29. rész

Nagyon erősen szorítottam Tom kezét és szinte lökdöstem az embereket az útból. Minél hamarabb ki akartam jutni. Minél hamarabb Tomnál akartam lenni.
- Merre? – néztem hátra Tomra, mikor leértünk a lépcsőn.
Nem válaszolt semmit, csak megcsókolt és elém lépett, hogy ő vezessen tovább. Így gyorsabbak lehettünk.
Tomban is hasonló érzések kavarogtak, mint bennem. Ő is minél hamarabb ki akart jutni és minél hamarabb bennem akar lenni.
Átvágtunk a táncoló és őrjöngő tömegen. Tom még agresszívabban törte az utat, mint én. Szinte szó szerint húzott maga után.
Valósággal kilökte a nagy ajtót, ami a parkolóházba nyílt. Végre kettesben voltunk.
Amint kiértünk a falnak nyomott és erőszakosan falta az ajkam. Majd leszakítottuk egymás fejét. Alig kaptam levegőt.
Tom megtámasztotta az egyik kezét a falnál és úgy hajolt rám. Én a mellkasára tettem a jobb tenyerem, a ballal pedig a nyakába kapaszkodtam ebben fogtam a táskám. Ha nem kapaszkodtam volna belé, nagy valószínűséggel összerogytam volna. Az egyensúlyom nem volt tökéletes, ráadásul a lábaim is remegtek a vágytól. Tom is azért támaszkodott a falnak, mert nem állt teljesen biztosan a lábain.
Tom keze a derekamról a fenekemre vándorolt és azt simogatta szenvedélyesen. Benyúlt a szoknyám alá és a hideg tenyerével ért a bőrömhöz. Kirázott a hideg és még erőszakosabban húztam magamhoz. Teljesen feltüzelt. Ő is érezte, és ettől még jobban beindult. Még határozottabban folytatta a simogatást.
Szerencse, hogy senki nem volt a parkolóházban, mert akkor nagy valószínűséggel megcsodálhatta volna a fedetlen fenekem.
Abbahagytuk a csókolózást. Egy picit eltávolodott. Végig egymás szemébe néztünk, úgy kapkodtuk a levegőt. Elég zavaros volt a tekintete. Valószínűleg az enyém is. Nem voltunk magunknál. Teljesen tompák voltak az érzékszerveink.
Kivette a farzsebéből a telefonját. Ahogy elkapta a tekintetét, hogy a telefonkönyvébe kutasson kicsit lehiggadtam és próbáltam mérlegelni. Nem adott elég időt rá, hogy átgondoljam a tettem mélységét, mert amint megtalálta a nevet rögtön megint lesmárolt. Újra a vágy lett az úr. Eszem ágában sem volt ellenkezni. Hallottam a csipogást és azt is, hogy egy mély férfihang beleszól.
Tom egy darabig nem szólt vissza, mert a szája az enyémmel volt elfoglalva.
- Hahóóó. Ott vagy?- ismételte a férfihang mélyebben.
- Jössz értünk?- kérdezte furcsa, rekedt hangon egy tompa nyögéssel megspékelve, amit a nyaka iránti kegyetlen támadással csikartam ki belőle.
- Hova álljak?
- Gyere fel a parkolóba bejáratához.- nyomta ki Tom lazán. Egy ideig még hagyta, hogy a nyakát szívjam, majd heves puszikkal árasztotta el az arcom.
- Mindjárt itt vannak értünk. Gyere- mondta. Egymást karolva indultunk a kocsisorok között. Kb 5 méter bírtunk ki egymás nyála nélkül.
Tom hevesen kapott le, én pedig nevetve hagytam. Egészen egy magas BMW X5-ig tolt, majd egy könnyed mozdulattal feltett a motorháztetőre. Ő a lábaim közé állt és a fenekemnél fogva húzott magához. Pont megfelelő volt a magasság.
Szinte dorombolni kezdtem, ahogy a kezével a fenekem mozgását kezdeményezte. Könnyedén ringattam a csípőm, így ingereltem magamat és őt is. Halkan morgott és egyre hevesebben csókolt. Farmeren keresztül is éreztem a keménységét és ez még jobban beindított. Egyre határozottabban mozgattam a csípőm.
Nem sokáig bírtuk volna. Ha nem jön a sofőr 5 percen belül, egészen biztos ott tépem le a bugyimat.
Teljes extázisban lebegtünk, mikor dudáltak. Tom leemelt és sietős léptekkel szálltunk be ugyanabba a mercibe, ami ide hozott minket. Természetesen mind a ketten hátra ültünk, hogy folytathassuk.
- Haza?- kérdezte a sofőr.
- Igen.- hadarta Tom, majd felém hajolt és a nyakamat kezdte csókolni. A kezével pedig a combom belső részét simogatta, amibe teljesen beleremegtem. Próbáltam halkan kifújni a levegőt a sofőrre való tekintettel, de nem igazán jött össze. Tom olyan jól csinálta, hogy akaratlanul is nyögtem.
Nem hunytam be a szemem, de teljesen hátradőltem. Minden furcsán forgott. Egyszerre hatott rám az autó mozgása, az elszaladó városi fények, Tom kényeztetése áltat kiváltott leírhatatlan vágy és izgalom, meg valami egészen más mámor, amit eddigi életem során még nem tapasztaltam ilyen magas szinten. Az alkohol vagy…a szerelem?
Inkább behunytam a szemem. Nem akartam gondolkozni. Nem szabadott.
Tom lefelé haladt, végigcsókolta a dekoltázsom. Aztán felfelé. Ismét az ajkamnál járt.
Mind a ketten hihetetlenül gyorsan kapkodtuk a levegőt és egész tesünkben remegtünk. Olyan magas fokon égtünk, hogy nehéz lett volna tetőzni.
