9. rész

Tom zaklatottam farolt be a kocsival. Bevágta maga mögött az ajtót és ledobta a kocsikulcsot a fekete cipős szekrényre.
- Biiiiiiill!- kiabálta torkaszakadtából.
- Heee?- hangzott a válasz a nappaliból.- Mi a franc van?
- Baj.- mondta tárgyilagosan Tom és végig mérte testvére csupasz hátát.
- Mi? Nem dugtad meg a csajt? Azt hittem már soha nem érsz haza.
- De. Megdugtam, pont ez a baj.- vágódott le az egyik bőr fotelbe.- Kibaszott nagy para van, Bill.
- Valami nemi betegsége volt? Nem lepődnék meg…
- Nem, dehogy.- grimaszolt Tom, és megvárta, míg az öccse – aki a nappali szőnyegén ült egy szürke alsónadrágban és az Xboxot verte – rá nem néz.
- Na mondd már!.. Te meg hogy nézel ki?- nevetett Bill, mikor az idősebb felére pillantott.
- Mi?- grimaszolt Tom Kaulitz.
- Mi a szar van írva a homlokodra?- hunyorított Bill, hogy le tudja olvasni.- Vesztes?
- A kurva száját. – kezdte dörzsölni a homlokát.- Hülye ribanc. Ezt nem akarom elhinni! Mi a francért tettem be neki? Wááá.- rúgott mérgében egyet.
- Na jó. Megrémítesz.- fordult Bill teljesen a testvére felé és komoly arccal nézett rá.- Mesélj el mindent.
- Jó.- bólintott. Próbált lehiggadni. Tisztában volt vele, hogy most nagy szüksége van a józan, komoly és higgadt gondolkodására, hogy kiderítse mi a franc folyik körülötte.- Sofitelbe vittem, keféltünk. Reggel 6-kor hívtak a hotel telefonján. Ébresztés. Felbasztam magam, lementem ugatni. Várt egy üzenet. „ Felejthetetlen este volt. De neked még jobban” vagy valami ilyesmi. Furcsálltam, de nem foglalkoztam vele. Neked is feltűnt este h a csaj nem 100-as.
- Az nem kifejezés.- röhögött fel Bill, majd testvére egy gyilkos pillantással elhallgatatta. – Bocs. Folytasd.
- Visszafeküdtem, próbáltam aludni. Nem ment. Úgy gondoltam akkor jövök haza. Erre nem találtam a privát telefonom.
- Arra vetted fel a szexet?
- Igen!
Bill számára is kezdett érdekessé válni a dolog. Rossz erőérzete támadt, de reménykedett benne, hogy ikre nem csinált megint valami hatalmas nagy hülyeséget.
- A munka telefonomról azonnal írtam neki egy sms-t, hogy hol a francban van a telefonom.- Tom gyomra görcsbe rándult az idegességtől, ahogy visszaidézte a perceket.- Felhívott, hogy haragudjak már, de véletlenül elvitte..blabla. Én még akkor sem láttam át rajta.- csapott összeszorított ököllel a csombjára.- A kikötőben volt. Mondtam neki, hogy elmegyek a telefonomért. Rákérdeztem az üzenetre, hogy miért hagyta. Adta a kis tüncit. Ott helyben le akartam ellenőrizni a videot. Erre mi van? – vágta a szőnyegre a fekete kis bűntársam. Bill felvette és pötyögtetni kezdte.- a Videok mappában van. Az utolsó… „Hali. Mizu?... Ezt gyorsan felejtsd el…  Jóóó reggeelt. Ne keresd a videot. Illetve a telefonodba ne…De nyugalom, ne pánikolj, hamarosan viszontlátod. Ezt bizony megszívtad. Na csáó.”
- Na nee – ült ki Bill arcára a rémület.- Ezt neeem!- állt fel Bill hirtelen és ijedten nézett a bátyjára.- Ez nem hiszem el! Ez mii? Ez miii? – kezdett el járkálni fel-alá a szobában.- Kurvára nem vágom! Mi a fasznak kell neki a video? Miért csinálja ezt?
- Fogalmam sincs! – rázta a fejét Tom.- Azt hittem, hogy másnap nem is emlékszik majd az egészre. Ha meg emlékszik, akkor nem jut eszébe ilyen gondolat. Sőt meg voltam róla győződve, hogy annak a csajnak semmilyen gondolat nem jut az eszébe. Könyörgöm…
- Értem mire gondolsz. Mind láttuk, hogy ha még lett volna is bármilyen gondolata, az még nem is tudott volna sehova jutni. Esze sem volt, amibe juthatott volna.
- Pontosan.- bólintott Tom határozottan.- Plusz segg részeg volt, bassza meg.
-  Egy segg részeg hülye picsa.- rúgott Bill a kanapéba.- Szerinted hírnévre vágyik?
- Nem hiszem…- rázta a fejét Tom.- Hollywood-i a csaj és kő gazdag. Nem hiszem, hogy úgy feltüzeli a rivalda fény. Durván felső 10 000.
- Akkor meg mi a baja?
- Lövésem sincs. Számomra is teljesen homály az egész…Nem tudom mi motiválta és azt sem, hogy mi a célja.
- Szerintem ez csak egy gonosz ribanc, aki unatkozik. Fullofmoney, aztán nem tudja mit kezdjen a hülye fejével. Ezért minket szívat.- rúgott még egyet. Mintha attól minden megoldódna…
Tom némán bámult maga elé. Próbálta végiggondolni a dolgot. Lehet, hogy van itt egy apró részlet, ami nem tűnik fel neki. Egy apró picike kis részlet, ami az orra előtt van, mégsem látja meg. Valami olyan, ami összekötne mindent és világossá válna számára a kép.
- Mi a szar legyen?- állt meg Bill a szoba közepén.
- Nem tudom. Nem tehetünk semmit. Esetleg kideríthetjük a csaj címét és felkereshetjük, de nem biztos, hogy az jó ötlet. Azt sem tudjuk, hogy most tényleg van-e valami célja azzal a videoval. Legésszerűbb, ha maradunk a seggünkön, tartjuk a pofánk, reménykedünk, hogy a csaj nem egy gonosz ribanc… és várunk.
- Váruuunk?- horkant fel Bill.
- Nem tehetünk mást…Meg várnunk, hogy ő tegye meg az első lépést. Már ha tesz majd. Utána arra kell építenünk az ellentámadást…Most tehetetlenek vagyunk…vagy ha esetleg tudsz jobbat mondani…Várom a Bill Kaulitz-féle ötletbörzét!
- Hm…- vakarta meg Bill a fejét, de egy szót se szólt.
- Na erre számítottam.- állt fel Tom.- Maradjunk higgadtak…Egyelőre ezt nem kell mondani senkinek.- fordult még meg Tom a szobája ajtaja előtt.- Még David-nek sem.
- Hova mész?
- Letusolok…Érzem magamon az illatát.

