, csak...- félbeszakadt a mondandójával és elvigyorodott.
- Mi van?- kérdeztem egy nagyon halvány őszinte mosollyal az arcomon.
- Csak már megint bocsánatot kértem. Életemben nem kértem még ennyiszer egy nap alatt.
- Semmit se késő elkezdeni. - nevettem.
Tom engem nézett. Nagyon furcsa volt a tekintete. Soha nem láttam még ilyet tőle. Abbahagytam a nevetgélést és továbbra is őt figyeltem.
- Mi van?- kérdeztem. Bevallom, picit megijedtem. Úgy nézett rám, ahogy...a szerelmesek szoktak.- Tom.- löktem rajta egyet a vállammal, hogy fejezze már be.
- Fúú baszki.- temette az arcát a tenyerébe és dörzsölni kezdte, mint aki borzalmasan kimerült. - Hihetetlen vagy.
- Én? - mutattam magamra ön vádlóan.- Már megint mit csináltam?
- Eleve az, hogy létezel..
Jaj, nem volt mit szépíteni a dolgon, egy zseni vagyok. Azonnal levágtam, Tom oda van értem.
- Figyelj, lesz nálunk este egy kis grillparty. A villában, Seevetalban. Facecontrollos, csak a szűk baráti társaság. Ha esetleg van kedved és ráérsz, örülnék neki.
Nem tehetek róla, kitört belőlem a röhögés. Teljesen váratlanul ért a meghívás, nem tudtam tisztességesen lereagálni.
- Most mi rosszal mondtad?
- Semmi...Ne haragudj Tom. Csak...jó ötlet ez?
- Te most visszautasítasz? Ezt te sem gondolhatod komolyan! Tudd már, hogy kivel beszélsz.
- Bill szét fog kaszabolni.
- Dehogy. Elintézem. Na? Mondjuk 6-ra ott vagyok érted.
- Rendben.
A tekintetünk megint találkozott. Gyönyörű barna szemei voltak. Csak néztünk egymásra. Elvesztettem az önkontrollt, akkor tértem ismét magamhoz, mikor már lassan közeledtünk egymáshoz. Gyorsan visszaegyenesedtem és a táskámban kezdtem matatni. Nehezen vettem a levegőt és picit meg is szédültem. Azt éreztem, hogy azonnal el kell menekülnöm onnan.
- Ehm...nagyon késő van. Vagyis dolgom van. Mennem kell.- álltam fel hirtelen.
Nem láttam Tom arckifejezését, Pont nem őt figyeltem. Olyan gyorsan mentem az autómig, amennyire csak tudtam.
Az idősebb Kaulitz hatalmas vigyorral az arcán ült a padon. Gyorsan tudatosul benne, hogy épp most hívott meg valakit egy nem létező grillpartyra. Nehéz lett volna ilyen későn ugrasztani David-et vagy egy rendezvényszervező brigádot. Felállt és lassan a vízhez sétált.  Közben pedig előtúrta a telefonját.
- Csá Flo, figyelj, mit csinálsz? Na az jó, lenne egy kis dolgod. Össze kéne hozni egy kerti bulit kora estére. Szerezzél már valahonnan ilyen izé padokat meg faszom tudja fáklyát meg ilyesmit. nem bazd meg, szívatlak. Rendben. Szervezzél be pár embert is. meg valami grillsütőszart...Aha.. Akkor rendelj kaját is, de valamit ott is kellene csinálni helyben, nem?....Jó akkor én elmegyek a...izé, hogy a fenébe hívják...henteshez.

Még nem teljesen tértem magamhoz, parkoltam be a mélygarázsba közben majdnem elütöttem egy takarítót, aki egy nagy kukát húzott ki.
Arra se volt lelkierőm, hogy lehúzzam az ablakot és megejtsek neki egy 'bocs'-t. Felsiettem a lakásba és ledobtam a táskám az egyik kanapéra. Szóval grillparty, szóval ma este. Volt még addig 2 órám. Ráértem lassan készülődni.