A kocsi hirtelen megállt. Mind a ketten tudtuk mit jelent. Megérkeztünk.
Abbahagytuk a smárolást és pár másodpercig mosolyogva néztük egymást.
Az első pillanat volt, hogy pontosan tudtuk mi jár a másik fejében.
A Tom bemondta a jelszót és az autó kerekei megint mozgásban voltak. Hosszú perceknek éreztem ezt rövid kis utat is.
Úgy pattantunk ki Tommal a kocsiból, mintha bomba lenne benne…Nem bennünk.
- Kösz. Szia.- köszönt el.
- Jó estét nektek.- nevetett a férfi. Nagyon jól tudta, mi fog történni. Irigyelte is Tomot érte.
El sem köszöntem a sörőrtől. Valahogy Tom merev farka  jobban érdekelt akkor, mint az illem.

Karon ragadott és berohant velem. Át a korom sötét házon. Ajtó, jobb kanyar, egy helység, balkanyar…Lépcső...Ajtó, szoba.
Tom a lábával rúgta az ajtót és nem éppen finom mozdulattal lehúzta magáról a grafit szürke szűk pulcsit. Én is követtem a példáját. Nem volt kedvem szarakodni a cipzárral szinte letéptem magamról a ruhát, ami a hangok alapján tényleg megszakadt. Tom csak mosolyogva nézett rajtam végig. Egyetlen egy bugyiban álltam a hatalmas ablaknál. A hold fénye teljesen megvilágította a testem.
Nem volt kérdés, teljesen lenyűgöztem. Nem is lepődtem meg rajta.
Tomot nem elégítette ki a látvány, azonnal hozzám simult és végighúzta a kezét a fedetlen hátamon, majd a csípőm vonalán. Én vállára tettem a tenyerem és úgy csókoltam bele a nyakába. Végigcsúsztattam a kezem az izmus, férfias karján és hagytam, hogy alám nyúljon.
Nem sokáig tartottuk ezt a helyzetet. Mind a ketten többet akartunk.
Tom az ágy felé tolt. Elengedtem magam és kecsesen rádőltem. Felhúztam a lábaimat és kicsit feljebb helyezkedtem, majd egy könnyed mozdulattal lehúztam a bugyim. Megtámaszkodtam az egyik karomon és behajlítottam mind a két térdem. Nem kicsit lehettem szexi látvány.
Tom nem késlekedett, letolta a farmerjét és lekapkodta magáról a zoknikat. Látványosan az alsó ajkamba haraptam. Tisztában voltam a következő mozdulat kimenetelével. A hatás nem maradt el. Egy gonosz vigyor kíséretében lehúzta a boxerjét.
Elfeküdtem az ágyon, teljesen ledőltem. A mutatóujjammal csalogatóan magamhoz parancsoltam. Nem szarozott. Utánam mászott és befeküdt a lábaim közé. Helyezkedni akartam még, de nem hagyott rá időt. Rögtön belém csusszant. A váratlan mozdulattól hangosan felsikítottam. Ezt akarta, elégedetten nyögött egyet és egy csókkal jutalmazta a kéjes hangot.
Ritmikusan mozgott, szinte teljesen szabályosan. A nyakába kapaszkodtam ő pedig a fejem mellett támasztotta ki mind két karját. Még jobban behajlítottam a térdem és feljebb húztam a lábam, így segítettem, hogy minél jobban belém tudjon jönni.
Mélyeket sóhajtottam minden egyes lökésnél. Teljesen magamban éreztem Tomot.
Olyan magas szinten voltunk egyek, hogy még a szívünk is egyszerre vert.
A ritmusos mozgás teljesen kikészített. Olyan jól csinálta, hogy a fellegekben éreztem magam. Minden egyes porcikám vibrált.
Önkéntelenül megemeltem a csípőm. Ő gyorsított. Élveztem az erőszakos támadását, behunytam a szemem és az ajkamat haraptam. Észre se vettem, de olyan erősen húztam magamhoz, hogy nehezen tudta tartani magát. A tempója nem lassult, a lökések erőssége pedig egyre csak nőtt. A fény pont az arcára világított. Láttam, mennyire erősen összeszorítja a szemeit és a koncentrációtól grimaszra torzul az arca. Szinte vicsorgott, majd egy nyögés után kisimult minden vonása. Még nem ment el, de nagyon közel állt hozzá. Én is, de vissza akartam fogni magam annyira jó volt ez a szex, hogy minél tovább akartam húzni.
Visszaengedtem a csípőm és a nyakából az izzadt hátára tettem a kezeim. Éreztem, ahogy a tenyerem alatt az izmai megrándulnak minden lökésnél.
A fejét a nyakamhoz hajtotta és úgy folytatta tovább a munkát. Férfiasakat nyögött. A hangja teljesen megszédített.

Egymás után többször csókoltam a vállára. Olyan jó illata volt, hogy beleszédültem. Egész életen át tudtam volna szagolni. Lassabbra vette a tempót. Gyengédebbeket, de annál érzékibbeket lökött. Egyenesedni kezdett és felhúzott magával. Felültem, magam mögé támasztottam az egyik kezemen a másikkal továbbra is a hátba kapaszkodtam.
Szenvedélyesen megcsókolt. Lágyan és érzékien. Ezek a csókok az egész testem megbizsergettették. Simogattuk egymást és közben végig játszottunk az ajkunkkal. Ez már egész más felé mozgás volt.
Nem húztuk sokáig az időt, mivel már mind a ketten nagyon ki voltunk fáradva és nem bírtunk a vágyunkkal. Megint hanyatt dőltem, Tom pedig teljesen rám. A nyakamhoz hajolt és erősen támaszkodott, hogy minél nagyobb lendülettel tudjon belém jönni.