Levetkőztem és húztam egy alváshoz használt kis masnis fehérneműszettet. Bebújtam az ágyamba. Az igazat megvallva, nekem általában meg sem kottyant 32 óra alváskiesés. Akkor viszont a fejem úgy zakatolt, mint az Orient Expressz, a lábam sajgott és a kimerültségtől pikkelt a szemem.
Viszont olyan ideges voltam és izgatottsággal, elégedettséggel vegyes félelemmel vártam a reakciókat. Nem haladhatnak el egy ilyen kép mellett. Visszhang lesz, az biztos. De vajon mekkora? Na meg persze mit fog lépni a Tokio Hotel?
Kapcsolgattam a tévét. Egyik csatornát a másik után ugrottam át. 1300 adót nehéz végig futtatni. Kinek kell annyi? Próbáltam aludni, egy darabig forgolódtam az ágyban, de az izgalom miatt egyszerűen nem estem olyan állapotba.
Szar…szar…mégszarabb…tűrhetően szar…- Fintorogva süllyedtem még jobban bele a párnába és behunytam a szemem.
Azon kezdtem filozni, hogy Sebastian vajon okkal félt ennyire? Hiszen ő jobban ismeri Tom Kaulitz-ot, mint én. Ennyire nehéz dolgom lesz vele, amikor nem elég egy egyszerűen kivitelezhető kis botrány?
Pontosan még én sem tudtam, hogy lesz tovább.
Csak azt tudtam, mit akarok, azt nem hogyan érhetem el.