Alexa Rattle fehérneműben ült a szobájához tartozó teraszon. Az ideiglenes tartózkodási helyéül a Fairmont Hotel szolgált. Itt töltötte az egész délutánt, cigizett, száraz Martinit szopogatott és a további tervet beszélte át a legfontosabb szövetségeivel. Pontosan 2 napja tért vissza Hamburgba és jobban élvezte, mint eddig bármikor. Az események pörögtek, méghozzá pontosan úgy, ahogy eltervezte..vagyis ahogy eltervezték.
- Szerinted hívni fog?- kérdezte Alexa.
- Persze, hogy hívni fog. Leadja a jelentést, ahogy azt elvárjuk tőle. Utána a következő szintre léphetünk.
- A rohadt életbe, úgy izgulok már. Igazán siethetne...
- Nyugalom cukibaba, hidd el én türelmetlenebb vagyok, mint te. Alig birok a faszommal.
Alexa nevetve elnyomta a cigijét.
- Akkor addig dugj meg valaki mást. Hívd fel valamelyik kis kurvádat...vagy tudok jobban Trixit. Ó bármikor rád ugrana.
- Áhh, unom. Nekem most ez a csaj kell. Stephanie.
- Nyugalom, megkapod! Minden a terv szerint halad, pont ahogy beszéltük.
- Igen, tisztában vagyok vele...Ha valaki, akkor mi ketten ezt el tudjuk intézni. Pont ezért hívtalak vissza TÉGED, Alexa.
- Na erre igyunk.- hajolt előre a lány elégedetten és felemelte a poharát, hogy koccinthasson a gonosz cinkostársával.
Vigyázz Hamburg, a gépezet beindult. Ellenségek, reszkessetek!

60.rész

Készen álltam.Rengeteget gondolkoztam, hogy mit is kellene felhúznom...Ennek az oka gyerekesen egyszerű: Fogalmam nem volt, mire számítsak. Mikor is voltam utoljára grillparty-n? Soha? Nálam a garden party kalapokat jelentett, virágokkal díszített kis színpadon játszó hegedűsöket, rengeteg fehér fátylas boltívet és pezsgőt fulladásig, hogy elviselhetőek legyenek a szörnyen sznob 70 évesek, akik szervezték. Rengeteg variáció megfordult a fejemben. Majd körbeállunk egy máglyarakást és valami hosszú pálcikára tűzünk mályvacukrot? Szent szar. Tényleg elképzelésem sem volt, ezek valami rockstar félék, azokból meg hát bármi kitelik. Úgy döntöttem nem hazudtolom meg önmagam.
Egy bézses fátyolruhát választottam, ami kicsit romantikusabb hatást keltett a kívántnál, de azért elment erre az alkalomra. Egy wedges cipőt húztam, kellemetlen lett volna a fűbe süppedő sarkakkal bohóckodni. Az outfit-em tökéletes volt, a hangulatom szintúgy.  Eszembe jutott, hogy nagyon aranyos dolog lenne, vinni valami salátát a kajához, ezért belenéztem a hűtőbe, hátha van valami maradék, amire rá tudom fogni, hogy saját mű. Nem volt szerencsém...De az abszolút nem vette el a kedvem. A markomban éreztem a győzelmet. Tom meghívott magukhoz. Ez jelent valamit.

Tom Kaulitz egy fél összekaszabolt marhával az anyósülésén érkezett meg Seevetalba. Így kis kicsit csúszásban volt és előre sejtette, hogy még itt is lesz elég dolga. Ha valaki rábíz valamit Flo-ra, az nem lehet nyugodt.
- Mi a faszom. - húzta fel az egyik szemöldökét értetlenül mikor mindenhol kis mécsesek álltak, végig a kocsifelhajtón. 2 darab nagy teherszállító autó pedig nyitott hátsótérrel volt félig betoladva az udvarba. Mi a faszom történt itt? Nem Florian szorgos keze munkáját sejtette a dolog mögött. Megfogta a hozott árut és bement vele a konyhába, ahol vagy 7 mindennel megpakolt tál állt. Hát perzse, mit is várhatott volna. Eltervez az ember egy szolid sütögetés féle valamit, persze hogy egy nagyszabású valamit kell kihozni belőle.