Hatalmasakat lökött és nagyon gyorsan. Mind a kettőnk teste remegett. Nekem még a lábam is megrándult párszor a közelgő orgazmus miatt. Behunytam a szemem és hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Tom nagy nyögések kíséretében indulatos mozgásba kezdett bennem, majd felüvöltött.
Annyira intenzív volt az orgazmusom, hogy én is felsikítottam tőle.
Tom még egy darabig rajtam maradtam, úgy kapkodtuk a levegőt és próbáltunk lehiggadni. Nem igazán sikerült. Csak szuszogtunk, mint két maratoni futó a célba érés után.
Néha egy-egy kölcsönös csókkal jutalmaztuk meg a másikat a tökéletes munkájáért.
Tom végül lemászott rólam és erősen magához húzott, a mellkasára fektettem a fejem. Úgy pihentünk egy darabig, de még akkor sem nyugodtunk le. A világ forgott, a látásom homályos volt, de képtelen voltam lehiggadni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve áttettem a lábam Tom derekán és lovaglópózban ráültem. Megfogta a derekam és vigyorogva veretékes homlokkal nézett rám.
- Most te leszel felül?- kérdezte nagyon rekedt hangon.
Nem válaszoltam, csak ráhajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam.

30. rész

Nagyon lassan nyitottam ki a szemem.
A fejem iszonyatosan fájt, de nem úgy, ahogy az embereknek átlagosan szokott, hanem mintha 1000 baltával vágtak volna bele.
Ismeretlen szoba és egy erős kéz szorítása. Ijedtemben felültem az ágyon és kiszabadítottam magam a fogságból. Tom Kaulitz-cal aludtam kifli pózban.
Rémülten löktem rajta egyet, hátha csak álmodom. Tom felmordult és nyűgösen fúrta a fejét a fekete szaténhuzatú párnába. Remegő kézzel túrtam a hajamba.
Mi a fene történt?
A levegőt szaggatottan kapkodtam, mint egy tüdőbeteg. Az egész testem reszketett,a szám teljesen kiszáradt, erősen émelyegtem és vacogtam. Tudtam, hogy valami nincs velem rendben.
Próbáltam összekapni a gondolataimat, de nem sikerült. Az agyam olyan tompa volt, hogy egyszerűen nem tudtam elemezni a helyzetet. Kavargott bennem minden.
Mi a frász volt velem tegnap? Miért gondoltam Tomra tegnap este úgy, mint egy szeretőre? Mi a franc késztetett arra, hogy lefeküdjek vele?
Tegnap este nem voltam önmagam! De hogy tudtam így elveszíteni a fejem? Semmit nem értettem. Semmit!
Pánik fogott el!
Ijedten rúgtam le magamról azt a fekete takarót, amiben tegnap este többször is elmentem. Égette a bőröm.
Egész testemben rázkódtam. Nem voltam ura a testemnek. Csak nagyon nehezen bírtam mozgatásra kényszeríteni a tagjaimat és azt sem teljesen úgy csinálták, ahogy szerettem volna. Szinte kiestem az ágyból, rá a szőnyegre, mert nem tudtam tartani magam. A lábaim egész egyszerűen nem tartották a testem súlyát. Összerogytam.
Kétségbeesetten, mint egy haldokló, másztam el az oldalt megszakadt ruhámig. Még mindig remegtem, de az ágyra támaszkodva lábra tudtam magam erőszakolni. Felrángattam magamra a ruhát, mit teljesen taccsra vágtam. Nem a szakadással, hanem mert a rossz emlékek miatt egészen biztos nem veszem fel többet.
Nagyon gyengének éreztem magam.
Menekülni akartam erről a kibaszott helyről, amilyen gyorsan csak lehet. Elindultam a táskámhoz, de pár lépés után rongybabaszerűen összerogytam.
Tényleg fogalmam sem volt, mi van velem. Próbáltam lábra állni, de olyan erőtlen voltam, hogy ez csak sokadig nekifutásra sikerült.
Nagy erőfeszítés kellett hozzá, hogy végül a saját lábamon jussak el a táskámig. Ott megint majdnem összeestem, de tartottam magam. Nem adtam fel.
Elővettem a telefonom. A kezem annyira remegett, hogy nemhogy pötyögni nem tudtam, de a képernyőt sem láttam rendesen a rázkódás miatt.
Nehezen beleléptem a telefonkönyvbe.
Sebastian Wilbert von Schmetz.
Hívás.
A fülemhez emeltem a telefont és vártam
Bíp.
Bíp.
Bíp.
Bíp.
A szemem könnybe lábadtak. Kétségbeestem.
Bíp.
Bíp.
- Stephanie…Mi a szart akarsz reggel fél 9-kor? – kérdezte lassan, álmosan.
Nem jött hang. Annyira ki volt száradva a szám és annyira fojtogatta a torkom a sírás, hogy nem tudtam megszólalni.
- Stephanie. Nem rég feküdtem le. Kérlek ne hívogass, amikor…
- Sebastian.- vágtam a szavába halkan és szaggatottan.
- Úristen!- váltott egy egészen más hangszínre. Minden álmosság kiment a szeméből.- Jól vagy?
- Nem…Értem tudnál jönni?
- Hol vagy?
- Seevetal-ban. Tomnál.
- Mi a szar történt?
- Csak gyere értem, kérlek. Siess, rendben?
- Öltözöm.- hadarta, majd kinyomta.
Meg sem mozdultam, csak leültem a szőnyegre. Felhúztam a térdem, átfogtam és rá hajtottam a fejem.
