41. rész

Gyorsan elérkezett a 7 óra. Hülye lettem volna az utcán várakozni…Megjártam én már egyszer ezzel itt Hamburgban. Rohadtul nem szorultam rá még egy fekete furgonos rablásra. Főleg úgy, hogy most igen nagy valószínűséggel nem egy irodai megbeszélés várt volna rám.
Letelefonáltam a portára, hogy szóljanak fel, ha megérkezett a kocsi.
19:02-kor egy gyönyörű fekete Mercedes-be pattan be.
Az autó hátsó ülésén kibontottam a barna borítékot, ami az utazáshoz kell információkat tartalmazta. Megtudtam belőle, hogy pontosan melyik járattal utazom. Azt is, hogy átszállás nélkül repülök Maléba, onnan szállítanak a kis luxus szigetre, valami Ari Atoll-ra, onnan Fesdu-ra.
Mi van? Hülyén hangzott nekem ez, mint egy matematikusnak a Dosztijevszkij-elmélet.
Ezen kívül találtam egy másik kis cetlit, amin a következő szerepelt:
W  – Guest Room. A másik oldalán pedig: Add a recepciósnak.
Mint megtudtam, a repülőút a tervek szerint 13-14 óra. Egyedül…
Semmi problémám nem volt a felszállással. A Buisness-Classon az ember mindent megkap, amit akar.  Elnyúltam a székemben és rendeltem egy gyümölcstálat. A filmeket kezdtem válogatni, mikor furcsa gondolatom támadt.
Mennyi követ kéne megmozgatnia Lucasnak, hogy kiderítse azt, hogy elutazom?
Nem sokat!
Mennyit ahhoz, hogy jegyet szerezzen a gépre?
Nem sokat.
Hevesen dobogott a szívem. A pulzusom felgyorsult. Mi van, ha Lucas vagy valami pszichopata embere itt van a gépen? Nem menekülhetek egy repülőn! Max ha kiugrok belőle!
Stephanie. Nyugodj meg. Semmi baj! Lehetetlen, hogy Lucas a nyomodban van! Hagyd abba a fantáziálást! Csukd be a szemed, és végy mély lélegzeteket!
Valaki a vállamra tette a kezét. Felsikítottam és előre öltem, hogy lelökjem magamról.
Felnéztem, a stewardess volt az. Meghozta a gyümölcstálat. Ijedten nézett rám.
- Jól van?- kérdezte.
- Persze! Bocsánat.- tettem a mellkasomra a kezem.- Most repülök először…
- Nyugodjon meg, kisasszony! Profi pilótánk van, semmi baj nem történhet.-mondta kedves mosollyal.
Csak bólintottam és próbáltam úgy tenni, mintha ez nagyon hatott volna az idegrendszeremre.
Erőszakosan tömtem magamba a banánt, kivit és egyéb nyalánkságokat.
Miért idegeskedem egy olyan ember miatt, akit életemben tegnap láttam először. Ugyan már! Mi van, ha egy elvetemült állat? Én egy legyőzhetetlen és kegyetlen örökösnő vagyok. A véremben van a stratégia. Semmi okom a félelemre.
Hatalmasat aludtam, amiben a dög unalmas filmnek is nagy szerepe volt, amit betettem.
Ásítozva, húztam magam után a két bőröndöm a terminálon, leszállás után. Megkérdeztem egy egyenruhás srácot, hogy hol találom a parkolót. Ő szépen eligazított, így a parkolóban sikeresen megtaláltam a nagy „Stephanie Queen” táblát tartó fekete bőrű, taxi mellett álló férfit
David vicces formában volt. Odamentem a férfihoz, aki franciául szólított meg.
Heh. Nagy szerencsére ez nem fogott ki rajtam.
- Hátra a bőröndöket.
- Rendben.- adtam át neki.- Hova fogunk menni?
- A partra. Egy hidroplán szállítja majd a szigetre.
A nap már felkelt és hét ágra sütött. Nagy szerencsém volt, hogy átöltöztem a repülőgépen, különben rám sült volna a ruha. A sofőr jól végig nézett, de abszolút nem keltett bennem bizalmatlanságot. Teljesen nyugodtan ültem a hátsó ülésen és válaszolgattam a kérdéseitre. Honnan jövök? Jól utaztam? Mi a végcél? Stb.
A parton több gép is sorakozott. A sofőr vezetett oda az enyémhez. Először megkért, hogy maradjak a kocsiban, majd elindult megkérdezni a helyieket, hogy kit bíztak meg egy Ati Atoll úttal.
Mosolyogva segített felpakolni a pilótának és búcsúzásul még kellemes nyaralást is kívánt.
A gép lassan emelkedett el a kristálytiszta víztől, ahogy a magasba szálltam elállt a lélegzetem.

Csodálatos volt a nagy kékség és a rengeteg apró sziget. Teljesen megbabonázott. Minden gondom és problémám elszállt.
Egy másik világba kerültem. Ide már nem értek el a fenséges Hamburg kegyetlen játékszabályai. Ide csak az Ati Atoll idillikus melankóliája és könnyed mosolygása játszott.
Ez volt rám is hatással és teljesen átjárta a hangulatomat.
Az óriása mosolyt, - ami helyett általában a gúnyos vigyor ül vagy a diadalittas nevetést produkálom- nem tudtam eltüntetni az arcomra.
Felszabadultnak éreztem magam!
Úgy 15-20 percet repültünk, mikor a pilóta, aki csupán maldívül tudott előre mutatott, jelezve, hogy az lesz a mi szigetünk.
- Ez csodaszép!- rikkantottam és izgatottan vártam, hogy végre a sziget homokját tudhassam a lábam alatt. Lassan ereszkedni kezdtünk, majd mikor már a vízen hasítottunk egyre Lassultunk.
Megálltunk.
Mosolyogva nyújtottam a kezem a két alkalmazottnak, akik rögtön a segítségemre siettek.
- Üdvözöljük a W Retreat & Spa-ban, SconWarbach kiskasszony. Reméljük jól utazott.
- Köszönöm igen.-mondtam lekesen. Tudtam, hogy bunkóság, de egyszerűen képtelen volt a férfit nézni. Nem teltem be a hely látványával. Annyira csodálatos volt!
Levettem a Roberto Cavalli napszemüvegem, hogy szabad szemmel és végig tudjak nézni a terepen. A végtelen vízen csillogott a ráeső napfény. A tenger kristálytiszta volt, homok pedig gyönyörű gyöngy fehér, a pálmafák és növények levelei olyan természetesen zöldek voltak, mintha ahogy az a legnagyobb biológiai könyvekben meg voltak írva.
 