A hátsókert felé indulva még jobban felment benne a pumpa. Az udvar közepére volt baszva egy geci nagy kültéri sátor, valamint alatta piros kerek asztalok voltak hozzá passzoló huzatos székekkel. Ez túl stílusos volt és túl piros...Nem volt nehéz kitalálni, ki az elkövető. Az illetékes az egyik asztal mellett állt és a karjával hadonászva parancsolgatott a fehér egyenruhát viselő embereknek.
- Hogy a rohadt...-indult el hátra Tom. Becsapta maga mögött az ajtót, mire Bill felé fordult.
- Tom! Végre!- köszöntette lelkes vigyorral.- Hatalmas ötlet volt ez a...Neked mi a faszom bajod van?
- Bill te mit művelsz?- morgott rá idegesen testvérére.
- Szerinted? Florian mondta, hogy rendezni akarsz valamit. Gondoltam segítek.
- Igen, cseszd meg, egy kis picit kerti faszságot akartam.
- Igen, itt a kerti faszságod!.- mutatott a háta mögé.
- Én 6-8 emberrel számoltam, nem egy össznépi banzájt fél Hamburg részvételével.
- Nyugi, nem fog kárba menni semmi, már szóltam egy csomó embernek!- vigyorgott.
- Mi van? Hát ez kurva jó...
- Nem értem mi a fajod, meg mit feszkózol. Bulit akartál, megkapod.
- Remek...Mik ezek?- bökött az asztalok felé.
- Ezek? Szerinted? Bemutatlak. Tom, szék. Szék, ő itt Tom.
- Ne kurjál fel, öcsi, ne kurjál fel.
- Te kérdezted...-grimaszolt Bill.
- Miért szóltál bele Florian dolgába? Miért hozattad ide ezt?
- Talán mert a drága kis barátod az érkezőből kezdte kipakolni az olasz karpitú székeket...Kérdeztem mit csinál, mondta. Gondoltam, akkor már szervezek valami normálisat.
- Itthon se leszel este! Nem úgy volt, hogy vacsorázni mész?
- Lemondtam. Ha már játszunk, játszunk nagyban. Ezt szoktad te is mondani, nem?
- Te most nem értesz ebből semmit, Bill.- rázta a fejét.
- Nem értem mi a bajod. Szerintem nagyon jó ötlet. Mindenkire ráfér egy kis kikapcsolódás, főleg mostanában, hogy ilyen...stresszes dolgok értek minket.
- Pont ez az. - sóhajtott Tom. Nem akarta eltitkolni Bill elöl, hogy ki is jön este, de jobban örült volna, ha a nem éppen kedvességéről ismert testvére nem tartózkodik ott.- Stephanie-t hívtam el. Megbeszéltük a dolgokat délután.
- Mi van?- kerekedtek Bill szeme.- Úgy tudtam, hogy azért mész, hogy leugasd a fejét.
- Nem tudod Alexáról.
- Ahha, persze, te megbekajálod a szövegét.
- Nem kérem, hogy fogadd el...csak, ne ugass bele minden dolgomba.
- Tom. Hahóóó!- tárta szét a karjait.- A testvéred vagyok, jót akarok!
- Elhiszem, de ne ugass bele az életembe. Ha ez a csaj átvág, állok elébe. Na..-nézett az órájára.- Elmegyek átöltözni, utána elhozom.

Kivettem a bárszekrényből egy üveg Dom Perignon-t - mégsem mehetek üres kézzel- majd leindultam a hallba. A liftben pedig még gyorsan dobtam egy sms-t Alexának. Dühös voltam rá, mert nem mondta, hogy szólt a Kaulitz-oknak arról, hogy tudok a jelenlétéről. Ezzel kellemetlen helyzetbe hozott. Sokat tudott ezzel árteni, tekintve azt, hogy így is kurva sokat kell majd güriznem a teljes bizalmukért. Főleg, ha az öcsikéjét szeretném...