Leírhatatlanul rosszul voltam. Ez nem másnaposság volt. Valami egészen más.
Egy darabig még ebben a pozícióban maradtam, majd kezdtem kicsit összekapni magam. Lassan felemelte a fejem és bizonytalanul felálltam. Meg sem próbáltam felhúzni a szandálom, a kezemben fogtam és úgy indultam el.
Fogalmam sem volt, merre kell menni. Csak arra emlékeztem, hogy lépcsőn jöttünk fel. Ezt még könnyen meg is találtam. Egy hatalmas gyönyörű galériás nappaliban találtam magam. Tanácstalanul forogtam körbe. Elveszettebb voltam, mint  Thészeusz a Labirintusban.
- Hát te?- kérdezte valaki mögöttem, olyan felháborodott hangon, hogy majdnem összepisiltem magam. Fettem egy nagy fordulatot.
Bill
Olyan értetlen fejel nézett rám. Egy pillanatra talán azt is elfelejtette, hogy csupán egy tapadós alsónadrágot visel.
- Hogy jutok ki?- szegeztem neki rögtön a kérdést gondolkodás nélkül.
A fejével a nappali vége felé bökött.
- Hogy kerülsz a házunkba?
Nem válaszoltam neki, csak hátat fordítottam és elindultam a megadott úton. Hamar kiértem és ott álltam a felhajtón, amin egy nagy Escalade parkolt.
Nem foglalkoztam vele, hogy nagy valószínűséggel Sebastian még nincs itt, elindultam a kapu felé.
Menekülni akartam.
Kiértem az utcára. Öklendezni kezdtem. Muszáj volt megtámaszkodnom egy kukában. Ott álltam, mezítláb, szakadt ruhában, elkenődött sminkkel, kócosan, egy nagyon izzasztó szex után és egy hajszál választott el attól, hogy oda ne hányjak a Kaulitz Rezidencia elé.
Nehéz leírni, mennyire megalázottnak éreztem magam.
Stephanie SchonWarbach, mint egy utolsó csöves kurva.
Ahogy ez a tudat belém ékelődött, muszáj volt a szám elé kapni, mert annyira közel voltam az okádáshoz.
A szemeim ismét megvizesedtek, de uralkodtam magamon és lenyeltem a sírást.
Nagyokat sóhajtottam. Össze kellett szednem a maradék kis önbecsülésemet. Felhúztam a szandáljaim, a telefonom tükröződésében letöröltem a szemfestékem elkenődését amennyire csak lehetett, a hajamat megigazítottam és kihúztam magam.
Így már erős jóindulattal nem úgy festettem, mint egy csöves kurva, hanem mint egy nagy bulit megjárt PartyQueen. Ebben nincs semmi gáz, ebben már tapasztalt is vagyok.
Viszont egyetlen egy hatalmas bökkenő volt. Hogy bármikor máskor, mikor buli után kifáradva mentem haza belül minden rendben volt. Maximum a fáradtság és egy enyhe másnaposság ostromolt. Ki voltam magammal békülve, teljesen meg voltam elégedve az énemmel.
Most viszont?
Undorodtam saját magamtól.
Bastian gyönyörű Range Rover-je bekanyarodott az utcán és megállt előttem. Azonnal beszálltam. Nem mertem Sebastianra nézni, kerültem a tekintetét.
- Szia. – köszöntem nagyon halkan.
- Hello. Mi a franc van?- kérdezte ingerülten.- Hogy kerültél te ide?
Nem tudtam eldönteni, hogy rám is haragszik-e, ezért eléggé féltem tőle.
- Lefeküdtem Tommal.- mondtam ki nagy nehezen.
- Mi va’? – fordította felém a fejét. A hangja elképzelhetetlenül fagyossá vált. Én végig a kesztyűtartót bámultam.
- Lefeküdtünk…
- De mi a fasznak? – kérdezte megint feldúltan.
- Nem tudom. Fogalmam sincs… – szorult el ismét a torkom. -Tegnap este történt valami, ami elvitte az eszem.
- Rád mosolygott?- kérdezte gúnyosan.
- Nem Bastian! Volt valami, amit nem tudok leírni.
- Ugyan mi? Szépek voltak a szemei?
Olyan megvetés volt a hangjában, ami engem is kihozott a sodromból.
- Nem! Egyáltalán nem erről beszélek! Velem volt valami. Nem tudtam uralkodni magamon!- próbáltam neki elmagyarázni. Még jobban nyugtalanított, hogy még saját magam sem tudtam megfejteni a dolgot.- Nézz ide!- nyújtottam ki a kocsonyaként remegő kezem.- Valami nincs rendben velem!
- Ilyen nagy hatással volt rád Mr Kaulitz?
- Bastien, kérlek, hagyd ezt abba! Nem erről van szó!
Behunytam a szemem és próbáltam összeszedni magam. Nem csak Sebastiannal akartam megértetni a dolgot, hanem saját magammal is. Mi a fene történt az este?
- Jó…- bólintott Sebastian. Minden lélekjelenlétére szükség volt, hogy kicsit lehiggadjon.- Mesélj el, hogy mi volt.
- Elmentünk erre az Elle-es szarra. Nem voltunk valami kedvesek egymással, de azért egész normálisan kezeltük a dolgokat. Eddig nem is volt semmi, csak aztán Tom haverja egyik haverja hazaérkezett.
- Gondolom Florian Braw.
- Igen. Ismered?
- Persze. Rendes srác. Tovább.
- Tom el akart menni hozzá és mivel David kikötötte, hogy egy ideig együtt kell maradnunk, vele mentem.
- Hagyta, hogy vele menj?
- Sok választása nem volt. Meg amúgy mondom, már beletörődött a helyzetébe. Nagyon távolságtartó volt.
