5.rész

- Este?- tettem fel a kérdést rögtön, mikor Penelope felvette a telefont.
- Neked is Hello. Este? Ne szívass!
- Hol találkozunk?
- Hmm.. Nem tudom. Mehetnénk együtt. Érted menjek?
Elhúztam a szám és egymás mellé tettem egy pink és egy fekete ruhát. Valahogy egyiket sem találtam a legmegfelelőbbnek. Mind kettőt visszaakasztottam és tovább válogattam. Hmn. Halványbronz szatén lenge Cloé. Egy mintadarab kiárusításon vettem még L.A-ben. Egyszer sem volt rajtam. Annak ellenére, hogy egy non extrás buli volt készülőben érdemesnek találtam az estét egy 470$-os tervezői ruha felavatására.
- Hahóóó! Itt vagy?
- Persze.- mondtam gyorsan.
- Akkor hányra menjek érted?
- Ehm…Egy óra múlva kész vagyok.- motyogtam és ledobtam magamról a törölközőt.- Puszi.- dobtam a telefont a gardrób fehér szőnyegére.
Magamra kaptam az elegáns, nem túl kihívó ruhát és megkötöttem elől a laza masnit.
Megcsodáltam magam az egész alakos tükörben. Elég jónak találtam, szóval mentem sminkelni. A csokoládé barna hajamba sietve csavartam hullámot és már készen is álltam. Gyors parfüm, egy kis extra bronzosítás és Voliá! Készen álltam egy csodás estére.
2 hete tértem vissza a szülővárosba, Hamburgba.
A költözés nyomai már eltűntek. A dobozokat a hét elején ürítettem ki véglegesen. Még úton volt FedEx-en pár ingóságom, de szinte el is feledkeztem róluk. Az álomlakásom, amin egy lakberendező páros 3 napon keresztül 24 órában dolgozott- már így is teljesnek éreztem. Az életem dettó.
Semmiben nem szenvedtem hiányt. Sőt…A kiváltságosok meseszerű világát éltem vagyonos szülőkkel és fényűző partikkal.
Az önbizalmamat semmi nem ingathatta meg! Még a teljesen új, ismeretlen környezet sem.
Lekapcsoltam a lakás villanyait és már nyomtam is a lifthívó gombot. A kis fekete kövekkel díszített kabátom a kezemben fogtam. A lift tükrében kentem még egy réteg szájfényt és a hajamon is igazítottam egyet.
- Azt hittem, soha nem érsz már le.- dorgált meg a volán mögött ülő szőke szépség, mikor beszálltam mellé az ezüst Jaguar-ba.
- Cipő válság volt.- szabadkoztam.
- Megérte, jó választás volt.- nézett a fekete bokacsizmámra.- Miu miu?
- Bizony.
A Red Carpet előtt még km-es sor tolongott. Gond nélkül bent voltunk és meg sem álltunk az elkülönített VIP részlegig, ahol már gyülekeztek az emberek a 3 különálló boxban.
- Ki ez a két gyönyörűség?- állt fel Marcus Mills, a Mills Cover Tours Company sármos alig 23 éves örököse, akit én életemben másodjára láttam és széles mosollyal köszöntött minket.
- Mi újság Marcie? Had mutassam be…- kezdte Penelope és már fel is öltötte az „összeboronállak” mosolyát.
- Ismerjük egymást.- vágott a szavába Marcus és le sem vette rólam a szemét.- Az újlány egyenesen az Angyalok Városából. Nem igaz?
Már nyitottam a szám a válaszra, de megzavartak a műveletben.
- Héhéhé.- ugrott mellénk egy nagyon sötét barna hajú fiú.- Hát szia. De jó téged újra látni.
- Hello.- köszöntem halvány mosollyal az arcomon. Homály…
- Múlthét szombaton találkoztunk. Andreas.- segített ki, mikor látta, hogy bajban vagyok.
- Ohh, hát persze! – terült szét az arcomon a „felismerés” mosolya. Homály…
- Mit iszol?
- Hmm…- Marcusra és Penelopera vándorolt a tekintetem. Illetve vándorolt volna, ha láttam megtaláltam volna őket..- Egy My strawberry kiss-t.
Ahogy kimondtam Andreas rögtön intett egy felrohanó kiszolgáló fiúnak. Csak mosolyogva néztem az attrakciót és a hajam csavargattam az ujjaimmal.
- Eszméletlenül jól nézel ki.- súgta a fülembe.
- Köszönöm.- válaszoltam olyan határozottsággal, hogy az már egy „Tudom”-mal versengett. Andreas csak kajánul vigyorgott rajta- Kikkel vagy itt?
- Csak haverokkal. Ki kell engedniük a fáradt gőz-t. Most jöttek turnéról…szóval lesz nagy ereszd el a hajam.
- Zenészek?
- Jam.- bólintott.- Hogy telt a heted?
- Pakolósan.- vettem el a koktélt.- Csirió.
- Sok dolgot hallottam ám rólad a héten.- vigyorgott sejtelmesen. Azt hitte ezzel felcsigázhat.
