25. rész

Az ajtót kinyitotta valaki belülről. David dugta ki a fejét.
Végigmért, majd elismerően füttyentett egyet.
- Te aztán nem viccelsz!- bámult tovább és kinyújtotta a kezét, hogy besegítsen.
Minden arcizmomat megfeszítettem, hogy kicsikarjak egy visszamosolygást…sikertelenül.
A kárpitozás arany és bronz árnyalat volt. A jobb minőségből.
A limoban rögtön Tom kifejezéstelen, unott arcára vándorolt a tekintetem. Távolságtartóan méregetett az ülésbe süppedve. Grafit szürke elegánsabb pulcsit viselt és egy világosabb farmert.
Tovább nézelődtem. Nem kellett volna…Bill mimikája szinte félelmet keltett bennem. Azt a megvetést, amit rám irányított más valószínűleg évekig gyakorolja. Neki viszont szívből jött.
A másik két bandatag szeme megcsillant a fedetlen lábaim miatt, de ezen felül ők sem pozitív irányban érdeklődtek.
Mellettük 1-1 lány ült. Egy barna és egy szőke. Egyikük sem volt egy olyan 10-esen gyönyörű, inkább 8-osan szép.
Rögtön leültem Daviddel szembe. Ő volt az egyetlen, aki nem akart meggyilkolni a tekintetével. Ő inkább mást csinált a tekintetével.
- Szóval…- kezdett bele David a formalitásba.- Gabrielle, Flora…Ő itt a csodás Stepanienk.
A két lány kissé előre dőlt és kipréselt magából a egy-egy köszönést. Csak mosolyogva fogadtam. A mosoly igazából nem is nekik szólt, hanem Billnek, aki a „Stephanienk” szóra egy rám röhejes arcot vágott.
Kinek a Stephanie-ja? A miénk nem, az tuti!
- Na jó, ha már így együtt a KIS csipet-csapat…pezsgőzzünk!- vett elő egy hatalmas behűtött üveget David és megtöltötte a poharakat.

Tom azonnal lehúzta az egészet. Gondolom kurvára ki volt a fasza az egész estével.
- Ohh, baszd meg fiam. Nem lehetsz ekkora paraszt.- mézett rá mérgesen David.- Koccintás hol marad?
A srác csak megvonta a vállát leszarom stílusban.
- Hát jó…Tom kiesett a játékból! Na igyunk magunkra! Proszit.- koccintotta a poharát az enyémhez. A többiek egészen „véletlenül” engem kihagytak. Mintha kb. fertőző betegségem lett volna, ami a koccintáson át terjed.
Gúnyos mosollyal kortyantottam a pezsgőmbe. Hát jó… ha játszunk, akkor játszunk keményen.
- David…Billnek miért nincs kísérője?- kérdeztem megjátszott tudatlansággal.
- Neked ehhez lószar közöd van, te kis…- horkant fel azonnal az érintett.
- Nyugi már, fiatalok! Csituljatok! Amúgy pedig Stephanie, igaza van Billnek. Ez nem a te dolgod. Neked csak egyetlen egy feladatod van. Riszálni az édes kis popódat Tom mellett és mindenkire kivillantani a fehér fogsorod.- ütögette meg az arcom.
Én durcásan ellöktem a kezem. Engem ne paskolgasson senki „tudd, hol a helyed”-esen.
Hátradőltem és kivilágított kirakatokat bámultam. Szédültem és enyhén bizseregtem belül. Tudtam, hogy miért. A váratlan izgalmakat kívánta a bensőm.
- Tom.- dőltem előre hirtelen. Mindenki rám szegezte a tekintetét. Tom lassan felemelte a fejét és értetlenül nézett rám.
- Bökd ki.
Az alsó ajkamba haraptam. Semmi mondanivalóm nem volt számára, egyszerűen kíváncsi voltam hogy reagál, ha megszólítom.
- Ide adnád azt a párnát ott melletted?
- Aha.- nyújtotta oda a két lány lábán áthajolva.
Elvettem tőle és a könyökömhöz tettem, hogy arra bírjak támaszkodni.
- Tehát…ha már mindenki kényelmesem elhelyezkedett.- bökött felém David.- váltsunk kicsit komolyabb témára. Az ülésrend mindenkinek világos.- bólintottunk.- Fél 9-kor kezdődik a vacsora. Jó lenne, ha éjfél-egy körül jönnétek el és nem előbb. Ti meg – itt Tomra nézett.- Mindent csak nagyon okosan! A riporterekkel pedig nagyon óvatosan. Jól gondoljátok meg mit válaszoltok.
- Nyugalom, mindent megoldok.- nevettem fel magabiztosan. Óvatosan a „társam” felé sandítottam. Nem igazán tetszett neki az egyes szám.
- Szeretném, ha együtt maradnátok. Úgy értem ki se bújjatok egymás seggéből egész este. Legyetek egymás drága kis kullancsai.
Tom akkorát grimaszolt, hogy még az ember életkedve is elszállt. Remek…tehát ez a kullancs dolog úgy lehetetlen, ahogy van.
- Igyunk még egy pohárral.- töltött mindenkinek David.- Stephanie, számítok rád. Hiszen, ami Vegasban történik, az nem mindig marad ott. Sky Villa eseményei pedig nem mindenki számára előnyösek.

Megborzongtam és a hideg futkosott a hátamon. Mindenkinek feltűnt a rémült arckifejezésem. Bill még gúnyosan fel is horkantott. Valami mást képzelt el, valami más jellegű sztory-t. Nem volt lehetőségem megmagyarázni a dolgot, meg kit is érdekelt az egész?
Talán gyorsabban lehúztam a pezsgőt, mint az előbb Tom.
Ma este csak egyetlen egyszer kell hibáznom és végem!