- Héé, fiúk. Who’s hungry? – lépett be a nappaliba Georg vagy 6 pizzás dobozzal a kezében.
A 4 fiú és a lazán 15 főt számláló stáb délután 2-kor érkezett meg a Berlini konferencia terembe. A szervezők, a producerek szorgosan tárgyaltak, az unott fiúk pedig igyekeztek meglógni, ezért egy lakosztályba menekültek. A nagy koponyák meg csak törjék az agyukat a showkról, promóciókról.
- Én.- kapta fel azonnal a fejét Gustav és széles vigyor jelent meg az arcán.
- Te miko’ nem? – húzta a száját gúnyosan Tom, aki egy fotelben ült és idegesen pattogtatta a lábait.
- Muszáj seggfejnek lenned? Ja persze, muszáj.- De nem baj! Imádunk Tom.
- Bocs Gustav, nem aludtam- sóhajtott a srác.
- Még szép, hogy nem aludt. Baszott.- grimaszolt Bill, közben tovább pötyögött valamit a telefonjában, fel sem nézett belőle. Egy fekete bőrfotelbe süppedt, de olyan mélyen, hogy a szinte teljesen vízszintesben volt a mellkasa.
- Mi a toszt bújsz?- kérdezte Georg, letette a dohányzóasztalra a pizzák dobozait, amiket csak ő kívánhatott meg egy 5 csillagos hotelben.
- Csak mail-okat.- vonta meg a vállát. – Meg igazából szenvedek. Kéne rendelnem pár dolgot.
- Tom, most nem akarod megmutatni mennyire versz szarrá Xboxon?- vigyorodott el Georg, mikor eszébe jutott, hogy valamivel ő el akarja foglalni magát. Szájába tömött egy negyed pizzát, úgy nézett. Tom válaszra sem méltatta a kihívást. Vagy talán meg sem hallotta. Üveges tekintettel bámult maga elé a gondolataiba merülve.- Tooom. Jössz játszani?
- Mi? - kapta fel a fejét zaklatottan. Reggel óta baszott szarul érezte magát. Valami nem volt rendben.- Ja, nem. Most nem.
Rossz előérzete volt és nem tudta hova tegye a tegnap esti lány, ma reggeli viselkedését…Bizonytalanság. Nem valami kellemes. Akkor már inkább történne valamit.
Bill arcából hirtelen kiment a vér. Az ajkait eltátotta és iszonyatosan idétlen arccal nézett a telefonjára.
- Tooom!- visította ijedtem.- Baszd meg baszd meeeg!
Ikre felkapta a fejét és összerezzent.
- Mi vaa’?
- Ez feltett egy képet a videoból!
- Mi?- ráncolta a szemöldökét teli pofával Georg, aki mit sem tudott a video eltűnéséről.
- Ne baaaszd!- pattant fel Tom fehér arccal és öccse mellé hajolt, hogy rá lásson a kijelzőre.
Vagy fél percig nem tudott megszólalni és másik két értetlenkedő bandatag kérdéseire se tudott válaszolni.
- Most mi a tosz lesz?- nézett tesójára Bill.
- Nem tudom bassza meg! Rimánkodom, hogy David még egy darabig el legyen foglalva és ne vegye észre…addig próbálok intézkedni.
Már bánta, hogy azt kívánta, Bárcsak történne valami..Most, hogy történt már korántsem volt neki szimpatikus a helyzet. Nagyon nem…

10. rész

Átaludtam az egész szombatot. Este fél 6 körül a telefonom csörgése ébresztett fel. Rémülten kapkodtam utána. A tapogatásban levertem egy üres fekete bögrét az éjjeliszekrényről.
Sebastian.-olvastam le a kijelzőről.
- Igen?- morogtam bele rekedten.
- Mi a faszooom van?- kérdezte rögtön türelmetlenül.
Eszem bejutott, hogy sms-t ígértem neki, meg este egy hívást. Erre ő keres. Kellemetlen.
- Semmi. Lefeküdtem aludni….Ne haragudj, hogy nem írtam. Gáz van?
- Baszki, úgy fél 1 körül felhívott Tom és a telefonszámodat követelte! A saját telefonjáról.
- Mi?- ültem fel az ágyban hirtelen. Rögtön felébredtem. Úgy rendesen…
- Jól hallottad.
- De te megadtad neki?