- Hm.Vajon miért nem lepődöm meg?- forgattam a szemem kissé gúnyosan.
- Azt csiripelik a madarak, hogy a szüleidnek van egy villája a völgyben, George Clooney szomszédságában és az öreg harcos többször átcsöngetett hozzátok a régi Martinis trükkel.
Jóízűen felnevettem. Először is, mivel nem ilyen stílusú pletykára számítottam.
- Le kell hogy hangoljalak, ez úgy habi, ahogy van. Valamerre tényleg arra lakik, de én még egyetlen egyszer sem láttam. Viszont…- hajoltam hozzá bizalmasan- Láttam Eddie Murphy-t, ahogy kiviszi a szemetet.
Rákacsintottam Andreas-ra. Teljesen feldobott, hogy nem szemétkedő, durva és gáz történeteket pisszegnek rólam egymás fülébe a fiatalok itt Hamburgban.
Talán jóval kedvesebbek itt az emberek, mint gondoltam.
- Meg állítólag befutó vagy a legszebb Európai Nő Amerikából címre.
- Ohh.- haraptam az alsó ajkamba. Aranyosan bókolt.
- Ez viszont nem pletyka. Ez tény…
- Hol lehet a barátnőm?- néztem körbe, de a boxban csak vadidegen pasikat láttam.
- Biztos kiment kicsit, vagy kér egy italt.- vonta meg a vállát.- Nekem viszont, vissza kéne ülnöm. Tudod…barátokkal vagyok itt, akikkel több hónapja nem ittam. Nem haragszol meg, ha itt hagylak?
- Nem, dehogy! Én megyek megkeresem ezt a kis ribit.- álltam fel nevetve és Andreas után kimásztam a boxból.
- Majd gyere oda hozzánk, rendben? Bemutatlak a bandának.- kacsintott.
- Oké.- mosolyogtam. Buliztam én már rocksztárokkal. Los Angeles tele van a szárnyaikat bontogató fiatal zenészekkel, meg nem értett, de felkapott művészekkel és egyszerűen csak magukat tehetségesnek valló gazdag fafejekkel.- Mi a banda neve?- kérdeztem rá, csak kíváncsiságból. Nem reménykedtem benne, hogy ismerősen fog csengeni.
- Tokio Hotel.- vigyorogott büszkén Andreas és még egy hívogató kacsintást is bevetett.
Szerencsére gyorsan hátraarcot vágott, hogy nem látta a meglepődött fejem. Természetesen ismertem az együttest. Nagyon nem számítottam rá, hogy ma még ilyen világsztárokkal fogok hetyegni. Méteres vigyorral szedtem a lépcsőfokokat.
Itt minden megtörténhet…Ez Hamburg.

6.rész

Lövésem sem volt, hova tűnhetett a barátnőcském, de annyira nem is túráztattam magam miatta. 2- 3 perc intenzív keresés után elindultam vissza a másik lépcsőn …Majd előkerül. Úgy véltem világsztárokkal ücsörögni a privát boxban jobb móka, mint egy csaj után császkálni, aki kitudja, milyen extrás kan nyakát szívogatja valami eldugott zugban.
Megláttam Andreas fejét, ahogy röhögve csap bele egy világosbarna hajú fiú tenyerébe, majd lehúz egy felest.
- De várjááá’, ez még semmi. – hallottam meg a hangját, amikor már alig 2-3 méternyire voltam.- Volt valami ilyen is, hogy egy házibuliban 3 srácot szidázott le egy jakuzziban.
- Én úgy hallottam, hogy 5-öt!- csapott az asztalra, egy barna hajú.- Los Angelesben úgy is hívják, hogy Pórszívó….vagy nem is! Vákuumgép. Asszem…Valami ilyesmi.
Eltátottam a szám. Nem volt kétség: Rólam beszéltek!
Megtorpantam és éreztem, ahogy lefagy az agyam. Mi a faszooom van?
Feltűnés nélkül eloldalaztam a fal egyik mélyedésébe és úgy tettem, mint aki éppen egy sms-t pötyög, közben fel-felpillantottam a boxban ülőkre.
Egyetlen embert ismertem a társaságból. Sebastiant. Mellette egy barna hosszabb hajú fiú ült, mellette egy fekete extrább külsejű. Felismertem. Ő volt az énekes. Mellette Andreas. Majd egy fekete afro fonatos, piros kendővel a homlokára kötve. Mellette egy szőke beesett arcú idősebbnek tűnő nő. Egy rövid hajú zárta a sort, aki csak csendesen ült.
- Én úgy hallottam, hogy Orál Királynőnek hívják- nevetett nagyon elevenen az énekes.
- Várjatok! Várjatoook! – röhögött kegyetlenül gúnyosan a szőke nő.- És az mekkora már, hogy csinált valami beöltözős bulit, de senki nem ment el! Senki! Ő behisztizett, elment a Hollywood Boulevardra, felszedte az össze Elvis, Grace Kelly, Judy Garland, Ray Bolger imitátort, meg két transzit. Helene drive-on pedig egy elmebeteg nőt, aki Marilyn Monroe reinkarnációjának hitte magát, aztán csapott egy hatalmas orgiát otthon!
