45. rész.

…De tudjátok mit?
Élveztem! Nem érdekelt, meddig tart ez az állapot…Egy volt a lényeg: átélni az újdonság nyújtotta csoda minden pillanatát.
A tükörképemre mosolyogtam és a kezemmel felfogtam a hajam, hogy megnézzem, hogy mutatna jobban. Visszaengedtem és könnyeden megráztam, hogy még dúsabb hatása legyen.

Az estére egy könnyed szürke Pangaea fátyolruhát választottam. Mikor egy leheletnyi bronzosítót tettem az orcámra, zene ütötte meg a fülemet. Tom gitározott.
Eltávolodtam a tükörtől és letettem az Estee Lauder tégelyt és a MAC ecsetet.

Lassan nyitottam ki a fürdő ajtaját és átvágtam a nappalin. A hang irányába tartottam.
Tom az ágy szélén ült, kezében egy fekete gitárral. A szeme csukva volt és a fejét a ritmusra forgatta. Elmosolyodtam és megálltam a fal mellett. Nem akartam megzavarni. Annyira gyönyörűen játszott és olyan átéléssel.
Teljesen a zene hatása alá kerültem. Furcsa érzés volt. Tom hirtelen felnézett és a tekintetés rám szegezte.
- Bocs. Nem akartalak zavarni, azt hittem több ideig készülődsz.
- Dehogy zavartál… Ez nagyon szép volt.- mondtam és egy fél lépést közelebb léptem.- Mióta gitározol?
- Kb 10 éves korom óta. A mostohaapám zenetanár.
- Így könnyű.- mosolyogtam.- Én nem vagyok olyan jóban a hangszerekkel. Tanítottak hegedülni, de nem ment…zongorázni is, de azt abba kellett hagynom egy újtörés miatt. A gitárt viszont soha nem próbáltam.
- Engem nem tanítottak soha. Csak csináltam és próbálkoztam.
- Elég jól megy.
- Ebből élek.- nevetett fel.- De…igazából imádom. Abból gazdagodtam meg, amit akkor is csinálnék, ha egy vasat se kapnék érte. Jó, nem?- kérdezte és lejátszott pár egy kis dallamot. A profizmus teszi.- Mondjuk az se rossz, mikor az ember már gyémánt cumival a szájában születik…
Eltátottam a szám. Ez a beszólás nem kellett volna. Ezt Tom is tudta. Felnézett és ijedten figyelte a reakcióimat.
- Ne haragudj, csak…- mentegetőzött, de én egy legyintéssel elintéztem a dolgot.
Inkább lenyeltem a megjegyzést.
- Nem érdekes. Mellesleg nem tudok arról, hogy lett volna gyémánt cumim. Viszont tény, hogy a születésem napján a szüleim csináltattak egy fehérarany csörgőt a Tiffany’s-nál és belegravíroztattak egy idézetet meg a dátumot.
- Nem tévedtem akkor sokat. – mosolyodott el, hogy oldja a feszültséget és ki tudjon mászni a kínos szituból.- Gyere ide.
Nem tudtam mire vélni a felhívást, de azért megindultam.
- Ülj le.- mondta, mikor már előtte álltam.
- Mit csinálunk?- kérdeztem értetlenül és teljesítettem a kérését.
- Mi semmit. Te fogsz gitározni.
- De én nem tudok.- nevettem el magam. Tom áttette az ölembe a gitárt. Én csak nevetve dülöngéltem.
- Így kell fogni. Átteszed rajta a kezed. Ne nevetgélj.  Így.- irányította a kezem.- Rendben, ez megy… Hagyd már abba, tartasd normálisan, mert ha így vihorászol, akkor nem fog menni.
- Bocsánat Tanár Úr!
- Ez a pengető, ezek a húrok. Neked annyi lesz csak a dolgod, hogy szépen pengeted őket, rendben?
- Aham.- bólintottam. Tom áttette rajtam az egyik kezét, hogy elérjen a húrokig. A másikkal pedig mutatta, hogy kell majd pengetnem.


Hangosan nevettem, ha a komoly munka közben elrontottam valamit. Nagyon élveztem a dolgot. Tom nem volt valami jó oktató. Néha megpróbált fegyelmezni, de inkább rám hagyta.
- Ez tetszik. Még egyszer!- szóltam rá, egy kellemesebb dallam után.
- Nagyon jó illatod van. Mi ez?- kérdezte és egészen a vállamhoz hajolt.
- Maracuja.- mondta és felé fordultam. Nem tudtam, hogy ennyire közel van hozzám. Alig pár centi volt az arcunk között. Feszélyezett ez a póz és az addigi felszabadultságom is rögtön eltűnt.
- Nem indulunk lassan?- kérdeztem Tomtól, akinek a szeme az ajkamra meredt. Határozottan meg akart csókolni. A kérdésem megzavarta és elkapta a tekintetét.
- Mehetünk.- állt fel és elvette tőlem a gitárt.

Az első utunk Billhez vezetett. Sokkal jobban volt. Az ágyból tévézett és amiatt hisztizett Tomnak, hogy nincs német MTV. Közös erővel próbáltuk meggyőzni róla, hogy nagy valószínűséggel kivitelezhetetlen dolog itt ezt a csatornát nézni és a recepció zaklatása is teljességgel eredménytelen. A vita végére már szinte csak az ikrek próbálták a maguk igazát bizonygatni én pedig a székben ülve figyeltem őket. Egymás szavába vágtam, fújtattak és kinevették a másikat. Nagyon szórakoztató volt.
A vita döntetlenre zárult. Tom könnyes búcsút vett öccsétől és megbeszélte vele, hogy reggel még meglátogatja.
Elindultunk a szigetre, még világos volt, de a nap készült már lemenni.
- Mihez lenne kedved?- kérdezte Tom, mikor a sziget útjára értünk.
- Hát…- néztem körbe. Igazából nem tudtam volna mondani semmi konkrétumot, ahogy Tom sem.- Csak induljunk erre.- léptem le a kiépített útról a tengerparti homokra.- Sétáljunk.
- Rendben.
Némán ballagtunk egymás mellett. Tom a belül és pedig kívül a tengerhez közelebb. Csendben néztem az apró kis hullámokat és figyeltem, ahogy a nap teljesen eltűnik a horizont mögött.
Tom mélyen, gondterhelten sóhajtott egyet. Óvatosan fordítottam felé a fejem. A homokot bámulta és enyhén oldalra húzta a száját.
- Aggódsz Bill miatt…?- kérdeztem bátortalanul.
- Mi?- emelete rám a tekintetét hirtelen egy félmosoly kíséretében.
- A tesód miatt vagy ilyen letört?
- Ja. Csak gondolkoztam...
Vártam, hogy folytassa, de nem tette. Nem akartam tolakodó lenni és akarata ellenére nyaggatni, hogy olyan dologról beszéljen, amiről nem akar, de érdekelt.
- Billen?- kérdeztem.- Biztos nagyon közel álltok egymáshoz.
- Persze, hogy közel állunk. Ikrek vagyunk. Ha akarnánk, se tudnánk egymás nélkül élni.- nevetett. Nem tudom, de egy kis keserűséget hallottam ki abból a nevetésből.
- Láttam rajtad, hogy megijedtél…mikor kihoztad a fürdőszobából. Én…
- Figyeld már!- vágott a szavamba és megállt- Rákica.
Megfordultam. Tom már guggolt és a homokban piszkált valamit.
- Mit találtál?- hajoltam én is.- Rák.
- Ja. Megesszük?- emelte fel a fejét vigyorogva.
- Persze. Én komolyan megfőzöm neked, de akkor te is komolyan megeszed. –ütögettem meg azt az okos fejét.
- Ne kötekedj velem, mert a bugyidba teszem.
- A rákot?
Tom ismét felkapta a fejét és most az előzőtől eltérő mosoly ült az arcán. Természetesen rögtön a perverzebb ötlet jutott az eszébe.
- Na jó, menjünk.- fordítottam neki hátat.

