- Tizenhárom éves korom óta tudom, hogy Richard Tremaine az apám - jelentette ki egykedvűen Tom, igazolva a lány gyanúját. - A nevelőapám idejében felvilágosított mindenről.
- Tehát már évek óta tudja?!
- Pontosan.
- Jörg Kaulitz. - sziszegte indulatosan Noland. - Nemhiába mondtam Richardnak, hogy óvakodjék attól a fickótól...
- Ugyan,ugyan! Azért ne ragadtassa tulzásokba magát!
- Nézze, maga a legjobb barátom fia. Sohasem fogom elfelejteni azt az éjszakát amikor Richard felkeresett, és közölte, hogy a kedvese gyermeket vár.
- Nehéz éjszaka lehetett - jegyezte meg gúnyosan Kaulitz.
- Ahogy mondja... De sajnos az évek során elvesztettem magát szemelől, és azt sem tudtam, hogy megházasodott. Csak amikor a titkárnőm bejelentette, hogy egy bizonyos Tom Kaulitz akar beszélni velem, kaptam hírt magáról annyi év után. A lehető leghamarabb látni akartam önt. Az első találkozásunk óta minden kételyem eloszlott. Tom, maga pont olyan, mint az édesapja volt 20 évvel ezelőtt. Egyszerűen elképesztő a hasonlóság.
Lina óvatosan előrehajolt, hogy bekukucskálhasson a nappaliba, és látta, ahogy Kaulitz fáradtan lerogy a kanapéra. A kisbaba, aki eddig békésen szunyókált, halkan nyöszörögni kezdett.
Aludj édesem, nyomott egy leheletfinom puszit a pufók arcocskára a lány.
- Nem tudom miért, de hiszek magának - sóhajtott fel odabent Tom.
- Nincs rá okom, hogy hazudjak önnek - felelte egyszerűen az ügyvéd. - Ha többet akar tudni a szüleiről, egy későbbi időpontban szivesen állok a rendelkezésére.
- Csak egy szóra még. - állta az útját villámgyorsan Tom. - Tudni szeretném, miért mesélte el nekem mindezt.
- Azért, hogy megértse miért mondtam le a közvetítési díjról. - magyarázta Noland. - Nézze, Tom, hosszú évekig furdalt a lelkiismeret, hogy maga szegényes, méltatlan körülmények közé került. Amikor aztán a felesége elmondta, mennyire vágynak egy gyermekre, elhatároztam, valamit jóváteszek abból, amit 20 évvel ezelőtt maga ellen elkövettünk. Azt szeretném, ha nagyon boldogok lennének -  veregette meg a vállát. Majd eltűnödve folytatta: - Ami azt illeti, többet is tehetnék magáért. Mit szólna, ha megszerveznék egy találkozót az édesapjával? Biztos vagyok benne, hogy Richard nagyon örülne, ha...
- Nem! - rázta meg a fejét Tom. - Nem akarom.
- Nem is sejti, mennyire hasonlít rá! No de mindegy, mindent a maga idejében, nem igaz? Ami pedig a gyereket illeti...
Lina egy hirtelen ötlettől vezérelve belépett a nappaliba. Mindenáron meg akarta akadályozni, hogy Tom visszaadja a kis Ana-t Nolandnak.
- De nicsak, megjött a bájos Lina! - bókolt az ügyvéd. - Éppen azt kezdtem magyarázni a férjének, hogy a gyerekkel még legalább két hétig Shadyside Fallsban kell maradniuk. Míg nincsenek meg a kicsi hivatalos papírjai, nem hagyhatják el a várost.
- Nocsak, miért? - akarta tudni tüstént Kaulitz.
- Mert ezt írja elő egy ősrégi jogszabály, amelyen a mai napig alapul az örökbefogadások rendje - fordította a fejét az ég felé szabadkozva Noland. - Higgyék el, nekem sem nagy öröm,hogy így meg kell kötnöm az örökbe fogadó szülők kezét, de  két hétnél egyszerűen nem megy gyorsabban.
Az ajtóban feltűnt Mrs. Mason, karján jókora tálcát egyensúlyozva, amelyen friss kávé gőzölgött, egy tányéron pedig szépen felhalmozott sütemény illatozott.
- Sajnálom, de nekem most mennem kell - mentegetőzött Noland. - Már késésben vagyok...
És még mielőtt bárki is szólhatott volna valamit, kicsörtetett az ajtón.
- Mindig ez a rohanás... - csóválta meg a fejét Mrs. Mason. - De maguk, kedveskéim, üljenek csak le nyugodtan, és kóstolják meg a süteményemet! Drága jó nagymamám receptje alapján készítettem...
A kis Ana ebben a pillanatban kinyitotta a szemét, és panaszosan felsírt.
- Ó, azt hiszem, éhes - vélte Lina. - Megyek, megetetem, és megnézem nem e kell tisztába tenni.
Karján a babával távozott a szobából.
- Igazán kedves, Mrs. Mason, de most nem kérek sem kávét, sem süteményt - szabadkozott Tom is, így az időhölgy rövidesen egyedül maradt a nappiliban.


*


Kaulitz szótlanul nézte végig, ahogy Lina bepelenkázta a kicsit, és még akkor sem mondott semmit, amikor a lány leült, hogy megetsse Ana-t.