A nő annyira nevetett, hogy a fekete ruhájára lötyögtette a Martinija felét. Feltűnően nem érdekelte, mivel olyan elképesztően jót mulatott.
- De nem egy jóképű, fiatal Elvissel dugatta meg magát, hanem azzal az öreg, sörhasú izzadósfélével!- nevetett a hosszú barna hajú, aki úgyszintén a banda tagja volt emlékezetem szerint.
Sebastian csak némán ült az ülésé szélén, néha jókat vigyorgott, máskor pedig csóválta a fejét.
- Tehét a Világ Legnagyobb Kurvája ide költözött a városunkba. Háááh. Poén.- tapsikolt vígan az énekes, mint azok a felhúzható cintányéros majmok. Iszonyatosa lázba hozta a dolog.
- Nem tudja valaki, végleg megtisztel-e minket a társaságában?- kérdezte a hosszú barna hajú.
- Bastian, te vágod a dolgot, nem?- bökte oldalba az afro.
- Hmmm?- nézett fel értetlenül.- Mi van?
- A csaj végleg ideköltözik? Csak mert elég gyorsan történt a dolog.
- Ja. Már a lakása is full be van rendezve.- bólintott.
- A csaj most már a Büszke Hamburg tulajdona.- vigyorgott az afro.
- Srácok, mennyit fogunk még ezen a csajon röhögni.- húzogatta az énekes lelkesen a szemöldökét.- 3 hónapot adok neki. Addigra mindenki megbassza.
- Én 1-et… mindenki átmegy rajta, mint a fél 2-es gyors.- Andreas.
- Kétlem. Nem emlékeztek. Hogy elküldte a Schnauzer-t pár hete a picsába? Úgy lekoptatta, mint állat.- nézett fel Sebastian a telefonjából.- Tudjátok, a Divathéten.
- Húh tényleg. – kezdett el feltűnően gondolkodni az énekes, mintha egy matematikai egyenletet akarna megfejteni.- Hm…Lehet, hogy mégsem akkora nagy ribanc?
- Áhh- legyintett rögtön a nő.- Szerintetek mi a francért menekült L.A-ből? Mert már mindenki megvolt neki. Most pedig játssza a fejt meg a kis szende szüzet. Elég gáz, hogy itt most adja az elérhetetlen, miközben mindenki tudja, hogy…
- Azt hiszi, hogy az amcsi kis barátainak nemesebb fasza van, mint nekünk? Elitebb?- kérdezte undorodva az afro. – Fel kéne ébreszteni a Csipkerózsikát. Nevetséges, szánalmas kis ribanc. Szerintem kurvára el van tájolva.
- Lemerült a puncijába épített GPS.- nevetett az énekes a saját gyenge poénján.
- Tudjátok mit? Ébresszük fel mi ezt a kis Csipkerózsikát.- ült gonosz vigyor Andreas arcára.
- Mire gondolsz?- hajolt előre az énekes.
- Be kéne vágni neki. De úgy rendesen. Értitek.
- Nem szar ötlet. Mit kapok érte, ha megcsinálom?- vigyorgott az afro.
- De neked van barátnőd.- szőke nő kissé dorgálóan.
- Ugyan már, Natalie. Te is tudod, mi a szitu… Meg amúgy is, ki erre a legalkalmasabb? Hát én! Szóval mit kapok?
- Elismerést.- kacsintott Andreas.
- Tom, ne csináld már…David kiakad.
- Ne pattogj már, öcsi. Ügyes fiú vagyok. Kurvára nem fogja megtudni!
Hm… Szóval Tom. Az énekes pedig az öccse…David meg ki a frász?
- Várjatok, emlékeztek, hogy a Schnauzer egy ideig azt mondta, hogy megvolt neki. Mi van ha tényleg megvolt neki, csak a csaj tagadta, aztán..szóval értitek.
- Értjük, értjük.- bólogatott Andreas lelkesen.- Szóval szerinted a csaj hazug is!
- Majd szerzek bizonyítékot, hogy tényleg szétbasztam a picsáját. – vonta meg a vállát lazán Tom.
- Mit? A bugyiját? Vagy felveszed az eksönt?- húzta fel a szemöldökét Sebastian kételkedve és enyhe gúnnyal a hangjában.
- Fel én!- vigyorodott el Tom. Nagyon nagypályásnak érezte magát.- Na még egy kör, hogy koccintsunk a játékra?
Andreas rögtön intett az egyik felszolgáló lánynak.
Én még ott álltam a fal mellett és éreztem, ahogy az egész testemben szétárad a felháborodás és a düh. Hogy a francba gondolhatnak rólam ilyeneket?
Természetesen légből kapott hazugság volt az egész. Én meg Elvis? Ugyan már! Ki az a hülye, aki ezt bekajálja?
Egyszerűen nem olyan típus voltam, aki eltűri, hogy szórakozzanak rajta. Grimaszolva mértem fel az egész társaságot. Undorodtam az összestől és hatalmas önkontrollra volt szükségem hozzá, hogy ne menjek oda és ne ordítsam le mind fejét egytől egyik.