Tovább sétáltunk a parton és lényegtelen dolgokról beszélgettünk. Szinte alig vettem észre, hogy Tom mennyire tudatosan terelte el a figyelmemet, mikor a beszélgetés mélyebb, érzelmesebb, bensőségesebb útra tért volna.
- De szép.- mondtam halkan. Már csak a távolban lehetett látni egy kis világosságot. A partom pár helyen apróbb sziklák voltak kihelyezve, amire egy-egy égő állófáklyát tettek. A távolban egy vízbe nyúló ház fényei rajzolódtak ki.- Mi lehet?
- Fogalmam sincs, megnézzük.
Ahogy közeledtünk egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az étterem.
- Éhes vagy?- kérdezte.
- Az nem. Viszont azért egy koktélra beülhetnénk.
- Egyre?- mosolygott és előre engedett a felvezető lépcsőn.

Azonnal megcéloztuk a bárt és felültünk egy-egy magasított székre. Tom Szex on the beach-t kért én meg Sunshine Kiss-t. Úgy 15-20 fő lehetett mér rajtunk kívül, de ők mind az asztaloknál ültek.
Tom a pultnak háttal ült és a karjait megtámasztotta. Én pedig felé forgattam a székem, hátha beszélgetésbe elegyünk, ha már rá vagyunk kényszerítve egymásra.
Pont tettem volna fel neki egy kérdést, mikor a pultos férfi felém hajolt.
- Stephanie SchonWarbach?- kérdezte tőlem rossz kiejtéssel.
Tom és én összenéztünk. Mind a kettőnknek ugyan az járt a fejében. Mi a frász keres?
Némán elvettem a telefont és lassan emeltem a fülemhez.
- Igen?- kérdeztem. Nem válaszoltak.- Igen?
- Rettegtél már életedben, kislány?- kérdezte egy fiú németül. Nem tudtam reagálni, annyira lefagytam. Elnémultam és megsemmisülten bámultam magam elé. Egy ember lehetett: Lucas Cain.
- Csini ez a szürke ruha rajtad.
Kirázott a hideg is felkaptam a fejem. Lát engem?
Reflexből néztem körbe. A jelenlévők férfitagjának jó 60%-a bámult. Egyik kezében sem volt telefont, ám ez nem zárta ki, hogy valamelyik Lucas besúgója.
Az agyamnak fél másodperce volt arra, hogy valami remek selejtező taktikát kieszeljen.
Kapd össze magad, Stephanie!
Bájos vigyor ült az arcomra és integetni kezdtem a tenger felé.
- Oh, neked is szia. Bár én a helyedben nem üdvözölném ekkora mosollyal azt az embert, aki ki fog csinálni.
Basszus. Ez…nem csak egy képet látott rólam vagy nem csak az egyik jelelővé mondta el neki, hogy milyen ruhát viselek. Ez lát…most is! Minden rezdülésem, minden apró mozdulatom.
Idegesen nyomtam ki a telefont és a pincér felé löktem. Az szépen végigcsúszott a pulton.
- Ki a szar volt?- kérdezte Tom, akinek a jelenlétéről teljesen meg is feledkeztem. Gondolom eléggé furcsállta a mozdulatom és a hirtelen jött idegességem. Nem válaszoltam csak lehúztam az egész koktélt és felmutattam a mutattam két ujjam, jelezve a duplázási szándékom.
- Ki hívott?- ismételte erőszakosabban.
- Tom,  kérlek hagyjál picit békén.- morogtam és közben az ő koktélja maradékát is felhajtottam.
- Dehogy hagylak! Tudnom kell! Mi a faszomért integettél? Hallod. Figyelj már rám!- fordította maga felé a bárszéket, így vele együtt engem is.
- Hagyjál már békén.- löktem le a kezét a székről.- Semmi közöd hozzá.
- De van közöm hozzá, mivel velem vagy itt a szigeten. Halljam!
Nem válaszoltam. Úgy gondoltam, lehet eredményesebb, ha levegőnek veszem, mintha szócsatában hárítok.
- Ki a szar volt? Mondd már el, bazmeg! Mi a faszom bajod van?- csapott elém ingerülten.
Akkor hozták ki a koktélokat. Én azonnal nekiestem az enyémnek. Úgy ittam ki , mintha egész nap nem láttam volna nedvességet. Rögtön intettem a következőért. Lassan Tom feé fordultam.
- Tényleg tudni akarod?
- Nem, cseszd meg, azért faggatlak itt.
- Lucas Cain volt.
- Lucas.- grimaszolt.- Mia a faszomat akart Lucas? Itt van?- nézett körbe ő is azonnal.
- Hé.- szóltam rá mérgesen.- Nyugi, ne olyan feltűnően.
- Mi a faszomnak jött ez ide? Ennyire jó volt neki a dugás? Megéri 14 órát utaznia érte?
- Tom, hagyd abba. Figyelj rám és mindent elmesélek.
- A faszt. Nem vagyok kíváncsi a mindenre. Azt áruld el, hogy hol van és mit mondott.
- Nem tudom hol van. Higgadj már le.- sziszegtem és a bokájába rúgtam, hogy végre hagyja már abba a feje kapkodását és nézzen rám.
Nem kellett volna. A szemeiben a megvetés jelei csillogtak. Ugyanúgy nézett rám, mint aznap este, mikor először találkoztunk.
- Visszamegyek a házba, hogy tudjatok találkozni.- mondta foghegyről más készült leugrani a bárszékről.
- Várj már.- hajoltam közelebb hozzá.- Itt ne merészelj hagyni.
Grimaszolva figyelt. Nem értette, miért kérem erre. Elkerülhetetlen volt egy vallomás.
- Tom…én nem feküdtem le Lucas Cainnal. Nem történt semmi.- mondtam halkan.
- Mi?- tágultak ki a szemei.- Vele mentél el…a von Schmetz buliról.
- Igen. Elvett a Sofitelbe, de én szépen ott hagytam.
- De-de.- dadogott meglepetten. Nem állt össze neki a kép, csak próbálta feldolgozni a hallottakat.- Ez most komoly?
- Igen. Halál komoly.- bólintottam.
- De miért?
- Mert azt akartam, hogy Trixi fülébe jusson.
- De…-tátogott tovább.
- Mikor megtudtam, hogy Trixi pasija rögtön tudtam, hogy fel tudom használni. Eszem ágában nem volt lefeküdni vele… Kikötöztem az ágyra és otthagytam.- vontam meg a vállam.
Finálé! Tom eltátotta a száját és úgy bámult rám.
- Mi van? Te kikötözted egy ágyra Lucas Cain-t és megalázva elhúztál a rákba?- tette fel hangosan a kérdést.
-  Pszt! –szóltam rá rémülten. –Igen, de halkan.
- Tudod te ki az a Lucas Cain?
- Igen. Már tudom. Tudod mit mondott a telefonba? Megkérdezte, hogy féltem-e már. Azért integettem, mert megdicsérte a ruhám. Tehát lát.
- Lát?- pattantak ki Tom szemei.
- Igen…
- Nem csak blöff?
- De lehet.- hazudtam. Elég, ha én idegeskedem. Semmi szükség rá, hogy Tom is steresszeljen az én szarom miatt.
- Lucas Cain egy öntelt vadállat. Nem hiszem, hogy rosszul viseli, ha beletipornak az önbeszülésébe.
- Megoldom.- vontam meg a vállam. Próbáltam kiegyensúlyozottságot sugározni. A pult felé fordultam és megittam a koktél maradékát. Már rég a fejemben kellett volna éreznem az alkoholt, de az idegesség vagy valami más miatt ez most elmaradt.
- De Trixi…
- Tom, kérlek, ne beszéljünk most erről. Elég baj az, hogy Lucas kiderítette, hogy merre vagyok. Nem szeretnék most erre gondolni… Ez mi?- kérdeztem egy ajtó felé mutattam, ami egy UVcsővel volt szegélyezve és lágy zene szűrődött ki onnan.- Gyere.- kaptam el Tom csuklóját és lepattantam a székről. Az egyik kezemben a frissen elém tett koktélt fogtam a másikkal pedig a gitárost húztam magam után.
Elég volt pár lépést megtennem, hogy érezzem: be vagyok csiccsentve.