Behunytam a szemem és mélyet szippantottam a tiszta a sóstenger illatában átjárt levegőből.
Nem volt kérdés! A paradicsomba hoztak!
Egy fiatalabb alkalmazott egy tálcán egy kék koktélt hozott felém, amiből óriási ananász szelet és pici kis esernyős lógtak ki.
Elvettem tőle a szívószálból óriásit szippantottam.
Úristen! Kell ennél több? Hülye, aki azt mondja, hogy igen.  
- A vendég szobákba szállítjuk, kisasszony.- mondta a férfi és egy pici fehér golf kocsira mutatott, amire már feltették a csomagjaimat.
Csak bólintottam és elfogadtam a füzetet, amit felém nyújtott. A hotelen található szolgáltatások voltak benne. Étterem, medencék, bár, stb.
A homok felett átvezetett fa út végig szegélyezve volt növényekkel és néhol kisebb házakkal is.
Alig 5-7 perc alatt oda is értünk 4 csodálatosan nagy épülethez. Az egyik oldalánál Tom támaszkodott. Az egyik lábát lazán a másik elé pakolta, így csak a másikra helyezte át a testsúlyát. Nem volt rajta semmi más, csak egy hosszú fekete-kék pálmafás fürdőnadrág, a fején egy fekete kendőszerű valami és egy nagy napszemüveg. Az ujjai között egy cigit tartott és nagyot szívott bele, mikor kiszálltam. A testére sütött a nap. A kis szálkásított izmai nagyon jól mutattak a barna bőrén. Tippem nem volt miért, de a színe kifogásolhatatlan volt.
A hasam görcsbe rándult és mintha zavarba jöttem volna a látványától. Nem voltam rá felkészülve.
Hamburgban annyira lekötött a Lucas cécó, a repülőn az alvás, az érkezés után pedig a bámulatos hely, hogy el is felejtettem, hogy Tommal kell majd itt találkoznom.
Azzal a Tommal, akivel a múlt este olyan jól éreztem magam. Azzal a Tommal, aki reggel leordította a fejem a fejem a helyéről.
- Szia.- köszöntem neki kicsit kelletlenül és még egy mosolyt is megeresztettem.
Először nem köszönt, ami eléggé letört, aztán elnyomta a cigijét lelépkedett a lépcsőn és oda vetett hozzám egy színtelen Hellot.
- Majd felviszem.- fogta a meg a csomagjaimat és a fejével bólintott a golf kocsit vezető férfinek. – Gyere.
Szó nélkül követtem. El is felejttettem elcsodálkozni a ház bámulatos szépségén, annyira zavarban voltam.

- David mind a 4 vendégházat kivette, szóval választhatunk. Mivel később jöttél, Bill már kiválasztotta magának a Beach Oasis-t, én meg a Seascape Escape-t aludni, de szabad átjárásunk van mindegyikbe.
Csak bólintottam, mintha érteném is, mire gondol. Néztem, ahogy leteszi a bőröndjeimet a gyönyörű szoba közepére és felegyenesedik.
- Mi Billel érkezés után aludtunk egy kicsit, gondolom te is szeretnél.- meg sem várta a válaszomat, máris indult távozni.- Ha felébredsz és van kedved, kijöhetsz hozzánk. A medencénél vagyunk. Mindent megtalálsz, ami kell…- ment ki a tolóajtón a gyönyörű tenger felé.- Ja a telefon pedig ott van a falon, mellette pedig a számokat is megtalálod.
Végignéztem, ahogy lefordult balra és eltűnik.
Az ágyig sétáltam és hatalmas sóhajjal lehuppantam rá.
Lerombolta a jókedvem. Én hülye nem számoltam azzal, hogy ilyen fagyos hangulat fog uralkodni ezen a gyönyörű szigeten. Ez elront mindent!
Mérgesen húztam le a lábaimról a cipőt lábaimról és a szoba közepére dobtam. A bőröndből kitúrtam tiszta fehérneműt és a megtámadtam az első ajtót, ami játtam. Hm.. remek. Lottóznom kéne. Elsőre eltaláltam a fürdőszobát.
Ledobtam a fehér tangát a szőtt bambusz kis asztalra és a tusolóba álltam. A W betűvel mintázott hoteltörölközőbe tekertem magam , úgy mentem vissza az ágyhoz. Bugyiban és pólóban feküdtem bele. Egy ideig még forgolódtam. A tenger felé néztem és hagytam, hogy a lágy szellő simogassa az arcomat. Próbáltam kicsit lehiggadni, hiszen Tom viselkedése nem volt rám valami jó hatással.
Nem vártam el tőle, hogy ugorjon a nyakamba, egyszerűen váratlanul ért, mert már teljesen megfeledkeztem róla, hogy most utál. Lassan elnyomott az álom…
Óvatosan nyitottan ki a szemem. Nagyot ásítottam és a karommal hátul támaszkodva felültem.
Azt hittem csak álmodtam a szigetet, de nem. Még mindig azon a varázslatos helyen voltam. Óriási mosoly ült az arcomra. Megint jó kedvem volt.
Szinte kipattantam az ágyból fene nagy jókedvemben és elindultam a teraszra. Majd kisült a szemem, de még azt is élveztem. Nyamiii!
Visszamentem a szobába és fürdőruhát kezdtem keresni. Már nem érdekelt se Tom, se Bill, se Lucas, se SENKI! Élvezni akartam az utazást és kész!
Kitúrtam a bőröndből egy halvány rózsaszín fekete kővel díszített bikinit, ami még jobban kiemelte a barnaságom majd egy fehér Louis Vuitton teli fatalpú szandált. Az eddig kontyba tűzött hajam kiengedtem, így az hollywoodosan nagy hullámokban lógott. Megráztam a fejem, hogy még dúsabb legyen és egy fehér karkötőt is teltettem. A fekete napszemüveg helyett most a fehér Cavallit tettem fel.

Nem néztem meg, hogy nézek ki, mert

• 1. nem is nagyon érdekelt.
• 2 el tudtam képzelni, hogy nagyon is jól.

Emlékeztem rá, hogy Tom balra ment, így én is arra vettem az irányt. Medence, székek, tenger, asztal. Átvágtam mindenen. Óriási kerek fehér kárpitozású kanapék és 2 Kaulitz. Valamiről beszélgettem és koktélt iszogattak.

Először Bill vett észre. Hiába takarta a szemeit, a nagy napszemüveg, tudtam, hogy rám merednek. A száját pedig öntudatlanul is eltátotta. Tom hátra fordult, neki is hasonló reakciói voltak.
Nem volt tervben a Kaulitzok megbabonázása, de azért felírtam a „Győzelmek” listára.
- Sziasztok.- köszöntem és leültem a kanapé végére.
- Hello.- motyogta Bill és még mindig bámult.
- Mennyi az idő? Sokat aludtam?- ásítottam egy nagyot.
- Fél 4 körül járt az előbb.- Tom. Az asztalról elvette a cigis dobozát és egy szálat a szájába tett. Úgy tűnt, hogy ideges.
- Hogy utaztál?- kérdezte Bill és az egész testével felém fordult.
- Minden rendben volt.
- Egyedül nem volt szar?
- Nem. Kibírtam…Ti mit csináltatok eddig? Voltatok már a vízben?
- Mert szerinted kijövünk reggeltől és egyszer sem megyünk bele?- nézett rám kicsit megvetően Tom.
- Mit tudom én.- álltam fel.- ne de nekem mindegy. Én csobbanok.