A kezem remegett, úgy írtam meg egy valódi sms-t.

„Hallottam mindent. Forduljon fel az egész társaság. Nevetséges.”
Címzett: Sebastian Wilbert von Schmetz.

Figyeltem, ahogy Bastian arcvonásai megváltoznak, ahogy az üzenetet olvassa. Felkapta a fejét és gyanakodva körbenézett.

„Hol vagy?”
Feladó: Sebastian Wilbert von Schmetz.

„ Találkozzunk a bárban.”
Címzett: Sebastian Wilbert von Schmetz.

- Elmegyek brunyálni.- állt fel. A társaság csak bólintott és tovább röhögtek.
Megnyújtottam egy cigit, és leindultam a lépcsőn. Alig értem a bárhoz, Sebastian megfogta a karom.
- Jól vagy?- kérdezte, mikor a dühtől remegő ajkaimat nézte.
- Nem! Kurvára nem vagyok jól, bassza meg. Ezek az idióta bar…
- Figyelj, hülyék. Ne foglalkozz velük.- legyintett és közben elirányított a bár felé.
- Hogyne foglalkoznék, mikor ilyen hülyeségeket terjesztenek rólam a hátam mögött? Még hogy én meg 2 transzi a Holly Bulv-on?
- Mégis mit vársz?- vigyorodott el gúnyosan és egy nagyon könnyed mozdulattal felült a magas bárszékre. – Idejön egy felkapott, mutatós csaj Hollywoodból, akinek azért van híre jócskán. Érdekes vagy számukra. Szép, hogy beszélnek rólad az emberek!
- 5 csávót szoptam le valami hülye medencés buliban? Menj már...- ráncoltam a homlokom kételkedve.
- Sokat bulizol. Nem kell ezen meglepődni. Németországig is elhallatszódik, hogy mennyire…jól élsz.- fejezte be, mikor megtalálta a megfelelő szavakat.
- Jól élek?- húztam fel a szemöldököm értetlenkedve.
- Tudod mire gondolod…Hogy mennyire tudsz is élni…Hogy nagykanállal habzsolod…Hogy dőzsölsz és költöd a money-t, mint állat. Meg hogy bulizol, megállás nélkül…
- Igen, bulizom…elég sokat, de nem vagyok kurva!- mondtam a kelleténél kicsit hangosabban és határozottabban. Mellettünk 2 lány grimaszolva mért végig. Szartam rájuk, a legkevésbé sem érdekeltek.
- Nem ismernek. Mire számítottál? Hogy majd mindenki barátian a keblére fogad? Ne legyél naiv.
- Nem vagyok naiv. – sziszegtem „kikérem magamnak” stílusban. – Csak ennél azért…azért…Több megértést vártam- temettem a tenyerembe az arcom fáradtam. Mind a ketten tudtuk, hogy itt nem a megértésről van szó. Csak tudjátok egy - eddigi életében mindig - felkapott és közkedvelt lánynak nagyon nagyon nehéz egy ilyen helyzetet megérteni, felfogni és kezelni. Ha valaki soha nem harapta alulról a tortát, annak az nem is torta már, hanem valami egészen más.
Kezdtem rájönni mennyire nem lesz egyszerű beilleszkednem. Attól, hogy valaki egy másik kontinensen kuriózum nem lesz az, ha egy teljesen új légkörbe kerül. Sőt, minél nagyobb annál nehezebb. Az emberek imádnak belerúgni egy fölöttük álló személybe, ha ezt megtehetik. Márpedig most nagyon megtehették. - Nem is értem, hogy várhattam el, hogy rögtön befogadjanak, és közéjük valónak érezzenek.
Felfogtam, hogy rohadtul nem számít, hogy L.A.- ben bent voltam a bűvös körben és a kiváltságokat elit egységét erősítettem. Itt bizony kívülálló vagyok.
- Senki nem mondta, hogy egyik percről a másikra bent leszel a brancsban.
- Pff…Ki vagyok segítve.
- Szerintem most inkább menj haza és feküdj le. Pihend ki magad.- fogta meg gyengéden a karom.
- Mi van? – mordultam fel sértődötten.- Menjek haza? Te tiszta hülye vagy!
- Mert mit akarsz csinálni? Beülsz mellénk.
- Pontosan.- kacsintottam gonoszul. Kezdtem visszanyerni valós önmagam. A rámenős, magabiztos, ambiciózus, harcias - ha kell – kegyetlen énem.
Fogalmam sem volt mit kezdek, ha már ott vagyok. Abban viszont totál biztos voltam, hogy nem hagyom magam.

7. rész

- Nem kéne ezt tenned.- csóválta a fejét Sebastian.
- Kéne…- legyintettem elegánsan.- Ki mondja meg mit kéne, és mit nem?
- Az eszed…De szerintem a tied most elment Hot Dogot venni.
Összeráncoltam a szemöldököm úgy néztem élesen Batian-ra.
- El kéne tűnnöd innen a gecibe, hogy soha többet ne találkozz ezekkel a fiúkkal.
- Ugyan miért?
