Elég gyorsan síkerület elaludnom az új szobámban. A tegnapi nap remekül sikerült! Anett nagyon kedves és figyelmes, személyiség. Sokat beszélgetünk, eddig kifejezetten jól éreztem mag. Ma pedig már fél 8-kor kidobott az ágy! Volt elég időm felkészülni, a mai nagy munka végzésre. Szeretek festeni! Szerencsére a ház üres. Csak én és apa! Reggeli után felmentem átöltözni. Épp a lépcsőn haladtam lefelé! Nem leszek más, csak mert nem Majamiben vagyunk. Apa figyelmeztetett  tegnap este! "Itt az emberek nem úgy öltöznek mint mi. Nekik ez idegen!"
Nem számít. Én ma sem hagytam el, és ezután sem fogom.

Először mind a ketten furcsán néztek rám. Egy kicsit, azt hiszem én is meg döbbentem! Nem tartott sokáig. Magammal viszek egy nagyobb fehér pólot is, igaz elméletileg nem számítunk társaságra. Az úton, apa elég sokat kérdezgetett. Nagyon érdekelte mit szólok Anetthez, hogy mi a véleményem róla. Azt hiszem nincs félnivalója! Egy óra múlva egy két szintes ház előtt találtam magam. Vagy még sem?! Bárhogy is van, gyönyörű! Nekem már kívülről is tetszett.

Félórája hogy ott állhattam a ház előtt, még mindig. Apa kirakott a kocsiból, valamit még el kellet intéznie a városban. A lakás kulcsát pedig a kezembe nyomta.
Igaz azt mondta hogy mennyek be. De inkább szerettem volna meg várni! Elég tikkasztó hőség volt. Ez nem Majami de most itt is meleg volt! Ahhoz túl meleg hogy a napon ácsorogjak. Félóra várakozás után megelégeltem! Elindultam a ház felé jobb kezemben a kulcsot szorongatva. Elég halkan kattant a zár, és a nagy tölgyfa ajtó kinyílt.

Ami elsőként eszembe jutott mikor az ajtó mögöttem bezárult, hogy biztos csak ketten laknak itt. Nagyon nagy volt, és még csak az előtérben voltam. Nagy fehér kanapé dedikált a szintén világos szőnyeggel. A halvány színek és néhol nőies berendezések, nem mondaná senki hogy ez egy legény lakás. Zongora és a gerendák nekem minden fél le képen Kína jutott eszembe! Nem volt túl zsúfolva egyáltalán nem! Levettem a cipőm, és letettem a sok férfi lábbeli mellé. Mosolyogva elindultam a nagy felfedező utamra.

A következő hely ami az utamba került, valami össze jöveteli hely lehetett. Mikor beljebb léptem az első amire gondolni tudtam, biztosan ide jönnek ha ki akarnak kapcsolódni. Meghitt és békés hangulatot árasztott! A festmény ami a saroknál a falón állt, kifejezetten tetszett. De nagyon találékony  volt még, a barna hosszú kanapé előtt heverő fából készült asztal is.

A nappaliba lépve megtorpantam. A tévé be volt kapcsolva, és a délelőtti hírek mentek benne. Nem értettem valaki elfelejtette kikapcsolni? Nekem apa azt mondta üres a ház. Ezt nem értem! Néhányszor jobbra barra kapkodtam a fejem. De semmi! Senkit nem láttam, és más furcsaság nem tűnt fel. Vállat rántottam végül, és beljebb léptem! Reméltem hogy nem tapsikolni vagy hasonló műveletet kell végezni, hogy kibírjam kapcsolni. Szerencse vagy sem? Nekem biztos az. Megtaláltam a távkapcsolót! Amivel sikerül kikapcsolnom a tévét. Aztán elgondolkodva tovább mentem.

Konyha és egyben étkező is. Ilyet még csak a filmekben láttam! Szerencsére itt semmi szokatlant nem fedeztem fel. Akkor már biztosan bepánikoltam volna! Az csak azt jelentené hogy, valaki van itt. Rajtam kívül! Nem lenne jó, ez a ház túl nagy. Menekülni kellene lehet eltévednék hirtelen! Találtam egy fürdőt is, nem sokat bámészkodtam. Célba vettem a képcsőt, amit a konyha felé mikor közeledtem, akkor szúrt szemet..

Lápcső aljához érve bizonytalanul fogtam a korlátot. Valami belül azt súgta ne csap zajt! Hihetetlen de hangtalanul osontam fel. Még egy profi betörő is megirigyelné! Szerencsére egy lélek sem járt sehol.