Leültem egyik barna fontott banán alakú kis ágyra és kicsatoltam a szandálom. Előre hajoltam, hogy a hosszú dús hajam fel tudtam kötni és a törölközős is letettem a székre. Nem kellett hozzá nagy képzelőerő, hogy tudtam, mind a két srác bámul.
Leindultam a lépcsőn és lassan beleereszkedtem a tengerbe. A víz kellemesen hűsítő volt és kristálytiszta. Mellúszásban indultam távolabb és meg-meg álltam, hogy a lábam alá nézzek mennyire szép.
- Hé Steph!- szólt valaki. Bill.
- Hm?- fordultam meg.
- Nem kell búvárszemüveg?- kérdezte.- Bevihetem.
- Nem köszi.- mondtam mosolyogva. Na mi van? Csak fürdőruhát kellett húznom ahhoz, hogy Billnek szimpatikus legyek?

42. rész

A délután nagyrészt napozással és pancsolással telt. Annak ellenére, hogy a fiúkkal egy részen voltam, nem törődtünk sokat egymással. Néha Bill megkérdezte, hogy kérek-e egy koktélt vagy néha lehúztam Tomot egy szál cigivel. Ezen kívül nem sok kapcsolatot teremtettünk. Ők pacsáltak, meg bohóckodtak a vízben, ugráltak a tengerben vagy egymást kergették a medencében, vízipipával meg búvárszemüveggel felszerelve molesztálták a halakat stb. Én meg inkább napoztam és csak néha megmártóztam. Bill egyszer huzamosabb időre befeküdt mellém a másik banánra, de akkor sem beszéltünk igazán. Megkérdezte hány faktoros a krémem és hogy nem gyenge-e neki. Ennyi. Nagy eszmefuttatás mondhatom…
Pont a lépcsőn jöttem fel nedves testtel a bikini felsőm igazgatva, mikor Bill lépett elém.
- Figyelj, Stephanie.- szólított meg Bill.- Foglaltunk egy külön asztalt este 10-re. Szóval majd együtt kajálunk, ha neked jó.
- Persze. Rendben van.- kerültem ki egy laza oldalozó lépéssel, majd a törölközőmért nyúltam és a dörzsölni kezdtem a hajam.
- De ha nem akarsz, akkor nem kell.- mondta Tom, aki éppen a fehér kanapén ült és egy tengeri sünt vizsgált, amit előző merülése alkalmával szedett.
Reakcióra sem méltattam a szúrós megjegyzését, csak visszafeküdtem és tovább döglődtem. Tom Kaulitz kapja be a faszocskáját!
Én 7-8 körül indultam a cuccaimhoz, a fiúk még kint maradtak.
Jól esett egy kis magány. Lassan sétáltam vissza a másik bungalóhoz. A fával kirakott úton szépen elnézelődtem és hagytam, hogy átjárta a testem a nyaralás hangulata.
Elhatároztam, hogy nem fogom felvenni Tom hülyeségeit. Az lesz a legjobb, ha mind a ketten levegőnek nézzük egymást és kész. Ráérősen választottam ki az estére legmegfelelőbb ruhát abban a csodálatos nappaliban. Nem kívántam túlöltözni. Ugyan minek? Na meg ugyan kinek?
Egy nőiesebb vonalat képviselő masnis shortot és egy egyszerű fehér felsőt választottam.
A napozás és úszkálás után úgy gondoltam szükséges egy hajmosás és egy nagy adag testápolás. A hajam nem szárítottam meg hajszárítóval. Hagytam, hogy magától párologjon el belőle a nedvesség, így természetes hatású hullámok maradtak benne.
Mosolyogva nézegettem a tükör képem és azon filóztam, hogy felkössem-e a hajam. Pont csücsörítettem és a hajam magasan összefogtam, mikor Tom lépett be az ajtón.
Lopva rám pillantott, majd szinte robotikusan sétált a fekete bőröndjéhez. Leguggolt elé, kicipzárolta és kivett belőle egy egyszerű fekete polo-t. Megsemmisülten figyeltem. Nem voltam hozzászokva, hogy ennyire semmibe vesznek.
Felegyenesedett és szó nélkül felhúzta a pólót.
Hozzám se szólt, úgy indult ki az ajtón. Gondolom látta, hogy kész vagyok és feleslegesnek tartotta megkérdezni, hogy indulhatunk-e.
- Felkötve vagy leengedve?- szóltam utána egy hirtelen ötlettől vezérelve. Lassan megfordult és meglepődötten mért végig. Lerítt róla, hogy kételkedik benne, hogy az ő véleményére vagyok kíváncsi. Jó pármásodpercbe beletelt, mire felfogta, hogy tényleg hozzá szegezem a kérdést.
- Nem t’om. Tök mindegy…Szarok én rá! Csak menjünk, jó?- válaszolt lassan a végére már ingerülten.
- Figyelj Tom. Indultam utána nagy léptekkel mezítláb. Lucas Cain-nel…
- Köpök Lucas Cain-re.- morogta a szavamba vágva és felgyorsította a lépteit.- Nem vagyok kíváncsi a részletekre.
- Nem voltak részletek! Figyelném rám egy pillanatra?- pattogtam mellette a homokon ingerülten, de rám sem bagózott. Csak meredt előre elvetemült tekintettel és szedte a hosszú lábait.
A nap már lemenőben volt. A szigeti fautat gyönyörű égő fáklyák szegélyezték, amiket a homokba szúrtak. Más körülmények között elájultam volna a gyönyörűségtől, de akkor észre sem vettem őket.
- Hahó!- integettem a szeme előtt, de nem sokat értem el vele, mert Tom nem lassított.
- Stephanie, hagyjál már békén. Nem vagyok rád kíváncsi nem veszed észre?
Bill tűnt fel és már előttünk is termett.
- Mi a szar van? Már megint gyilkoljátok egymást?- ráncolta a szemöldökét és elindult a sziget partján.
- Nem gyilkoljuk.- motyogta Tom és rágyújtott egy cigire.
- Látom, azért vagy olyan, mint aki már egy hónapja nem kefélt.
- Nem képes végig hallgatni!- panaszkodtam Billnek, hátha megértő fülekre lelek.
- Csak pár napig viseljétek el egymást kérlek. David remek ötlete egyikünknek sincs ínyére. Nem kivitelezhetetlen dolog, én úgy gondolom.
- Bill ne pattogj már!
- Te ne pattogj! Nem én vagyok full feszült! Ne mind a ketten ide figyeljetek. Egyikünk sem bírja a másik fejét. Ebben semmi titok nincs. De itt vagyunk, mert muszáj. Szóval próbáljunk meg alkalmazkodni a helyzethez és hozzuk ki a dolgokból a legjobbat.- hadarta és közben ő is egyre gyorsabban lépkedett.- Egy csodálatos szigeten vagyunk…együtt, ha tetszik ha nem. Szóval élvezzük, amennyire csak lehet.
Próbáltam ellenérveket felhozni, hogy miért Tom a fasz, mikor hirtelen felnéztem. Azonnal megfeledkeztem sérelmeimről.
Egy móló nyúlt be a tengerbe, az útját kis lámpák szegélyezték. A fedett rész alatt egy négyszemélyes asztal volt, 3 fős terítéssel, csodálatos növények és egy pincér.