- Mert veszélyesek…Sztárok. A mögöttük álló gárda figyel a szennyes kis foltokra és úgy elmossák őket, mintha a föld színén se lettek volna.
- Én nem egy kis folt vagyok, hanem egy rémálom.
- Elárulnád, mégis mit fogsz tenni?
Csak megvontam a vállam és kivettem még egy szál cigit. A pult mögött dolgozó férfi azonnal ugrott, hogy tüzet adjon.
- Nem tudom még, ami jön. Buli Királynőként ismernek, nem igaz? Hát Bulizok velük egyet, mint ahogy az egy Királynőhöz illik.
- Nem kéne kivívnod a sorsot magad ellen.
- Nem tudom hiszek-e a sorsban.- vontam meg a vállam lazán és nagyot szívtam a cigiből.- Na most menj. Eleget brunyáltál már. Ha pedig elmegyek a box előtt majd ints le.
- Óvatosan játszadozz. - ugrott le a bárszékről és közelebb hajolt, hogy a fülembe súghasson valamit.- Nem hazai pályán vagy.
Gyengéden eltoltam magamtól és fintorogva elfordítottam a fejem.
Nem túlságosan szerettem az efféle megjegyzéseket. Körbenéztem, hogy kicsit teljen az idő. Mindenki lopva nézett rám. El sem mertem képzelni, hogy nekik milyen sztori bujkálnak a fejükben. Felhúztam a fejemre egy kotont és meztelenül átfutottam Johnny Depphez cukorért? 7 srác vágott partiba Cannesben a film közben?
Chöö..
Elkaptam egy pasi pillantását, aki a barátnőjét karolt és megduglak-vigyort eregetett felém. Kacsintott egyet. Én a lehető legnagyobb műmosollyal válaszoltam neki, közben a pokolra kívántam.
- Bocsi – néztem a pultosra elbűvölően és intettem neki a kezemmel. Ő azonnal jött, odahajolt. Készségesen állt a rendelkezésemre.- Figyelj, én fent ülök az első asztalnál. Gyógyszert vettem be, szóval nem akarok inni. Viszont a fiúk akikkel jöttem nagyon ünnepelnek és az illem miatt muszáj lenne inni velük. Megtennéd, hogy mikor GinTonic-ot kérek nekem vizet hozol citrommal? – megrebegtettem a hatalmas szempilláim.
- Természetesen. Semmi akadálya.
- Köszönöm szépen. Nyugodtan számold majd fel GinTonicnak. Nem hiszem, hogy átfogják futni a számlát, de azért ki tudja.
- Rendben.- bólintott.
Nagy levegőt vettem, cuppantottam egyet a számmal, elvettem egy üres mosogatásra váró koktélos poharat, akiből valaki már kiitta a piát. A látszathoz jól jön. A legkönnyedebb léptekkel mentem fel a lépcsőn, ami akkor kitelt tőlem. Kurvára remegett a gyomrom, fel voltam dúlva és szédültem is egy kicsit.
Elvonultam az első box mellett és úgy dobáltam a lábaim, mint pár hete a Berlini divathéten.
- Stephanie!- kiabáltak utánam. Háttal álltam az illetőnek így nyugodtan megengedhettem magamnak egy elégedett mosolyt. Elsőre nem álltam meg. Csak haladtam tovább a jellegzetes vonulásommal.
- Hahóóó!Stephanie!- jött az újabb próbálkozás egy éles fütty kíséretében.
Letöröltem az arcomról a vigyort és megfordultam.
Sebastian kiabált és állva nézett a boxból. Intett, jelezve, hogy menjek oda. Eltátottam a szám és mosolyogva indultam.
- Sebastiaaan!- öleltem meg talán kissé túljátszott meglepődöttséggel. De ki nem szarja le? Hol a móka és a PartyQueen Flash, ha nem játszom túl a dolgokat?- Oh annyira jó téged látni… Andreas!- öleltem meg a jómadarat.- Képzeld nincs meg ez a kis ribi, na mindegy. Feltaláltam magam. Elmentem barátkozni.- lóbáltam meg az üres poharat a társaság előtt.- Fred, vagy Frost..Hogy is hívják.. Mit tudom én már… lényeg, hogy meghívott valami jachtos buliba holnap.- áradoztam butuskán.- Bizsergek, ha rá gondolok. – huppantam le Andreas és az énekes közé közben a fenekem mozgatva jobbra balra csináltam magamnak helyet.
- Stephanie, szeretném neked bemutatni a bandát. Georg, Bill, Tom, Natalie és Gustav.
- Sziasztook.- integettem körbe cuncin. Zárt tenyérrel, ahogy a szépségverseny győztesei szoktak. Majd jól kinevettem magam a hecc kedvéért. Magam is meglepődtem mennyire hitelesen tudom alakítani az idegesítő, ostoba picsát.- Andreas említette, hogy most jöttök a turnéról. Jahj, ez olyan izgi.- hajoltam Bill arcába, aki fintorogva mért végig. Látszott rajta, hogy nem tudja tova tenni a furcsa viselkedésem. Megvetően méregetett.