- Itt vagyunk!- kiáltott fel David és igazított egyet a zakóján.- Tom, ti mentek ki először. Utána Bill.
- Mié’?- húzta fel a szemöldökét a fiú.
- Csak mert csak.
Az autó megállt a vörös szőnyeg végénél. A fotósok vérszemet kaptak a limo láttán idegbeteg kattintgatásba kezdtek. Egyetlen dolog védte meg a szemem a biztos vakságtól: a sok éves rutin és a tapasztalat.
Tom kipattant és elővette a legvonzóbb „Ász vagyok” vigyorát. Kisegített a kocsiból és átfogta a derekam.
- Vezetlek.- mondta halkan.
A faszt!
Lekanyarítottam magunkat jobbra és elindultam a legközelebbi riporternőhöz. Egy 40-es szőke nőhöz.
- Sziasztok. Válaszolnátok pár kérdésre?- kérdezte barátságosan közel hajolva hozzánk, hogy halljunk is valamit.
- Természetesen.- bólintottam. Tom még nem igazán tért magához. Mérgelődött a kis akcióm miatt.
- Stephanie, gyönyörű vagy. Honnan a ruha?
- Párizsból.- vágtam X-be a lábaim.
- Tom is biztos nagyon elégedett, hogy ilyen szép barátnővel jöhetett. Hol is ismerkedtetek össze?
- Még Los Angeles-ben. Egy nagyon szerencsés véletlennek köszönhetően.- vette át a szót Tom.- Azonnal megfogott benne valami.- szorított még erősebben.- Aztán kellett. Tudod, hogy van ez, Frauke. Bevetettem mindent. Bár olyan sokat nem kellett…
- A kis szende meg sem mert először szólítani.- vágtam a szavába.- Olyan volt, mint egy édes kissrác a játékboltban. Kinézte a legjobb játékot, de csak nézte…
- Rögtön küldtem érte egy kocsit este…
- Két csokor virággal. Rózsaszín masnival átkötve és egy szív alakú párnát.
- Két üveg whiskey-t.
- Amit a portásnak adtam.- pislogtam nagyokat.
Szerencsétlen nő úgy megzavarodott a csavaros mesénktől, hogy az arca teljesen eltorzult.
- De te is ittál belőle.
- Neeeem. A tesód volt! Ő sokat ivott!
- De te többet. Bill csak megkóstolta.
- Meg ő amúgy is csak a házi pálinkát szereti.- legyintettem kecsesen.- Mindig megénekelteti a szesz.
- Téged is. Azon az estén a elénekelted az I’m a Barbie girl-t.
- Dehogy! Az te voltál.
- Nem nem! Utána meg Georgnak énekelted David Hasselhoff-tól a Jump in my car-t.
- Jahj tényleg! Utána meg te énekelted nekem Whitney Houston-tól az I will always love you-t. Annyira édes volt.- tettem a kezem a mellkasára.- Látni kellett volna. Majdnem könnyezett, annyira beleélte magát.- paskoltam az izmos mellét meghatva. Kiütéssel nyertem. Tom sokkot kapott az utolsó mondattól.
- Csak viccel. Viccel a kis tündér bogaram.- nyomott egy hatalmas cuppanós puszit az arcomra.
- Neeem.- nevettem halkan.
A riporternő tátott szájjal nézte a kis színjátékunkat.
- Ez valóban lenyűgöző. Igazán szépek vagytok együtt.
- Ohh, hát még külön.- motyogtam, alig hallhatóan.
- Rendben. Szép estét nektek.
- Köszönjük. Neked is.
- Köszi.
Hátra arc. Indulás!
Tom határozott léptekkel ment. Közelített a bejárat felé.
- Na. Hova megyünk? Nem nyilatkozunk többet?
Semmi válasz.
- Tom! Hahóó! Riporterekkel mi lesz?
- Megmondom én mi lesz- szólt mély hangon. Elég idegesnek tűnt.- Nem járatsz le faszságokkal! Tartod az a csinos kis pofád és jól viselkedj. – teljesen fölém hajolt és úgy folytatta.- Felhagysz a kisded játékokkal és engedett, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy én akarom.
Azzal ott a vörös szőnyeg közepén kapott le. A meglepődöttségtől elgyengültem és szinte beleolvadtam a karjaiba.
Nem volt egy hosszú csók a fotósok mégis megőrültek érte.
Talán az eddigi leglágyabb csók volt, amit Tomtól kaptam. Eltávolodtunk egymástól. Mosolyogva néztünk farkasszemet a kamerák lencséjével. Közben pedig belül égtünk a gyűlölettől.
- Ennyi elég volt.- morgott Tom művigyorral az arcán és elindult be.
A hatalmas terem teljesen fel volt díszítve és csak nagyon kevés világítást tettek be. Az egyik oldalon a kerek 6-7 személyes asztalok voltak. A másik másikon szabad tér, még kevesebb fénnyel és bárral.