- Ez gyönyörű.- szaladt ki a számon, mikor már az út felét is megtettük.
Élveztem, ahogy a hajam lágyan fújja a tenger illatú szél, majd mosolyogva köszöntem a pincérnek és hagytam, hogy kihúzza mögöttem a széket.
Lopva tekintettem Tomra. Különösebb érzelem nem ült az arcára. Esetleg a beletörődömség és kedvtelenség elegye, ha tippelni kell.
Mindenki választott magának valami helyi specialitást. Bill valami mindenes finomságot, Tom tengeri halas főfogást én pedig garnélás, rákos tonhalas sültet.
Csendben fogyasztottuk a vacsorát. Ami kevés beszélgetés történt, abból engem szépen kizártak.
- Kössük már el ezt a jacht-ot.- mondta Tom két falat között.
- Na persze…Kösd, ha akarod.- legyintett Bill és a villájára szúrt valami bizarr állatot. Talán polipot. Vagy kitudja…Azon a tányéron volt minden.
- Ha Flo itt lenne már rég ezzel szelnénk a hullámokat.
- Ha Flo itt lenne, valószínűleg már itt lenne velünk minimum 6 helyi suna és már a szuveníretek is meg lenne valami Maldív nemi betegség formájában.- nevetett Bill és rágyújtott.
- Mit csinálunk holnap?- kérdeztem váratlanul. Nem nagyon érdekelt, de ez volt a legsablonosabb szöveg, ami itt hirtelen eszembe jutott.
A két Kaulitz rám nézett. Szinte égette a bőröm a tekintetük. Tom a megvetést, Bill pedig az értetlenséget gyakorolta.
- Mármint te és…mi?- ráncolta a szemöldökét Bill.
- Kiscsillagom, mi az öcsémmel elmegyünk jet-skyzni, te pedig a Estee Lauder naptejjel bekent poci pocikádat süteted majd a parton valami ezer Euros fürdőruhádban. Utána vigyorogva eszünk együtt valamelyik étteremben, mintha nagyon bírnánk egymás fejét.
Morogva mértem végig Tomon. Nem tesz engem hidegre! Nem tehet!
- Szerintem pedig én holnap hazamegyek.- mondtam szerény egyszerűséggel.
Furcsa volt látni a reakciójukat. Tom csak felnevetett Bill viszont megijedt.
- Na és hogyan mész haza?  Tündér szárnyaid hazarepítenek?- gúnyolódott Tom.
- Foglalok magamnak repülőjegyet és kalapkabát.
- Na persze. Azt sem tudod mit vagy kit kell hívni. Egy vacsorát nem tudnál egyedül megfőzni.
Elkapott a nevetés.
- Hülyegyerek. Nem is mersz engem. Önállóbb vagyok, mint te és az öcsét együtt.
- Ja.. Életed végiéig körbe lesz nyalva a segget és mindent alá lesz pakolva. Senki nem várja el, hogy önálló legyél.
- Na jó! Még ma este foglalok jegyet és te bekaphatod a faszocskámat!- készültem felállni, de Bill rám kiabált.
- Stephanie, te itt maradsz a seggeden! Tom te pedig befogod a pofádat! Senki nem megy sehová! Illetve de! Mind a hárman vissza a kis házikónkba. Mindenki lefekszik aludni és lenyugodunk. Stephanie, nem mehetsz el. David szétkaszabol mind hármunkat.
- Engem ez hol érdekel? Ki nekem David? Senkim!- vontam meg a vállam.
- Kérlek Stephanie.- nézett rám szinte könyörgően.
Nagyon meglepődtem. Bill Kaulitz tőlem kér valamit. Nem parancsol, nem javasol…kér.
Nem válaszoltam csak a tányéromba meredtem.
- Felállunk és megyünk.- mondta óvatosan és kimértem, mintha egy támadni készülő oroszlánhoz beszélne.
Csak bólintottam és lassan elemelkedtem a székről, majd indultam a part felé.
Némán bandukoltam mezítláb a vissza a házikónkba.
- Na és most fogjátok meg egymás kezét.- mondta Bill, aki a leghátul volt.
Mi Tommal olyan gyilkos szemekkel fordultunk felé, hogy elment a kedve a további tréfálkozástól.
-  Reggel nálam reggelizünk a teraszon.Fél 10-kor- mondta, mikor a mi házunkhoz értünk.
Mind a ketten csak bólintottunk. Tom ment előre. Igazi gentleman.
Unottan mentem be a fürdőbe, hogy megmossam az arcom.  
- Figyelj, elmehetsz ha akarsz…- szóltak bentről. Nem igazán értettem, így a törölközővel együtt kiindultam.
- Szóltál?- kérdeztem az ágyon ülő fiút.
- Elmehetsz. Bill hegyi beszédét nem kell figyelembe venned.
Lefagytam. Szinte szabályosan elvörösödtem. Mi a faszom vaaan? Ő akar kitenni engem.
- Mi a bajod?- támaszkodtam meg az ajtófélfának.
- Ne hitegessük egymást…
- Ki hiteget kit?- vágtam a szavába mérgesen.- Könyörgöm, én rohadt jó fej akartam lenni veled Bastian buliján és ki is jöttünk egy darabig, de te bazd meg…
- Na ja, Sebastian egy újabb áldozat.
Kipattantak a szemeim.
- Mi vaan? Neked fogalmad sincs, hogy mi van köztem és Bastian között.
- Heh, van hozzá fantáziám sajnos.
- Sebastian von Schmetz a barátom. Az egyetlen barátom Hamburgban! Soha nem fogod megtudni, hogy milyen egy új városba költözni egyedül, ahol senkid sincs és mindenki rühell.
- Nem bizony! Idejöttél és beleköptél mindenkinek a levesébe. Felkavartad az állóvizet. Ne is csodálkozz, hogy mindenki a pokolba kíván. Add fel és menj haza!
Kihúztam magam és megpróbáltam összekaparni a maradék önbecsülésemet.
- Látod, ez a különbség köztem és a többiek között. Mások a problémát STOP-táblának érzékelik. Én lehetőségnek és megoldásra váró akadálynak. Nem ismersz, Mr Kaulitz.- mentem a kis fonott asztal felé lassan.- Ha ismernél, tudnád, hogy én soha nem adom fel.
Felvettem az asztalról egy szobakártyát és közben hálát adtam David sznobizmusának, hogy több házat foglaltatott.
- Te most hova mész?- kérdezte Tom mikor már az ajtóhoz.
- A szomszédban alszom.- mondtam egyszerűen és bevágtam magam után az ajtót.