- Hova mentetek?- kérdezte közben beért abba a város szívébe.
- Számít ez?- kérdeztem kicsit egyhangúan. Túl akartam már lenni a beszámolót. Abban reménykedtem, hogy az emlékek felidézésével megvilágosodom. – Rossiba, ha ennyire érdekel. Bár szerintem ez rohadtul nem fontos. Mindegy. Szóval már ott voltunk egy ideje, mikor megjelent Trixi Woll. Egy picit összekaptunk, én pedig nyakon öntöttem egy pohár Gin-Tonic-kal.
- Leöntötted Trixi Wollt?- kérdett vissza Sebastian egy cinkos vigyorral.- Ezt most nem mondod komolyan? Erre ő mit lépett?
- Hát…- ült ki az én arcomra is egy halvány mosoly, ahogy felelevenedett bennem a győztes csata.- Felsikított, de nem tudom pontosan, mert Tom felkapott és visszacipelt a boxunkhoz.
- Ezt nagyon megnéztem volna, remélem tudod.
- Hát elég durva volt. Húh, de kibaszott jó érzés volt.
- Trixi erre mit lépett?
- Semmit. Tom viszont nagyon lebaszott. Úgy beszélt velem, mint egy elmebeteg ribanccal és azt mondta, hogy én csak pusztítani tudok. Nagyon felhúzta magát és utána átnézett rajtam. Ott ültem, mint egy GinTonic rajongó zsák krumpli, aztán…- oldalra döntöttem a fejem és kerestem a megoldást, ami végre megértet velem mindent.- …elvesztettem a kontrollt és teljesen kikeltem magamból.
Egyáltalán nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Még mindig zsibbadt az egész fejem és nem volt tiszta a gondolkodásom. Nem tudtam megfejteni az okot.
Okozat: Egy ágyban az ellenséggel.
Ok: Ismeretlen!
Kétségbeesésemben megint könnyek gyűltek a szememben. A tenyerembe temettem az arcom és próbáltam lehiggadni.
- Stephanie.- szólított meg lágyan Bastien.- Te sírsz?
- Nem.- néztem rá enyhén könnyes szemekkel.- Csak kiborít ez az egész.- pityeredtem el.
- Jahj. Stephanie baba- karolt át az egyik kezével.- Nyugodj meg. Itthon vagyunk. Bebújtatlak az ágyba és szépen kialszod magad.
Sebastian betartotta a szavát. Forró fürdőt csinált nekem, TV-t nézve megvárta, míg végzem, majd bebújtatott az ágyba.
- Köszönöm szépen, Bastien.- néztem rá hálás szemekkel. Ő volt az egyetlen barátom Hamburgban.
- Figyelj, most alvásra van szükséged - ült le az ágy szélére.- Majd hívj fel, ha felébredtél. Elviszlek vacsorázni, ha szeretnéd.
Nem is igazán hallottam, amit ezután mondott. Ahogy behunytam a szemem elnyomott az álom.

Kopogásra ébredtem. Értetlenül húztam fel az egyik szemöldököm és nyűgösen elhúztam a szám. Fogalmam sem volt, mennyit aludhattam.
Fogalmam sem volt, ki a franc kopogtat.
- Miért van a portás, könyörgöm?- morogtam.
Elcsoszogtam szürke szőrös mamuszban a gardróbig és felkaptam egy fekete szatén La Perla mini köntöst. Mégsem akartam a karbantartó vagy a csomagszállító előtt egy tangában virítani.
Hatalmasat ásítottam megdörzsöltem az arcom. Nem szerettem volna elképzelni, milyen ábrázatom lehet.
Kb mint egy zombi…
Elmásztam az ajtóig és nem túl nagy érdeklődéssel nyitottam ki.
Azonnal kipattantak a szemeim. Egy nálam jóval alacsonyabb, vékonyka lány állt előttem karba tett kézzel.
Képekről már jól ismertem.
- Hello. Mira vagyok.

31. rész

- Tudom, hogy ki vagy.- mondtam és próbáltam összekapni magam.
- Ahaaam. Akkor már csak az a kérdés, hogy te ki a franc vagy, kisanyám? – olyan szemekkel méregetett, mint ahogy a megromlott látású nagymamák szokták a gyerekeket.
Te vagy az kisunokám?
Kis híján beleröhögtem szerencsétlen lány arcába.
Az egyetlen dolog, ami miatt kelletlenül éreztem magam, az az volt, hogy én vele ellentétben úgy néztem ki, mint egy mormota, aki a nagy alvás után most mászik elő.
Ez azért rontotta az önbecsülésem. A másodpercek töredéke alatt felmértem a lányt.
Csodálatosan bársonyos bőr. Egy fél milli alapozó, annyi sem volt rajta. A ragasztott műszempilla azért befigyelt. Meg a vékonyan szedett nagyon éles szemöldök is, ami kis gonosz manó kinézetett kölcsönzött a lánynak. A szája vékony volt és azt is vörösre festette.
A világos barna ( majdnem szőke) haja a válláig volt visszavágva, hátul nagy valószínűséggel egy picit rövidebbre.
Egy testre simuló ceruzaszoknyát viselt, dekoltált inget és egy mini mellényt. El tudtam képzelni, hogy órákat szarakodott a ruha kiválasztásával. A Chanel táskát mereven fogta és határozottan kihúzta magát, mint akinek konkrét elképzelése van a beszélgetés kimeneteléről:
Ő kérdez. Én válaszolok. Ő támad. Én meghátrálok.
Na persze. Hiába volt ennyire durván jóra kipucolkodva (én pedig hiába ennyire szarul néztem ki a kis szánalmas köntöskémben), nem ő fogja irányítani a dolgokat.
