Még is mit művelek?! Semmi zűr nem volt eddig az életemben. Aztán jön ez a, ez a?? Azt se tudom mit mondjak rá! Mikor a reggelinél megláttam, akkor nem stimmelt valami. Nem egyszerű ezt bevallani, de még is! Hatással van rám. Nem értem én ezt! Eddig ilyen problémám nem akadt. Most pedig sarokba szorít egy liftben, és-és megcsókol! De ami ennél is rosszabb, én is belementem a játékba.
Ez így nem jó, egyáltalán nem jó! Tennem kell valamit. Ne csókolgasson, ne is érjen hozzám!! Hadlyuk egymást. El kell taszítanom, meg kell próbálnom.
- Ne!-csak ennyit tudtam kimondani. Megpróbáltam nagyobb távolság kialakítani, kettőnk között. Éreztem hogy meg lepődött! Talán azért is sikerül azt az egy rövid szót kimondani. De erősebbnek bizonyult még így is! Nem maradt más megoldás csak egyetlen egy. Eddig még mindig bevált! Remélem most is.
- Ahhhhhh! Uh.-sajnálom Mister mindent tudó! Nem volt más választásom. Elég sikeresnek tűnt! Két perce görnyedhetett ott előttem, a célpontot markolászva. Talán nem kellet volna?.
- Öhm.... Ne haragudjon! Nem állt szándékomban gyenge pontra célozni. De maga Mister Kaulitz! Mért nem ért a szép szóból?-még is csak leguggoltam hozzá. Ezek után biztos nem próbálkozik.
- Remélem örül! Elintézte. Most már biztos nem lesz gyerekem. Örülhetek ha használni tudom!-olyan nagy ázott kutya szemekkel nézet rám. Még én érzem rosszul magam!
- Ne nézzen így rám!-néztem vissza rá zavartan.
- Ezt jóvá kell tennie. Remélem tudja!-az előbb még bele akar halni. Most meg olyan sunyin néz!
- Kötözzem be esetleg. Vagy ami még jobb, sínbe ne tegyem?! Esetleg jegeljük. Nehogy meg gyúlladjon itt nekem. Tudja mit Bill. Rosszabb a testévérnél, sokkal! Hozzád képest egy szent.-elég meglepetten nézet rám. Inkább elnéztem a válla fölött!-Szóval?
- Mond ki még egyszer.-megfogta az állam, maga felé fordított. Nem akartam azokat a szemeket látni! Olyan más leszek. Olyan gyenge!
- Még is mit?- néztem inkább lefele. De megint felemelte a fejem.-Még is miért csinálód ezt.
- Csak mond ki a nevem, megint. Hallani szeretném!-hajolt megint vészesen közel. Nem bírtam tovább, csak arra vágytam hogy megcsókoljon megint! Lehunytam a szemem. Épp hogy csak éreztem a puha ajkait. Megint a fülbemászó hangját halottam.-Kell hogy megérintselek és csókoljalak. Már az első perctől kezdve ezt érzem! Különben belehalok.-lágyan megcsókolt. Ez sem volt hosszú.
- Bill.-súgtam a szájába. Nem tudtam távol lenni tőle. Én voltam az aki közelített.-Ezért biztos a pokolra jutunk. Mert ez nem helyes!
- Akár hova követlek, nem számít Via!-éreztem a hangján, hogy ez nem az igazság. Nem mertem kinyitni a szemem! Ha látnom kellet volna a szemében is ugyan ezt, még jobban fájt volna. Csak megnyugtatás képen mondta. Tudom, és érzem! Így is nagyon fáj. Nem várhatók csodát, ezt én is tudom! Megkel csókolnom.
Ha nem teszem, belehalok!!

Nem tétováztam a nyaka köré csúsztattam a kezeimet. Az egyik kezemmel beletúrtam a hajába. Újaim ahogy elvesztek a fekete puha hajában, lehunyta a szemét és felsóhajtott. Kihasználtam az alkalmat, hogy egy kicsit elnyíltak az ajkai! Először a felső ajkait nyaltam épphogy meg, utána az alsót. Közben az ölébe ültem, amennyire a ruhám engedte. Most az egyszer nem akartam, hogy ez legyen rajtam.
- Ne játszadozz velem!-nyelt kétszer is nagyot.
- Eszemben sincs. Engedelmével most meg csókolom!-ahogy kimondtam, már rá is tapadtam a meleg ajkaira.
A nyelvem mikor összeért az övével, és mikor a nyelvpiercingjeink találkoztak, nem bírtam ki. A szájába nyögtem! Hirtelen olyan meleg lett, szörnyű hőség vett körül!
- Imádom a nyelvpiercinged.-szólalt meg pár millimétere a számtól.

Több szó, sem csók nem eset köztük. A lift elindult! Lent biztosan feltűnt, hogy vagy 15-20 perce hogy meg állt. Nem számítok semmi többre! Ez csak egy nagy tévedés volt. Igen az! Alig hogy Bill megállt a szobájuk ajtaja előtt, a vipera fehérneműben billegette magát az ajtófélfának dőlve. Mielőtt megfordultam hogy vére tényleg egyedül lehessek, szeretem volna elmenekülni. Jó messzire! Bill mint ha mondani akart volna valamit. De talán csak én láttam rosszul! Azt viszont biztos nem hogy csókolgatta ahol érte. Nem ácsorogtam ott tovább, nézni is rossz volt!
Az ágyamban feküdtem a hálóingemben, készültem lefeküdni mikor kopogtak.

Hajnali kettő múlt még is ki ez az elvetemült! A köntösöm kerestem, de persze amikor kellene sehol nem találom. Persze a türelmetlenek nem érnek rá! Így addig kopognak még ki nem nyitod nekik.
- Jövök már.-szólaltam meg morogorván.-Még is mi olyan sűrgös hajnali fél kettőkor??-nyitottam ajtót pufogva de nem néztem fel. Csak bökje ki mit akar, és hagy mennyek aludni.
- Öhm... Szeretnék bocsánatot kérni. Sajnálom hogy..-kezdte a szokásos magyarázatot. Még mint nem!
- Nem tartozik rám hogy mikor du¤gsz a menyaszonyoddal. Csak örülni tudok! Hiszen ezek szerint a farkadnak semmi baja.-mutattam a megsérült testrészére.-Ha most meg bocsájtasz, szeretnék végre aludni.-néztem rá. Hátat fordítottam, csukni akartam be az ajtót, de oda tette a lábát.
- Még is mit akarsz még?-nyitottam ki megint. De meg sem szólat! Hát meg tettem én.-Remélem most már végre kinézelöted magad. Jó Éjt!-csuktam volna megint rá.
-Te most szórakozol velem?-néztem  mérgesen.
Az embert még éjszaka sem hagyják békén. Most töltött el egy fergeteges numerát a viperával, mi kéne még neki?!!

- Szóval? Mit szeretnél?! A vipera nem elég jó az ágyban. Vagy adjak kölcsön egy normális fehérneműt? Mellekkel nem tudok szolgálni! Az-az egy nincs.-tettem szét a kezem.
- Nem is kell. Elég ha így vársz rám! Ennél szebbet még senki nem nyújtott nekem.-tolt be az ajtón, amit be is csapott maga után.-Igaz hogy lefeküdtem Abelinel. De nem élveztem egy percig sem! Csak te jársz a fejemben. Akarlak mindenél jobban édesem! Ezzel jóvá is teheted amit velem tettél a liftben.-indult meg felém. Én csak próbáltam minél gyorsabban felfogni a halottakat. Közben pedig csak hátráltam, az agyam pedig csak kattogót! Most mihez kezdjek??!!