- Váo!- néztem körbe és elégedetten tapasztaltam meg, hogy ez egy kis kialakított club.
A lassabb beach zenét felváltotta egy ismert klasszikus. Snoop Dogg ft. Pharell – Beautiful.

Muszáj volt kiengednem a gőzt és ezt a testem is érezte. Még egy utolsó korty, majd hátraadtam a poharat. A magasba emeltem a kezem és a ritmusra tekertem kettőt a csípőmön. A zene csalogatott és a sok fény sem volt rám jótékony hatással. Elengedtem Tom kezét és hatalmas mosollyal az arcomon indultam el a kivilágított térre. Táncolni akartam!
Nem érdekelt, hogy ki néz. Az sem, hogy hányan vannak lent. Csak egy picit ki akartam kapcsolni az agyam.
Az oszlop mellé álltam és az egyik kezem arra támasztottam. Csukott szemmel ringattam a csípőm, simítottam meg a combom vagy húztam fel rajta a ruhát.
Kinyitottam a szemem. A pultnál két erős 30-as férfi ült a nyakukban virágfüzérrel. Szorgalmasan bámultak és még azzal se foglalkoznak, hogy olyan szemérmetlenül tették ezt, amitől az illemkönyvekben tiltják az urakat.
Tomot is sikerült megtalálnom a tekintetemmel. Ő a falba mélyesztett ágy szélére ült és engem bámult. Mikor rá néztem kaján vigyor jelent meg az arcán. Határozottan éreztem: tetszik neki, amit lát. Visszamosolyogtam és tovább illegettem a csípőm, dobáltam a hajam. Neki táncoltam és ezt ő is látta.
Rám kacsintott. Felhívásnak vettem, ezért kimért léptekkel indultam felé és egy pillanatra se hagytam abba a deréktekergetést.
Egy szót sem szólt, csak hagyta, hogy a vállára tegyem a kezem és úgy folytassam. Nem volt magánál, megbabonázta a táncom és az alkohol kellemes elegye.
Bevallom, engem is. Megfeledkeztem Lucas Cain fenyegetőzéseiről, Hamburggal vívott csatámról, a Red Carpetben történt kellemetlenségekről és leginkább arról, hogy felelőtlenség és súlyos hiba lenne összemelegednem Tom Kaulitz-cal.
- Szexi.- mondta és a derekamnál fogva maga mellé rántott.
Nevetve hagytam, hogy hátradöntsön az ágyon. Mellém feküdt és rám vetette magát. A nyakam csókolgatta és bókokat súgott a fülembe.
- Eszméletlenül jól nézel ki…el sem tudod képzelni, mennyire kívánlak téged.
Az egyik kezemmel átfogta az arcom és a szájához vezette az enyémet. Vad csókban forrtunk össze. Átfogtam a nyakát és az egyik combon átkulcsoltam a derekán.
Engedtem, hogy átjárja a testem a csodálatos bizsergető érzés, amit Tom illata, a kezének simítása a combomon és az ajka ízé idézett elő. Kéjes mámorba ringatott az egész élmény. Elveszítettem a kontrollt és nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
- Visszamegyünk a házba? - kérdezte Tom, mikor egy pillanatra abbahagytuk a csókolózást.
A szemei csillogtak, a szája pedig ki volt pirosodva. Válaszképp csak bólintottam. Nem akartam a szavakkal is az időt pocsékolni.
Az övé akartam lenni azonnal.

46. rész

Hűvös szellő simította meg az arcom és sósvíz illatot éreztem. Félálomban elmosolyodtam és nyújtózkodtam egyet. Édes puha párna, kellemes közérzet, hurrá nyaralunk.
Lassan nyitottam ki a szemem és felültem az ágyban. Egyedül ébredtem.
A fél perces illúzióm rögtön szertefoszlott, mikor szembesültem a bizonytalan valósággal: Tegnap este szexeltünk egyet Tommal.
A hajamba túrtam és kibújtam az ágyból. Összezavarodtam, fogalmam sem volt, hova tegyem a tegnap estét.
Ez volt a 3. dugásunk. A 3. hibánk. Mégis más volt.
Első alkalommal őt a fogadás hajtotta, engem pedig a bosszú.
Másodszor mind a ketten erős drog befolyása alatt álltunk és nem voltunk tudatában a tetteinknek.
De most? Megittunk 3-4 koktélt fejenként és ennyi. Ennyi! Bassza meg.
Elvánszorogtam a fürdőszobáig és megmostam az arcom, hogy kicsit felfrissüljek. Felkaptam egy Gucci Bamboo keki short nadrágot és egy egyszerű pólót, aminek az aljára egy csomót kötöttem. A teraszra mentem. A fehér kerek ágyra ültem, megtámasztottam magam a kezeimmel és nagyot sóhajtottam.  Szükségem volt egy rohadt kávéra!
Még egy nagyon fontos tényezőben eltért ez az eddigi afférjainktól: Ez most nem Hamburgban történt, hanem egy pici eldugott szigeten. Hamburgban a „város védelme alatt” állunk. Esélyünk nem volt összetalálkozni. Könnyen megemésztettük a dolgokat és nem kellett feszengenünk a másik reakciójától. Tom ébredése előtt én mind a két alkalommal eltűntem az ágyból.