Legbelül felháborított, hogy megengedett magának egy ilyen „spontán rám törést”. Ha mondjuk utána jár, hogy melyik kávézóba lesz megjelenésem és ott letámad. Na az egy korrekt első találkozás lett volna.
De ez?
Egyre aljasabb dolognak tartottam. Tudta, hogy elveszettnek fogom érezni magam és nagyon meg fog lepni.
Sunyi kis dög. Megkapja, ami jár neki.
- Egyszerű.- vontam meg a vállam.- Te- itt rámutattam.- A Múlt. Én- emeltem fel az állam- A Jelen. Az egyetlen kérdés kisanyám,hogy honnan tudod a címem.
- Reepperbahn osztogatták a telefonszámoddal együtt.- húzta gúnyosan a pici száját.
Elvigyorodtam.  Soha nem jártam még Reepperbahn-ban, de hallottam már, hogy piroslámpás negyed.
- Jahj és eljöttél meglátogatni? De édes vagy. Melyik szolgáltatásomat szeretnéd?
- A szállj le a pasimról nevüt.- ráncolt össze a szemöldökét.
Egyszerűen nagyon ördögi behatása volt a lánynak. Az a fajta volt, akiről az ember rögtön levágja, hogy egy sunyi kis dög.
- Ő már nem a te pasid, bocsika. Ébresztőőő, Csipkerózsika.- hajoltam bele az arcába. Nem lettem volna olyan harcias, hanem ront így rám. Ez viszont nagyon felhúzott.
- De csak azért, mert David rá parancsolt.
Jeges rémület futkosott a hátamon. Minden kontrollomra szükségem volt, hogy ez ne üljön ki az arcomon. Ehelyett inkább felkacagtam, mintha csak egy remek kis viccet osztott volna meg velem.
- Mi van? Te miről beszélsz? Majd David parancsolja meg neki, hogy kibe teszi a farkát?
- Pontosan erről beszélek. David ezt teszi.
- A faszt teszi.- vontam meg hitetlenkedve a vállam.- Nem tudom kitől hallottad, de…
- Tom mondta nekem.- ült ki az arcára elégedett vigyor.
Már majdnem meghátráltam, mikor feltámadt bennem a harcos.
A győztesek soha nem adják fel. Ha feladnák nem lennének győztesek.
- De édes az én kis Tomom. – döntöttem oldalra a fejem, mintha egy édes kis kutyához beszélnék.- Nem akarta összetörni a pici kis szívem.
A hatásfokozás kedvéért még le is biggyesztettem a – Miraéval ellentétben – igencsak telt alsóajkam.
Szerencsétlen lány, most igazán bánhatta, hogy nem kent magára 1 kiló alapozót, mert az arca csaknem a szájával vált egyszínűvé.
- Na persze. Majd Tom pont engem dobott volna miattad.- mért lassan végig fentről lefelé.- Szép mamusz.
Na ez végleg felnyomta nálam a pumpát. Hogy jön ő ahhoz, hogy minősítsen, mikor ideállít hívatlanul teljes harci Chanel-ben?
Valószínűleg neki is feltűnt, hogy most érzékeny pontra tapintott, mivel én vörösödtem el a méregtől.
- Na ide figyelj, picinyem. Nem értem mit akarsz Tom-tól, hiszen a hónaljáig sem érsz. Lehet, hogy az elején még tetszett neki, hogy állva leszopod, de ezek szerint már megunta.
Mira teljesen lefagyott. Látszott, hogy mindjárt füst tör ki az orrából. Én dobtam még rá egy lapáttal.
- Engem akar. Ha nem hiszed, nézd meg a nyakát, mert este jól elbántam vele.
A kívánt reakció elmaradt. Mira arcára ismét egy gúnyos mosoly ült ki.
- Igen. Szép estéd és szép ébredésed lehetett. Trixi gondoskodott róla.
Mi van?- horkantam fel magamban.- Ez meg miről beszél?
Nem volt időm ezen filózni, nem ennek volt az ideje.
- Tényleg, hogy van a kis barátnőnk? Úgy tudom a tonic puhítja a bőrt.- mosolyogtam rá bájosan.
- Hát mondjuk azt, hogy nincs olyan szarul, mint te. Az ő arca már megszáradt.
Megint nem értettem a mondatot, de nem akartam, hogy rájöjjön, fogalmam sincs, miről beszél, ezért inkább tereltem.
- Na figyelj, ha te ennyire szeretsz hívatlanul mások ajtaja előtt ácsorogni, akkor maradj nyugodtan. Nekem viszont mennem kell, mert dolgom van. Remélem még találkozunk, Maya. Puszi.- csuktam az orrára az ajtót, majd a nappaliba mentem.
Mi a szar volt ez?- álltam ott teljesen értetlenül és karba fontam a karom.
Hamburg már megint meglepett. Egyre jobban szemet szúrt, hogy ez nem olyan város, mint ahogy elképzeltem.
Az emberek rafkósak és félelmetesen talpraesettek. Másképp élnek, másképp cselekednek, másképp gondolkodnak! Ez pedig rám is kihatással van. Los Angeles-ben mindig én irányítottam. Mindig! Itt viszont sorra történnek olyan dolgok, amiket egyáltalán nem tervezek.
Nagyon szokatlan volt ez a változás.  Nem így képzeltem Hamburgot.
Hogy kellemes vagy kellemetlen meglepetés-e ez?
Hmm…nehéz kérdés.
Az biztos, hogy nagyon izgalmas. A jobb kezemmel megvakartam a fejem. Olyan, mint egy sakk. Egy kemény játszma egy nagyon profi sakkossal.
Én lépek. Hamburg üt. Hamburg lép. Én ütök.