Hali. Hivatalos vagyok Kaulitz Bro's Garden Special-re. Határozottan jól alakulnak a dolgok egyelőre.

Egy R8 állt meg az utcán. Nagy vigyorral indultam ki. Mielőtt még oda értem volna lehúzta az ablakot.
- Hi, my name is Tom Kaulitz.- kiabálta ki egy féloldalas vigyorral az arcán. Elnevettem magam és beszálltam.
- Szia.- hajoltam oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára fene nagy jókedvemben.
- Kész vagy?- mért végig.
- Mert szerinted hiányzik róla valami?
- A bugyi...remélem.- nevetett.
- Fú, de vicces kedvében van valaki.- csóváltam a fejem.
Jópofa gyerek volt, mégsem éreztem, azt, hogy hú de mennyire bírom, vagy mennyire jól érzem magam vele. Ő csupán egy célszemély volt, aki egyszer ártott nekem és most törlesztett.
Az út egészét elbaromkodtuk. Hamar megérkeztünk. Sorban drága sportkocsik, illetve terepjárók parkoltak. Bizalmatlanul mértem végig őket.
- Kik vannak a vendéglistán?- kérdeztem.
- Az öcsém kicsit belepiszkált a dolgokba és meghívta a fél várost.- mondta kicsit cinikusan és leállította a motort.- szóval most fogalmam sincs, hogy ki lesz jelen ezen a nemes eseményen, aminek kurvára örülök.
- Nyugi már. Max berúgunk.- kacsintottam rá.
Hátravezetett a házon át, ahol egy rakás ember ült kerek piros asztaloknál, egy másik rakás pedig kisebb klikkekben beszélgetett. Dress-code minden bizonnyal nem volt. Egyesek azért jócskán kicsípték magukat, és szűk ceruzaszoknyába préselték a csontos feneküket, másik pedig farmerben ácsorogtak. Egy viszont közös volt bennük. Bizalmatlanul méregettek, mikor beléptem Tommal az oldalalom.
- Csá- kezelt le rögtön a házigazdával egy szőke srác és valamilyen csajról kezdte faggatni, akin hatalmasakat nevettek.
Én közben a tömeget próbáltam elemezni. Egyetlen ismerős arcot sem láttam. Határozottan egyedül voltam, mivel számukra én viszont nem voltam ismerős. Mindenki ugyan azzal a fontorral pillantgatott rám lopva. Próbálták, úgy intézni, ne vegyem észre. Hát megmondom, nagyon szarul csinálták, mert azonnal levágtam a dolgot. Kezdtem magam nagyon kívülállónak érezni. Filmet lehetett volna forgatni. Stephanie, a közellenség.
Kiszúrtam egy gyönyörű arcvonásokkal megáldott, csíkos felsőt viselő mély barna hajú fiúk. Az ujjai között cigit szorított és közben 2 gyönyörű szőke lánnyal beszélgetett. Legnagyobb bánatomra nem vett észre, mégis picit megnyugtatott, hogy legalább egy ember volt, aki gondolt rám, mint egy gusztustalan nagy hernyóra.
- Mit igyunk?- kérdezte Tom, majd egy hosszú asztalhoz indult.
- Alkoholt.- csúszott ki, igen meggondolatlanul. Tom felnevetett az őszinteségemen.
- Ha nagyon eleged van, max felmegyünk a szobámba.
Kipattantak a szemeim. Erre nem gondoltam. Nekem most szexelnem is kellene vele? Ó, istenem. De nem hiányzott ez most az életemből.
- Pezsgő jó lesz.- mutattam egy pezsgős poharakkal teli tálcára. Hé, ezeknek nem a fehér inges pincéreknek a kezében kellene lenniük? Itt nincs személyzet?- Köszönöm.