Most viszont. Esélyünk sincs menekülni, hacsak nem ússzuk át az óceánt. A legcsekélyebb esélyünk nem volt a menekülésre. Halkan nyílt az ajtó.
A szemem kipattantak és a gyomrom görcsbe rándult. Nem voltam még felkészülve a találkozásra. Kurvára nem!
Tom megjelent előttem egy fekete Calvin Klein fürdőnadrágban, fején egy kendővel.
Lefagytam és megmerevedtem. Az ő tekintetében és hasonló érzelmeket véltem felfedezni, de az ő arcára nem ült ki annyira ez a fajta zavartság.
- Jó reggelt.- mondta.
- Jó reggelt.- motyogtam én is tőlem nem megszokott határozatlan hangnemben.
- Nem gondoltam volna, hogy már ébren vagy. Hozam kávét.- nyújtott felém egy hatalmas pálmafás bögrét, amire W betű volt írva.
- Köszönöm.- vettem el tőle meglepve. Fene gondolta volt, hogy ilyen figyelmes.- Jól jött nagyon.
- Ne is mond.- ült le mellén és nyúzottan, morogva a tenyerébe temette az arcát.
- Hányinger?
- Nincs.
- Émelygés?
- Nincs.
- Fejfájás?- folytattam az utolsó próbálkozást, de már tudtam, mi lesz az egésznek a vége.
- Nem voltam annyira részeg.- emelte hirtelen rám a tekintetét.
Fürkésztem az arcát, hátha felfedezek rajta valamit, de az csukott könyv maradt számomra.
Mind a ketten tudtuk, hogy én voltam jobban elázva és azt is, hogy még én sem nagyon.
- Minimális fáradtság, de az másnak tudható be.- nevette el magát és beleivott a kávéba.
Muszáj volt gátlástalanul a témába vágnom. Ha én nem kezdeményezek, akkor csak tovább megy a puhatolózás.
- Ami tegnap este történt…- kezdtem el a mondatot gyámoltalanul, mert még nem sem tudtam mi is lesz a vége a beszédemnek.
- …az frankó volt.- fejezte be helyettem egy kaján vigyorral a képén.
- De…
- Semmi de. Basszus már! Ez a baj a túl rafkós nőkkel, mindig forognak a kerekek itt. - karolt át és mutatóujjával a halántékára mutatott.- Engedd el magad és élvezd az életet kicsi lány! Itt vagy te itt vagyok én. Itt vagyunk mi egy csodás szigeten csodás testekkel megáldva. Nem baj, ha ezt ki is használjuk, igaz?
Felvettem és bólintottam. Mennyire igaza van.
- Stephanie, attól hogy agyilag erősebb vagy, mint egy átlag halandó, ezt a képességet nem kell mindig 100%-osan kihasználni. Engedd el magad és kapcsold ki néha. Nem kell mindennek a racionális oldalát nézni, meg mindent 66-szor átértelmezni, kielemezni.
Jót nevettem Tom érvelésén. Sikerült feloldódnom és már nem is feszélyezett, hogy az ellenség józan állapotomban is átkarol és 20 centire van az arcomtól.
- Nyaralni jöttünk ide, tartsuk ehhez magunkat. Lazítsunk és élvezzük ki egymás társaságát.- simította meg lassan az arcom.- Megtanítalak, hogy kell.
A tenyerébe vette az arcom és megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam és átkaroltam az egyik kezemmel. Élveztem a csókot, de azért egész váratlanul ért. Próbáltam rejteni a meglepődöttségem. Hirtelen ötlettől vezérelve tettem át az egyik lábam Tomon és beleültem Tom ölébe.
- Egész jó tanár vagy.- mondtam neki, majd rögtön nekiestem.
Nem szégyenlősködött, a fenekembe kapaszkodott. Határozottan beindult. Én pedig be akartam bizonyítani, hogy attól még hogy vagy agyam el tudom engedni magam és tudok cselekedni meggondolatlanul.
Erőszakosan faltam az ajkait ő pedig végigsimította a hátam és benyújt a pólóm alá. Egy határozott mozdulattal hátradöntöttem és úgy hajoltam rá. Elkaptam a nyakát és belepusziltam párat. Ő még erősebben fogott át és szorosabban ölelt magához. Benyúlt a nadrágomba és úgy simogatta a fenekem. Tom beindult és ha akartam se tudtam volna leállítani.
Észre se vettük, olyan hamar lekerült rólunk a ruha. Egymásnak estünk és hagytuk, hogy Urrá legyen rajtunk az ősi ösztön...
Szuszogva levegőért kapkodva szállt ki belőlem Tom és mellém feküdt. Ránéztem, ő visszamosolygott és magához húzott. A fejem búbjára egy apró kis puszit nyomott. Határozottan meg volt elégedve a teljesítményemmel, a saját teljesítményével és azzal, amit közösen hoztunk össze.
Kellemes volt mellkasán feküdni, ami a heves szextől felmelegedett és hallgatni Tom felgyorsult szívverését. Tom a bal kezét a tarkója alá támasztotta, a jobbal pedig a hátam simogatta.
Minimum 5 perc kellett, mire mind a ketten le tudtam higgadni és elhagytuk az ájulás közeli állapotot.
- Ugye milyen jó a békesség?- kérdezte Tom.
- Hol van itt béke?-mosolyogtam.- Látsz itt valahol?
- Sehol.- mondta halkan és megcsókolt. Meg kéne látogatni az öcsém.
- Nem ott voltál?
- Nem. Bementem a szigetre kávéért. Meg sétáltam egyet a parton.- tette hozzá kissé bizonytalanul.
- Átmész egyedül vagy menjek én is?- kérdeztem és felültem.
- Gyere te is.- húzta fel a fürdőnadrágját.
Felöltöztünk és indultunk is Billhez.
- Figyelj.- szólított meg Tom, mikor már Bill ajtajához értünk.- Az öcsémnek nem kell mondani, amit tegnap este csináltunk. Tudod mi a véleménye rólad és nem hiszem, hogy repdesni az örömtől, ha megtudná, hogy ilyen jól érezzük egymást. Beteg, nem akarom felidegelni.  Szóval, ha lehet, akkor bírd ki és ne ess nekem ott előtte.
- Ohh, Tom. Túl nagyot kérsz tőlem.- játszottam a drámát.
- Tudom, tudom. Nehéz lesz ellenállni.
- Nyugi. Ki fogom bírni.- vettem komolyra a figurát.
- Igen? Az jó, csak mert én nem.- azzal a lendülettel meg is csókolt és felkapott az ölébe. Hangosan nevettem, mikor letett.
- Pszt.- tette a mutatóujját az ajkaimhoz megindult be.- Billci.- indult a hálóba.
Követtem. Bill az ágyban feküdt és egy magazint lapozgatott.
- Héé. Sziasztok.- köszönt az egészségi állapotához mérten lelkesen és félredobta a Vogue-ot.- Mi újság?
- Nem sok. 15 perce hatalmasat döngettünk, akkorát élveztem,mint állat.- hadarta Tom vállvonogatva, majd mikor Bill szemei kikerekedtek elröhögte magát és öccse felé hajította a díszpárnát, ami a fotelben volt.- Hülye, beetted, mint kacsa a nokedlid.
- Barom, nem hittem el. Tudtam, hogy kamu…de tényleg, hogy vagytok? Miket csináltok?
Tom elmesélte neki, hogy voltunk egy bárban és megkóstolunk pár koktélt és este fatörzs módjára zuhantunk az ágyba, de ezen kívül sok jó nem történt. Úgy 10 perc beszélgetés után én felálltam és öltözködésre fogva szépen leléptem. Úgy gondoltam, hogy kötelességem az ikreket kettesben is hagyni, hiszen valljuk be, én csak felesleges 3. voltam az ilyen látogatásokkor.
Nem volt jó ötlet egyedül lenni, mivel rögtön visszakapcsolt az agyam és pánikrohamot kaptam.

• Mi a faszomat csinálsz, Stephanie?
• Kell ez neked?
• Vedd már észre, hogy Tom Kaulitz-cal hemperegsz!!

Próbáltam leállítani magam és a heves, indulatos érzelmeimet. Le akartam kötni magam, így valóban felnyitottam a bőröndöm, hogy keressek valami ruhát. Az öltözködés enyhített a hatalmas stresszlavinán, ami a szobába éréskor zúdult rám.
Próbálgattam a különböző kis shortokban is szoknyákban milyen a fenekem és nézegettem magam a tükörben. Ezzel sikerült elég jól lefoglalni az agyam. A tengeri víz illata és hűvös szellő, ami lágyan lopakodott a szobába kellemes hatással volt rám és segített megfeledkezni az 5 perccel az előtti idegállapotomról. Meg a csodálatos egybe részes fürdőruha is pluszpont volt.
Valaki elkapta a derekam egy hideg csókolt lehelt a nyakamba. Felsikítottam, majd mikor hátranéztem rögtön megnyugodtam.
- Szent Szar! A szívbajt hozod rám.- pislogott Tom meglepetten.
- Te is rám…azt hittem…nem is tudom mit hittem.- legyintettem színészkedve. Most valljam be, hogy azt hittem Lucas Cain lopakodott mögém?
- Csini vagy. Reggelizünk?- kérdezte. Szerencsémre hamar túltette magát az ijedtségemen és nem faggatott.
- Persze,- bólogattam lelkesen. – de előtte azért felöltözöm.
Tom közelsége elűzte minden kétségemet. Már nem emésztettem magam, hogy butaságot csinálunk-e vagy van-e értelme bárminek.
Hülyéskedve, nevetgélve egymást karolva mentünk el az medence melletti falatozóhoz. Ott kinéztünk egy szimpatikus asztalt és oda ültünk.

Tom halt rendelt, én müzlit. Röhögtünk és húztok egymás agyát.  A csókok között pedig müzlivel dobáltam Tomot, ha nekem nem tetszőt szólt.
Közös megegyezés alapján indultunk le a partra. Mivel az előző nap medencében fürödtünk, most a tengert találtuk alkalmasabbnak.