Lassan sétáltam a parton. Tisztában voltam vele, hogy ha akkor ágyba bújtam volna csak forgolódás lett volna a vége.
Próbáltam lenyugtatni magam, de a nyugtatgatásból csupán melankolikus szomorúság lett.
Magányos voltam.
Furcsa egy olyan helyről, ahol bálványoznak és körbe rajonganak egy olyanba kerülni, ahol megvetnek és a közutálat tárgyát képzem.
Az én hibám. Elhagytam a régi életem, a jól felépített szilárd birodalmam az ismeretlenért.
De miért?
Legbelül tudtam a választ. Untam Los Angeles felszínes és látszat kapcsolatait. Untam az LA-játékokat. Újra vágytam…és megkaptam.
Akkor miért nem tudok örülni neki?

43. rész

- Hahóó!- nyitott valaki be a házba.
- Mi a…?- emeltem fel fáradtan a fejem és gyorsan szétnéztem a szobában. Senkit nem láttam. Nem volt kellemes, hogy egy álomból ébresztettek fel, így egészen meg voltam zavarodva.- Ki az?- kérdeztem rá, mikor még mindig nem láttam senkit.
- Nem kell beszarni, csak én vagyok.- lépett az ágy mellé Tom egy Calvin Klein fürdőnadrágban, napszemüveggel a feje tetején.
- Mi van? Mit akarsz?- morogtam, visszadőltem és a párnába fúrtam a fejem.
- Negyed 10.
- Ki a fenét érdekel? Menj innen.
- Engem! Indulunk Billhez.- mondta közlékenyen és tovább állt az ágy mellett.
- Indul a halál. Hagyjál aludni, basszus.- húztam a fejemre a takarót is, tiltakozásom jeléül.
Azt hitte, hogy kirángathat az ágyból, mikor vagy 3-ig a parton sétálgattam az ő hülyeségei miatt? Idióta… Nem voltam kíváncsi se Tom, se Bill képére. Egyet akartam: aludni.
- Kelj már fel.- rántott egyet a takarón, hogy az lejöjjön a fejemről.
- Hagyjáál máááár!- húztam vissza.- Mit érdekel az téged, hogy mit csinálok?
- A te fejedet nem bírom….viszont az öcsémét nagyon is. Nem fogok miattad összeveszni vele. Szóval vagy kikelsz az ágyból magadtól vagy a bokádnál fogva húzlak ki a medencéhez és bűntudat nélkül váglak a vízbe.- jelentette ki tárgyilagosan. Semmi fenyegető hangnemet nem hallottam ki. Egyszerűen tényként kezelte a jelen helyzetet.
- Hajrá.- kapaszkodtam meg az ágyba. Jöjjön, aminek jönnie kell.
- Te akartad…
Összeszorítottam a szemem és erősen kapaszkodtam. Semmi. Nem emelkedtem, nem szorították a bokám…nem történt semmi.
Értetlenül figyeltem a zajokat. Tom a fürdőszobába ment és megengedte a csapot. Mi a fene?
- Ébresztőőő, különben fürdéés lesz.- énekelte. Éreztem, ahogy víz csepeg a takaróra.
- Ne mááár.- rúgtam le magamról és felültem. Tom egy pohár vizet tartott felettem és azt folyatta rám.
- Kikelsz?- kérdezte.
Megfordultam és felegyenesedtem.
- Hülye farok.- morogtam és kicsaptam a kezéből a poharat, ami a szőnyegre borult.
Az esti fehér póló, meg egy fekete tanga volt rajtam. Ezekben aludtam, hiszen nem hoztam át semmit. A hajam kócos volt és alig láttam a fáradtságtól. Nem volt ez egy álomébresztés.
- Billhez?- fordultam hátra, mikor már az ajtóban álltam.
- Tőlem…Átriszálhatsz egy szál tangában is, ha ez neked természetes…vagy mehetünk a szobánkba és felvehetsz valamit.
- Remek.- grimaszoltam rá mérgesen és sietős léptekkel indultam.- Ha a seggem mered nézni…- mondtam, hiszen Tom mögöttem cammogott.
- Távol álljék tőlem.- motyogta. Le mertem volna fogadni, hogy az arcán ott virít a pimasz Tomos félmosoly.
Megmostam az arcom, megfésülködtem és rendbe szedtem magam. Ruhát választottam. Egy egyszerű, könnyed igazi tengerparti Vivienne Westwood – Anglomania mellett döntöttem.

Tom közben az egyik széken ülve várt rám.
Alig 4 perc alatt kész is voltam. Nem szóltam Tomhoz, csak megindultam. Csendben mentünk egészen az utolsó házig, amibe Bill rendezkedett be.
- Csá tesó.- ment előre Tom. Választ nem kapott. – Rendeltél kaját? Na mi van már! Szerinted lemehetett a partra?- fordult felém Tom. Én csak megvontam a vállam.
- Bill!- szólította megint öccsét.
Tom megindult a szoba közepéig. Látszott rajta, hogy ideges.
- Itt vagyok.- hallatszott egy gyenge hang a fürdőszobából.
Tom azonnal besietett. Én kint álltam, nem mozdultam egy lépést sem.
- Mit csinálsz itt?- kérdezte az öccsét.
- Egész este okádtam, bassza meg. Kurva szarul vagyok. Nem bírok felállni.
Tom támogatta Billt és az ágyhoz vezette. Nem volt valami jó bőrben. Az arca full piros volt, a szemei pedig karikásak. Látszott rajta, hogy beteg.
Én rögtön a telefonhoz mentem és a recepciót tárcsáztam.
- Jó reggelt. Miben segíthetek?- szólt bele egy fiatal férfi angolul.
- Egy orvost szeretnék a…- nézelődni kezdtem, hogy be tudjam mérni a helyet. Megpillantottam a szoba prospektusát.- …az Ocean Beach-be.
- Mennyire súlyos eset? Igényelnek mentőhelikoptert? Sérülés, baleset, roham?
- Nem. Rosszullét. Talán gyomorrontás.
- Értettem. Intézkedünk. Vissz’ hall.
Tom az ágy szélén ült és Billt kérdezgette, hogy mi is történt. Bill csak gyengén válaszolgatott.
A bárhoz mentem és kivettem egy behűtött mentes vizet. Kibontottam és pohárba töltöttem. A fürdőszobában pedig egy fehér törölközőt benedvesítettem, összehajtottam és úgy mentem Billhez.
- Igyál.- nyújtottam felé. Ő elvette és óvatosan kortyolt bele. Mikor végzett a homlokára tettem a törölközőt. - Ez segít.- magyaráztam, mert nagyon értetlenül nézett rám.- Már hívtam orvost.
- Mikor jön?- kérdezte Tom halkan, de le se vette a szemét az öccséről.
- Nem mondták, de…
Be sem tudtam fejezni a mondatot egy 40 év körüli férfi jött be és franciául köszönt.
- Panaszok?- kérdezte szintén franciául.
Tom nagyot pislogott és próbálta összeszedni a gimiben ráragadt kis szófoszlányokat. Hányás? Mi is az?
- Hányinger, láz…- mondtam, majd Billre néztem.- Mióta?
- Este.
- Este kezdődött. Gyenge, rossz közérzet. Erőtlen test.
Az orvos bólintott és gyengéden felültette Billt, hogy meghallgassa a légzését.
- Evett? Úgy értem este.
- Igen, valami tengeri herkentyűket.
Az orvos hümmögött egy sort és vizsgálódott tovább.
- Ahogy sejtettem…- mondta halkan.- Gyomorrontás és napszúrás. Nem jó párosítás, de nem kell megijedni. 1-2 nap és el fog múlni. Hagyok itt pár gyógyszert, ami segít. Ezen kívül a betegnek ágyban kell maradnia.
Tom értetlen, aggódó arcára néztem. Nem értett semmit, ezért gyors fordítottam.
- Este visszajövök. A biztonság kedvéért egy gyenge altatót is itt hagyok, hogy tudjon pihenni.
Ismét fordítottam, majd kikísértem az orvost.
Visszaérve az ágyhoz kicsit feszélyezve éreztem magam. Tom az ágynál ült, Bill pedig felé fordította a fejét.
Nem éreztem úgy, hogy nekem ott kell lennem. Hiszen egyik Kaulitz-cal sem vagyok puszipajtás. Fél percet elálldogáltam ott, majd inkább menekülőre fogtam.
- Én visszamegyek a szobánkba. Ha kellett csak szóljatok.- hadartam, jobbulást kívántam Billnek és elköszöntem.
Láttam, hogy Bill mondani akar valamit, de olyan gyorsan léptem le, hogy nem hallottam.
A visszavezető úton furcsa érzések törtek rám. Jó volt segíteni…mégis. Nincs mit szépíteni…Ők ellenségek. Pont.
Zavartan harapdáltam az alsóajkam és próbáltam elrendezni magamban a történteket.
A házban első dolgom az frissítő arcmosás volt. Hátha segít.
Úgy döntöttem, hogy a legjobb ha nem rágom magam. Inkább élvezem, hogy egy csodálatos szigeten vagyok.
Bele is túrtam bőröndömbe és kivettem a legelőször kezembe kerülő bikinit. Úgy döntöttem a legjobb, amit most tehetek az egy kis napozás. Átöltöztem és már feküdtem is ki az egyik fehér nyugágyra. Feltettem a Cavalli napszemüveget és élveztem, ahogy a nap sugarai a bőrömön játszanak.
Nem telhetett el 20 perc, hallottam valaki bejön a házba. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki is.
Bevallom, nem szerettem volna látni, mivel fogalmam sem volt, hogy fog viszonyulni a történtekhez. Kerülni fog? Ő sem tudja hova tenni a viselkedésem?
Nem tudtam tovább találgatni, mert hallottam, hogy valaki leül a nagy kerek ágyra. Nem nyitottam ki a szemem, tettem, hogy nem vettem észre az érkezését.