- Jaaaa..nagyon izgi volt.- nevetett Georg. Engem gúnyolt.
- Kibaszott szomjas vagyok. Mindjárt kiszáradok, csessze meg. Héé – intettem egy fehér inges fiúnak alpári bunkó módon.- GinTonicot, de nagyon sürgősen. Szóval merre is volt a turné?- szegeztem a kérdést Tomhoz, aki az öccsével ellentétben nem fintorogva, hanem grimaszolva ült.
- A Távol-Keleten.
- Baró.- kezdtem el bólogatni.- Szentszar, láttátok előbb azt a csajt? Rémes, ahogy kinéz.- csóváltam a fejem.- Az ilyet be kéne tiltani… Viszont te édes vagy.- fordultam hitelen Bill felé.- Jó ez a nyaklánc.
- Kösz.- vágta rá a fiú undorodva. Iszonyatosan távolságtartó volt. Ügyelt rá, hogy még a könyökünk se érjen össze.
Meghozták a GinTonicom én meg úgy csaptam le rá, mint egy kaméleon a légyre a nyelvével. Nagyokat kortyoltam, majd az asztalra csaptam a poharat.
- Ez valami mennyei. Nagyon rég nem ittam Gint. Pláne ilyen istenit nem! Egyik haveromnál Gineztünk mindig. Ő tartotta a legjobb jacuzzis bulikat.- meséltem nosztalgikus hangon.
Nem néztem egyikkőjükre sem, de láttam, hogy mind szánakozva vigyorognak.
Vajon mi juthatott az eszükbe…
- Andreas valami ilyesmit említett, hogy most költöztél Hamburgba.- hajolt hozzám közelebb Georg.
- Oh igen. Eddig Los Angelesben éltem.
- Milyen volt? – szállt be Tom is a játékba szemtelen vigyorral.- Szeretted a várost?
- Viccelsz?- tátottam el a szám.- Mindig pörögtünk. Muah. Olyanokat őrültködtünk. El sem hinnétek, ha elmesélném.
- Abban ne legyél olyan biztos.- motyogta suttogva Natalie.
- Csak történtek az események maguktól. Sokszor nem is irányítottad őket. Csodáás!
Sebastianra néztem. Az arcán egy fél mosolyt vettem észre. Szórakozott a karakteremen. Ebből tudtam, hogy nagyon jól csinálom. Viszont látszott az is, hogy nem támogatja a dolgot.
- Németországban is történnek ám az események.
- Alig várom már, hogy mindent felfedezzek és minden lehetőséget meglovagoljak.- álmodoztam és közben nagy pislogásokkal spékeltem meg az előadást. Georg elröhögte magát. Alig volt feltűnő…
- Akkor, kiscsillag húzd le a maradékot és igyunk még egyet a nagy lovaglásokra.- bökött a poharamra Tom.
- Igenis.- egyenesedtem ki és egy hajtásra kiittam.
Hozták a következő kört, én pedig Andreas vállára borulva nevetgéltem nagy vígan. Rém jól éreztem magam. Hallottam, ahogy Bill sutyorogja a bátyának, hogy vigyen már, mert nem sokáig bírja elviselni a nyávogásom. Az idősebb testvér azonban nem erőltette magát, hogy felszedjen. Lehet, hogy a lustaság miatt és úgy gondolta, hogy ha iszok még párat, akkor a fűzögetéssel sem kell majd fáradoznia. Az is lehet, hogy elbizonytalanodott és már nem volt kedve egy jó dugáshoz.
- Bocsánat.- hajolt az asztalhoz egy iszonyatosan jóképű fekete hajú, élénk kék szemű fiú.- Ne haragudj kishölgy, hogy megzavarlak, de nem innál meg velem és a barátaimmal valamit?- szegezte hozzám a kérdést és még egy ellenállatlan vigyort is megeresztett a biztos siker érdekében.
Úgy néztem a gyerekre, hogy majd kifolyt a nyálam. Már pont nyitottam volna szám, de Tom beelőzött.
- A kishölgy- mondta igen gúnyosan.- a barátival van. Nem tűnik fel, ember?
- Szerintem ebbe nem neked kéne belepofáznod.
-  Húzz a fenébe!
- Na, fiúk. Nyugalom van. Ne haragudj – néztem a Nivea reklám isten felé.- Ünnepelünk. Most jöttek turnéról. Szóval..
- Szarok én rá…- morogta a kikosarazott és felvette a nyúlcipőt.
Kezdett már nagyon elegem lenni Tom tétlenségéből…Nyuszi?... Túl akartam esni a dolgon. Elkezdtem törni a buksim, mivel tessékelhetném ki magam.
- Olyan jó téged látni.- fordultam hirtelen a szőke nő felé és még a csontos kis vézna ujjaira is rátettem a kezem.- Azt hittem, hogy az ember egy bizonyos kor felett már nem jár klubokba.- pislogtam tündin.
Natalie – amúgy sem túl barna- arcából fokozatosan ment ki a vér. Olyan ijesztően fehérré változott, hogy simán elment volna egy „ miért együnk rendesen, gyerekek” című dokumentumfilmbe. Az arcizmai gusztustalanul rángatóztak, minden önkontrollját be kellett vetnie, hogy ne ugorjon nekem és ne harapja el a torkom.