- Mit is mondott az a kokaresz gyerek? Hol vannak a napozóágyak?- kérdezte Tom, mikor már a parton sétáltunk. A recepción ajánlották, hogy keressük meg a két ágyat, ami sziget keleti oldalára van kitéve a vízbenyúló kis homokos félszigetre.
- Nem tudom. Menjünk tovább.
- De én fáradt vagyok.- nyafogott túlozva és rám terhelte a fél testsúlyát.
- Héé. Összesek, te barom.- löktem arrébb.
- Nem vagy kondiban?
- Fogd be.
- Én minden nap gyúrok.- feszítette meg a mellizmai body-builter-esen.
- Kiröhöghetlek?
- Nem. – ment előre.- Képzeld fenékre is gyúrok.- azzal a lendülettel lehúzta a fürdőnadrágot a fenekéről.
- Hülye! Neked ez a mániád? Te beteg szatír!- nevettem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odaugrottam és egészen a bokájáig lerántottam a nadrágot. Röhögve szaladtam előre.
- Na! Megállni!- indult utánam Tom is, miután visszahúzta.- Ez merénylet!
Elkapta a derekam hátulról és egy könnyed mozdulattal megpörgetett a levegőben. Szerencsétlen elveszítette az egyensúlyát és ennek következtében mind a ketten borultunk. Én a homokba, ő pedig rám.
- Au.- nyögtem fájdalmasan, félig nevetve.
- Ne haragudj. Jól vagy?- röhögött.
- Persze..látod, ezért nem kéne mutogatnod magad.
- Megszédültél a fedetlen fenekem látványától?
- Meg.
- Ne aggódj, Stephanie. Mással is megesik.
Abbahagytuk a nevetést és mélyen merültünk bele egymás tekintetébe. Meg sem kell már lepődni rajta, ismát csókolózás lett a vége. Méghozzá, olyan amitől Tom megint elvesztette az eszét. Felcsúsztatta a kezét a mellemre és simogatta egy darabig. Ezzel talán még nem is lett volna semmi baj, de becsúsztatta a kezét az egybe részes fürdőruhám aljába.
- Te mit csinálsz?- toltam el magamtól finoman.
- Ööö.- vágott értetlen arcot. Nem számított a kérdésre.- Talán kielégítelek?
- Itt a homokban?
- Bizony. Perceken belül olyan orgazmusod lesz, - puszilt bele a nyakamba- hogy még a szomszédos szigeteken is hallani fogják, mikor elélvezel.
Ígéretesen hangzott az ajánlat, de az erkölcseim hevesen tiltakoztak, így kénytelen voltam lerugdosni magamtól a begerjedt fiút.
- Uram. Önnek elment a józan eszem. Kérem, fogja vissza magát és próbálja féken tartani a férfiasságát.
- Hölgyem, ha ez az óhaja, kénytelen vagyok eleget tenni a kérésének. Viszont ára van.
- Ár?- kerekedtek ki a szemeim, de mire megkaptam volna a választ Tom már fel s kapott az ölébe és futásnak indult a víz felé. Sikítoztam, tiltakoztam, de mind hiába. Magamhoz se tértem, Tom már bele is hajított a vízbe.
- Hülye barom. Barom!
A gitáros gigantikus vigyorral nyugtázta a kis merénylete beteljesülését és nagy fejessel vágta be magát mellém.
- Szemét!- úsztam hozzá, mikor felbukkant a feje és őrült fröcskölésbe kezdtem.
- A szemembe ment a sósvíz. Állj!- fordult el a szemét törölgetve
Lecsitultam és vártam. Tom hirtelen megfordult és elkapott.
- Megvagy! – fogta át a derekam.
- Elterelő taktika?- karoltam át a nyakát és hagytam, hogy a víz felszínén ringasson.- Cseles.


Csókolóztunk a vízben, csókolóztunk a parton, és még a pálmafák alatt is.
Megtaláltuk a napozóágyakat és ott is jó másfél órán keresztül feküdtünk. Jóval elmúlhatott dél, de nem voltunk éhesek. Napfénnyel táplálkoztunk és egymás csókjaival. Ez volt az egész napos program.   
- Holnap 1-kor indulunk.- mondta Tom egy haláli vízi háború után, mikor kimerülten vánszorgunk vissza a partra.
- Holnap?- torpantam meg.
Tom megfordult és hátranézett rám és egy nagyon kedves mosoly ült ki az arcára. Ez számomra teljesen új volt és eddig ismeretlen.
- Nyugalom.- jött hozzám és erősen magához ölelt.- Addig még van egy egész nap és az csak a miénk!
A mellkasára hajtottam a fejem. Nem érdekelt a jövő és a következmények. Tom mellett más értékrenddel bírtam és máshogy álltam a dolgokhoz. Élj a mának!
- Tehát? –puszilt a homlokomra.- Visszavágó.
- Ha megint kiakarsz kapni.- löktem meg és beszaladtam a tengerbe.
Délután 3-4 körül járhatott, mikor Tom megéhezett. Bementünk az étterembe és bekaptunk pár falatot. Utána Billhez indultunk. Nem szívesen maradtam egyedül, de mégis úgy gondoltam, hogy jobb, ha kettesben tudnak beszélgetni.
ismét egyedül maradtam a gondolataimmal, de most valami más ijesztett meg, nem az ami reggel.
Nem akartam hazamenni...

47. rész

Kissé egykedvűen ültem kint a teraszon. Abban az ágyban, ahol Tommal reggel szexeltünk. Furcsa volt…
Már letusoltam, áthúzt

am egy fürdőruha felsőt és egy shortot. A lábaim felhúztam és unottan, gondolataimba merülve kenegettem a barna bőröm maracuja-s testápolóval.
Holnap hazamegyünk. Talán így lesz a legjobb. Elég volt ennyi nyaralás egyszerre. Még 1 nap és valami olyan történik, ami Tomnak se és nekem se előny. Még egy nap és mind a kettőnkben elindul valami, aztán az a valami a nyakunka zuhan majd, mint a lavina és utána nem lesz menekvés.
Semmi szükség felesleges cécóra Stephanie. Mindent elrontana, ha elmélyülne köztetek valami. Te is tudod, hogy…
- Mit csinálsz?- huppant le valaki mellém.
- Tom! –rezzentem össze.- Leszokhatnál erről.
- Nem az én hibám, hogy süket vagy és nem hallod, mikor bejövök.
- Kend be a hátam.- löktem felé a tégelyt és megfordultam. Mi van Billel?
- Fekszik. Nyugszik. Alszik. Nem hisztizik miatta, hogy egész nap a szobában kell kuksolnia, jól viseli. Pedig azt hittem, hogy majd nyafog all the time, mikor megyek. Kész.- tekerte rá a tetőt.- Hogy lehetsz ilyen barna?
- A genetika.- fordultam vissza és az ölébe pakoltam a lábaim.- Mit csinálunk este?
- Van pár tippem, szexi.- húzott a derekamnál fogva az ölébe. Nevetve hagytam, hogy kisimítsa a nyakamból a hajam és végig puszilja a vállam és a nyakam.
- Nem megyünk sehova?
- Akarsz menni? Ha szeretnél, mehetünk.
- Nem kell.- ráztam a fejem. – Nekem jó itt.
- Akkor itt maradunk…kettesben.
- Tom...- kezdtem bizonytalanul.
- Hmm?- morogta és tovább falta a nyakam.
Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet feltenni a kérdést. Abban sem voltam biztos, hogy én tudni akarom rá a választ. Vagy érdekel-e egyáltalán.

A kérdés a következő lett volna: Tom, akkor mi most hogyan állunk...egymással?