- Üljünk le.- vezetett Tom az asztalunkhoz, ahol már Georg és a barátnője – Flora- nevetgélt.
- Csá.- köszönt Tom unottan.
- Hello.- köszönt kelletlenül Georg és kicsit eltávolodott a barátnőjétől. Már nem ült 2 méteres mosoly az arcán. Feltűnően zavartunk. Bocs, pontosítok. Zavartam. - Végeztetek is?
- Bár végeztünk már volna- húzta el a száját Tom és elkezdett játszani egy asztali dísszel.- Tényleg nem tudom, hogy fogom kibírni ezt az estét anélkül, hogy tökön szúrnám magam.
-  Esetleg ez alkalommal is le kéne innod magad.- kacsintottam rá mosolyogva ironikusan.
- Igazad van, baby.- simította meg az arcom színészkedve.
Egy szempillantás alatt felpattant és letűnt a tömegben.
- A kurva életbe.- morogtam halkan. Tisztában voltam vele mivel játszok: David hallgatásával.
Szerencsére utol tudtam érni Tomot így együtt érkeztünk a bárhoz. Még azt is ki tudtam belőle erőszakolni, hogy megfogja a kezem.
- Egy bourbon-t lécci. Neked?- nézett rám.
- Baracardi alma.
Tom elvette mind két italt. Az egyiket felém nyújtotta, a másikat rögtön lehúzta.
Én csak rosszallóan néztem. Nem akartam anyáskodni, de sajnos elég nagy tétje volt az estének.
Tom nem tűnt valami jó beszélgető partnernek, szóval valami más elfoglaltság után kellett néznem. Megfordultam és a vendégeket kezdtem szuggerálni. Csöndben pontozgattam a cipőjüket, alakjukat, táskájukat…
- Még egyet.- hallottam a hátam mögött Tom hangját. Rögtön megfordultam.
- Figyelj, nem kéne ezt.
Tom egy ideig meg sem moccant, mintha nem gondolná komolyan, hogy neki beszélek.
- Mi va’?- pillantott oldalra.
- Egyáltalán nem gondoltam komolyan ezt az „idd le magad” dolgot.
- Höhö…asszed azért piálok, mert mondtad?- röhögött az arcomba.- Ez nagyon édes.
Nyújtotta a kezét, hogy elvegye a poharat, de én gyorsabb voltam és egy kecses mozdulattal beelőztem.
- Héé. Én kértem, kérj magadnak.
- Tom, nem vedelhetsz ennyit. Kérlek…- váltottam egy teljesen más hangnemre.- Nem akarok ma este balhét.
- Na mi van? David bácsi befenyített nálad?- jegyezte meg rosszmájúan Tom.
Letörten sóhajtottam egyet. Csak egyetlen egyszer próbáljon meg jó fej lenni az ember…ezt kapja.
- Nem erről van szó. Ráztam meg a fejem. Mindegy. Úgysem érted. Felőlem tedd azt, amit jónak látsz.- nyújtottam felé a piát.
Ő elvette és belekortyolt, majd letette a pultra.
- Akkor mit szeretnék? Menjünk vissza az asztalhoz és várjuk ott a vacsora kezdetét?
Egy nagyon halvány reménycsillag röppent fel az eddig sötét égbolton. Tom mégsem olyan kezelhetetlen és önző görény, mint amennyire eddig a tapasztalatok mutatták?
- Talán az lenne a legjobb.
Abban a pillanatban még jobban elhalkultak a fények. A hatalmas falra világított fénynyaláb pedig felerősödött és mozgó képként egy tűzijátékot festett a fekete szalagfüggönyre.
Majd fényképeket, amik kint készültek a vendégekről. A 4. kép a csókunkról készült volt.
Mind a ketten némán álltunk és azt néztük.
Az igazság, hogy…egész jól mutattunk egymás mellett…
Tom hirtelen megfogta a kezem és elindult bele a tömegbe. Az asztalunk felé.
- Ti merre jártatok?- kérdezte rögtön Bill.
- Be kellett iktatnunk egy kuffantást a mosdóban.- válaszolta testvérének színtelen hangon az idősebb iker.
Gustav és Georg egyszerre röhögtek fel, én pedig csak grimaszolva húztam el a szám.
- Mármint nem velem. Csak tudjátok Stephanie-nak már kurvára viszke…
- Kurva vicces vagy, Tom.- horkantam fel felháborodottan.
Egyetlen pillanat alatt ismét teljesen negatív hőssé vált a szememben.
Hogy lehet valaki ekkora seggfej?
- Elnézést.- intettem le egy arra járó pincért.- Hozna egy dupla Bacardi almát?
- Én ne igyak? Te vedelsz, mint a gödény…- tette karba a kezét az afro.
- Megváltozott a véleményem.- meresztettem rá a szemem.- Ha alkohol kell, hogy elviseljük az éjszakát…márpedig a körülmények erre utalnak… akkor igyunk!- vettem le az asztalunk mellett elhaladó tálcáról egy pohár pezsgőt.
- Hát jó…Tégy, ahogy akarsz. Nekem kurvára nyolc.- vonta meg a vállát és bájos csevejbe kezdett Billel.
Azért a látszat kedvért megfogta a kezem. Hányingerem volt tőle.