Az egyetlen kérdés, hogy ki fog előbb mattot adni a másiknak.

32. rész

A nappali közepén állva kicsit sikerült kijózanodnom. Nagyon jót tett az alvás, szinte teljesen lehiggadtam és már a tegnap este megpróbáltatásai sem éltek bennem olyan erősen. A testem pedig mondhatni 100%-osan regenerálódott.
Újult erővel és minden figyelmemmel koncentrálhattam a következő lépésre.
Következő lépés: Az ilyen kellemetlen incidensek kivédése!
Felvettem a „Gyilkolni tudnék” arcom és leindultam a portára. Pont nem érdekelt, hogy köntös volt rajtam. Még pont hatást is fokoztam vele. Lelifteztem és mérgesen beálltam a portás aranyozott vörös kárpitozású luxusfülkéje elé, megtámaszkodtam és pattogtatni kezdtem a körmöm a márványon. A zöldfülű srác azonnal hoptába vágta magát.
- Segíthetek, kisasszony?
- Igen! Azzal, hogy nem enged fel hozzám minden jöttmentet. Emlékeztessem a munkaköri leírására? Vagy azért felejtette, mert másik munka után akar nézni?
szerencsétlen gyerek remegett, mint a nyárfalevél. Dadogva próbált mentegetőzni, hogy a „hölgy, azt állította, hogy régi barátnőm és meg szeretne lepni”.
Mondtam még neki valami nagyon lekezelőt, majd indulatosan a lift felé indultam.
Mikor becsukódott előttem az ajtó egy csintalan kis mosolyt is megengedtem magamnak. Néha jó eljátszani a hisztis dívát. Így legalább biztos, hogy többé nem lesz egyetlen egy hívatlan látogatóm. Csak az jön fel hozzám, akit előre engedélyezek. Ez pedig így is van rendjén, mivel…
- Florian. – tátottam el a szám. Ő csak egy vigyorral nyugtázta a reakcióm. A kezeit a tarkójára tette és bevágott egy laza pózt.

Majd nevetve visszaállt rendes állásba.
- Igen, én személyesen.
- Mégis mi a szart…
- keresek itt?- fejezte be hibásan a mondatot.
- Én arra lennék kíváncsi, hogy kerültél ide fel? Elköltözöm, esküszöm. Most baszom le a portást, hogy…- morogtam nagyon halkan.- Erre te előbb fent vagy, mint én.
- A portás le volt foglalva, mert éppen te osztottad. Én meg gondoltam megleplek.
- De jó..- húztam a szám grimaszra. Mára pont elég volt a meglepetésekből.
- Nem is örülsz nekem? -nézett rám értetlenül és szinte örömmel. Nem sokszor fogadhatják így a srácot. Ki az aki ne örülne, egy ilyen kan látogatásának.
- Ha itt tartunk, most komolyan…mit keresel itt? – tettem fel a kérdést és összefontam a karom a mellem előtt.
- Ő. Beszélni akartam veled.- válaszolta tömören.
Vártam, hogy folytassa. Hiába.
- Öhm.. Be szeretnél jönni esetleg?- kérdeztem bizonytalanul. Fogalmam sem volt, mi fontos dologról akar velem beszélni, amihez be is kell, hogy hívjam.
- Csak ha nem gond.
Megvontam a vállam. Ha egy nap két vendég is jön hozzám, akkor legalább az egyiket engedjem már be, nem?
- Na, szóval miről szeretnél beszélni?- kérdeztem, miután helyet foglaltunk a nappaliban.
- Húh. Ezek itt…te vagy?- nézett a falon lógó művészi képekre, amiket még New Yorkban csinált rólam egy fényképész.- Modell vagy, igaz?
- Igen. De ezeknek a képeknek semmi köze a modellkedéshez. Ezek csak… Mindegy.- legyintettem. Egyáltalán nem volt kedvem elmagyarázni Floriannak, hogy a fókusszal és a fények játékával…blabla. Szóval nem akartam olyan dolgokról beszélni, amihez én se konyítok egy dekát sem. Plusz jobban érdekelt a látogatásának a tárgya.
- Tom járt már itt? Látta már ezeket? Imádná.
- Nem. Nem járt itt és…- kezdtem kicsit mérgesen, de szerencsére nem kellett befejeznem, mert Flo vette a lapot. Okos fiú.
- Hogy miért vagyok itt, igaz?
Csak bólintottam és vártam, hogy megválaszolja a kérdést.
A tegnap estéről akarok beszélni veled. Elég furcsa volt.
Azonnal felcsillant a szemem. Izgatott a téma. Lehet, hogy Florian is észrevett valamit?
- Tehát szerinted is furcsa volt! Fejtsd ki!
- Először ez a hirtelen hangulatváltozás. Rohadtul nem értettem, mi ütött belétek, de ezt még feldolgoztam volna. Viszont azt, hogy köszönés nélkül ott hagyott a boxban, mint egy kurvát, miután ráélveztek a mellékre. Bocs- szólt a grimaszom láttán.- Na azt már végképp nem értettem. Ma pedig Tom vagy 3-szor kinyomta, mikor hívtam. Azt hittem, hogy még mindig vele vagy és ezért ügyeskedtem egy kicsit, hogy megszerezzem a számod, de nem vetted fel. Tovább ügyeskedtem és megszereztem a címed. Itt vagyok, hátha te többet tudsz nálam.
Letaglózva hallgattam a helyzetjelentést. Okosan vezette le az egészet és rutinosan intézte a nyomozást.
- Figyelj Florian, tudom, hogy aggódsz a barátod miatt, de nem tudok neked segíteni, mert én még 9 előtt leléptem Tomtól. Viszont…- próbáltam úgy előadni a dolgot, hogy számomra ne legyen kellemetlen.- Én ébredés után nagyon nagyon nagyooon rosszul voltam. Tom szobájában enyhe pánikroham tört rám és alig bírtam lábra állni.