- Dehogy adtam! Arról már tudnál. Levágtam neki valami légből kapott szöveget, hogy még nincs számod, mert szolgáltatót váltasz.
Nagyot sóhajtottam. Pedig már majdnem összepisiltem magam a rémülettől..Pöööh.
- Azért ne legyél ennyire megelégedve önmagaddal. Ne hidd, hogy megúsztad. Kurvára zaklatott volt. Hogy francba szerezte vissza a telefonját?
- Miután elmentem tőled, felhívtam. Adtam az ártatlant, hogy véletlen raktam el a telefonját és találkozzunk.
- Találkozzatok? Te totál hülye vagy?
- Nyugi már! Mondom, hogy adtam a cukit.
- Na neee…Ennyire még Tom se lehet idióta. Ezt bekajálni.
- Engem nézett fullsötétnek. Szóval találkoztunk. Odaadtam a telefont és baaaaaszd, ő rögtön meg akarta nézni a videot. Azt a videot, ami már kurvára nem volt rajta telefonján.
- Szentszar.
- Szerencsére pont be tudtam pattanni a kocsimban és nem voltam ott, mikor szembesült vele, hogy mégsem véletlenül tűnt el a telefon.
- Szerencséd…De nagyon felbasztad az agyát.
- Ehm…Feltöltöttem egy képet…a videoból.
- Miii?- horkant fel Bastien magashangon.- Akkor már nem csodálkozom, hogy ilyen zabos. Bassza meg, Leoni.  Ebből kurva nagy balhé lesz!
- Nem…Ebből már most kurva nagy balhé van..és ez még a kezdet.
- Nem tudlak lebeszélni róla, igaz?- nyögött egyet megadóan.
- Nem, Sebastian. Szóval szerintem ne is próbálkozz.
- Hát rendben. Mennem kell. Szólj, ha bármi van.
- Rendben.- húztam a szám és közben a takaró sarkát csavargattam.- Puszi.
- Vigyázz magadra!
Kikeltem az ágyból és elmásztam a géphez. Remegett a gyomrom, mikor felmentem arra a fórumra, ahová először feltettem a képet.
Gyorsan futattam a szemem a bejegyzések között. Teljes siker!
Kép nézettség: 1584

Monskalein:
Neee! Ez mi a szar? Ki ez a csaj?

Humaniodgirlshort:
Ez tuti kamu. Valakinek ennyi ideje van? Szánalmas és nevetséges.

Fanmackó:
Tuti nem kamu! Csak ki ez a csaj, baszki? Név valaki?

THScream:
Fingom nincs ki ez a liba, de jól fejbe rugdosnám. Virít róla, hogy ribanc. Mira rulz.

Eljátszottam a gondolattal, vajon hogy magyarázza Tom az estét az arika kis barátnőjének. „Kicsim, a farkam csak úgy totál véletlen csúszott be abba a lányba. Nem is ismerem. Azt se tudom ki ez.” Elnevetgéltem magamban, mikor újra és újra magam elé képzeltem a beszélgetést. Közben felszínesen végig futottam még pár kommenten.
Megcsörrent a kaputelefon. Átrohantam a bejárathoz, hogy felvettem.
- Igen?
- Csomagja érkezett. Felküldessem?
- Igen, kérem.- tettem le és vártam, hogy lepakoljanak a bejárat mögé 4 hatalmas FedEx dobozt.
Bele sem néztem a dobozokba, csak mentem, hogy mail-en értesítsem a feladót, hogy a ruhák megérkeztek, nem kell aggódnia. A fejemben már pont raktam is össze egy tárgyilagos kis üzenetet, mikor hirtelen lefagyott a rendszer. Nem… nem a gépemé. A fejemben okozott kihagyást egy nem kívánt név a feladók listája között.
Olvasatlan üzenetek:
- craig.hopkinson@harrods.com
- t.kaulitz-t.org@hotmail.de
- webservices@barneys.com
- mastercard@mccann.hu

Pislogtam egy párat, hogy meggyőződjek róla nem-e én látok csak rosszul. Sajnos nagyon is jól láttam. Nem éppen nyugodtan nyitottam meg.