Talán tényleg meggondolatlanság lett volna feltenni ezt a kérdést. Szerencsére Tom megakadályozta a dolgot, mert hirtelen, nagy lendülettel hátradőlt.
- Auu. Ez mi a szar.- nyúlt a hátához fájdalmasan.
- Baszd meg, Tom! A napszemüvegem!
- Ennek annyi.- vette a kezébe a 3 részre tört Cavalli csodát.
- Tom, cseszd meg. Ez egy Just Cavalli volt - vettem a kezembe a darabokat.- és nem mellesleg az egyik kedvencem.
- Szivi, ez már csak volt a kedvenced.
- Basszus.
- Ne hisztizz, veszel egy másikat. Nem hiszem, hogy ez nagy gondot jelent neked.- mondta.
A hangjában egy kis csipkelődést véltem felfedezni, ami nem igazán tetszett. Azonnal kiugrottam az öléből és arrébb ültem.
- Ez csak egy szemüveg.- próbálkozott. Nem gondolta, hogy az utolsó mondata vágott fejbe.
- Ja…igaz, majd veszek egy másikat.- gúnyolódtam.
- Mert nem?
- Nem erről van szó.- löktem el a kezeit, mikor át akart ölelni.
- Akkor?
- Utálom, ha egy gazdag kis csitrinek néznek.
Felnevetett és értetlenkedve mért végig.
- Nem néztelek gazdag kis csitrinek. Téged elég nehéz is lenne... Csak tény, hogy kurva sok pénzed van. Baj, ha ezt valaki ki is mondja?
- Nem erről beszélek.- legyintettem morcosan.
- Akkor miről? Könyörgöm, mindenki tudja, hogy szarásig vagy zsével. Ezen mi a para? Így születtél… Nehogy besértődj már ilyen kis faszságon!
- Nem sértődtem be…- dobtam az ágyra a tropára ment szemüvegem darabjait.
- Nem a faszt nem! Ha jobban érzed magad tőle, veszek én egy újat. Úgy jó lesz, kisasszony.
Csak halványan elmosolyodtam és csendben a tenger felé néztem.
- Milyen érzés?- néztem Tomra 2 perc hallgatás után.
- Mi milyen érzés?- kérdezte értetlenül és rágyújtott egy cigire.
- Hétköznapinak lenni…mármint nem így születni. Milyen normálisnak lenni?
- Stephanie. Te is teljesen normális vagy…csak éppen nem olyan, mint egy rendes halandó és nem a földi emberek életét éled.- röhögte el magát a végén, ami segített rajtam sokat. Grimaszolva fordultam vissza a tenger felé.
- Hé, csak vicceltem.- mászott megint felém, de nagyon nem volt hangulatom a nyali-falihoz. Sokkal jobban érdekelt az előző téma.
- Ti mikor lettetek sztárok?
- 15 éves voltam, mikor kijött az első klipünk kijött. – mondta komolyan. Úgy tűnt, beletörődött, hogy ezt most nem tudja ő se kikerülni.
- De pontosan milyen?- tettem fel újra a kérdést.
Számomra teljesen elképzelhetetlen volt, milyen lehet normálisan élni. Úgy, ahogy a világon élő emberek nagyobb része teszi. Számomra olyan volt az a való világ, mint a Alíznak Csodaország. Minden ismeretlen, új, és furcsa.
- Ez most így húzós, Steph.- dörzsölte meg az arcát Tom.- Nem volt soha olyan barátod, aki középosztálybeli?
Csak megráztam a fejem. . Egy mesterségesen felépített világban nőttem fel, ami teljesen elzárkózik az igazitól és a kapui csak a kiváltságosok előtt nyílnak meg.
- Ez nagyon nehéz kérdés. Nem tudom neked elmondani…más.
Kicsit elhúztam a szám. Ennél azért több információt vártam.
- Tudod mit? – hajolt hozzám és bátorítóan megsimította az arcom.- Kit érdekel! Ne beszélgessünk ilyenekről, mikor itt van ez a hatalmas ágy kettőnknek.
Ahogy a mondatot befejezte, már el is kapott és magára rántott. Felsikítottam, majd nevetve hagytam, hogy maga alá gyűrjön.
Ismét heves csókcsatába kezdtünk, ami elterelte az előző gondolataimat normális világról.
Komolyan? Minek ilyeneken filózni, ha az ember olyan kiváltságokkal születik, amilyenekkel nagyon kevesen. Egyszerűen csak örülni kell, ha az ember a nevéből adódóan mindent megkaphat és kész.

Az ágyból néztük, ahogy lemegy a nap, majd megjelennek a csillagok.
Nyugodtan feküdtem Tom karjaiba és élveztem, ahogy simogatja a hátam vagy puszit ad a számra. Egyikünk sem gondolt a következményekre, a tettek után járó felelősségre vagy a holnapra. Csak jól éreztük magunkat akkor, ott, együtt. Így aludtam el…

Reggel a szörnyű napsütésre ébredtem. Majd’ kiégett a szemem. Ismét egyedül voltam az ágyban. Elmosolyodtam, mikor belegondoltam, hogy Tom kiegyenlített. 2-2. 2-szer ébredt ő egyedül és 2-szer én egy együtt töltött éjszaka után. Vajon változik majd az állás vagy lesz alkalma bármelyikünknek változtatni az eredményen?
Felültem és rögtön megláttam a vízben egy asztalt. Tele minden jóval.
Kikeltem az ágyból és magamra csavartam a könnyű fehér lepedőt, beiszkoltam a fürdőszobába fel belebújtam a tegnapi egybe részes fürdőruhába.
- Jó reggelt, Sunshine!- köszönt a vízből Tom, mikor visszaértem a teraszra.
- Te mi a fenét csinálsz?- kérdeztem értetlenkedve nézve Tomra, aki búvárszemüveggel a fején vigyorgott rám.
- Én? Ja, csak spanolok a halakkal. Para?
- Az mi?- mutattam az asztalra.
- Azt én hozattam. Gyere kajálni.
Hatalmas vigyorral az arcomon indultam le a lépcsőn, ami vízbe vetett. Nem mondom, kicsit tartottam tőle, hogy Tomnak huncutkodni támad kedve és a reggeli frissesség erejével hirtelen vízbe ránt. Szerencsére nem lendült támadásba csak levette a fejéről a szemüveget és ő is az asztalhoz közeledett.
- Te aztán kitettél magadért.- néztem végig elismerősen a rengeteg gyümölcsön.
- Csak telefonáltam egyet, szóval azért annyira ne olvadj el.
- Elég szép.- ültem az egyik székre.
- Úgy gondoltam megérdemel ennyit ez a nyaralás. Búcsúzzunk tőle méltón.
Egymásra mosolyogtunk. Egyikünk se tudta, mi jár pontosan a másik fejében, egy dolog viszont közös volt abban a pillanatban: nem bántuk, hogy megtörtént.
Tom nem maradt mellettem, hanem visszament szadizni a halakat. Egész beúszott, de gyakran visszafordult felém, integetett vagy mutogatott valamit. Vízi csillagot, tengeri sünt, amit éppen talált. Csak mosolyogva figyeltem a bohóckodását és jókat nevettem a magas hangszintet megütő visítozásain, amit egy-egy új lény felfedezése váltott ki belőle.
Nem értettem, hogy lehetünk meg ennyire jól, mikor önszántunkból élvezzük egymás társaságát és mennyire tudjuk gyűlölni a másikat, mikor egymásra vagyunk kényszerítve.
Lassan pakolni kezdtünk. Egyikünk sem fárasztotta a másikat azzal, hogy hangot adjon az érzéseinek, de tudtuk hogy mind a ketten nehéz szívvel indulunk vissza Hamburgba.
A földi édenben valahogy nem voltak érvényesek a civilizáció szabályai. Egyikünknek sem kellett a megítéléssel foglalkozni. Még a saját, egyéni véleményünket is nyugodt szívvel hallgattathattuk el. Mások lehettünk, mint akik igazából vagyunk.

