- Tizenhrom ves korom ta tudom, hogy Richard Tremaine az apm - jelentette ki egykedven Tom, igazolva a lny gyanjt. - A nevelapm idejben felvilgostott mindenrl.
- Teht mr vek ta tudja?!
- Pontosan.
- Jrg Kaulitz. - sziszegte indulatosan Noland. - Nemhiba mondtam Richardnak, hogy vakodjk attl a ficktl...
- Ugyan,ugyan! Azrt ne ragadtassa tulzsokba magt!
- Nzze, maga a legjobb bartom fia. Sohasem fogom elfelejteni azt az jszakt amikor Richard felkeresett, s kzlte, hogy a kedvese gyermeket vr.
- Nehz jszaka lehetett - jegyezte meg gnyosan Kaulitz.
- Ahogy mondja... De sajnos az vek sorn elvesztettem magt szemell, s azt sem tudtam, hogy meghzasodott. Csak amikor a titkrnm bejelentette, hogy egy bizonyos Tom Kaulitz akar beszlni velem, kaptam hrt magrl annyi v utn. A lehet leghamarabb ltni akartam nt. Az els tallkozsunk ta minden ktelyem eloszlott. Tom, maga pont olyan, mint az desapja volt 20 vvel ezeltt. Egyszeren elkpeszt a hasonlsg.
Lina vatosan elrehajolt, hogy bekukucsklhasson a nappaliba, s ltta, ahogy Kaulitz fradtan lerogy a kanapra. A kisbaba, aki eddig bksen szunyklt, halkan nyszrgni kezdett.
Aludj desem, nyomott egy leheletfinom puszit a pufk arcocskra a lny.
- Nem tudom mirt, de hiszek magnak - shajtott fel odabent Tom.
- Nincs r okom, hogy hazudjak nnek - felelte egyszeren az gyvd. - Ha tbbet akar tudni a szleirl, egy ksbbi idpontban szivesen llok a rendelkezsre.
- Csak egy szra mg. - llta az tjt villmgyorsan Tom. - Tudni szeretnm, mirt meslte el nekem mindezt.
- Azrt, hogy megrtse mirt mondtam le a kzvettsi djrl. - magyarzta Noland. - Nzze, Tom, hossz vekig furdalt a lelkiismeret, hogy maga szegnyes, mltatlan krlmnyek kz kerlt. Amikor aztn a felesge elmondta, mennyire vgynak egy gyermekre, elhatroztam, valamit jvteszek abbl, amit 20 vvel ezeltt maga ellen elkvettnk. Azt szeretnm, ha nagyon boldogok lennnek - veregette meg a vllt. Majd eltndve folytatta: - Ami azt illeti, tbbet is tehetnk magrt. Mit szlna, ha megszerveznk egy tallkozt az desapjval? Biztos vagyok benne, hogy Richard nagyon rlne, ha...
- Nem! - rzta meg a fejt Tom. - Nem akarom.
- Nem is sejti, mennyire hasonlt r! No de mindegy, mindent a maga idejben, nem igaz? Ami pedig a gyereket illeti...
Lina egy hirtelen tlettl vezrelve belpett a nappaliba. Mindenron meg akarta akadlyozni, hogy Tom visszaadja a kis Ana-t Nolandnak.
- De nicsak, megjtt a bjos Lina! - bkolt az gyvd. - ppen azt kezdtem magyarzni a frjnek, hogy a gyerekkel mg legalbb kt htig Shadyside Fallsban kell maradniuk. Mg nincsenek meg a kicsi hivatalos paprjai, nem hagyhatjk el a vrost.
- Nocsak, mirt? - akarta tudni tstnt Kaulitz.
- Mert ezt rja el egy srgi jogszably, amelyen a mai napig alapul az rkbefogadsok rendje - fordtotta a fejt az g fel szabadkozva Noland. - Higgyk el, nekem sem nagy rm,hogy gy meg kell ktnm az rkbe fogad szlk kezt, de kt htnl egyszeren nem megy gyorsabban.
Az ajtban feltnt Mrs. Mason, karjn jkora tlct egyenslyozva, amelyen friss kv gzlgtt, egy tnyron pedig szpen felhalmozott stemny illatozott.
- Sajnlom, de nekem most mennem kell - mentegetztt Noland. - Mr kssben vagyok...
s mg mieltt brki is szlhatott volna valamit, kicsrtetett az ajtn.
- Mindig ez a rohans... - csvlta meg a fejt Mrs. Mason. - De maguk, kedveskim, ljenek csak le nyugodtan, s kstoljk meg a stemnyemet! Drga j nagymamm receptje alapjn ksztettem...
A kis Ana ebben a pillanatban kinyitotta a szemt, s panaszosan felsrt.
- , azt hiszem, hes - vlte Lina. - Megyek, megetetem, s megnzem nem e kell tisztba tenni.
Karjn a babval tvozott a szobbl.
- Igazn kedves, Mrs. Mason, de most nem krek sem kvt, sem stemnyt - szabadkozott Tom is, gy az idhlgy rvidesen egyedl maradt a nappiliban.
*
Kaulitz sztlanul nzte vgig, ahogy Lina bepelenkzta a kicsit, s mg akkor sem mondott semmit, amikor a lny lelt, hogy megetsse Ana-t.
|