Szemben a lépcsővel ahol az előbb osontam. Teraszra nyíló medencés résszel találtam szembe magam. Mellet nyílt még egy szoba. Jobbra volt egy bár! Mögötte egy nagy hűtőszekrény. Rengeteg bor volt benne, az ország minden tájáról. Szinte minden évből! Pult alatt pedig egy bontott, üres üveget találtam két pohárral. Mikor közelebb lépve, megfogtam az egyik poharat teljesen lefagytam! Volt egy kicsi az alján ami nem volt odaszáradva. Ami azt jelenti hogy amitől féltem, megtörtént! Nem csak én vagyok a házban.

Nem túloztam, ha azt mondom megállt a szívem is. Hideg zuhanyként ért a felfedezés! Pont úgy mint amikor még egy fürdőt találtam. Csak egy bökkenő volt, a kád nem volt üres. Tele volt vízzel! Remegő lábbakkal és össze szűkült  gyomorral léptem közelebb. A kezem remegett mikor bele nyúltam a vízbe, hogy meg állapítsak valamit ami nyilván való. Még langyos volt! Tehát bárki is az még itt van. A házban! Nagyot kellet nyelnem, és amilyen halkan csak tudtam elindultam. Nem tudtam mit tegyek!

Úgy terveztem fogom magam és eltűnök. Legalább is innen biztosan ki. De mikor a lépcsőnél találtam magam. Nem is tudom, már egyáltalán nem! A lábaim mintha külön életet élnének felfele vittek. A következő szintre.

Bizonytalan lépéssel léptem le az utolsó lépcsőfokról. Egy hosszú folyóson találtam magam, tele csukott ajtókkal. Nem hallottam semmit! Talán szerencsére még is csak én vagyok itt és senki más. Épp készültem megkönnyebülve elhagyni a teret, mikor furcsa zajokat hallottam. Úgy rezzentem össze mintha rémisztenének! Erősen szorítottam a bal kezemben lévő pólómat, majd megfordulva bizonytalan lépésekkel elindultam. Zajok mind végig a folyosó végén lévő szobából jöttek! Nem voltam benne biztos, egy percig sem hogy helyes az amit most tenni fogok. Addig még rá nem jöttem hogy a kezem gyorsabb volt. Sokkal gyorsabb annál hogy átgondolhassam mit teszek! Kicsit nyikorgott az ajtó. Vele együtt a nyögések. Mi?? Nyögések?! Igen, határozottan azok voltak. Nos és persze még valami! Az ágy kínjlodó  hanga is elhalt. Halottam valami sugdolózást, nem értettem semmit. Végül feloldódott az éjjeli szekrényen lévő lámpa. A szemeim kitágultak a látottaktól! Egy szőke nő és egy fonatos férfi volt az ágyon.

Fekete hajú aki történetesen a nő lábai között hevert, hasonlóan nagy szemeket meresztet rám. A barna szemei szó szerint rajtam ragadtak! A Nő csak pislogott rám. Te Jó Ég!
- Öhm..... Elnézést, sajnálom, tényleg! Már itt sem vagyok.-az eddigiekhez képest magamat is meglepve, villám sebességgel hagytam ott a még mindig lefagyott párost. Gondosan becsuktam az ajtót magam mögött! Még jobban megszaporázva lépteim igyekeztem eltűnni. Szinte a lépcsőnél jártam, mikor jött az a rész amire most egyáltalán nem voltam vevő.
- Várjon! Hallja, várjon már! Még is hova siet?!-kiáltótt utánam egy mély férfihang.
Még mit nem! Netán várjam is meg?. Hol él ez?? Inkább eltűnök mit sem hogy megvárjam. Menekülve vettem a lépcsőfokokat! Nem csalódtam, az előbbi férfi volt a nyomomba. Most nem meztelenül! Volt rajta alsógatya. Nem álltam meg, mind addig még el nem ejtettem a pólót. Amit mind végig görcsösen szorítottam, az újaim is elfehéredtek. Hirtelen megálltam az utam felénél, még is csak vissza siettem érte. Felkaptam csak akkor döbbentem rá, hogy vészesen közel van. Sietnem kell! Gyors hátra arcot vettem és rohantam. Hátam mögül jövő hangra, épp hogy hátra sandítottam!
- VIGYÁZZON!!!- kiáltott fel. Én viszont a kiáltással egy időben szédültem meg, a nagy ütéstől ami a fejemet érte. Nem tudtam azt se hol vagyok olyan sötét lett hirtelen. Útóljára gyorsan közeledő léptek zaját hallottam, aztán azt sem.