- Natalie a barátunk- sziszegte harciasan Bill mindha ezzel mindent megmagyarázott volna a koravének partizási szokásaival kapcs.
Én a Chanel laptáskámmal kezdtem legyezni magam.
- Olyan forró itt a hangulat…izé..levegő.- nevettem. Illetve inkább nyerítettem. Könyörgöm, ennyire idegesítő személyt hogy bírnak ennyi ideig elviselni? Én már rég kidobtam volna magam…
- Esetleg kimehetnénk levegőzni, ha gondolod.- ajánlotta fel Tom.
Gondolatban büszkén hátba veregettem magam.
Gyermeteg kis színjátékommal sikerült Tomban minden félelemérzetet legyilkolnom. Hiszen kinek jut eszébe bármiféle veszélyforrást észlelni egy naiv, szórakozott, segghülye picsában?

8. rész

Beültem a kocsimba és egy ideig némán néztem a kormányt.
Felhívjam vagy ne hívjam?
- ez itt a kérdés.
Próbáltam a megérzéseimre hallgatni, de azok csak szépen kussban maradtak. Kurvára nem akartak a segítségemre sietni.
Tom telefonja ismét megcsörrent. Újabb sms.
„Hova vitted a telefonom? Válaszolj, baszd meg! Sürgősen!”
Megrendültek az arcizmaim és eszembe jutott, milyen kegyetlenül ki akartak velem baszki. Ez tökéletesen észhez térített és minden félelemérzetet száműzött a testemből. Hatalmas vigyorral az arcom hívtam vissza számot, és még gyors köhögtem egy párat, mielőtt felvehette volna.
- Hol a francba vagy?- vette fel full zaklatottan.
- Szia. Annyira sajnálom. Véletlenül eltettem a telefonod. Ne haragudj.- pampogtam megjátszott ijedtséggel és szégyenézettel.- Valami félreértés volt.
- Leszarom! A telefonomat akarom.

- Oké oké.- hadartam.- Találkozzunk? Én most kint vagyok a kikötő északi részén a nagy dokknál. Ha nem bírok aludni, kijövök és nézem, ahogy az óce…
Bíííp.Bíííp.
Tom kellemesen rám baszta a telefont.
Furcsán ráncoltam a szemöldököm. Nagy valószínűséggel 2 telefont használt, vagy még többet…És a feliratot a homlokán sem vette még észre…. Tényleg nem vette észre? Ha t nem akkor …
…Kérdés a következő: Nem járt még sehol és a hotel szobában dekkolt eddig az ágyon fetrengve és szenvedve, tükör előtt sem igazán haladt el…vagy Tom Kaulitz akkora nagyszám és olyan félelmetes, hogy még a saját haverjai sem merik felhívni rá a figyelmét arra, hogy egy elég gáz kis üzenet díszíti a homlokát?
Nem mondom, azért jócskán paráztam a találkozástól. Nagyon szívesen játszottam volna még a naiv kis leányzót, de ki tudja mennyire basztam már fel Tom agyát…Meg ki tudja azt is, hogy tényleg akkor most észre vette-e a feliratot. Ha igen, nagy valószínűsége már lehetett róla némi fogalma, hogy bizony kibaszás gyanús a telefon eltűnése.
Beálltam a kikötő szélére és kiszálltam a kocsiból. A kulcsom bent hagytam, ha esetleg menekülésre lenne sor.
Nem kellett sokat várnom, eszméletlen sebességgel parkolt be mellém egy R8. Nyílt az ajtó és nagy lökettel kiszállt belőle Tom.
Hatalmas szerencsémre a homlokán ott virított – igen elmosódva bár- a piros „Vesztes" .
- Hali.- köszöntem vidáman.Nagyon feldobott a szemtől szembeni találkozás Tommal, úgy hogy ő még a tudatlanság sósvizű tengerében úszkál megalázó jelzővel a homlokán..
- Hol a telefonom?- kérdezte rögtön.
- Itt van, nyugi.- tartottam felé és dorgáló pillantásokat vetettem rá.- Ne legyél már ilyen morci! Ez csak egy telefooon.
Grimaszolva vette el.
- Mire véljem az eltűnésed meg az üzenetet, amit a recepción hagytál? Mi a franc az, hogy Soha nem fogom elfelejteni az estét?- kérdezte, közben a telefonját kezdte bújni.
- Azt csak- pislogtam nagyokat.- ..Csak poénból írtam. Tök jó volt az éjszaka.
Kinevettem saját magam. Épeszű lány nem mond ilyet egy dugásra, hogy „tök jó”. Magamon is elámultam, hogy honnan szophattam ki ilyen jó dumát.
- Ja. Csodás.- engedett meg magának egy gúnyos mosolyt, közben fel sem nézett úgy nyomogatta a telefonja kijelzőjét.
Megfagyott bennem a vér. 100, hogy a videot akarta lecsekkolni. Nem lett volna kellemes, ha én is ott vagyok, mikor megnézi és nem a kívánt felvétel fog elindulni, hanem az amit felvettem helyette.