- Hol van az a rohadt törölköző?- morgott Tom mellettem. - Anyától kaptam és nem kellene elhagynom.
- Nem az az ágy szélén?- kérdeztem.
Tom először felpillantott. Csak félhalkan motyogta a szavakat és nem gondolta, hogy figyelek rá.
- Ja.- kapta a fejét az említett hely irányába.- De. Az volna az. Azt hittem itt hagyom.- indult át a szobán és mikor elhaladt mellettem egy pillanatra megállt. - Mi is lenne velem nélküled.- mondta egy kedves mosollyal az arcán. Azonnal elkerekedtek a szemei. Ebben a mondatban több volt az érzelem, mint amennyit férfiúi jelleme engedélyezett. Rögtön zavarba is jött és inkább szépen faképnél hagyott.
Értetlenül álltam a történések mögött és kissé hitetlenkedve suhant át az agyamon a gondolat: lehet, hogy mélyebb benyomást tettem Tomra, mint gondoltam.
Benne indult el valami előbb?
Győzelmes mosollyal az arcomon huppantam le a közös ágyunkra.
És ha igen?  Ellenemre lenne? Mi lenne, ha ő és én…mi!
Ha nem tiltakoznék ennyire ellene, hogy kialakuljon valami közöttünk…Talán jól sülne el a dolog.
Ismét a bőröndhöz sétáltam, lehajoltam és tovább pakolásztam a ruháimat, közben egy pillanatra se hagytam abba a tűnődést.
- Kész!. huppant le az ágyra Tom.
Megfordultam és csak egy mosollyal dicsértem a gyors munkáját.
- Segítek.- jött oda mellem és a kezembe adott egy ruhát. - Ezt majd felülre. Inkább hozd ki az fürdőből a fürdőruháimat, a kádra tettem száradni.
- Yes, Madame. Jól nézek ki?- kérdezte, mikor jött vissza. A fején ott díszelgett a fonott Dívás kalapom.
- Csodás vagy, Tom Kaulitz.- nevettem jóízűen és hagytam, hogy rám tegye.
- Tudom…de inkább meghagyom neked. Rajtad jobb. Na, gyerünk, ülj rá a bőröndre, hogy be tudjam cipzárazni.
- Felesleges, megy az a nélkül is.
- Ne máá! Ülj rá.
- Nem ülök rá, ez egy Gucci.
- Lécci, a filmekben is úgy csinálják, ezt úgy kell.
Engedelmeskedtem a parancsának és hagytam, hogy lelkesen cipzárazza alattam.
Feltűnt, hogy az előző komoly elszólását poénkodással akarja leplezni. Félelmetesen jól tudta elterelni az ilyenekről a figyelmet. Lehetőséget sem hagyott rá, hogy a beszélgetésünk a komolyabb irányba terelődjön.
A kérdés azonban ez esetben is felmerült: Azért, mert érez valamit vagy, mert semleges a srác ilyen téren?
Lassan csuktuk be magunk mögött az ajtót. Ezzel lezárult valami, ezzel mind a ketten teljesen tisztában voltunk.
Átadtuk a bőröndöket a fehér ruhás férfinak és beszálltunk a golf kocsiba.
Bill már a mólón állt a hidroplán mellett. Hatalmas mosollyal köszönt nekünk (illetve inkább Tomnak) és viccesen meghajolt testvére előtt.
- Már itt baszom a rezet 4 perce a napon. Miattatok kapok megint hőgutát.
- Miatta.- mutatott rám Tom, majd megvárta, míg felszállok a gépre.
Hátradőltem a székben és félmosollyal néztem szét, mikor a gép elindult a vízen. Elmegyünk...
Goodbye, bon voyage…Aufidersehn Feshu! Ari Attol, Maldív-szigetek!

48. rész

A repülőút leginkább az alvás, filmezés jegyében telt. Nem beszélgettünk komoly témákról. Tom zenét hallgatott, Bill pedig fáradhatatlanul kérte magának sorban a pezsgőt. Áldott legyen az összes Business-Class szolgáltatás. Az átszállás is zökkenőmentesen történt. Egyedül Tom morgott egy keveset, mivel pont akkor sikerült elaludnia, mikor bejelentették a földre szállást. Az út második felét végigaludtam, amiben nagy szerepe volt a 2 pohár pezsgő is, amit Bill unszolására kortyolgattam el.
- Hamburg.- mondta Tom spontán és mozgolódni kezdett a székében.
- Honnan tudod? Tuti hogy nem vagyunk még ott.
- Megkérnénk kedves utasainkat, hogy kapcsolják be az öveiket. Megkezdjük a leszállást….
Tom arcára hatalmas vigyor ült ki az arcára.
- Éreztem, hogy már itt vagyunk- magyarázta öccsének. A hangjában valami furcsa komolyságot hallottam. Megértettem, hogy Tom is valami furcsa leírhatatlan kapcsolat áll Hamburggal, akárcsak én.
- Na, ott a szokásos fogadó bizottság.- motyogta Tom, megdörzsölte a karikás szemeit és felhúzta a kapucniját. 3 hatalmas fekete ruhás férfi azonnal közbevett minket és kikísértek a fekete sötétített ablakos furgonhoz. Az egyikbe engem ültettem be, a másikba pedig az ikreket. El sem köszöntünk egymástól, úgy hajtottam el egymás mellett a két autó.
Furcsa érzés volt a gyomromban. Valami megmagyarázhatatlan. Talán csak a kimerítően hosszú út, talán a visszaérkezés, talán az elválás Tomtól a 2 napi összenövés után vagy egyszerűen csak…Hamburg.

Felvitettem a csomagjaim a lakásba és hatalmas vigyorral néztem fel az épületre, ahol laktam. Újra itthon vagyok! Hamburgban! A kihívások és új lehetőségek városában!
Mintha a város visszamosolygott volna rám és tisztelegve fogadta volna a visszatérésem.
- Üdvözlöm, kisasszony.- pattant fel azonnal a fiatal portás az üvegfülkében, akit már egyszer csúnyán körbeszidtam. - Jól utazott?
- Igen. Köszönöm. – válaszoltam kedvesen mosolyogva. A fiú még titkolni sem tudta, mennyire meglepte a reakcióm. Valószínűleg elkönyvelt valami kibírhatatlan, rossz természetű, hisztis örökösnőnek.
Mire felértem a bőrönd már az ajtó mellett várt. Semmi hangulatom nem volt kipakolni, inkább csak töltőre dugtam a telefonom és töltöttem magamnak egy nagy pohár vizet. Engedtem magamnak egy almás karamellás fürdőt, utána megrohamoztam az ágyat.

Messze a városközponttól Seevetalban az ikrek kétemeletes kertes házában a Florian boldogan vakarta a 3 napja nem látott barátja kutyájának a füle tövét. A 2 fiú a teraszon ült és épp vígan szívták a „Jó téged újra látni, haver” cigijüket.
- De azért elég jó színed lett, Tom.
- Mivel szinte minden nap kint voltam all the time. Amúgy meg emlékeztetnélek, hogy nem Alaszkában voltunk.
- Jó, jó. Vágom, de mesélj már valami izgalmasabbat is. Ne haragudj, ember, de tök hidegen hagy, hogy Bill összeevett valamit és emiatt teljesen használhatatlan lett.

