13. rész

Sebastianék címeres család voltak. Talán az egyik legelőkelőbbek. Több generáció óta éltek a hatalmas birtokon, Hamburg külterületén. Kerti partikat rendeztek, fogadásokat és jótékonysági estélyeket, ahogy ezt a rangjuk megkövetelte. Sebastian apja már modernebb felfogású volt és piszkosul értett az üzlethez. Sebastian anyja iszonyatosan konzervatív volt és tartotta magát a hagyományokhoz. Szerencsére a fiúkat hagyták saját életet élni, ezért válhatott Sebastian von Schmetz -egy jó hírű nemesi család sarja- Hamburg egyik legnagyobb playboyává.
El is felejtettem ebédelni, olyan serényen válogattam a ruhákat. Isabella von Schmetz-t nehéz volt lenyűgözni, tehát tudtam, hogy nem lesz elég egy Dior koktélruha…. Na akkor kezdjünk neki a válogatásnak. A polcok mozgatásához szükséges távirányító a kézbe és Indulááás!

Mosolyogva csodáltam, hogy mennyire elegáns, elit az egész összhatás. 
Készen álltam...

Sms.
Feladó: Sebastian von Schmetz.
Mindjárt ott vagyok. Gyere ki.

Mosolyogva léptem a liftbe és már kint is álltam az utcán. Kb. olyan bájos lehettem, mint Audrey Hepburn, illetve Holly Golightly az Álom luxuskivitelben nyitójelenetében, mikor a Tiffany’s kirakatát nézi.
Amikor ez eszembe jutott, fel is nevettem. A mesés pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg.
Legnagyobb meglepetésemre nem Bastian volt, hanem egy ismeretlen német szám.
- Igen? Kivel beszélek?- kérdeztem bizonytalanul. Ha tippelnem kellett volna valami régi barátra tettem volna a voksom, aki megtudta, hogy Hamburgba jöttem és lenyomoztatta a számom.
- A nevem David Jost. szólt bele egy nagyon rekedt és nem utolsó sorban nagyon szexi hangú férfi.
- Ohh, David. Mi újság veled?- köszöntem bele nagyon lelkesen. Közben próbáltam feleleveníteni, hol és mikor találkoztunk.
Óvoda? Áhh…Előkészítő suli? Teniszpálya? Valamilyen jótékonysági est? Fakultáció a Hayles elit magán gimiben? Homááály!
Annyi emberrel találkoztam életem során, hogy csak nagyon nehezen tudtam észben tartani a neveket. Főleg az olyanokat nem, akik nem állandó társaim voltak.
- Nem ismersz.- mondta. Nagy valószínűséggel rögtön átlátott a boldog köszönésemen
- Igen? – nevettem fel. Abszolút nem jöttem zavarba. Én akkor Audrey voltam. A bájos és pajkos kis Audrey, aki nevet ha egy ismeretlen férfi hívja. Egy bibi volt csak. Audrey nem tett be egy befolyásos kis világsztárnak és neki nem kellett félelemben és gyanakvásnak ébrednie minden ismeretlen férfi hangjától.
- Szabadna tudnom, miért hívsz? Csak mert én most nem…
- Áll a lakásod előtt egy fekete sötétített üveges kisbusz. Szállj be…
Audrey eltűnt, helyébe a rémült és értetlen én szállt.
- Mi van?- kérdeztem vissza és rögtön a fejem kapkodni kezdtem. Meg is láttam. Alig 10 méterre parkolt tőlem az a bizonyos fekete Merci.
- Csak szállj be.
- Dehogy szállok! Mit akarsz tőlem?
- Arról majd később. Csak szállj be.
- Nem szállok, idióta fa..
- Amúgy szép ez a fekete ruha. Inkább velem akarsz utazni? Én egy Bentley-vel vagyok.
Végigfutott a hátamon a hideg. Keresni kezdtem azt a kocsit is. Meg is találtam. Fekete Bentley Continental GT.