26. rész

A vacsora további része ugyanilyen fagyos hangulatban telt. Illetve a csipetcsapat egyik része nagyon jól elszórakozott és feloldódva traccsolt egymással. A csipetcsapat másik része – azaz ÉN- csak bökdöste a tányérján a kaját és unalmában azt nézte, hogy melyik pasi bámulja feltűnőbben.
A pincérek szorgos kis hangya módjára szolgálták fel a fogásokat. Én mindig csak egy apróságot ettem le a tányéromról. Egyszerűen nem vette be a gyomrom a kaját az idegtől.
A többiek szándékosan kiközösítettek. Tudomást sem vettek a jelenlétemről. Tom néha a külsőségek kedvéért megsimította az arcom vagy felém fordulva mondott valami szörnyen nagy értelmetlen hülyeséget.
- Tényleg! Az mekkora volt!- csapta össze a tenyerét Georg Bill egyik meséje hallatán.- Csak én erre egy kicsit másképp emlékszem…
Kezdtem úgy érezni, hogy valaki egy láthatatlan szíjjal húzza össze a mellkasom. Egyre nehezebben vettem a levegőt. Menekülnöm kellett ezektől az emberektől.
Kivettem a kezem Toméból és lassan felálltam. Muszáj volt egy picit eltűnnöm onnan.
- Te meg hova mész?- nézett rám értetlenül Tom.
- El.- reagáltam le egyszerűen. Semmi kedvem nem volt a bájcsevejhez és amúgy sem tartóztam neki elszámolással.
- Várjatok meg srácok ezzel a sztoryval.- mondta, majd ő is felállt.- Most meg mi van?- kérdezte, az értetlen tekintetem láttán.
- Nem kell ám velem jönnöd. Nyugodtan maradhatsz. Nem vagy a pincsim.
- A pincsid nem is. Csak a „drága kullancsod”.- csúsztatta vissza a kezét az enyémbe unottan.- Szóval veled kell mennem.
- De jó…- forgattam a szemem.
Elindultam a fekete függöny felé, ahol ismét a fehér rózsa forgott. Lágyan mosolyogva azon gondolkoztam, hogy vajon Tom észrevette-e, hogy teremben lévő pasik 90%-a nyál csorgatva engem bámul. A maradékra pedig nagy eséllyel már rászólt a barátnő vagy nem jó kapura játszik.
Utána azon kezdtem gondolkozni, hogy ha észrevette – bár hülye, aki nem- egyáltalán milyen szinten szarhatja le? Mert nagyon úgy nézett ki, hogy IGEN magas szinten…
A bár előtt oldalra pillantottam. Az tekintete semmit nem árult el a pillanatnyi állapotáról. Azt levágtam, hogy nincs valami jó kedve és nem szívesen van ott, de nem tudtam megfejteni azt a mély szomorúságot.
- Akarsz inni valamit?- kérdeztem tőle és hagytam, hogy a szerep kedvéért átfogja a derekam és a pár előtt belepusziljon a nyakamba.
- Te mit iszol? – kérdezett vissza. Ez meglepett.
- Egy fél pohár pezsgőt.
- Kérj egy egészet és majd a másik felét megiszom én.
Úgy tettem, ahogy kérte. Elkortyolgattuk az italt és közben a kivetítőt nézegettük. Kicsit kezdtem lehiggadni. Ez neki is feltűnhetett.
- Ki „El”-ezted magad?- kérdezte.- Vagy ha gondolod, falazok neked. Nyugodtan lezavarhatsz egy menetet valamelyik kifutófiúval.
A szám eltátottam a meglepődöttségtől. Tom csak azért nem kapott egy hatalmas pofont, mert fotósok örökítették meg minden apró mozdulatunkat.
- Na ide figyelj, baszd meg.- fúrtam a mutatóujjam a mellkasába és az arcába hajoltam, hogy senkinek ne tűnjön fel semmi. – Én próbálok veled valamilyen normális lenni. Ha nem vetted volna észre egy csónakban evezünk jelen pillanatban. Tudom, hogy állati kellemetlen, de ez van. Szóval még ha kurvának is tartasz idióta megalapozatlan pletykák miatt ne heccelj vele! Ha olyan naiv és hiszékeny vagy, hogy bekajálsz rólam minden szart az a te bajod. Teszek rád és a véleményedre! Viszont ha még egyszer ilyen megalázó megjegyzést teszel, gondoskodom róla, hogy kettétörjön a karriered. Hidd el, el tudom intézni. Ha egyszer felhúznak, szörnyen kegyetlen módszerekhez folyamodok és még David sem fogja tudni megvédeni a szánalmas kis bandádat.- böktem rajta egy utolsót. Láttam az arcán, hogy felfogja a fenyegetést.
- Hát jól van szűzike. Akkor ezen túl semmi személyeskedés…Nem létezünk egymásnak. Csak az üzlet!
Egy bólintással jeleztem, hogy mindent tudomásul vettem.
- Akkor menjünk vissza.
Az asztalnál ugyanolyan fesztelen volt a hangulat, mint amilyen volt, mikor elmentünk.
Bill elmesélt valami rém régi történetet, aminek a felére oda sem figyeltem, mert egy Adonisszal szemeztem. Elegem volt az estéből, a két vinnyogó libából, az arrogáns Billből, de legfőképp a bunkó taj paraszt Tomból!
Legszívesebben leléptem volna onnan a francba.
Sajnos egy dolgot nem hagyhattam figyelmen kívül. Mégpedig azt, hogy Davidnél van valami, amivel hatalmas szart tud csinálni körülöttem.
Tehát ameddig valamilyen módon nem iktattam ki ezt tényezőt engedelmeskednem kellett. Unatkozva bámészkodtam a teremben és próbáltam kikapcsolni az agyam. Túl kell élnem valahogy ezt az estét és akkor minden rendben lesz.
Oldalra pillantottam Tomra. Akkor vette elő a telefonját.
Végignéztem, ahogy teljesen megváltozik az arckifejezése. Elvigyorodott és felkapta a fejét.
- Itthon van Florian!- mondta vidáman testvérének.- Most írt, hogy 1 órája szállt le a gépe.
- Igen?- mosolyodott el.- Akkor remélem alább hagysz ezzel a mekidepivel.
- Háhá. Hogy hiányzott ez a fasz.- állt fel az asztaltól nagy lendülettel.- Én léptem.
- Mi? Hova mész?- kérdeztem értetlenül és forogva próbáltam Tommal szembe kerülni. Válaszra sem méltatott annyira fel volt pörögve.
- Azért csak okosan, Tom.- fenyítette tesója.
A szemeim kipattantak, mikor az órára néztem. 21:42.
- Tom, még csak ¾ 10 van! Nem léphetsz le!
- Bocs, szívi.- adott egy színlelt puszit az arcomra.- Na csősztök.
Egy pár másodpercig lefagyva ültem és meglepetten bámultam magam alá. Majd újraindult a rendszer. Felálltam és köszönés nélkül otthagytam a társaságot.
Túl nagy volt a kockázat, hogy nyugodt szívvel belenyugodjak, hogy lerázott.
- Tom, várj már!- kiabáltam utána nem túl hangosan.
Egy pillanatra megtorpant és hátranézett.

- Hm?- nézett rám kérdően. Semmi megvetés nem volt a hangjában. Az egész agyát az a boldogság töltötte ki, melyet barátja visszatérése okozott.
Nem szólaltam meg, míg be nem értem.
- Nem mehetsz el, még csak…- kezdtem, de ő nagy lendülettel a szavamba vágott.
- A legjobb spanom 11 nap off után hazaért. Több, mint 1 hete nem láttam, de még csak nem is beszéltem vele egyetlen szót sem. Rohadtul nem érdekel, hogy itt kéne maradnom. Nem fogok! Az sem érdekel, ha balhé lesz belőle.- magyarázta. Kicsit sem volt dühös, csak rohadt izgatott. Mintha egy teljesen másik Tom lenne.- Tehát a lényeg, hogy én most szépen elhúzom a belem francba és ebben sem te, sem David, sem Bill, de még az anyám sem tud megakadályozni. Szóval Pá, Stephanie. Aludj jól.- fordított nekem hátat.
- De nekünk együtt kell maradnunk!- fakadtam ki, kétségbeesetten, szinte hisztérikusan.
Együtt? –esett le. Ohh…baszki…Tudatosult bennem a megoldás és hosszú gyors léptekkel indultam utána, hogy behozzam a közöttünk lévő távolságot.
Még a parkoló előtt sikerült beérnem.
- Hát te?- kérdezte és egy hangyányit lelassított.
- Együtt kell maradnunk. -magyaráztam neki és közben hatalmas levegőket vettem.
- Velem akarsz jönni?
Megráztam a fejem.
Nem!
- De azért velem fogsz, mi?
Bólintottam.
Igen!
- Sehogy nem tudlak lerázni, igaz?- kérdezte nagy sóhajjal.
- Igaz. De ne izgulj nem csinálok semmilyen balhét. Csupán veled ellentétben nem vette el az eszem az örömmámor meg a rózsaszín köd és tudok még racionálisan gondolkozni.
- Ahogy érzed.- nyitotta ki előttem egy Merci ajtaját.- Ez estére a kocsink.- magyarázta, mikor látta, hogy kételkedő arcot vágok.
- Rendben.- szálltam be és köszöntem a sofőrnek. –és amúgy hova megyünk?
- A Rossi Bárba.- adta ki Tom előrehajolva a parancsot.
A szemeim kipattantak…Rossi.
Ott bulizik ma este Penelope, Kornelia, Nicole, Ramona és… Trixi.
 