Feladó: t.kaulitz-t.org@hotmail.de
Címzett: stephanie.schwarbach@windowslive.com

Tárgy: .

Nem tudom, mi a szart akarsz kihozni ebből az egészből, de állj le! Járjon bármi a fejedben, verd ki onnan, de nagyon gyorsan! Hagyd abba ezt a faszságot, mert rohadtul meg fogod szívni!
Minél előbb találkoznunk kell, hogy megbeszéljük pár dolgot.
Válaszolj!!!!!
Tom K-T.

Minimum 6-szor olvastam el egymás után, mire tudatosult bennem, hogy Tom most fenyeget engem.
Itt tartunk..Hm?
Először: Honnan szerezte meg az e-mail címem?
Másodszor: Mi a szaaart vár?
Nagy kísértést éreztem rá, hogy visszaírjak valami olyat, hogy ne felejtse el, hogy most én diktálok és nem ő. Aztán rájöttem, hogy lehet nem rémíteném meg vele és akkor csak olaj lenne a tűzre az a fél sor.
Törlés.
Biztosan törli a levelet? Igen.
Kikapcsoltam a telefonomat, ittam egy lazító teát és vettem egy fahéjas fürdőt, hogy nyugtassam kicsit az idegeimet és át tudjam gondolni a következő lépést. Teleengedtem a kádat forró vízzel és lassan belefeküdtem. Teljesen elengedtem magam és behunytam a szemem.
Eszem ágában nem volt találkozni! Még mit nem…. Hát persze…
Hogy tarkón basszon valami kemény tárggyal, zsákba tegyen és kivigyen az Elbába dobni? Kösz, inkább nem. Szeretek élni.
Olyan sok dolgot úgy sem tehet…Írt egy mailt. Húha. Összehúgyoztam magam!
Levágtam az írásából, hogy nagyon nem tudja hova tenni a viselkedésem és halvány lila lövése nincsen a gyereknek, mi a motivációm. Gúnyosan felnevettem a kádban és egy fél marék habot kentem a frissen gyantázott, durván barna lábamra.
Nyeregben éreztem magam. Tom be van fosva, méghozzá rendesen. Ártani nem árthat. Csak próbál megfélemlíteni. Ennyi az egész…
Áztattam magam egy darabig, aztán kiszálltam, bekentem magam a kedvenc Victoria’s Secret epres testápolómmal, magamra kaptam a La Perla hálóingem és bebújtam az ágyba. Mindenem kellemesen bizsergett. Mintha újjászülettem volna. Enyhe félelemérzet bennem, de azt is eléggé elnyomta a mérhetetlen büszkeség és a magabiztosság, amit az a tudat okozott, hogy nálam a labda és nem nála. Egy lépéssel előtte jártam.
Édes mosollyal az arcomon nyomott el az álom.