- Hagyjál békén, nem megyek veled. Perverz barom.- nyomtam volna ki a telefont, mikor hirtelen nyílt a fekete kisbusz és kiszállt belőle 2 kétajtós szekrény pasas és nagy léptekkel felém indultak.
Mondanom sem kell mire észhez tértem, már karom ragadtak és nem finom mozdulatokkal rángattak az autó felé.
- Héé!- sikítottam kétségbeesetten a tolóajtó előtt, de már nem volt menekvés. Egy könnyed mozdulattal beemeltek. És már bent is seggeltem a két majom között. Az ajtót egy sima mozdulattal visszahúzták és a sofőr már ki is hajtót. Sikítozva, rúgkapálva és ficánkolva.
- Nyugodj már le.- csitított az egyik és erősen leszorított.
- Hova visznek? Mi a szar vaaan?
- Nyugi kislány! Nem esik semmi bajod.
A szívem a tokomban dobogott. Minden olyan gyorsan történt fel sem tudtam fogni. A fekete platformommal akkorát rúgtam a választófal üvegébe, hogy az kis híján ki is tőrt.
- Higgadj már le!- sziszegte a kopasz hústorony és olyan erővel szorított össze a társával, hogy levegőt is alig kaptam.
- Mit akarnak tőlem?- kérdeztem. Már abbahagytam a rúgkapálózást. Néma csend.- Mit akarnak tőlem?- kérdeztem jóval nyomatékosabban.- Ez emberrablás, remélem tudják. Meg remélem azt is tudják ki az apám. Úgy sittre vág innen mindenkit, mint a szar.
A két férfi fapofával ült továbbra is.
- Hova visznek?- könyököltem az egyik vállába.- Heee? Bassza meg, remélem azt is tudják, hogy 7 évesen egy microcheepet ültettek a bőröm alá. Semmi esélyük.
Semmi esély,…Semmi reakció. Grimaszolva néztem a kopaszra és rá is morogtam arra hülye néma fejére.
- Süket fasz.- sziszegtem. Megcsörrent a telefon a kezemben. Olyan gyorsasággal próbáltam felvenni, ahogy csak tudtam. Sajnos, ők pedig olyan gyorsasággal csavarták ki a kezemből és olyan gyorsasággal kapcsolták ki, amit én nem tudtam utolérni.
- Ezt neeeee!- löktem meg dühből a férfit, aki a műveletet végezte.- Ki a faszok maguk! Elég volt! Mit akarnak velem?
- Mi semmit. – dünnyögte mély hangon, az akinek – még- volt haja.- A főnök meg kitudja.
Világos, hogy Tom Kaulitz áll a dolog mögött. De mégis mit akaaaar?
- Meg fog ölni!- pattant ki a szemem. – Ez a barom meg akar ölni, egy hülye kép miatt!
A 2 fickó egyszerre nevetett fel. Mellékesen szerintem életükben először.
- Jahj nee…Fogjátok be. Ti nem tudjátok mennyire dühös rám. Ki fog nyírni.
- Nem hal meg senki.- rázta a fejét a kopasz és visszaadta a kikapcsolt telefont.- Mindjárt megérkezünk.
Nem hal meg senki? Na ebben téved. Mert Tom Kaulitz megfog. Kicsinálom azt a szemetet! Lebárdolom, lefűrészelem, lenyiszálom, legyilkolom és kész.
Tom Kaulitz kihal!
- Rendben- bólintottam lassan és igazítottam a hajamon.
Tudtam, mit kell tenni pánikhelyzetben. Megtartani a józan gondolkodást. Lehiggadni és értelmezni a helyzetet. Tilos pánikba esni és elveszíteni a hidegvért!
Köhögtem egy párat és könyökkel meglökdöstem a hajatlant.
- Te meg, Góliát, kérlek mássz már arrébb. Ez a ruha $1,625-os. Zokon venném, ha összegyűrnéd.- vettem fel ismét Audrey-s tartásom. Megigazítottam a kezemen a könyökig érő kesztyűt és kisimítottam rajta minden gyűrődést, majd az ölembe tettem.
Kihúzott háttal, két túlnőtt férfi között vártam, hogy megérkezzünk.