27. rész

Néma csendben ültem az autóban. Megborzongtam a gondolattól, hogy viszont kell látnom Bellatrix Woll-t. Tom mellettem végig a telefonját bújta. Gondolom a nagy haverjával beszélt.
Gyorsan elrepült az út…Bár soha ne érkeztünk volna meg.
Nem gyenge ideggörccsel szálltam ki. Soha nem voltam egy félős típus. Most viszont szörnyű előérzetem támadt, ahogy az Yves Saint Laurent szandálom a járda betonjához ért.
- Várj, egy perc.- szóltam Tomnak. Itt már nem fogta a kezem meg semmi.
Az út szélén igazítottam egyet a ruhámon, beletúrtam a hajamba és mosolyogva fogadtam a dudálást, amivel egy elhaladó kocsis ajándékozott meg. Valójában csak húztam az időt… Szükségem volt pár másodpercre, hogy összekapjam magam és teljesen észhez térjek. Az ilyen durván gonosz lányokkal durván okosan kell bánni.
Próbáltam átváltani magam a „Kegyetlen Stephanie”-ra, de sajnos a biztonsági reflex, ami a dosszié kinyitásával egy időben kapcsolt be ezt az oldalamat nem hagyta teljesen kibontakozni.
Gyerünk, Stephanie. Ki kell csinálnunk ezt a kis ribit. Mi az első szabály?...
- Jól vagy?- kérdezte Tom felrázva ezzel a magam buzdításából.- Ha rosszul vagy, menj haza inkább. Igazából nem hiányzik nekem egy szenvedő lány. Én tuti nem foglak babusgatni, meg ápolgatni.
- Semmi bajom.- mondtam szinte felháborodva, simítottam egy utolsót a ruhámon és erőteljes lábdobálással elvonultam Tom előtt, amolyan Tessék-lássék, itt a sztár!-osan. A sorban állók között többen is felfüttyentettek, amit én csak egy kacér kacagással reagáltam le.
Ez az! Bulizzunk, baby. Úgy ahogy egyedül Stephanie SchonWarbach tud. Hevesen, energikusan… de közben fejedelmi tartással.
Legyőzhetetlen párosítások.
Éreztem, ahogy az erő és a magabiztosság szétáramlik bennem és egy határozott és ellenállhatatlan mosolyt csal az arcomra.
A két biztonsági rögtön elhúzta előttem az aranyláncot.
- Köszi.- biccentettem és bevártam Tomot, mivel nekem fogalmam sem volt, hol várja Florian vagy hogy hívják.
Tom bekanyarodott jobbra és pedig mentem utána. Mindenkire kedvesen mosolyogtam és fogadtam a barátságos kacsintásokat. A tekintetek végig kísértek az úton. Nem Tomot nézték, ha nem engem bámultak. Teljesen feltöltött a pozitív fogadtatás. Kellemes csalódás volt az egész, mivel a tekintetekben most nem a gúnyos „azért mosolygok rád, mert kurva vagy és sok szart hallottam már rólad”-ot láttam, hanem az „anyááás, ez mi nő!”-t.
Hogy most igazából ezek is hallották-e rólam a szánalmas kis pletykákat és csak a színjátékuk ilyen jó, azt nem tudtam megmondani…meg annyira nem is érdekelt.
Csak mentem Tom után kimért léptekkel. Ő odadobott pár asztalhoz egy sziát, de senkivel nem állt le trécselni.
- Floriaaaan!- üvöltött fel Tom hímoroszlánokat megszégyenítő hangon és lepacsizott egy…hú bazmeg…egy olyan überfullosan jó kannal, amilyet kevés lány lát életében. Még én is – sokat látott létemre – megszédültem és talán pár másodpercre a szám is eltátottam. Nagy mázli, hogy nagyon gyors az agyam és észhez tértem.
Tipikus No.1 srác. Egyenesen az első osztályról.

Hasonló arcfelépítése volt, mint Bastiannak, csupán Floriannak sokkal lágyabb és finomabb volt. Sebastian éles nagyon erős és karakteres arcéle Floból kimaradt így ő sokkal srácosabbnak hatott.
Florian egy picit lehetett alacsonyabb Tomnál és a szűk ruhák miatt vékonyabbnak és törékenyebbnek is tűnt. Mégis a kisugárzása és a mozdulatai olyan magabiztosságot és megállíthatatlanságot sugalltak, hogy az ember azonnal behódolt neki.
Engem is megbabonázott. Tehát összeszűkítettem a szemeim és úgy vizsgáltam tovább.
Csak némán figyeltem, ahogy a két Adonisz fél vállra öleli egymást és 1000 Wattos vigyorral osztják a pacsikat tonna számra.
- Azt hittem, haza se jössz.
- Ne tudd meg, milyen élet volt ott. Egész nap csak sütettem a hasam a tengerparton. Még a pöcsömet sem kellett magamnak vakarnom. Volt rá 4 nő.
- Hát baszódj meg!
- Amúgy meg hallottam nálad itthon meg valami hatalmas gebasz van. Meghúztál valami Los Angeles-i picsát, aztán a csaj most szétszívatja a fejed?- nevetett.- 20 perce hallottam az egyik lánytól habi az egész nem?
- Igazából…Nem habi.
Tom kicsit zavartan állt el az útból, hogy látható legyek.
Florian arca kisimult. Hasonló hatással lehettem rá, mint ő rám. Szinte felfalt a szemével. Alig feltűnően hümmögött elismerően.
- Ki a kísérőd, Tom?- kérdezte, de rá sem nézett haverjára. Közelebb lépett egy lépést és rám mosolygott.- Hogy a francba nem ugrik be a neved, szépségem…
Csak felnevettem.
- Még nem találkoztunk.
- Lehetetlen! Nagyon ismerős vagy…- méregetett tovább.- Tuti láttalak már…csak…
- Flo.- szólt közbe Tom nem a legfinomabban.-Ő az.
Florian arca teljesen más színt öltött. Hátrált egy lépést.
- Ő szopat téged, Tom?- kérdezte haverjától, közben még mindig engem bámult. Más lett a szemében, nem egy extrásan fullosan jó csaj. Inkább egy tárgy.- Te aztán nem aprózod el!
- Nem szopat, csak…mind1. Majd elmondok mindent.
- De, várjál, baszki, mit keres ez akkor most itt?
- Ő a „barátnőm”.- emelte fel karjait, hogy idézőjelet tudjon imitálni.
- Hello.- integettem bájosan és még egy gonosz vigyort és benyomtam.
- Ő olyan, mint Mira?- ráncolta a szemöldökét.
- Nem! Ő nem olyan, mint Mira.
- Aham…- bólintott egyet határozottan. Majd feltette a legfontosabb kérdést.- És mondd csak. Mi szeretjük őt?
Elkerekedtek a szemeim. Most mondja ki a bíró az ítéletem. Izgatottan vártam, hogy fog alakulni a játék a továbbiakban.
- Nem igazán…- mondta Tom színtelen hangon.- …de megtűrjük. - tette hozzá.
Ennyi elég volt nekem, hogy felmérjem a helyzetem és meghúzzam a határaimat. Ha ők így, akkor én meg így.
Egy laza felbólintással jeleztem a boxban ülő 3-4 díszként szolgáló lánynak, hogy kurvára másszanak arrébb. Így hát beültem, mellém Tom ő utána pedig Florian. A 2 srác lelkes dumálásba kezdett, amiből semmit nem hallottam a szomszédban helyet foglaló 6 fős banda vernyogása miatt.
Inkább elővettem a telefonom és pötyögni kezdtem az egyetlen Hamburgban élő barátomnak.

