Mikor a lány benyitott, Tom épp jóízűen beleharapott a félretett szendvicsbe.
- Hm... ez remek - dörmögte elégedetten, és Lina felé nyújtotta a zsömle érintetlen felét. - Nem akarja megkóstolni?
- Ha maga egy adakozó kedvű milliomos, akkor megeszem a kalapomat - jegyezte meg csípősen a lány, és gyorsan kikapta a férfi kezéből a szendvicset. - Nem zavarja, hogy amit olyan jó étvággyal fogyaszt az az én ebédem?
- Maga, kislány, úgysem tudott volna egyedül megbirkóózni egy ilyen hatalmas adaggal. Gondoltam, besegítek...
- Húsz éves dolgozó nő vagyok, legyen szíves, ne nevezzen kislánynak! Egyébként képzelje, azért rendeltem ekkora adagot, mert farkaséhes vagyok. Tegnap alig pár falatot vacsoráztan, ma pedig még semmit sem ettem.
 - Ez a Carey nevű fickó annyira fösvény lenne, hogy még vacsorázni sem vitte el magát? - érdeklődött Tom. - Pedig egy vacsora igazán nem nagy ár egy kellemes éjszaka kedvéért...
A lány fülig pirult.
- Ehhez semmi köze, Mr. Kaulitz! - közölte elutasítóan, a férfi azonban nem hagyta annyiban a dolgot.
- Rémes lehet egy zsugori alak! Arról nem is beszélve, hogy a nővére sem kedveli magát. Ha a helyében lennék, szóba sem állnék ilyen emberekkel.
- Nem vagyok kíváncsi a véleményére! - csattant fel Lina. - A kapcsolatom Matt Carey-vel egyáltalán nem tartozik magára...
- Csak azt nem értem, mit eszik rajta. Talán a pénzére hajt?
- Á, maga szándékosan kiforgatja a szavaimat! - legyintette dühösen Lina.
- Méghogy én? - csodálkozott ártatlan ábrázattal Tom. - Hiszen ez teljesen kézenfekvő! Nyílván maga is egyike azoknak a becsvágyó nőknek, akik az előrejutás érdekében nem haboznak összeállni akár egy olyan impotens alakkal sem,mint Matt Carey.
- Matt nem impotens! Illetve még nem volt alkalmam, hogy meggyőződjem erről...- jött zavarba a lány. - Mégcsak néhány éve ismerem, és...
- Micsoda? - Kaulitz meglepetésében csaknem félrenyelte a szájába tömött falatot. - Már évek óta ismeri, és még egyszer sem feküdt le vele?
Nem sok hiányzott hozzá, hogy Lina jól odamondogasson a férfinak.Ezért csupán csak legyintett egyet. Ugyan miért is mesélném el neki, hogy Carey egyszerűen jó barátom? - próbált lehiggadni. Ugyanúgy félreérti a a kapcsolatunkat, mint az a buta Ann.
- Javaslom a barátjának, sűrgősen kezeltesse magát! - mosolygott Kaulitz. - Ha eddig eszébe se jutott ágyba csalogatni egy ilyen kívánatos nőt, akkor holtbiztos, hogy valami baj van  a férfiasságával.
Lina még senkitől sem kapott ilyen kétértelmű bókot.
- Ezt nem kellett volna... - sütötte le a szemét.
- Igaza van. - ismerte el Tom. - Vegye úgy, hogy nem mondtam semmit. Tudja mit? Beszéljünk inkább Wilson Nolandról!
- A híres ügyvédről? - lepődött meg a lány.
- Én szivemszerint inkább gyerekkereskedőnek hívnám - fintorodott el keserűen a férfi. - Az ügyvéd úr kihasználja a szerencsétlen leányanyák súlyos anyagi gondját, és ráveszi őket, hogy újszülöttjeiket adják el, gyermekre vágyó házaspároknak. De hát minek is mondtam el magának mindezt, hiszen ön ugyanúgy tisztában van a tényekkel, mint én.
- Igen, mostanában dokumentumfilmet készítek az örökbefogadásról. - bólintott lassan Lina. - Adatgyűjtés közben többször is találkoztam Noland nevével.
- Éppen emiatt vagyok itt. - pillantott rá jelentőségteljesen a férfi. - Beszéltem az érintett anyákkal és házaspárokkal, tőük tudtam meg, hogy maga is foglalkozik a témával. Márpedig ha ketten szaglászunk utána, Noland biztosan gyanút fog, és visszahúzódik a csigaházába.Ezért arra szeretném kérni, Lina, hogy hagyja az egészet a csudába. Ha tovább folytatja ezt az elővigyázatlan adatgyűjtést, csak felhívja rám a figyelmet, és akkor lőttek a nyomozásomnak, lehúzhatom a rolót.