14. rész

Kétszer megkerültük a várost. Nem tudom mit hittek. Hogy ennyire süsü vagyok és majd nem tűnik fel, hogy körözgetünk? Esetleg más dolog miatt nem mehettünk még a „helyre”? Lövésem nem volt. Őszintén, nem is ez izgatott a leginkább…Inkább az, mi a cél.
Még saját magamat is megleptem vele, mennyire higgadt tudtam maradni…Félelmetes.
Oldalra húzott szájjal csücsörítve nézelődtem. Felismertem az egyik nagy tükörépületet. Hamburg szívében jártunk. A luxus negyedtől nem olyan messzi városrészben, ami tele volt építve magas irodaházakkal és gazdasági centrumokkal.
Az autó kifordult a 4 sávos útról és lehajtott egy mélygarázsba.
- Na végre. – sóhajtott a kopasz.
- Megérkeztünk?- kérdeztem és igazítottam és kicsit feljebb emeltem az állam.
- Igen. Úgy tűnik a nagyságos úrnak sikerült felvennie a telefont.
Grimaszolva néztem a kopaszra és megvártam, hogy kinyissa a tolóajtót.
- Gyere.- morogta és tartotta a kezét.
- Nem kell.- fintorogtam rá, de ő azonnal elkapta a karom és erősen megmarkolta.
- A biztonság kedvéért.- morogta ironikusan.
- Jó, csak ne ülj rám.
Nem igazán tetszett neki a beszólás, mert erősebben szorított. Megindultunk 3-asban a lifthez. Beszálltunk. Ők közrefogtak és indultunk is.
XVI. emelet?
Miiii?- értetlenkedtem magamban.
Biztos, mert onnan tuti nem tudok megszökni. Élve legalábbis biztos nem.
A IV. emeleten megálltunk és beszállt egy öltönyös 30-as körüli férfi. Bármi meglepődöttség nélkül mért végig. Számára totál megszokott egy puccba vágott fiatal hölgy 2 debella állattal ácsorog? Vasárnaaap? Hol vagyunk, bassza meg?
Az alsó ajkam harapdáltam és vártam az érkezést. Próbáltam elnémítani a gyomor ideggörcseimet.
A lift ajtaja kinyílt. Hosszú folyosó világos lakkparketta és rengetek üvegajtó.
Nem volt kérdés, mik vannak az ajtók mögött. Irodák, konferenciatermek. Még lassítani se tudtam, hogy alaposabban tudjak nézelődni, mert a két colos gyors tempót diktált. Az egyik terembe még pont be tudtam kukkantani. Egy sötét kör asztal körül kosztümös nők és öltönyös férfiak ültek egy diagramot nézve. Világos, éppen egy meeting volt bent.
Már végképp nem értettem az egészet és hogy mit is keresek itt. Tom beültet egy tárgyalásra és addig kell majd hallgatnom, amíg bőgve fel nem lengetem a fehérzászlót? Benézte… Business a véremben van. Ha beültet egy megbeszélésre, olyan üzletet kötök neki, amire rámegy a gatyája is. Haha…
Elhagytuk az utolsó ajtókat is. Már csak a folyós végén volt egy. A legnagyobb és az egyetlen, ami el volt sötétítve…Vajon miért? Jahj…
A kopasz kopogás nélkül, szinte beküldte az ajtót és beráncigált.
- Finomabban már, ember. Annyi volt, mint 1 évi fizetésed…- emelkedett fel azonnal a hatalmas papírokkal teli íróasztal mögül egy alacsony, kissé vékony barna kócos hajú 35-ös férfi.- Kint várjatok.