- Na én megyek is.- hadartam és próbáltam csintalan mosolyt erőltetni az arcomra.- Még rengeteg a dolgom. Nagyon örültem, hogy megismerhettelek.
- Várj csak.- szólt utánam, még mindig nem nézett fel a telefonból.
Már pont fordultam is vissza, mikor meghallottam a saját hangom.
- „Hali! Mizu?....”…
- Oh-oh.- pattantam be a kocsiba.
- Héé! Állj meg!- Indult felém Tom dühös arccal. Szerencsére én gyors becsaptam az ajtót, kifaroltam és tökig nyomtam a gázt.
A szívem a torkomban dobogott. Ha fél méterrel távolabb álltam volna az autómtól 100, hogy most – nem önszántamból- csobbannék egy fejessel az Elbába.
Belenéztem visszapillantó tükörbe. Egy R8 mászott a seggembe a volánnál egy idegbeteg fiúval.
- Bassza meg, bassza meg!- sziszegtem rémülten és bekanyarodtam az első utcába.
Ő ugyanígy tett.
Rendesen összefostam magam. Hiába szalonoztam az utcák között nem sikerült leráznom. Végig a seggemben maradt. Nem vagyok szar sofőr, de Tom nagy profi volt a vezetésben.
- Ezt nem hiszem eeel!- nyafogtam idegesen.
Ha egyszer pirosat kapok, nekem végem. Ez kiszáll, beveri az ablakom és úgy rángat ki a kocsiból.
Csak gyorsítottam és gyorsítottam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs a nyomomban. Nem tudtam mire vélni a dolgot. A félelmem nem enyhült, szóval mentem még pár kört, mielőtt beálltam volna a parkolóházba. Leállítottam a motort aztán kétszer is szétnéztem, mielőtt kiszálltam volna az autóból. Paranoia….
Futva mentem fel a lakásomba és az ajtót is bezártam. Biztos, ami biztos. Mérgesen bedobtam a szőnyegre a táskám és bevetődtem a gép elé. A gyomrom még mindig remegett az előbb ért hatások miatt.
Szóval már tudja…
Tisztában van vele, hogy elszámította magát és nem egészen úgy fognak történni a dolgok, ahogy ő azt szépen lefutatta a kis agyacskájában.
Szex, video megnézése pár haverral, röhögés, büszkeség, pacsi, a csaj kurva pofájába röhögés, ha az esetleg szembejön az egyik este, akár még lenéző beszólások is…blabla.
Lényeg, hogy mindezt a legnagyobb diszkrécióval. Egy világsztárnak nem előnyös az efféle botrány. Nem értékeli se a manager, se a producer és a se lemezkiadó…se a barátnője vagy ki a franc.
Felcsillant a szemem. Barátnő?
Majdnem el is felejtettem! Vigyorogva írtam be a Google-be Tom nevét és a Sebastian által említett Miráét.
Rögtön kidobott pár utcai lesifotót. Valami étteremből jöttek ki
Világos egyenes vállig érő haj, gyilkos pillantás, vékony vörösre festett ajkak. Burberry kabát. -Megjegyzem a tavalyi kollekcióból.- Magas platform. Na meg Tom keze az övében.
Következő kép, valami díjátadó.
Mirán valami ezüst gyönyörűség. Talán Diane von Furstenberg, de nem tenném rá a nyakam.
Rátapadtam a képernyőre, mint az amerikai tesztoszteronban gazdag fiúk a Monday NightFootball-ra és nagy mosoly ült ki a számra.
Szóval téged csalt meg velem ez a szemétláda? Pedig nagyon szép vagy és olyan kis bájosan mosolyogsz mellette.
Elindítottam a videot, és ajak harapdálva kezdtem figyelni, ahogy a boxert viselő Tom magához húz, én fehérneműben pedig nevetve hagyom magam. Egész jól állt a zöld. A szemeim izgatottan csillogtak és Tom-é is hasonlóan fénylő volt.
Pause.
Csodás pillanatot kaptam el. Mind a kettőnk arcán hatalmas mosoly. Feltűnően jól érezzük magunkat. Tom mind két keze a derekamon, én pedig félig az ölében oldalt, karom átfűzve a nyakán. Kifejezetten előnyös volt nekem ez a póz- nem mintha bármi felesleg is lett volna rajtam alapból – a lábaim végtelenül hosszúnak tűntek. A hasam még oldalról is olyan lapos, mint aki minimum már 1 hete nem evett szilárdat. Na ebben volt némi igazság, mert a költözési hercehurca miatt nem sok időm maradt táplálkozni. Hosszú hajam laza loknikban hullott a vállamra és egészen a mellem alá ért. Meg voltam elégedve a képpel. Sőt majdnem tökéletesnek találtam.
Print Screen
Kép neve: Tommal.jpg
Kerestem egy Tokio Hotel fórumot meg pár rajongói portált.
Képfeltöltés.
Egy pillanatig haboztam. Nagy levegő, kifúj. Nagy levegő, kifúj.
ENTER