Egy szőke nő szúrós pillantására lettem figyelmes. Hehe, az ő zombi arca, száraz vállig érő szőke haja már ismerős volt. Nagy mosollyal az arcomon integettem oda hozzá. Hello Natalie! A nő felháborodva kapta oldalra a fejét, majd indulatosan rúgta ki maga alól a széket, ahol eddig ült. Egy dolog azonnal feltűnt. A táskáját nem vitte magával, szóval jön még oda vissza. Kedvem támadt egy kis huncutkodáshoz.
- Leülünk?- böktem a fejemmel az asztal felé. Tom megvonta a vállát. Határozottan ő sem érezte jól magát itt kint. Bevallom, én kezdtem.
Hirtelen valaki átkarolt hátulról és belepuszilt nyakamba. Értetlenül fordultam meg. Elképzelésem se volt ki lehet.
- Florian.- mosolyogtam a támadómra.
- Hát csá!- köszönt a fiú.- Mi a helyzet? Rég láttalak.
- Én is téged. Hatásos volt a köszöntésed.
- Csak próbálom ébren tartani az érdeklődésedet irántam.
- Te hülye vagy.
- Leülsz velünk? - kérdezte Tom.
- Igazából épp két modell csajt fűzök, hogy leápolják a farkam, de..- nézett körbe, hogy hátha feltűnnek az áldozatai.- Egye fene, leülök.
Mind a 3-an helyet foglaltunk. Natalie jelent meg Bill társaságában. Mind a ketten felénk indultak és helyet is foglaltak. Billnek csak akkor tűntem fel, mikor már leült. Olyan fintorral nézett rám, hogy majdnem elnevettem magam. Senkit nem láttam még ennyire felhúzni az orrát.
- Sziasztok.- köszöntem elégedetten.
Florian volt az egyetlen, aki nem vette észre a feszültséget, vagy csak próbált róla nem tudomást venni.
- Anyás.- kezdte lelkesen.- Nagyon bírtam, mikor hívtál, Tom. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fogunk szórakozni. Mármint, ez a két csaj.
- Mikor eszünk?- kérdezte Natalie Billtől.
- Te szoktál enni? - kérdeztem pislogva.
- Látom, te igen. - csípett vissza. Tisztában voltam vele, hogy nincs probléma a testsúlyommal. Tetszett a helyzet. Alig feltűnően tátogtam neki: Imádom, ha utálsz.
Tom észrevehette a kis titkos üzenetemet és a hihetetlen gyorsasággal állt fel a székről. Ha valamit el akart kerülni, akkor az összetűzést köztem és a testvére között.
- Mi most felmegyünk.- mondta.
- Mi?- néztem rá. Akkor tudatosult csak bennem, hogy „mi”-ben én is benne vagyok.  
Nagyon nem örültem Tom parancsának, de nem volt mit tenni. Némán indultam be. - Elég nagy rendetlenség van. Nem kalkuláltam be, hogy itt leszünk és nem kint.- mentegetőzött- mikor a lépcsőn voltunk.
Elnevettem magam. Vártam, hogy majd lebasz, vagy megjegyzi az incidenst, de nem szót se szólt róla.
- Semmi probléma. – legyintettem. SMS-em érkezett. Kivettem a táskából, hogy megnézzem.
Ügyes vagy. Tekerd csak az ujjad köré a mocskokat. Holnap villásreggeli nálam? Egyeztethetjük a további haditervet. 10-kor a Fairmont-ban? Xoxo, Alexa.
Mosolyogva elolvastam, mint felpillantottam. Tom érdeklődve figyelt, majd kíváncsian a telefonom kijelzőjére nézett. Összerezzentem és gyorsan kiléptem.
- Egy amerikai barátom. Most szállt le Londonban. Majd lehet találkozunk holnap.- mondtam neki.
- Na, tök jó. – mondta és benyitott.
Húh, ez meleg volt.
Tényleg elég nagy kupi volt. Az íróasztalra dobálva minden, a széken meg egy csomó ruha.
- DVD-zünk?- kérdezte.
Ahha. Dugjunk. Persze…
Ledobtam a telefonom az ágyra és a táskámmal együtt.
- Guitar Hero.- néztem a két gitárra.