A két tag bólintott, elengedett, majd a „gazdájuk” parancsára kiment.
- Végre…- sóhajtott a férfi.- David Jost.- nyújtotta a kezét, mit én fintorogva néztem.- Igazad van, nem kell ide a formalitás. Ülj le.
Addig csak a férfit néztem. Észre se vettem a szoba másik felében lévő Tomot. Lassan hátranéztem. Egy fekete bőrfotelben ült és mogorva arccal méregetett.
- De jó, egy ismerős arc.- húzódott gúnyos mosoly az arcomon. Ő felhúzta a szemöldökét. Nem igazán stimmelt nála a dejó.
- Ülj le.- ismételte David jóval erőteljesebb hanglejtéssel és a fejével az íróasztallal szembe álló szék felé bökött, ami nagy valószínűséggel nekem volt bekészítve.
- Mit keresek én itt? – kérdeztem és alaposabban szemügyre vettem az enyhén nagypályásnak nevezhető irodát. Mindenhol platina és aranylemezek a fehér falon, csodás mahagóni bútorok.
- Itt most én kérdezek. Te hallgatsz, értelmezel és válaszolsz.
- Miből gondolod, hogy ez így lesz?
- Gondolom?- nevetett fel jóízűen David.- Tudom…Tehát, mit akarsz tőlünk?
- Tőletek? Tőletek az égvilágon semmit. Nekem Tommal van bajom. Árt a jó ízlésnek. Nem mesélt a kis videonkról?
- Tudok a videotokról. Engem az érdekel, miért tud róla más is. Illetve a képről.
- Hát mert feltöltöttem a netre.- vontam meg a vállam. A görcs lassan kiment a gyomromból és a félelemérzetem is enyhült. Magabiztosan álltam a csodás bokacsizmámban.
- Miért?- kérdezte élesen és közben teljesen hátradőlt az igazgatói székében.
- Mert tudtam, hogy ezzel árthatok neki. Ártottam is, nem? Ezért vagyok itt.- húztam elégedetten oldalra a szám.
- Szóval játszani akarsz velünk?
- Nem veletek! Vele.- javítottam ki davidet és a fejemmel hátra böktem Tomra. Még egy szarkasztikus ásítást is megengedtem magamnak.
- Na ide figyelj. Leszarom, hogy mekkora ász voltál otthon. Ez Hamburg. Ez az én városom! Ilyet te nem csinálsz! Állj le!- csapott az asztalra határozottan.
- Mert ha nem?
- Hehh…Nagyon nagyra tartod magad, igaz? Elárulok valamit rólunk: Aki az ujjunkra lép, annak eltörjük a lábát. Jobb, ha nem kockáztatod meg.
- Akkor velem mit csináltok? Én Tom fejét szedem le a nyakáról.- sétáltam kicsit közelebb az asztalhoz.- Nem tudjátok mire vagyok képes.
David megvetéssel nézett rám és gondolkodva forgatta a szemeit.
- Mennyit akarsz?
- Mi vaaan?- nem bírtam visszafojtani egy gonosz kacajt.- Nekem nem kell a pénzed!
- Én mondtam – szólt Tom halkan, mégis ingerülten.
- Te inkább maradj csöndbe, Tom. Ha nem vennéd észre, a te mocskodat próbálom eltakarítani.
- Ohhh…- néztem rá hátra és elindultam a szék felé, ami az íróasztal előtt állt.- Apuci dühös.
- Fogd be.- vette oda szárazon.
- Rosszat mo…
- Te ide figyelj inkább.- szólt rám David.- Megoldást kell találnunk. Erre a kis … nem kívánt eseményre.
- Találnunk? – mosolyogtam.- Had emlékeztesselek, nektek kell találnotok. Ti vagytok szarban, nem én!- nevettem fel, amivel jócskán kihoztam Davidet a sodrából.
- Ne pimaszkodj, te kis picsa. – pattant fel, megtámaszkodott az asztalán és felémhajolt-  Ha nem vigyázol a szádra, kurvára meg fogod szívni!Eddig rendes voltam és visszafogtam magam. Ne játszd el a jóindulatomat és a türelmemet, mert úgy megszopatlak, hogy még apád is kitagad az örökségből- üvöltötte.- Megcsinálom, hidd el! Méghozzá bármi rosszérzés nélkül. Tehát válogasd meg a szavaidat, ha hozzám beszélsz!
Nagyokat pislogtam és öntudatlanul huppantam le a mögöttem lévő székre. Rendesen beszartam és kb majdnem elbőgtem magam.
Tudtam, hogy most bizony vagy együttműködök, vagy ezek rám szállnak, mint légy a húsra. Fel kellett függesztenem a Tom-ügyet. Erről az oldalról legalábbis többé már nem közelíthettem meg.
Éreztem a hátamon Tom elégedett tekintetét. Nem véletlenül ez az ember irányítgatta a Tokio Hotel karrierjét.
- Nos…- ült vissza.- Az lesz, amit én mondok. A videot törlöd. Épp elég baj, hogy van egy kép. Beszéltél már valakinek arról, hogy mit műveltetek Tommal szombat este?- megráztam a fejem.- Rendben. – bólintott.- Tudod, semmi baj nem lenne a képpel, ha nem lenne Mira. Tom barátnője.
- Húh tényleg… Ő most biztos pipa.- néztem hátra óvatosan. Tom csak fapofával ült. Visszafordultam Davidhez. - Nem tudom mennyi ideje vannak együtt, de lehetne azt mondani, hogy a kép már Mira előtt készült.
David csak legyintett, hogy fogjam be.
- Nem. Az újságírók rafkósak. Már rég utána jártak, hogy valóban kivett-e egy szobát valamelyik hotelben. Tom amatőrmód a saját nevére íratta. Gondolom már rég le is másoltatták a lapot. Megpróbálhatjuk őket lefizetni, de ezek akkora csótányok, hogy megoldják, hogy ne az ő nevükkel jelenjen meg. Szóval ezt basztuk. Nincs mit tenni…- itt kicsit habozott és kettőnk között ugrált a tekintette.- ezentúl ti a sajtó előtt egy pár vagytok.