- Hello.- mondta kelletlenül úgy fél perc múlva.
A hang irányába fordultam. Tom nem rám nézett a földet bámulta a kezében pedig fél liter szénsavas víz volt.
- Hogy van Bill?- kérdeztem rögtön.
- Alszik. Miután elmentél gyorsan bevágta a szunyát. Én meg eljöttem, hogy tudjon pihenni.
- Nem kell aggódnod Tom. Hamar rendbe jön, az orvos is megmondta. Amúgy meg egyszer én is kaptam napszúrást. Nem nagy ügy…Az ágyban maradtam másfél napot és ennyi.
- Igen, tudom. Csak rossz látni, hogy szarul van.
- Elhiszem. De végig alussza majd a napot és ennyi. Nem is fog az egészre emlékezni. Kár rágnod magad miatta.
Nem válaszolt, csak a tenger felé fordult.
- Stephanie.- mondta egy egészen más hangszínen. – Köszönöm, hogy segítettél. Mármint…Leszarhattad volna a francba, hiszen semmi közöd Billhez és hol érdekeljen téged, hogy mi van vele.
- Ugyan már! Tom, ez természetes.
- Rendes volt tőled, hogy orvost hívtál…meg minden.
- Nem vagyok akkora dög. Ha hiszed, ha nem van bennem van bennem emberi.- mosolyogtam el.
Tom is szerényen felnevetett, majd ismét a távolba meredt.
- Ketten maradtunk.- mondta halkan.
- Ja…
Ahogy kimondtam bennem is tudatosult a dolog. Furcsán hatott rá.
- Nem tehetünk a dolog ellen semmit. Viszont választhatunk.  Továbbra is szívjuk egymás vérét, ellenszenvvel nézünk a másikra és magányosan, kelletlenül, egymást kerülve töltjük el ezt a pár napot vagy túllépünk a sérelmeinken, felnőttek módjára letesszük a fegyvert és megpróbáljuk élvezni a nyaralást.
Felültem és teljesen Tom felé fordultam. Nem tudtam mire vélni az ajánlatot.
Pontosítva: Nem tudtam elhinni, hogy ő áll elő ilyen racionális felvetéssel.
Hiszen tényleg az volt az ésszerű, ha megpróbáljuk az utazás pozitív oldalát.
Tom nem beszélt arról, hogy ezentúl puszipajtik leszünk 4ever. Ő csupán azt mondta, hogy ideiglenesen ássuk el a csatabárdot és élvezzük a tengert, a napsütést és a medencéket…együtt.
- Akkor?- állt fel és közelebb lépett. A jobbját nyújtotta.- Béke?