- Esélyed nincs, kislány.- mondta nevetve.- Emlékeztetnélek, hogy én ebből gazdagodtam meg!
- Tegyünk egy próbát.- mondtam és már a nyakamba is akasztottam az egyiket.
Sokáig eljátszottunk. Jól elvoltunk. Beszólogattunk egymáson és kinevettük a másikat. Nem ér senkit nagy meglepetés. Tom szarrá vert…de legalább nagyon jókat nevettünk.
- Azért valljuk be, derekasan helyt álltam.- mondta elégedetten és fáradtan ültem az ágyra.
- Ügyes voltál, elismerem.- mondta, majd mellém ült.
Éreztem mi fog következni. Tom behízelgősen mosolygott és lassan nézett a számra.
- Jó ez a ruha.- mondta.
Bekapcsolt a menekülő ösztönöm, hirtelen felpattantam.
- Pisilnem kell!
Tom csak értetlenül nézett rám, majd az ajtó felé bökött a fejével.
Becsuktam magam mögött az ajtót és a hátam neki döntöttem. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Nem akartam csókolózni Tommal, nem akartam, hogy hozzám érjen. Lassan a tükörhöz sétáltam és közben a polcon lévő különböző szereket kezdtem nézegetni. Ralph Lauren after shave, Lacoste, Bvlgari, CK parfümök, Gillette borotvahab. Levettem egy parfümöt és beleszippantottam. Eszméletlenül jó illata volt. Teljesen Tom.
Ijedten összerezzentem. Csörgött a telefonom. Alexa hív, Tom észreveszi, nekem VÉGEM! Gyorsan visszatettem az üveget és kisiettem.
Tom az ágy szélénél állt. A telefonom a kezében. Összeráncolt szemöldökkel bámulta. Ledermedtem. Baszki.
- Tom, én meg tudom…-kezdtem, de ő elnémított és felém nyújtotta.
- Sebastian az.- mondta színtelen hangon.
Győzelem!
- Hali!- köszöntem bele boldogan.
- Te még élsz? Azta a kurva. Kicsit elfelejtettél, nem?
- Mi? Most azonnal menjek oda? Tommal vagyok.
- Mi? Kivel?
- Rendben, ott vagyok nálad mindjárt!
- Micsoda? Mit szedtél?
- Nyugi, mondom, sietek. Na puszmák.- tettem le, majd bűnbánást tettetve néztem fel Tomra.- El kell mennem.
- Baj van?
- Nem, csak Sebastian.- kezdtem, de semmi nem jutott eszembe.- Hívok taxit.
- Elvinnélek, de már ittam.
- Semmi baj. – hadartam és már fel és vettem a táskám az ágyról.- Nagyon sajnálom.
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Majd hívlak.

A taxi Bastian lakásánál tett ki. A fiú a hallban várt. A kezében 2 Starbucks kávé volt. Bizonyára telefonbeszélgetésünk után úgy vélte rám fér.
- Hali.- adtam az arcára egy hatalmas cuppanóst.
- Gyere, üljünk a medencéhez, úgy gondolom beszélnünk kell.
Helyet foglaltunk egymással szemben.
- Hm.. fahéjas, pont ahogy szeretem. – szimatoltam a kávéba.
- Ismerlek már. Na mesélj. Mi ez az egész?
- Tehát, Tomnál voltam. Eljátszom, hogy érdekel.
- Mi? Miért?
- Szóval…A napokban felkeresett Alexa Rattle és kötöttünk egy egyességet.
Sebastian félrenyelt és majdnem megfulladt.
- Mi van?- bámult rám, mikor már megint kapott levegőt.- Alexa? Itt? AZTAKURVA!
Elégedett mosoly terült szét az arcomon.
- Jó, mi?
- Nem! Ez nem jó! Ez kurvára nem jó! Tudod te, hogy ki ő?
- Igen, a csaj, akivel ugyan úgy egyszer kibasztak a Kaulitz-ok, mint veled.
- Hát nem! Ez egy kicsit más! Alexa Rattle…Ő Bill Kaulitz menyasszonya volt.