15. rész

- Mi vaaaaaaan?- hajoltunk egyszerre előre. Mindkettőnk hangja ugyanazt árulta el. Ijedtség, tiltakozás és undor.
- Ki van zárva!- ráztam hevesen a fejem.
- David, erről kurvára nem volt szó!- pattant fel Tom a székéből és az íróasztalra támaszkodott. Ugyanúgy, ahogy előbb David, mikor engem osztott.- Ezt én nem csinálom!
- Nem csinálod? Tom! Épp le tudtuk rólad kaparni az „éretlen, megszállott puncivadász” címet és kezdtük megmutatni a világnak, hogy igazából te egy intelligens, komoly gondolkodású, felelősségteljes férfi vagy, erre te elbaszod egy akkora hatalmas bénázással. Kérlek, ha tudsz jobbat, akkor mondd. De erre nincs más megoldás! Edd meg, amit főztél, cseszd meg!
- Biztos van valami más megoldás is!- álltam fel én is. Odamentem az íróasztalhoz és ugyanazzal a testtartással álltam közvetlen Tom mellé. Feltámaszkodtam és David felé hajoltam. Olyan közel álltunk egymáshoz Tommal, hogy szinte összeért az oldalunk. Más esetben KIZÁRT, hogy így tettünk volna, de akkor a közös cél érdekében egy oldalon álltunk.- Egészen biztos vagyok benne, hogy ki lehet találni valamit! Hiszen ez azért nem akkora ügy, David!
David szinte elégedett mosollyal nézett ránk. Valami hasonló reakcióra számított, de álmában sem gondolta volna, hogy ennyi szórakoztató lesz ez számára. Két ennyire kétségbeesett fiatal.Kac-kac.
- Nincs választástok.- adta meg a végső tőrdöfést hatalmas vigyorral és hatás fokozáskép még karrba is fonta a kezét a melle előtt.
Lassan néztünk egymásra Tommal, mikor már mi is kezdtük felfogni, hogy nincs más választásunk. Ahogy találkozott a tekintetünk és felfogtuk mennyire közel is állunk egymáshoz, szinte egyszerre ugrottunk egy fél métert hátra.
- David, ez akkora faszsááág!- sziszegte Tom zavarodottan. Teljesen bepánikolt szerencsétlen.
- Ne mondd ezt, a sajtó imádni fogja! Sőőőt! Zabálni fogjaaa!
- Nem fogja és én sem fogom zabálni!- csapott az asztalra Tom idegesen.
- Van róla valami fogalmad, Tom, hogy ez a lány mennyire ünnepelt és felkapott Amerikában?
- Nem és le is szarom!
- Vegyél egy People-t és csak lapozz bele, cseszd meg!
Én csak álltam ott és kapkodtam a fejem.
- Leszarom mennyire nagy cucc. Leszarooom!
- Tom. Nála jobb reklám nincs- mutatott rám nyújtott karral.
- Hahóóóó!- integettem 2 kézzel. – Én is itt vagyok! Ne most beszéljétek már meg az ilyen dolgokat könyörgöm!
- Na jó, vágjunk bele. – ült le elégedetten David.- Miraval az utolsó nyilvános megjelenésetek azon a NY-i gálán volt 2 hónapja. Most kapóra jön nekünk, hogy Mira Balira utazott 4 hete.- vakargatta a fejét David.- Pedig először mennyire nem akartuk mi ezt, igaz Tom? – tette fel a költői kérdést, majd a zaklatott Tomra kacsintott.- Na, szóval 1 hónapja és 2 hete, mikor a MaxMaar szerződést mentünk átbeszélni LA-be, akkor ismertétek megy egymást. Majd találkoztatok itt Berlinben a Divathéten. – folytatta a szépen összerakott kis történetet David.- Itt lobbant lángra a La’mour! 2 hét múlva Tom Los Angeles-be repült. Akkor is találkoztatok és vad éjszakákat töltöttetek együtt.- Erre Tommal egyszerre húztuk olyan éles fintorra a szánk, hogy azt már nehéz lett volna überelni.- Akkor határoztad el, hogy Hamburgba költözöl!- csapta össze a tenyerét ilyenegyszerű-sen és egy hatalmas vigyorral nyomatékosította.