44. rész

A másodpercek tört részei alatt kellett döntést hoznom.
Mi a szart feleljek?
Természetesen az eszem kiabált: Fogadd el! Fogadd el! Nyújtsd oda a jobbod!
Az önbecsülésem, a büszkeségem és az egom pedig dühöngött: Hogy meri?! Azok után, amiket tett! Hogy képzeli, hogy egyáltalán hozzáérsz!? Nehogy elfogadd! Megalázott, el akart tiporni! Ő ellenség! Ellenség, basszus!!!
A két érzelem egyszerre kívánta a maga igazát bizonygatni. A legszörnyűbb az volt, hogy tudtam: az érmének 2 oldala van. Bármelyik választás a totális katasztrófát eredményezi…
Döntöttem!
Mindig a racionális oldalam volt erősebb.
Nagy vigyor jelent meg az arcomon és elfogadtam Tom Kaulitz – az ellenség – békejobbját.
Ideiglenesen békét kötöttünk. Hogy meddig tart? Csak rajtunk múlik.
Nála elmaradt a nagy vigyor. Ő csak a viszonzás kedvéért egy laza oldalmosolyt engedett magának.
- Tehát kettesben fogunk lógni?- kérdezte és a mellettem lévő nyugágyra feküdt. Közben le sem vette rólam a szemét.
- Aham. Az a kérdés, hogy hol….  És mit csinálunk?
- Mit tudom én.- vonta meg a vállát és kivett a zsebéből egy cigis dobozt. Először felém nyújtotta majd a szájával ő is kivett belőle egy szálat. Fogadtam tőle a tüzet és én is visszadőltem.
Az elégedettség és a zavartság kellemetlen elegye volt bennem. Egyrészt élveztem az új szituációt. Még soha nem volt kimondva köztünk hivatalosan, hogy „Rendben, akkor picit legyünk jóban”. Másrészt enyhe kudarcnak éreztem Tom közelségét. Behódolásszerűnek.
Némán feküdtünk egymás mellett. Jó 20 percig. Én a gondolataimba merültem…Tom kitudja, hogy rágta-e a magát bármin.
- Nem megyünk a tengerbe úszni egyet?- kérdezte tőlem és felült.
- Mehetünk…vagy bemehetnénk a szigetre megnézni, hogy miket lehet csinálni.
- Jól van. A lényeg, hogy csináljunk már valamit.- vette az irányt a szobába.
Én követtem és rögtön a bőröndöm elé guggoltam.
- Mit csinálsz?- kérdezte. Ő már azonnal indult volna.
- Húzok valami mást.- magyaráztam.
Vártam, hogy grimaszoljon és türelmetlenül kezdjen morogni, hogy „kurvára felesleges” és „ minek átöltözni, mikor fürdeni fogunk”, de Tom csak bólintott. Nagy valószínűséggel elhatározta, hogy a fegyverszünet alatt minden konfliktust kerül. Nem akarta kockáztatni a laza és gyenge kis megállapodásunkat. Tisztában volt vele: elég közöttünk egy aprócska kis szikra és robbant a lőporos hordó.
Ki akartam használni, hogy ennyire sok fürdőruhát hoztam. Meg azt is, hogy ilyen jó testtel áldott meg a sors. Kivettem egy enyhén szólva dögös és különleges fekete bikinit. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen szép darab viselésének meg kell adni a módját, így kalapot is és karperecet is választottam. A foltos barnulástól nem féltem. A bőrös már így is olyan barna volt, hogy meg sem kottyant neki.
A fürdőszobában öltöztem át. Iszonyatosan siettem, mivel nem állt szándékomban Tom türelmével játszani. El kellett ismernem, félelmetesen jól sikerült összeválogatnom mindent. Nagy mosollyal a számon mentem ki.
Tom nem szólt egy szót sem, de az arcáról leolvasható volt, hogy erősen kikívánkozik belőle, egy „Azta, bazmeg! Ezzel a nővel fogom együtt tölteni a délutánt? Király!”
- Kész?- kérdezte és felállt a székből.
Csak bólintottam. Más esetben poénból még pózba is vágtam volna magam vagy tekertem volna 2-3-at a csípőmön a móka kedvéért, de túl friss volt még Tommal a „kapcsolatunk”.
Némán mentünk a faúton és csak nézelődtünk. Egyikünk sem tudta, hogy mit is fogunk csinálni vagy hol. Hamar megérkeztünk a sziget szívébe. Mindenhol pálmafák, út, medencék, fedett részek pultokkal. Itt már volt jó pár ember. Érzékelhető volt egy kis élet.
- Látsz valahol táblát vagy valamit?- kérdezte Tom és szorgosan nézelődött.
- Semmit. Az ott étterem, nem?- néztem távolabbra egy tengerbe nyúló mólóra, ahol asztalok voltak. Csupán két idősebb nő ült.
- Gondolom ja. Kajás vagy, bemenjünk?
- Menjünk.
Elhaladtunk egy medence mellett és kiértünk a mólóra. Alacsony kis sötétbarna fonott asztalok voltak és a földre helyezett párnás ülőalkalmatosságok. Nem a legkényelmesebb, de feelinges.

Tom beengedett a belső részre, ahol a legszebb volt a kilátás, ő meg mellém ült és rögtön a kezébe vette az étlapot.
- Én most biztosra megyek és egyszerű halat rendelek. Nem szívesen járnék úgy, mint az öcsém.
Kijött egy pincér, felvette mind a kettőnk rendelését és meggyújtott mellettünk egy nagy tűztálat.
Csendben ebédeltünk. Próbáltam figyelni Tom gesztusait, a mimikáját és a mozdulatait, hátha le tudok olvasni róla valamit.
Mit érez? Mi jár a fejében? Min gondolkodik?
Sajnos semmit nem tudtam leszűrni. Egy icipici érzelmet, annyit sem tudtam leolvasni róla.
Megfejthetetlen volt a gyerek.
Pedig érdekelt volna, hogy ő hova teszi ezt a béke dolgot. Meg az is, hogy csak az esze miatt döntött úgy, hogy nyit felém vagy valami más oka is van…esetleg valami, ami az érzelmeken alapszik.
Talán túl sokáig bámultam, mert hirtelen felnézett és furcsán pillantott rám. Különös, de zavarba jöttem. Próbáltam leplezni a dolgot és gyorsan elkaptam a tekintetem. Ez csak még kellemetlenebbé tette a helyzetet, mert úgy tűnt, mintha megijedtem volna.
- Kitaláltam hova megyünk.- mondtam hirtelen, hogy mentsem a menthetetlent.- Elmegyünk a medencékhez.
Az asztalon fekvő prospektusra mutattam, ami a FISH étterem mellett a WET
- Rendben.- mondta színtelenül.
Óvatosan visszanéztem rá. Még mindig rám szegezte a tekintetét és diadalittas vigyor ült az arcán.
Az első érzelem, amit leolvastam ma az arcáról: Győzelmi mámor.
- Ez jó volt.- tettem le a villát és fel is álltam, pedig még a kajám fele a tányérban volt.- Mehetünk.- hadartam esetlenül.
Tom jóval lassabban kaparta fel magát, de ő indult el előbb.
Nem volt nehéz megtalálni a strandot. Óriási medence, napozóágyak, koktélok és napsütééés.

