Miután fizettek, mindent bepakoltak a kocsiba, és elindultak hazafelé. Útközben egyetlen szót sem váltottak.
- Gombold ki a blúzod! - utasította a lányt mogorván a férfi, miután felértek a szobájukba.
Lina azt hitte, rosszul hall.
- Hogy mit csináljak? - kérdezte megütközve.
- Gombold ki a blúzodat...! Most mit nézel így rám? Ne aggódj, nem foglak megerőszakolni, csak fel akarom rád szerelni a mikrofont.
- Miért éppen rám? Szereld magadra, és hagyj engem békén!
- Azért rád, mert a melltartódra szinte észrevehetetlenül rá lehet csíptetni, míg az én mellkasomra legfeljebb ráragaszthatnánk - magyarázta túljátszott türelemmel Kaulitz.
Mivel Lina továbbra sem mozdult, Tom odalépett hozzá, és gyakorlott mozdulatokkal gombolni kezdte a blúzát.
- Ne nyúlj hozzám! - ütött a kezére a lány. - Nem akarom...
- Csak semmi pánik kis vadmacska! - a férfi arcára kiült a jól ismert csúfondáros mosoly, amelyet Lina oly utált. - Ígérem, hogy kordában tartom az ösztöneimet. Csupán felerősítem rád ezt a kábelt és már készen is vagyunk.
A lány egő arccal, ámde szótlanul tűrte, hogy Kaulitz megérintse a keblét. A mellbimbója a könnyed érintéstől is megmerevedett, formája átsejlett a fehér melltartón.
Tom még ura volt a cselekedeteinek, a látvány azonban korántsem hagyta hidegen, mint azt mutatta. Mintha villamos áram futott volna át a testén, ahogy a leheletfinom csipkébe burkolt formás keblekhez ért...
A férfi keze megremegett, a mikrofon a melltartóba csúszott. Tom utánanyúlt. Ahogy ujjai megcirógatták a lány mellét, Linát végigborzongatta a vágy. A lány bőrének bársonya, az árulkodón megmerevedő mellbimbó látványa elvette Tom maradék eszét. Ágyéka forrón, felajzottan lüktetett, s a férfi ezúttal szándékosan ismét Lina melltartójába ejtette a mikrofont.
A lány lélegzet - visszafolytva várta, hogy mi lesz.  Kaulitz újra benyúlt a melltartóba, de újjai most már nem a mikrofont, hanem az érzékeny mellbimbót keresték, amely a gyöngéd simogatás hatására egyre izgatottabban meredt fölfelé. Lina testét forróság öntötte el, egész lényét hatalmába kerítette a szenvedély.
Szinte aléltan omlott a férfi karjába, és lehunyta a szemét. A következő pillanatban  a földre hullott a csipkés melltartó, s Tom ajka a kebelre tapadt.
- Gyönyörű vagy, kis vadmacskám! - suttogta Kaulitz vágytól remegő hangon. - Megőrjítesz...
- Tom.. - suttogta vágyakozva a lány.
A férfi felkapta, és óvatosan az ágyra fektette a lányt, majd ő maga is mellé feküdt. Csókjaival borította felhevült arcát, nyakát, és közben szakadatlanul a mellét simogatta, amivel kimondhatatlan gyönyörűséget szerzett Linának.
- Ne, Tom, ezt nem szabad ... - tiltakozott a nő erőtlenül, de rögtön azután szorosan magához húzta "férjét", és keze felfedezőútra indult kisportolt, izmos testén.
Tom vadul rátapadt a lány ajkára. Érezte, hogy már nem sokáig tudja tűrtőztetni magát, bensőjét mindent elemésztő tűz perzselte, vágya kielégültést követelt.
Lina gátlásait feledve odaadón viszonozta a csókot. Nem számított már semmi, csak ők ketten, s ez a soha nem tapasztalt, szenvedélyes lángolás. Azt kívánta, bárcsak örökké tartana ez a perc. Érezni akarta a férfit, forró bőrét, izmainak játékát, ezért lassan kigombolta Tom ingét. Kaulitz közben a szoknya cipzárját kereste, s miután sikerült leküzdenie ezt az akadályt is, keze bebarangolta Lina testének rejtett zugait.
- Tom .. - sóhajtott fel e lány a vágytól elaléltan.
- Megígérem, hogy kordában tartom az ösztöneimet - zihálta a férfi -,de nem tehetek róla, egyszerűen képtelen vagyok ellenállni... - Ezzel a lányra hengeredett, és óvatosan a formás combok közé csúsztatta a lábát. Lina élvezte a ránehezedő izmos test súlyát, mozdulatait. Egyre vadabbul csókolóztak, végül az utolsó ruhadarabok is lekerültek. A férfi óvatosan a lányba hatolt. Az elején kínzóan lassan mozgott a lányba. De a vége felé egyre csak gyorsított a tempóján. Végül egymásba karolva jutottak el a gyönyör országába. Majd a férfi a lány mellé feküdt. Mikor a légzésük is helyre állt, csak akkor vették észre, hogy valaki kopogtat az ajtón.