- Csak ez az ok, amiből majd az izgalmas okozat származik.- vigyorgott Tom és hagyta, hogy a gyönyörű pointere felugorjon hiányolt gardája mellé a barna fonott bambusz kültéri kanapéra.
- Gondolom téptétek egymást a csajjal rendesen.- nevetett fel Flo és rosszallóan nézett barátjára.
- Tépni téptük, de nem úgy, ahogy te gondolod.- mondta ki az eget rázó igazságot. Flo szemei kikerekedtek és csaknem kiejtette a kisüveges Coca Cola-t a kezéből.
- Mi?- bámult az elégedetten hátradőlő haverjára. Tom azóta várta a nagy vallomást, hogy 20 perce Floval kiültek a teraszra. Kiélvezte barátja minden egyes reakcióját és büszkén simogatta a mellette szundító állatkát.
- Jól hallottad. – nyomta el Tom a cigijét.- Ki sem szálltam belőle körülbelül.
- Basszus... Nee!
- Pedig de! Végig keféltük az egész nyaralást!
- Hogy csináltad?
- A személyes vonzerőm.- simogatta meg a mellkasát, majd a hatásfokozás érdekében kacsintott is egyet.
- De…én azt hittem, hogy nem bírod a csajt.
- Flo, jóformán össze voltunk zárva teljes 2 napig. Bill bemondta az off-ot. Nem lehetett semmit se csinálni azon a kurva szigeten. Meg amúgy is…soha nem mondtam olyat, hogy nem bírom!
Florian-t elkapta a röhögés.
- Nem mondtad?- törölgette a könnyeit.-  Nem a faszt nem!
- Azt mondtam, hogy borzalmasan ellenszenves és kiállhatatlan személyisége van.
- Mert az nem ugyan az, te barom?
- Nem.- grimaszolt Tom és megnyújtott egy következő szál cigit is saját maga is meglepődött a válaszain. Magának hazudik vagy Floriannak?- Most kicsit jobban megismertem és annyira nem vészes. Csak tudod…
- Tudom. Beszéltem már vele. Ismerem. Van róla fogalmam milyen a csaj…Nem vészes, csak…- Flo megvakarta azt a csodálatosan megformált fejét és kereste a megfelelő szót.- Különleges.
- Egyéniség.
- Maximalista!
- Diktátor!
- Zsarnok!
- Határozott!
- Öntörvényű!
- Istennő!- mondták ki az utolsó jegyet egyszerre, amin mind a ketten nevetni kezdtek. Le sem tagadhatták volna, mennyire jó barátok.
- Bírod a csajt?
- Nem tudom. Te bírod?
- Én bírom.- vonta meg a vállát Florian.
- Lehet én is.- dőlt hátra Tom ismét és a távolba meredt. Kifújta a füstöt és kissé összeráncolta a szemöldökét.
- …és most mi lesz?
- Nem tudom.
- De van rá esély, hogy egyszer…te meg ő. Érted. Nem csak szex, hanem több.
Tom még jobban összeráncolta a szemöldökét. Meglepte a kérdés, amit még magától sem mert megkérdezni. Próbált őszintén válaszolni.
- Lehet.- mondta végül.
- Na csá.- ült le hirtelen az üres fotelbe Bill álmos tekintettel.- Úgy ki vagyok, mint egy túlórázó kurva. Baszom széjjel az időeltolódást!
- Billcike, anyád tudja, hogy így beszélsz?- vigyorgott Florian.
- Nem. Viszont azt tudja, hogy törzsvendég vagy a nemi beteggondozóban. - vágott vissza a sértett hisztisen.
- Jó, nyertél, akinek Stephanie a sógornője azzal én nem baszakszom.- nevetett fel, majd rögtön elhallgatott, mikor látta, hogy Tom arcára rémült kifejezés ül ki.
- Mi van?- horkant fel Bill és hatalmasra nyíltak a szemei.- Miről van szó, Tom?
- Én ezt csak úgy…- kezdte volna a habizást Florian, de Bill egy kézlegyintéssel elhallgattatta.
- Azt ne mond, hogy összejöttetek a szigeten a hátam mögött!
- Dehogy jöttünk össze.- temette Tom fáradtan az arcát a tenyerébe.
Florian a kihalászta a zsebéből csörgő telefonját és kapkodva állt fel.
- Én léptem. Majd hívlak Tom. Császtok.
A fiatalabbik iker még egy szánalmas kis cső-t se dobott ide, le sem vette a vádló tekintetét a testvéréről.
- Jártok?
- Mi van?! Dehogy! Csak megvont párszor. Nem nagy ügy.
- De nagy ügy, tudni illik Stephanie SchonWarbachról beszélünk!
- Nem vettem el feleségül, szóval ne pattogj már ennyire. Szex volt csak. Pár jó dugás!
- Én erről miért nem tudok? Miért titkoltad?
- Nem titkoltam! Egyszerűen még nem volt alkalom rá, hogy elmondtam. A szigeten beteg voltál és nem akartalak ezzel stresszelni, most pedig rögtön lefeküdtél aludni. Úgy terveztem, hogy miután felébredtél elmesélek mindent.
- Hogy feküdhettél le vele? Fasz feláll ész megáll?
- Csak úgy jött. Megkívántuk egymást.
- De ez egy mocskos gonosz kurva!
- Nem ismered!- emelte fel a hangját Tom is.
- Úristen!- kapott a szája elé Bill rémülten.-  Fullra behülyített a puncijával! Behálózott és a faszodon keresztül kiszívta az agyad. - Menj a francba Bill, ez hülyeség! Nem erről van szó.
- Tom! Térj már észhez és gondolkodj egy kicsit, könyörgöm! Ez a lány egy dög! Egy hataloméhes dög! Csak manipulál! Egyetlen őszinte mondata sincs.
Tom elkapta a tekintetét és a kertet kezdte fixírozni. Lehet, hogy testvérének igaza van? Lehet, hogy teljes ostobaság bármilyen érzelmet feltételezni a lány részéről?
- Te is nagyon jól tudod, hogy csak neked akarok jót, Tom. Nem figyelmeztetnélek, ha nem lenne a dolgoknak valós alapja.
- Szerintem a rengeteg pletyka mind csak kamu Stephanie-ról…Mi tudjuk a legjobban, hogy miket vált ki az emberből az irigység. Márpedig az ő életéből minden irigyelhető.
- Jó…a pletykák az egy dolog, de itt vannak a tények is. Hogy viselkedett már veled vagy velem? Nem alaptalan az aggodalmam. Kérlek, ne csinálj hülyeséget!
- Bill. Nem vagyok már 5 éves. Tudok magamra vigyázni.
- Igen, tudom. De a testvérem vagy, Tom! Természetes, hogy féltelek.
Tom mosolyogva nézett a másik felére. Ahogy belenézett a csillogó barna szemekbe, tudta, hogy ennyire őszint kapocs egyetlen másik emberrel sem alakulhat ki.
Ha valaki valóban törődik vele és figyel rá, akkor az Bill! Nem szabad engednie, hogy a lány a hatalmába kerítse. Bill a testvére, jót akar neki. Muszáj hallgatnia rá, hiszen kívülállóként egészben látja a történéseket. Őt viszont valóban pici megbolondította a lány gyönyörű teste és finom ajka. Hálás volt, hogy ikre felébresztette a lázálomból.
- Teljesen igazad van!- mondta Tom határozottan.- Ez a csaj megbízhatatlan és kurvára nem hiányzik nekem, hogy bekavarjon valami faszággal!...Na elmegyek, dobok egy tust. Addig te rendelsz pizzát?
Bill csak elégedetten tette fel a lábait a dohányzóasztalra és a kezébe vette a telefont. A világ újra megmenekült! Hála a …Bill Kaulitznak!

Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz vánszorogtam, hogy felvegyem azt a rohadék áloműző csörgő kaputelefont.
- Igen?- szóltam bele fáradtan.
- Kisasszony virágot kapott. Felküldhetem?
- Ehm…Igen.- nyomtam meg az érintőképernyő azon gombját, ami a vonalat bontja. Értetlenül álltam vártam a futárt és közben azon filóztam, hogy vajon kitől származhat. Igazából volt egy erős jeleltem, csupán elég furcsa volt róla azt feltételezni, hogy ilyen gesztussal kedveskedne.
Tom Kaulitz figyelmes? Előbb esik az égből Fendi táska...
Fél pillanat alatt elszégyelltem magam. Milyen dolog az, hogy valaki kedveskedni akar nekem, én pedig képtelen vagyok örülni, hanem csak a rosszat látom benne. A hátsószándékot, az érdeket és a felszínes gusztusokat. Túl sok időt töltöttem stratégiákkal, hadilépések elemzésével és ok-okozati fejtegetéssel…hogy a végén már el is felejtettem élni.
Lehet, ho