- Ezt már szeretem.- mondta a mögöttem haladó Tom elismerően és átette a kezét a vállamon. Szó nélkül hagytam. Hiszen nyaralunk! Élvezzük a hangulatot, a meleget és ugorjunk bele együtt az élmények tengerébe. – Fogd meg!- mondta hirtelen Tom és a kezembe nyomta a Dior Black Tie 87 napszemüvegét.
- Minek a…?- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Tom levette a kezét rólam és nagy lendülettel a medence széléhez lépett, egy laza térdhajlítással óriási fejessel csobbant.
A meglepődöttségtől a számhoz emeltem a kezem és figyeltem, ahogy jó 4 métert siklik a víz felszíne alatt, majd kibukik a feje.
Hangosan felnevettem. Tom pasisan füttyentett egyet, megrázta a fejét és kitörölte a szeméből a klóros vizet. Majd hátranézett és rám mosolygott.
- Na! Te nem jössz?
- Perszeee.- nevettem és hátráltam egy napágyig, hogy rá tudjak ülni.- Nem lesz könnyű dolgod, ha be akarsz csalni.
- Becsalni? Hmm. Erre nem is gondoltam még. Úgy terveztem, hogy erőszakkal rángatlak be, de ez nem rossz ötlet. Ezt figyeld.- hatalmas vigyor ült az arcára, alámerült, hogy bukfencezzen egyet.
Elsikítottam magam. Ez a beteg állat letolta a seggéről a nadrágot és erotikusan kivillantotta a hátsóját.
- Úristen.- ijedten néztem körbe, hogy észre vette-e valaki rajtam kívül.
- Csalogató volt?- kérdezte és közben majdnem megfulladt a röhögéstől.
- Tom, te hülye beteg állat. Nem vagy normális!
- Jó a seggem, mi? Beindultál? Kéne, igaz?
- Bármikor megkapom, te kis kanosgombóc.- mondtam és feltettem a szemüvegét a kalapomra. Hátradőltem a napozóágyban, becsuktam a szemem, feltettem a lábaim és élveztem a napsütést.
Alig fél perc múlva hallottam, ahogy valaki totyog mellettem. Éreztem, hogy a hasamra csöpög egy kis víz. Kinyitottam a szemem. Tom felém tartotta mind a két kezét.
- Menj már innen.- mosolyogtam és a lábammal finoman arrébb löktem.
- Oké, rinyapina.- ült le a másik ágyra.- Most pihenünk?
- Emésztünk.
- Oh, bazd. De unalmas vagy te.- motyogta, majd le akarta venni a kalapomról a napszemüvegét, de én egy jól irányzott ütéssel lecsaptam a kezét.
- Az ilyen magamutogató kis dögöknek süljön csak ki a szeme.- mondtam dorgálóan és egy picit távolabb is másztam.
Nagyon furcsa volt, hogy ilyen „önfeledten” elhülyéskedtünk. Bár minden esetre muszáj megemlíteni, hogy csupán bohóckodásról volt szó. Mikor kezdtem furcsán érezni magam, erre gondolva könnyen megnyugodtam.
- Nem is volt ez olyan rossz ötlet Davidtől.- törte meg a csendet Tom 10 perces napozás után. A hangja másképp csengett, mint az előbb. Komolyabban.
- Tulajdonképpen miért is vagyunk mi itt? Valami összekovácsoló szándék vagy…
- Összekovácsoló szándék?- vágott a szavamba hahotázva.- Kizárt! David ismer engem! Bill pedig pláne.
- Akkor csak éreztetni akarja velünk a hatalmát?- gondolkoztam tovább hangosan.
- Nem…Gondolom, csupán szerinte jól mutatna pár pikáns nyaralásos kép a bulvárlapokban.
Lassan felültem és a lábaim is felhúztam.
- Ahham. Pedig az eddigi nyaralásunkban nem sok pikáns volt Bill hányásán kívül.
- Héé! Mire gondolsz?- ült ő is fel élénken és nem tudott elrejteni egy pimasz mosolyt.- Játszunk?
Semmi terv nem volt az eszemben. Magamtól nem gondoltam volna a huncutságokra, de Tom lelkesedése az én fantáziámat is megmozgatta.
Hiszen nyaralunk, nem?! Egy kis móka bőven belefér!
- Színészkedjünk egyet, hátha figyel minket egy kamera az egyik bokor mögül?
Tom tekintete mindent elárult. Nem csak, hogy benne volt. Nyakig benne volt!
Lassan körbenéztem a medence körül. Azonnal kiszúrtam egy tusolót. Ez pedig beindította a fantáziámat.
- Majd gyere utánam.- mondtam Tomnak, levettem a kalapom, megráztam a hosszú hajam és csípőringatós járással elindultam a kiszemelt tettszínhely felé. Lassan kezdtem engedni magamra a hűsítő hideg vizet. A fenekem kitoltam és kéjesen haraptam az ajkamba. A hajam előre húztam a jobb oldalamra. Alig kellett fél percet várni, valaki átfogta a csípőm és a nyakamba csókolt.
- Szia Szexi.- súgta és közelebb vont magához. Hagytam, hogy megfordítson és a fenekemre csúsztassa a férfias kezét.
Pasisan oldalra húzta az alsó ajkát és mélyen a szemembe nézett. Meg kell hagyni egész jó színész volt…meg persze szeretőnek sem volt egy utolsó.
A nyaka köré fontam a karom. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Én sem fogtam vissza magam. Csak úgy faltam az ajkait.
Egy időre megfeledkeztem róla, hogy ez csak játék. A szeretetre és törődésre vágyó női oldalam dominált és erőszakosan követelte Tomtól, ami jár neki. Szorítottam és csak szorítottam, mintha ez lenne az egyetlen esélyem az életben maradásra.
Lassan eltávolodott és csillogó szemekkel nézett rám.
- Szerinted tetszett nekik?- kérdeztem és még egy finom csókot nyomtam a puha ajkaira.
- Ne viccelj. Imádták. Most pedig bejössz velem a medencébe.
Átfogta a derekam és úgy vezetett. Ellenkezni se volt lelkierőm, annyira a történtek határa alá kerültem.
Szerencsére gyorsan vissza tudtam rázódni a valóságba.
- Fogadjunk, hogy nem mersz beugrani?- mért végig kihívóan, mikor már a medence szélénél álltunk.
- Láss és tanulj.- hadartam. Egy erős lökéssel sújtottam Tomot, aki a váratlan támadás hatására a óriásit csobbant. Majd egy hatalmas hibátlan, kecses fejessel én is a vízben teremtem. - Ez szép volt.- kiabált hozzám Tom a medence széléről, miután a felszínre érkeztem.
- A te esésed is az volt.
A medencében gondtalan tiniket meghazudtolva früccsköltük, lökdöstük egymást. Furcsa kimondani, de jól éreztem magam. Először láttam Tomot ilyen…emberinek.
Nem az a morcos, sértett, hisztis világszár volt, mint Hamburgban. Valami egészen más.
- Elmegyünk vacsizni?- kérdezte és közben próbálta megigazítani a fürdőnadrágját, ami a vízi harcunk során igencsak elcsúszott.- Kicsit kifáradtam. Meg megnézhetnénk, mi van Billlel.
- Én is. De akkor felhúzok valamit.
Visszaindultunk a szobánkba. Az úton tovább hülyéskedtünk és húztuk egymás agyát.
Először mind a ketten Billhez mentünk, aki nagyban húzta a lóbőrt. Tom fel is ébresztette, de az öcsike elküldte az aggódó testvérét a halál faszába, hogy ő tovább tudjon szunyálni.
A szobánkban dobtam egy gyors tust, megszárítottam a hajam és bekentem magam testápolóval.
Így, hogy egyedül voltam a gondolataimmal normális esetben már rágtam volna magam a délután eseményein. Minden részletet kielemeztem volna és kerestem volna az ok-okozati összefüggéseket.

• Miért békültünk ki?
• Miért tette a karját a vállamra?
• Miért löktem a vízbe?
• Miért engedtem, hogy a medencében lefröcsköljön vízzel?
• Miért tartottam jó mókának játékból csókolózni vele?
• Miért tettem a napszemüvegét a kalapomra?
• Miért éreztem jól vele magam?

• Miért Miért Miért? Blablabla!

Nem érdekelt! A szigeten az összes indok teljesen fölöslegesnek tűnt!
Megtörtént és így van, na és? Nem kerestem a választ az egyik kérdésre sem.
A Hamburgban fontos dolgok értelmüket vesztették ott, oly távol. Mások voltak a szabályok és másik voltunk mi is.