Florian előrehajolt és érdeklődve figyelt.
- Tudod, Tommal mi…nem vagyunk valami jóban. Én sem értem, miért feküdtünk le.
- Erről beszélek! Valami volt este, valami furcsa.- csapta össze a tenyerét Florian.
- Héhé, azért nyugi Sherlok Holmes. Ennyire ne buzdulj be. Már ne haragudj, de…
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Florian telefonja csörgött.
- Bocs. Kinyomom. –húzta ki a zsebéből.- Húh, mégse nyomom. Tom az. Csá haver, azt hittem…Nem is tudom mit hittem. Mi van veled?
Felhúztam a lábaim és a város fényeit kezdtem figyelni. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Az világításokat azért már bekapcsolták.
- Okádtál is. Baszki, te szerencsétlen.
Azonnal felkaptam a fejem. Szóval Tom ugyanolyan szarul volt, mint én. Ez…érdekes.
- Nem. Stephanie-nal vagyok… Hülye, mert szerinted hány Stephanie-t ismerünk?... Jó, akkor annál, akivel te tegnap este hancúroztál.
Na erre már nem volta kíváncsi. Inkább próbáltam nem figyelni a beszélgetést.
- Mit csináltok szerinted?...Persze. Benne van a farkam!...Faszfej. Téged kerestelek, azért jöttem. De várj, inkább átmegyek.
- Add ide, beszélni akarok vele.- mondtam hirtelen felindulásból. Fogalmam sem volt, hogyan fogunk viszonyulni egymáshoz, abban viszont teljesen biztos volt, hogy elég veszély lesz a dolog.
Florian nem mondott semmit Tomnak, csak felém nyújtotta a telefont. Én kikaptam a kezéből és még elcsíptem az elköszönést, amit Florian-nak intézett.
- Ne rakd le!- mondtam gyorsan.
- Stephanie?- kérdezte hitetlenkedve.
- Igen. Az vagyok.- valahogy nem volt olyan kellemes hallani a hangját.
- Mit keres nálad a spanom?
- Téged keresett nálam, de ez tök mindegy. Csak azt akartam kérdezni, hogy te is furán ébredtél-e.
- Ehm..- néma csend- …Figyelj, Stephanie, az egész elmúlt 24 órám elég fura volt. Ha arra vagy kíváncsi, hogy kiokádtam-e a belem és hogy majd szétszakadt-e a fejem, akkor a válaszom igen.
- Az elsőre pont nem voltam kíváncsi. De azért kösz, hogy megosztottad velem. Amúgy pedig engem nem körözöl le furcsaságilag, mivel nálam még a csajod is járt.
- Mi va’? Florian nem a csajom!- morogta.
- Nem ő!
- Összezavarsz. Te elmentél.
- Nem én! Mira!
- Mira elment hozzád?- értetlenkedett. Erre már rögtön harapott.
- Igen. Azt mondta, szálljak le rólad. Hallod, csalódtam benned, nagyon seggdugasz az a csaj. Na mindegy. Most dolgom van. Küldöm hozzád a spancid.- nyomtam ki a telefont és egy laza mozdulattal visszadobtam Floriannak.
- Járt nálad Mira?- nézett rám bután.
- Igen.- kiabáltam hátra a vállam felett, mivel már elindultam a fürdőszoba felé. – Remélem egyedül is kitalálsz, mert én sietek.
Dolgom volt. Le kellett lepleznem egy nagyon csúnya kis rejtélyt.
- De mit beszéltél te Mira-val?- jött utánam Florian egészen a fürdőszobaajtóig.
- Mondom. Nekem esett, hogy hagyjam Tomot.- válaszoltam kissé unottan. Rá sem néztem, csak megtámaszkodtam a tükörnél és felkötöttem a reggel mosott hajam, hogy ne érje víz.
- Parancsolsz még valamit? Esetleg egyéb kérdés?- néztem rá, mikor végeztem a művelettel.
Florian már pont nyitotta volna a száját, de megint csörgött a telefonja.
- Tom hív. Mondd. – Florian elemelte a telefont a fülétől és felém nyújtotta.
- A-a. – ráztam a fejem.- Ne is álmodjon róla.- toltam el Florian kezét finoman, aki a mozdulatot csak döbbentet tűrte.-  Mondd meg neki, hogy tusolok és nem érek RÁ. Meg rád sem Florian, szóval csukd be az ajtót, de kívülről.- kacsintottam, megfordultam, hogy háttal álljon neki. Ki oldottam a köntös masniját és hagytam, hogy a finom anyag kecsesen lecsússzon a vállamról. Ott megtartottam és a hatás fokozás kedvéért szigorú tekintettel Hátranéztem.
Florian csak csillogó szemekkel bámult a meztelen hátamra és kurvára nem érdekelte, hogy Tom a fülébe ordítozik a telefonon keresztül.
- Florian, húzz már el!- szóltam rá ellentmondást nem tűrő hangon.
Ő összerezzent és ijedten becsapta az ajtót.
Tisztában voltam vele, hogy tusolásról pedig végképp nem rúgták még ki és ez az újdonság olyan hevesen hat rá, hogy képtelen lesz hetekig kiverni engem a fejéből.
Ha nem lettem volna ennyire elfoglalva mással, még egy jutalmazó nevetést is megengedtem volna magamnak.
Gyorsan bedörzsöltem az egész testem egy levendulás bőrpuhító tusolajjal, majd a gardróbba rohantam. Siettem, mivel hatalmas vágy fűtött, hogy végre kiderítsem, mi is történt.