Homlokát ráncolva, lázasan töprengett, hogyan szöktethetné meg Ana-t. Hátranézett, és látta, hogy a kislány békésen szunyókál. Ha szerencsém van, tűnődött, még alszik egy-két óráig, elvégre nemrég evett, és olyan nyugodt kisbaba. Hát ennyi volt,vége szomorodott el Lina. Nem halogathatom tovább a búcsút, hiszen minél tovább maradok, annál nehezebb lesz elválnom Tomtól... Tom, ha tudnád, mennyire szeretlek! De el kell hagyjalak, mert ha késlekedem, nemcsak téged veszítelek el, hanem Ana-t is.
Tudta, hogy a gyerek érdekében meg kell tennie, ha mégoly fájdalmas is...
Amikor Tom megállt Mrs. Mason háza előtt, és kiszállt a kocsiból, hogy a lánynak kinyissa az ajtót, Lina villámgyorsan átült a vezetőülésre, és elfordította az indítókulcsot. A motor felbőgött, az autó rakéta sebességgel lőtt ki.
Tom elképedve, tehetetlenül bámult utána, ezt Lina még jól látta a visszapillantó tükörben. Vajon mit gondolhat most róla a férfi? Biztosan végtelenül csalódott, és aggódik értünk. Persze, csak addig, míg nem beszél Richard Tremaine-nel, mert ha kiderül, hogy becsaptam, hazudtam neki, akkor valószínűleg meggyűlöl majd. Lina csaknem elsírta magát, de aztán rájött, hogy mostantól fogva, egyedül ő a felelős Ana-ért és elfolytotta könnyeit. Sírni később is ráérek, rázta meg a fejét. Most az útra kell figyelnem, nem tehetem kockára a kicsi testi épségét. Egy útjelző táblához ért, amely mutatta merre felé van Berlin. Lina csaknem ösztönösen arra kanyarodott, ám a következő pillanatban rádöbbent, hogy Tremaine és Noland számára gyerekjáték lesz kideríteni a címét. Istenem, hová is mehetnék? - törte a fejét kétségbeesetten. Megvan! A nővérem, Ashlinn és Michelle (Michelle = Misel - azért írtam le, mert ezt többféle képpen lehet ejteni..) is elérhető távolságra lakik innen, és mindketten egyedül élnek! Rövid töprengés után Lina Wolfsburg felé vette az irányt, a mostohanővéréhez. Édestestvér ide vagy oda, mégis kedves, melegszívű Michelle állt hozzá a legközelebb. Ana szerencsére végigaludta az utat, csak Wolfsburg határában ébredt fel és kezdett nyöszörögni. Mire azonban Lina a Dieselstraße 25. házához ért, a kicsi már teli torokból bömbölt.
- Jó jó, mindjárt megkapod a cumisüvegedet, kicsim! - nyugtatta a babát a lány, miközben a lépcsőn felfelé cipelte Ana-t és a pelenkázótáskát. Becsöngetett és az ajtó végre kinyílt.
- Kicsoda maga? - kérdezte üdvözlés nélkül kissé udvariatlanul Lina.
Végigmérte a magas, jóképű idegent, akit, ki tudja miért vonzó külseje ellenére sem talált rokonszenvesnek. Önkéntelenül is hátrált egy lépést.
- A nevem Steve Schneider, Michelle barátja vagyok - mosolyodott el előzékenyen a férfi. - Én viszont tudom,hogy maga Lina - folytatta. - A nappali közepén lóg magáról egy fénykép.
- És hol van Michelle?
- Mindjárt itt lesz, addig is jöjjön be, kérem! Nem nehéz a csomagja? - azzal elvette Linától a pelenkázótáskát. Ahogy a keze felszabadult, a lány ringatni kedte Ana-t.
- Meg kell etetnem, és tisztába is kéne tennem - pillantott a férfira bocsánatkérően.Gyorsan lefektette a kislányt a kanapéra, előkereste a cumisüveget és a tápszert, majd miután a konyhában elkészítette a babaeledelt, ismét ölbe vette Ana-t.
- Ó, hát te vagy az húgocskám! - Michelle zilált frizurával, éppen hogy csak magára kapott ruhákban jelent meg a nappaliban, s Lina most már biztosra vette, hogy a lehető legrosszabbkor érkezett.
- Borzasztóan sajnálom, hogy így bejelentés nélkül érkeztem, de...
- Jaj, de aranyos baba! -  vette észre Ana-t Michelle. - Honnan van? Csak nem a gyerekkereskedő Nolandtól szerezted Markék számára? Ó, hiszen te távol voltál nem is tudod...
- Mit nem tudok?
- Hát hogy Mark és Marianne időközben örökbe fogadtak 3 gyereket.
- Hiszen ez csodálatos! Michelle én mirdjárt elsírom magam!
Michelle a következő pillanatban odament hozzá, átölelte, és próbálta megvígasztalni.
Észre sem vették, hogy Steve Schneider tapintatosan elhagyja a szobát, csak arra figyeltek fel, mikor a férfi immár csinosan, kifogástalan öltözékben jelent meg újra.
- Michelle, azt hiszem, jobb ha most elmegyek - mondta - a húgodnak szüksége van rád.
- Jaj ne, kérlek, ne menj el Steve!
Ebben a másodpercben felberregett a csengő.
- Megyek megnézem ki az - ajánlkozott Schneider. Lina utána pillantott,és ahogy a bejárati ajtó kinyílt, csaknem felkiáltott megdöbbenésében. A küszöbön egy idősebb, jól öltözött férfi állt egy farmernadrágos fiatalember társaságában.