Nagyokat pislogva néztem rá és próbáltam okokat találni arra, miért ne körözzek szobában visítozva a hajamat tépve.
- Nos…- vette a kezébe palmját.- Az első közös megjelenésetek szombaton lesz az Elle Man és az Elle közös születésnapján. Ma pedig vacsorázni mentek. 9-re foglaltam asztalt a La Vela-ban.
- Na neee, csak a La Vela-ba ne.- sóhajtott Tom szenvedően.
Halljátok ezt? Nem „ ne, csak ne kelljen velem vacsoráznia”, hanem „Csak a La Vale-ba ne”. Elég beletörődés ízű…
Egy pillanatra elgondolkodtam. Lehet, nem véletlenül mondják, hogy „Engedd közel magadhoz barátod, ellenséged még közelebb”. Én soha nem tartottam célra vezetőnek ezt a módszert, de az új körülmények új megközelítési formákat kívánnak.
Egy másodperc alatt rajzolódott ki előttem az új terv körvonala.
- Nekem 9-tól pont jó.- sóhajtottam unottan, hogy azért ne áruljam el magam.- Bár nekem lövésem sincs, milyen a La Vale…Én egy Atlantic Restaurant jobban támogatnék.
- Kislány, én egy manager vagyok nem egy Isten. Az Atlanticba mostanra nem lehet asztalra szerezni. Ha megfeszülök, akkor is max 5-6 nap múlva.
- Elintézem…- legyintettem grimaszolva.
- Naaa! Látod? Érted már miről pofáztam? Ez a csaj fullbenfentes! – nevetett David elégedetten és büszkén hátradőlt a székében. Tomot teljesen hidegen hagyta David lelkesedése.
- Akkor Atlantic...-bólintottam, majd a másik érintettre sandítottam.- Megfelel, Tom?
- Szarok én rá.- húzta a száját és rám sem nézett. Felhúztam a szemöldököm és úgy figyeltem. Tudatosult benne, hogy ez már lejátszott meccs.- Meg.- nyögte színtelenül.
- Remek! Így kell ezt csinálni fiatalok, akkor...
- 9-re érted megyek.- morogta flegmán, David szavába vágva.- Leléptem. Csá.- került ki nagy léptekkel és már el is tűnt.
-Na, gyere kislány.- állt fel David.- Haza viszlek, úgy ahogy illik, ha már ilyen erőszakosan iderángattalak.- engedett meg egy kedves mosolyt, de csak olyat, amivel egy jövőbeli üzletet szokás megilletni.
Néma csöndben ültem David mellett és azon gondolkoztam, hogy fogom az ujjam köré csavarni Tomot. Néztem a mellettünk elhaladó kirakatokat és az utcán sétáló embereket. Mennyire más életet éltek, mint én.
- A biztonság kedvéért kérlek, add meg a számod.
- Tessék?- kaptam fel a fejem. Felzavartak a tervezgetésből.- Ja, jó.
Akkor jutott csak eszembe, hogy az a nagy cula kikapcsolta. Sebastian biztos teljesen ki lehetett készülve. Kb 2 órán keresztül hiába hívogatott. Íjj…
Megérkezünk az épület elé, David pedig hatalmas vigyorral köszönt el és még utoljára bocsánatot kért a nem éppen szívéjjel invitálás miatt.
Még a vörös ponyva alatt bekapcsoltam a telefonom.
17 nem fogadott hívás : Sebastian von Schmetz.
6 sms :
1.
Feladó: Sebastian von Schmetz.
Hol vagy? Azonnal hívj!
 