Címzett: Sebastian Wilbert von Schmetz.
Ez a buli botrányosan uncsi. Szétesik a fejem.

Grimaszolva végigmértem a csajokat. Átlagos kis mutatós babák voltak, akik mindig próbálnak a Florian féle srácok közelébe férkőzni. Határozottan be voltak sértődve, amiért arrébb lökdöstem őket.
Sms.

Feladó: Sebastian Wilbert von Schmetz.
Szegénykém. Én minimum egy üveg whisky-t nyakaltam be. Zsír a buli. Holnap meeting délután?

Címzett: Sebastian Wilbert von Schmetz.
Aham.

Feladó: Sebastian Wilbert von Schmetz.
Kitartás! Holnap hívlak, ha felkeltem. Bármi van, hívj.

Épp készültem unalmamban a fejem a falba verni, mikor egy nagyon helyes fekete hajú úgy 25 év körüli srác hajolt át az asztalon és rám mosolygott.
- Szia.- köszönt kedvesen.- Te Stephanie vagy, igaz?
Tom és Florian abba hagyta a beszélgetést és barátságtalanul méregette az elegánsan felöltözött srácot.
- Gondolom, nem emlékszel rám.-  vigyorodott el.
- Az igazság, hogy…- kezdtem volna mentegetőzni, de a nevetésével elnémított.
- Semmi baj. Szeretem az újdonságokat és az igazság, hogy nem gyakran fordul elő velem, hogy nem emlékeznek rám. Nálam ez általában fordítva van.
Miközben beszélt, alaposan szemügyrevettem a vonásait. Kimondottan helyes volt. Tipikus borotvareklám srác. Talán az is.
- Ha segítesz… lehet, hogy beugrik.- kezdtem kacérkodni. Ezt nem azért tettem, mert annyira elolvadtam gyerektől, hanem mert Tom és Flo arckifejezése kimondottan szórakoztató volt. A hozzájuk hasonló alfahímek nem igazán tűrik, ha idegen lép a felségterületükre.
- Eszem ágában sincs. Ne tudd meg, hogy élvezem a helyzetet. Mit iszol?
Direkt nem néztem oldalra. Magamtól is el tudtam képzelni, milyen Tom grimasza.
Válaszolni sem volt időm.
- Ne haragudj, haver.- kezdte Tom mély férfias hangon.- Tök jó, hogy a csajommal egyetlen egyszer összefutottál az életben, aztán most asszed nagy spancik vagyunk. De könyörgöm, ne előttem hevülgess már. Nem is emlékszik rád.
A srác egy gyilkos pillantást vetett Tomra, majd megint engem méregetett.
Abban a pillanatban váltott át a zene. Az alaphangzásból egyre jobban kihallatszott a Far East Movement G6-e.

Ez a zene mindig megmozgatott bennem valamit. Az ütemhatással mindig volt rám. Ez a hatás pedig most sem maradt el.
- Bocs.- vontam meg a vállam és felvettem a leggonoszabb vigyorom.
- Rendben…Azért további jó bulit nektek- hajolt még közelebb, mivel a G6-re mindenki megőrült és hangos kiabálásba kezdett.
Nem sokáig tudtam gyönyörködni a távolodó alakban, mert a hatalmas tömeg hamar elnyelte. A nagy nézelődésben vettem észre, hogy még mindenki engem néz. A bárban ülő srác csorda, a lépcső mellett álló vegyes bagázs és a grimaszoló koktélruhás csajos brancs. Nem viccelek, tényleg mindenki. Az meg aztán tényleg bizonyíték volt és megnyugtatott- hogy nem csupán az egom hiteti ezt- hogy Toméknak is feltűnt a dolog. Szinte meglepetten néztek körbe a tömegen.
Ez valahogy ráébresztette őket, hogy mekkora kincs is vagyok és mennyire jól mutatok, hogy mellettük ülők.
Hiszen nem véletlenül bámul mindenki nyál csorgatva, nem?
- Mit iszol?- kérdezte tőlem Tom olyan kedvesen, hogy azzal még engem is meglepett.
- Amit te, kis barátom.- kacsintottam rá és felemeltem a kezem, hogy tudjak legyinteni egy párat a zenére.
Like G6!
- Akkor igyuk egymás vérét.- hajolt be hozzánk Flo én meg majdnem belepirultam az illatába.
- Felőlem.- vontam meg a fedetlen vállam kecsesen.

Teljesen tele töltődtem önbizalommal. Szinte a számban éreztem a győzelem ízét, a GinTonic mellett.
Tomékkal elröhögcséltünk semmi kis hülyeségeken és elkortyolgattunk egy Gin-t.
Flo előadott egy vicces sztory-t, hogy zárta ki magát a privát bungalójából pár napja teljesen meztelenül. Mi töltünk Tommal a röhögéstől…nem mellékesen egymásra.
Luciana-tól az I Like That ment én pedig daráltam a részleteket, amiket pont elkaptam.