11. rész

Fél 7-kor már úgy pattantak ki a szemeim, mint állat. Vasárnap reggel. Hmm… A biológiai órám még nem állt át a német időszámításra meg amúgy is időpazarlásnak tartottam az alvást, mikor az embernek akad jobb dolga.
Márpedig nekem akadt! Ezen a napon több is.
Először: Kicsit levezetni a felgyülemlett stresszt és feszültséget, mielőtt az megárt a hetethéthatáron híres szépségemnek.
Nem mozogtam még olyan jól Hamburgban és nem ismertem minden kis szegét-zugát, azt viszont már kinéztem, hol a Starbucks, hol lehet kapni Krispy Kreme fánkot, merre van Cavalli..stb, stb. Tehát a létfontosságú dolgokat már kinéztem és azt is az eszembe véstem, hogy alig másfél utcányira a lakásom épületétől fekszik – az egyetlen, amiről a városban tudomásom van – egy külsőre elváráson belüli konditerem. Remélhetőleg taposógéppel és haspaddal.
4 évesen hívattak először hozzám a szüleim balett tanárt, az akkor még berlini kúriánkba, majd alig 10 évesen kóstolhattam bele a tenisz világába és 13 évesen már országosan előjegyzett játékossá váltam és egyszer még Boris Becker is ügyesnek hívta a technikám.
15 évesen, LA-be költözésemkor maradt az otthoni edzőterem és a km-ek rovása a családi birtokon. A belvárosba költözéskor - 18 évesen – a konditermek és a tánciskolák menedékét kerestem, ha éppen testem úgy kívánta.
Tehát a sport állandóan jelen volt az életemben és az alakomon is meglátszott.
Felhúztam egy rózsaszín fényes anyagú fehér szegélyes Dolce&Gabbana minishortot, és fehér topot. Egy nagy szövetpánttal fogtam hátra a hajam és a tarkómon magas copfba kötöttem. Más esetben nem mentem volna átöltözve, de mivel ilyen közel feküdt, úgy gondoltam elfutok addig.
Egy pici Everlast oldaltáskába dobáltam a telefonom, a pénztárcám és az Ipodom.
Az edzőterem átment a vizsgán. Sőt, túl is teljesített. Ahogy mentem a hosszú parkettás folyóson és hagytam el a különböző termeket jóízűen mosolyogva tudtam le, hogy itt bizony minden van. Sportcentrum a javából.
Megváltottam egy havi bérletet az edzőterembe és a squash pályára is. 2 napbarnított srác meztelen felsőtesttel emelgette a súlyokat és elismerősen néztek utánam.
Hm…Mennyország.
Csaknem másfél órát töltöttem a teremben. Futás, taposás, has, popó.
A vádlim már rendesen remegtek, tehát jobbnak láttam hazaindulni. Nagyokat nyögtem és megtöröltem a homlokom egy hófehér törölközőbe, ami egy polcra volt kikészítve a vendégek számára, majd beledobtam a szennyesládába. Kifelé menet vagy másfél litert szlopáltam be és integetve búcsúztam a recepciónál ülő szépfiútól.
A sportcentrum és a lakásom közötti távot futva tettem meg, bár alig maradt bennem szusz. Kell a strapálás.
Lihegve érkeztem és lelassítottam. A lakásom Hamburg elit negyedében vettem a legelőkelőbb épületben. A bejáratot vörös ponyva fedte és mindig állt ott egy portás, ami engem mégsem Manhattanre emlékeztetett – ahogy azt mások tették volna – hanem az angol kastélyra.
- Jó reggel, kisasszony.- köszönt rám illedelmesen.
Furcsa és talán még bizarr látvány is lehetett, hogy egy ilyen elegáns épületbe egy kifáradt, szuszogó lány rohan be. De nem éppen érdekelt. Abban a percben nem. Aki ilyen helyen lakik, az általában vasárnap 9 előtt nem jön se ki és se.
- Látogatója van.- folytatta és egy cingos mosolyt is eleresztett. Bár nem venném tutira.- Egy fiatalember fent várja.
- Fent?- ráncoltam a homlokom. Ha nem lettem volna annyira kifáradva jobban felháborodtam volna.- Hamburgban ez a szokás?
- Kisasszony, nagyon sajnálom. Kértem, hogy várja meg a hallban. De a fiatalúr ragaszkodott hozzá. Szörnyen erőszakos volt. Azt mondta, idézem „Meg fogja érteni. Ápolunk már olyan jó viszont. Barátok vagyunk.”
- Jó, mind1. – legyintettem.- Nem tudom mi a baja Sebastiannak.- ráztam a fejem, mikor már elhagytam a bejáratot és a hatalmas kupolás fény márványos recepciót is. A két arany liftre néztem és mosolyra húzódott a szám. Na ná, hogy lépcső!
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat és már magam elé.