2.
Feladó: Sebastian von Schmetz.
Mi a szar van?

…és így tovább.
Azonnal hívtam közben beszálltam a liftbe.
- Mi történt, kislány?- vette fel idegesen.- Miért kapcsoltad ki? Jól vagy?
- Sebastian, át tudsz jönni? Vagy a birtokon vagy még?
- Nem mentem el! Szétbaszott az ideg, hogy mi van veled!
- Elmenjek vagy eljössz te? Gyorsan mondd, mert akkor megállítom a liftet.
- Elmegyek én.- tette le a telefont.
Hallottam a hangján, hogy nagyon mérges. Csak reménykedni tudtam, hogy nem ugatja le a fejem, egy olyan dolog miatt, amiről nem én tehetek.
Lepakoltam a táskám és a kesztyűt is lehúztam a kezemről.
Nagyot sóhajtva dobtam le magam az egyik fotelbe. Ilyen napot…
15 perc múlva csengettek fel a portáról.
- Vendége érkezett, kisaszony.- szólt a telefonba a portás.
- Engedje fel.
Az ajtó elé álltam és kicsit zaklatottan tördeltem az ujjam. Nyílt az ajtó és belépett rajta S von S. Azonnal átölelt és erősen szorított.
- Nagyon aggódtam.- mondta, mikor már elengedett.- Bassza meg, miért kapcsoltad ki a telefonod?
- Nem én voltam. David emberei beráncigáltak egy kocsiba.
- David? – ráncolta a szemöldökét értetlenül.
- Valami Tokio Hoteles pasas.
- David Jost. – bólintot.- Tudom ki ő.
- Szóval beráncigáltak egy kis furgonba és elvittek az irodájába.
- Te jó ég…
- Kérsz inni valamit?- kérdeztem bizonytalanul, mikor láttam mennyire megviselte ez az egész.
- Nem. Folytasd.
- Szóval ott már várt David és Tom. Elkezdtek faggatni, hogy mi ez az egész.
- Mit mondtál?
- Hát csak azt, hogy annyi mennyinek látszik- legyintettem.- Nem ez a lényeg. Az volt a cél, azért vittek oda, hogy kitaláljunk valami elsimító taktikát.
- Ez nem lep meg. David sok balhét lerendezett már.
- Ezt is nagyon szépen lerendezte.- húztam a szám grimaszolva.
- Elküldött Afrikába, hogy ne zavarj több vizet?
- Nem..- ráztam meg a fejem.- nem azt akarja, hogy tűnjek el. Pont ellenkezőleg.- nagyot sóhajtottam.- Tom és én a nyilvánosság előtt ezentúl járunk.
- Hogy mi? Naneee.- keredtel el a meglepődöttségtől a szemei.
- Nade.- bólintottam.
- Belementél? Kérlek, mondd, hogy nem mentél bele.- mondta, szinte könyörgően.
- Dehogynem! Sebastian! Várj, mielőtt teljesen kiakadsz előbb hallgass végig.- szóltam rá, mikor láttam, hogy mindjárt teljesen kiborul és leordítja a fejem, mekkora hülye vagyok.- Hallgass végig! Először én is azt hittem, hogy ez mekkora baromság. Aztán rájöttem, hogy ez egy hatalmas lehetőség!- fogtam meg Bastian karját lelkesen.- Közelébe férkőzöm. Ráadásul feltűnés nélkül. Aztán kicsinálom! Belülről.
- Le kéne állnod. Tudod te mennyire nagy hülyeség ez a „Szedjük szét Tom Kaulitz-ot" mániád? Totál beteg és értelmetlen! Miért jó ez neked? Hagyd a picsába!
Én összefontam a karom a mellem előtt és sértődötten néztem Sebastian mellé. Direkt nem rá.
- Éld a saját életed. Hagyj fel ezzel a faszággal. Inkább menjünk bulizni. Bemutatlak mindenkinek. Akkorákat partyzunk, hogy egész Hamburg, sőt elég Európa beleremeg. Ez a te életed! A buli, a csillogás, a drága cipők, a gyönyörű kocsik, a befolyásos emberek és a finom koktélok! Nem az ilyen elmebeteg összeesküvés akciók! Ne vágj már ilyen durcás képet.- fordított maga felé.
- A barátom vagy?- kérdeztem tőle tárgyilagosan.
- Ne legyél már hülye picsa. Persze, hogy a barátom vagy! – bólintott lelkesen.
- Akkor támogass és viselkedj barátként! Ne pedig úgy, mint egy szülő.
- Nem viselkedem szülőként, csak próbállak védelmezni. Apád soha nem bocsájtaná meg nekem, ha történne veled valami. Sőt Senki!
- Nagylány vagyok. Tudok magamra vigyázni.- eresztetem meg egy megnyugtató mosolyt.- Kérlek, segíts nekem. Kell egy asztal estére az Atlantic-ba. Kérlek, Bastian.- pislogtam.
- Jó.- bólintott beletörődve.- Elmegyek anyámhoz… bocsánatot kérek tőle, amiért nem tiszteltem meg a társaságukat a jelenlétemmel. Az asztalt pedig tekintsd elintézettnek.
- Köszönöm.- bólintottam és hagytam, hogy Sebastian adjon egy baráti, bátorító puszit az arcomra.- Szia.- köszöntem utána és néztem, ahogy becsukja az ajtót.