Az I like your dirty mind-nál még Tom is hozzáadott egy kevés hangon, ami után mind a ketten elmosolyodtunk.
Elkaptam a tekintetem, mert féltem hogy észreveszi a zavom, amit a mosolya miatt éreztem.
Hát nem jó hely felé néztem. A gyomrom szaltózott egyet.
Trixi Woll jött fel a lépcsőn velem szemben. Egy fekete csillogós szegélyű ruhát viselt, kalapot és egy köves tűsarkút. Az útjából mindenki menekült. Szinte szétnyílt a tömeg előtte.
Mögötte 4-5 lány követte, de egyik sem egy sorban állt vele.
Félelmetes belépő volt.
Még jobban kihúztam magam és felkészültem az elkerülhetetlenre. Pillanatok kérdése volt, hogy észrevegyen.
Megtörtént.
Az arca elkomorodott és egy gúnyos félmosoly ült ki rajta. Le sem vette rólam a szemeit úgy kanyarodott le a bár felé. Amikor közel ért hozzám egy kihívó kacsintást is megeresztett, amivel annyit ért el, hogy még jobban felspanoltam magam.
- Te ismered?- kérdezte Tom. Gondolom feltűnt neki a kacsintás. Nem kérdés, mindenkinek feltűnt és lélegzetvisszafojtva figyelt.
Nem válaszoltam a kérdésre, csak felálltam és a fejemmel jeleztem a mellettem ülő lányoknak, hogy engedjenek ki.
Azok, mint a rémült kis kacsák egymást tologatva másztak ki a boxból. Rájuk sem néztem, úgy mentem ki.
- Te meg hova mész?- hallottam a hátam mögött Tomot.
Nem válaszoltam. A tekintetem félelmetes elszántságot tükrözött, úgy indultam el Bellatrix Woll felé.
Ő a bárnál támaszkodott és engem figyelt.
Alig 3 méter volt közöttünk. Mind a ketten mosolyogtunk.
Odaértem.
- Mi újság, Trixi?- kérdeztem élesen, kicsit talán túl gúnyosan.
- Veled mi újság? Készül már a Nézd, hogy kefélnek meg fogadásból Vol.2?
Ütött. 1-0.
Szóval tudja. Tudja, hogy fogadás volt az egész…De vajon azt is, hogy kamu a kapcsolatunk?
- Nem…Az eljegyzés készül. Mira lesz a koszorús lány.
1-1.
- Tényleg. Ő most hol van? Kijött már a depiből?
1-2.
Trixi arcára kiült a teljes gyűlölet. Attól tartottam, hogy ott helyben leokádja a ruhám fene vagy utálatában.
- Vigyázz magadra, Stephanie. Fogalmad sincs kivel játszol.- hajolt hozzám kicsit közelebb.- Már nem Los Angelesben vagy. Itt nem mindenki a barátod.
- Mi a fene folyik itt?- kérdezte Tom a hátam mögül. Én gyorsan léptem egy lépést felé, hogy minél látványosabb testi kontaktusba kerüljünk. Tom talán még furcsállta is volna, ha nem lett volna olyan zaklatott.
- Hello Tom.- köszönt neki nyersen Trixi.
- Csá Trixi. Mi a téma?
- Semmi.- mondtuk egyszerre.
- Rendben.- grimaszolt furán Tom.- Akkor Stephanie, talán vissza is ülhetnél.
A biztonságra vágyó énem lelkesen bólogatott. A gonosz énem pedig…
Teljesen hátat fordítottam Trixinek, az értetlen Tom mellkasára tapasztottam mind a két tenyerem.
- Vagy visszaülhetnél te és hagyhatnád, hogy a nagylányok lejátsszák ezt a meccset.- pislogtam párat, majd visszafordultam.
- Nektek meg mi a faszom bajotok van?- kérdezte Tom mérgesen. Nem értett semmit és ez teljesen kihozta a sodrából.
- Stephanie, az a baj.- vetette oda Bellatrix és megvetően nézett végig.- Nem jó neki itt Hamburgban. Nagyon szennyezi a levegőt.
- Nem annyira, mint te, édesem.
- Hagyjátok abba ezt a faszságot!
- Mi van Stephanie? A pasid befenyít? – nevetett Trixi.
Intettem a pincérnek 2 GinTonic-ért. Az egyiket magamnak szántam, a másikat Trixinek.
- Utoljára mondom. -hajoltam közelebb és megfogtam az egyik poharat. – Vigyázz a szádra és tudd hol a helyed, bogárka.
Azzal a lendülettel belelendítettem a Gint Trixi arcába.
Utána az események nagyon gyorsan történtek. Hatalmas felmorajlás. Trixi részéről egy velőtrázó sikítás, majd egy csatakiáltás és egy kézlendítés.
Én a diadalittas vigyorgáson kívül semmit nem csináltam, mégis elemelkedtem a földtől és hátráltam, így a pofon nem talált célba.
A levegőben lebegve hátráltam. Repülök?
Nehezen…
Tom elkapott a derekamnál fogva és úgy hátrált velem.

Nem kapálóztam, nem ellenkeztem, csak vigyorogva hagytam, hogy visszavigyen egészen a boxunkig.

28. rész

Ott letett és nagyon dühös, ideges szemmel nézett rám.
Azonnal az arcomra fagyott a mosoly.
- Mi volt ez?- kérdezte Flo, aki a helyéről szemlélte a beszélgetést.
Tom nem is figyelt rá. Fújtatva engem bámult.
- Nem úgy volt, hogy nem csinálsz botrányt?- kérdezte mély, rekedt hangon.
- De én...- kezdtem mentegetőzni, mint egy óvódás.
- Ülj le!- mordult rám.
Én engedelmeskedtem. Sok választásom nem volt. Megszeppenve beültem Flo mellé, mellém pedig Tom.
Közrezártak. Se ki, se be.
- Bassza meg, eljövök, hogy dumáljak egyet Floriannal erre bekavarsz.- morogta tovább.- Ehhez kurvára értessz...Hogy elronts dolgokat!
Komolyan, elszégyelltem magam. Pont nyitottam volna a szám, hogy mondjak valamit a mentségemre, de ekkor egy pincér hajolt az asztalunkhoz.
- Ezt a pultnál hagytad.- hajolt oda a Gin-emmel.
Köszönés nélkül elvettem és lehúztam a felét. Szükségem volt az alkoholra. Pont hajtottam volna le a másik feléd, de Tom kikapta a kezemből és ő hajtotta fel. Neki is szüksége volt az alkoholra.
- Nem hiszem el, Stephanie, hogy veled csak mindig a baj van. Nem tűnik fel, hogy mindenkinek csak ártassz?- nézett rám olyan megvetéssel, hogy szinte elbőgtem magam.
- Nem szándékos....- motyogtam halkan.- Illetve nem mindig, csak tudod...
- Nem tudom! Soha nem is fogom tudni, mert képtelen vagyok megérteni téged. Soha nem fogok tudni olyan fejjel gondolkozni, mint te. Te egy gonosz lány vagy!
- Nem is ismersz!- horkantam fel.- Ne minősíts, mert kurvára nem ismersz engem, Tom Kaulitz!
Dühösen meresztettem rá a szemem.
- Talán nem is akarlak megismerni.- vonta meg a vállát.- Szóval Flo...Mesélj tovább. - vette le rólam a tekintetét és az eddig némán figyelő Florianra nézett.
- Haver, nem lehet, hogy ez kicsit durva volt?
- Te sem ismered őt Florian. Ha tudnád miket művelt...
- Mert te miket műveltél?- vágtam a szavába.
- Hallottál valamit, Flo? Mert én nem.
- Gyerekes vagy, Tom.- grimaszoltam és rágyújtottam egy cigire. A bőrrel fedett padba süppedtem és felhábárodva karba tettem a kezem. Nem is akartam tovább figyelni rájuk.
- Tom, lehet...- kezdte volna Florian, de Tom azonnal elhallgatatta.
- Könyörgöm, Flo, a szigetről mesélj. Hiszen ezért jöttem. Tudom, hogy elég durván elrontották az esténket, de mentsük, ami menthető.
Így hát Florian beletörődött és a nyaralás perverz kis részleteit kezdte kifejteni Tomnak. Én erre végképp nem voltam kíváncsi.
Csak rendeltem a GinTonik-okat és figyeltem a tömeget. A srácok ugyan így tettek. Kezdtek feloldódni. Florian hangja is megváltozott és Tom is lelkesen kommentálgatta a történeteket.
Én pedig továbbra is csak csendben ültem.
Egyre furcsábban kezdtem érezni magam. Minden furcsán forgott.
Jó kedvem lett. Határozottan. Vigyorogtam és néha spontán felnevettem.
Valami MÓKA után kellett néznem, de azonnal!
A szomszédom felé fordultam. Tom hasonlóan vigyorgott, mint ő. Rám nézett és megölelt. Erősen szorítottam magamhoz és belekacagtam a fülébe.
- Na veletek meg mi van?- nevetett fel Florian meglepetten.
- Boldogság, az van! - mondta Tom és még meg is simította az arcom.
Florian csak megrázta a fejét és értetlenül hümmögött valamit.
- Srácok, én úgy szeretlek titeket- tört ki belőlem váratlanul a vallomás.
Nagyra meresztett szemekkel méregettem mind a kettőjüket és ellenállhatatlan késztetést éreztem rá, hogy agyon pusziljam az arcukat.
Mintha Tom olvasott volna a gondolataimban. Óriási puszikat nyomott a fedetlen vállamra.
- Veletek meg mi a franc van?- röhögött Florian és szórakozottan  figyelt minket.
- Florian, ez annyira vicces! Úristen! Csináljunk már valamit! Nem megyünk valahova?
- Hova?
- Nem tudom! Mókázni. Barmulni valami elcseszettet! Mondjuk Reepperbahn-ba.
- Tom, te nem vagy észnél! Teljesen ki vagy készülve.- lökte meg gyengéden Flo.
Te jó ég! Hirtelen bizseregni kezdett az egész testem. Mintha egy másik dimenzióba kerültem volna.
Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy megharapjam Tomot. Elkaptam a karját és nevetve megharaptam. Nem is olyan gyengéden. Tom röhögve hagyta, csak átfogta a derekam és közelebb húzott magához.
- Ti nagyon hülyék vagytok!
Nem is foglalkoztunk Floriannal. Csak röhögtünk a saját idiótaságainkon.
- Au ez fáj...Fáj...- nevetett, de azért nem rántotta el a kezét.
Végül én fejeztem be a dolgot. Elég feltűnő nyomot hagytam.
- Szép lett.- nyugtáztam a művem és adtam a "bibire" egy puszit.
- Ügyes vagy, puncika.
- Tisztelettel jelentem, a tetoválása kész.- morogtam tisztesen.- Én egy őstehetség vagyok.
Szédelegtem és közben megsemmisíthetetlennek éreztem magam.
Táncolni kéne...Jól esne egy tánc.
- Táncolni akarok!- kiáltottam el magam iszonyatosan hangosan.
Nem zavartattam magam. Felálltam a bőrkárpitozású padra és onnan az asztalra. Lerugdostam a poharakat és riszálni kezdtem a fenekem.
Próbáltam kihallani, hogy mi is megy, de csak az ütemet hallottam. Ahhoz képest, hogy szédültem egyszer sem inogtam meg. Elképesztően profin csináltam. Dobáltam a hosszú lábaimat és ráztam a hajam, mint egy megveszett  nimfa.
Megértettem, miért nem hallom a zenét. Mindenki, közelebb lépett az asztalunkhoz és ordítozva buzdított.
Mosolyogva dobáltam a puszikat Tomnak és Floriannak aki felállva tapsoltak és kurjongattak.
Zsír a buli!
A következő számot meg felismertem.

Mindenki egyszerre kezdett kattogtatni a nyelvével én meg ütemre riszáltam. A szöveget meg a többiekkel daráltam.

Tom nagy kedvence lehetett a szám mert teljesen megőrült.
Ugrált, tapsolt, ordítozott.
A műsornak én és Tom vetettünk véget. Leálltam és jeleztem neki, hogy adja a kezét, mert le akarok szállni. Ehelyett ő elkapta a derekam és könnyedén leemelt. Nevetve nyújtunk el a boxban. Mind a ketten röhögő görcsöt kaptunk.
Amikor kicsit lenyugodtunk. Egymást kezdtük bámulni.
Olyan volt, mint egy robbanás. Mintha megvilágosodtam volna. Még soha nem láttam olyan szépet, mint ő. Egyikünk sem pislogott csak megbabonázva bámult.
Még levegőt venni és majdnem elfelejtetem, annyira nem tudtam magamról.
Égtem belülről.
Mekkora szempillák, milyen gyönyörű barna szemek...
Benyomták az Android Porn-t.

Ennyi kellett a halálunkhoz.
Mint két megveszett vad, úgy estünk egymásnak.
Átkaroltam Tom nyakát, ő pedig a derekam és úgy húzott az ölébe.
- Menjünk el hozzánk.-morogta kéjesen a fülembe.
Nem is válaszoltam, csak felálltam és magam után húztam.
Nem volt kérdés, hogy támogatom az ötletet.
Akartam! Azonnal!