16. rész

Tom Kaulitz idegesen szállt be az Escalade-jébe. Kihajtott a mélygarázsból és egyenesen a testvérével közös lakását vette célba. Az ajtóban a kutyája nagy farok csóválással köszöntötte. Gondoskodóan leguggolt az állat mellé, megvakargatta a hátát, majd egy mély gondterhelt sóhajtás kíséretében egyenesedett ki és indult a nappaliba.
Testvére a szokásos pozícióban ült és egy vastag magazint lapozgatott. Mikor meghallotta a jellegzetes lépteket felkapta a fejét és teljesen kiegyenesedett.
- Na?- kérdezte türelmetlenül.
- Komolyan mondom… full kivagyok.- huppant bele kimerülten egy másik fotelbe is teljesen szétterült benne.- full ideg!
- Nem ment el a csaj?- találgatott Bill, mikor látta, hogy bátyja nem igazán fog belekezdeni magától.
- Mármint a csajom?- húzta gúnyos fintorra a száját és a hatás kedvéért megvárta, míg Bill felveszi az értetlen arckifejezését.- Jól hallottad. David nagyszerű ötlete.
- Nanee.
- Hát pedig de. Az új nőm- horkantott fel Tom undorodva.- Nagyszerű, nem? Bájos egy teremtés, mi?
- Baszki, hogy a toszba tudott David ilyet kitalálni? Az a csaj egy picsa.
- Nem Bill. Az a csaj jóval több annál… Komolyan mondom okádnom kell tőle. Ahogy fennhordja az orrát és ahogy lenéz mindenkire. Akkora nagy ásznak tartja magát… Komolyan mondom, szerintem nincs a világon nála beképzeltebb lény. Ne tudd meg, most is milyen cucc volt rajta. Mintha valami kibaszott csak az ő tiszteletére tartott fogadásra ment volna. A kontinens gyémántjaink 90%-a ott csillogott rajta.
Bill csak szánakozva bólintott és hagyta, hogy testvére had dünnyögje ki magát. - Magát tartja a világ urának és amilyen elégedetten riszálgat. Az embernek kifordul a bele. Lefogadom, hogy ennek a csajnak még az életben nem volt mással kapcsolatos gondolata. Sőt, szerintem nem is lesz.
- Elég szánalmas.
- És nekem ma este el kell viselnem. Együtt vacsorázunk az Atlantic-ban.
- Részvétem…
- Kibaszott nagy szívás… - bólogatott mechanikusan Tom, közben próbált nem darabokra esni.- Na, megyek – állt fel.- Relaxálok egyet. Felkészülök lelkiekben erre az estére. Minden lélekjelenlétemre szükségem lesz, hogy ne verjem bele a csaj kajájába azt a kibaszott önelégült fejét…
Fél 8-kor vettem egy 20 perces nyugtató alma fürdőt, hogy kicsit átgondolhassam a dolgokat és csúcsformában lehessek az estére.
Bekentem magam egy kis vaníliás testápolóval és átmentem az óriási csontszínű szőnyeges gardróbba.
Hamar megtaláltam a megfelelő ruhát. Nem akartam túlzásba vinni a válogatást, de azért mégsem jelenhettem az Atlantic-ban valami sima ruhában. Száj húzogatva próbáltam a szebbnél szebb ruhákat a testemhez és nézegettem magam a tükörben, közben elkalandoztak a gondolataim.
Meglepően nyugodt voltam. Semmi idegesség, semmi zavartság. Éreztem, hogy nem lehet bökkenő. Egyszerűen természetesen kell viselkednem, el kell játszani a helyzet szenvedő, beletörődött áldozatát és  minimálisra kell csökkentenem az ellenszenvet. Ennyi a titok.
Ha Tom azt látja, hogy kényszeredetten vagyok benne a színjátékban és én nekem is nyűg ez az egész, akkor mutat majd némi együttérzést.
Ébresztek benne némi kis empátiát és utána már nyert ügyem van.

Tom alig fél órával 9 előtt kezdte meg nyűglődve a készülődést. Tisztában volt vele, hogy az Atlantic az egyik legelitebb hely Hamburgban. Ezzel számolva vett fel egy elegánsabb kötött pulcsit, amit még azzal a darabbal együtt vett, amit a 2010-es Cometen viselt.
A kutyája a szőnyegről figyelte, ahogy a tükör előtt felkötötte a homlokára a fényes anyagú kendőt.
- Tudod, hogy vinnélek, de nem lehet.- morogta neki hátra, mikor a kutya bús pofájába nézett.

Egy világosszürke nadrágot húzott és egy fekete  Rolex Daytona-át. 
Még egy utolsó pillantást vetett magára. Érett, komoly fiatalember behatását keltette. Na, akkor indulás..Csodás.