Ennyien?! Persze nagy terem és a szálóda sem kicsi szóval. Bevallóm elsőre meg ijedtem! Kicsit olyan volt mint az első fellépések. Megszeppenve néztem, arra aki mellettem állt Reginah. Rá mindig számíthatok! Ez kiskorunk otta így van. Most is lelkesedést öntött belém, azzal hogy szélesen rám mosolygott. Egy fél percig lefagytam, de szerencsére oda fentről segítséget küldtek!

Alen trappolt felénk, nagy léptekkel.
- Na végre hogy ide értettek!-nézett ránk lesújtva.
- Az én hibám nem...-kaptam a lehetőségen.
- A magyarázatra most nincs idő! Kezdjük végre el.-ragadt karon! Dühös volt talán kissé túlzottan is. Úgy elragadt az unokatestvérem mellől, feleszmélni sem volt időm! Féltem hisz én sem ismerem fele jelenlévőt se. Nem hogy ő! Az egyik kezemben a szoknyám markolásztam. Nem lenne szép még a nagy késés után, óra is bukni! Reginah! Tényleg mi lesz vele? Hátra kaptam a fejem. Kicsit hitetlenkedve néztem! Jól láttam nevetgélve egyből Tom Kaulitz oldalára tévedt. Hát ez meg ?!

Az elkalandozásommal egy  gondolat futott át az agyamon. Mi van ha ezek jobban össze melegednek?? Sőt mi több! A következő elmélyülésemből mikor észbe kapok, nem 150 ember áll majd előttem. Sőt! Azon kapom magam hogy ez a vipera, és a faragatlan vőlegénye családtag. Nem, az nem lehet! Nem bírnám az egész életemet egy vipera fészekben tölteni. Soha!! Talán túl sokáig állhattam ott. Mint aki nem is ezen a világon van. Igen. Biztosan! Az a sok várakozó szemper, egyszóval mindenki. Semmi baj kislány meg csinálód!! Igaz a magán akciódért amit most teszel. Ne szépítsük, meg kapód a fejmosást Alentől! Nem teszed zsebre.
Esünk túl rajta! Elvetem a felém tartott mikrofont és....

- Khm... Elnézést kissé elkalandoztam. Szóval, nem szeretném húzni a szót ezért a lényegre is térnék. Pár napja volt egy fotózásom itt Madridban. Először is szeretném meg köszöni! Jól éreztem magam, és hálás vagyok. Spanyolország nem csak gyönyörű, de az emberek azt hiszem itt a legkedvesebbek!-odaléptem a borítékos asztalhoz. Rajta volt az összeget tartalmazó boríték, amit elvettem.-A menedzserem Alen Odell és én úgy döntötünk árverésre szánjuk a készült képeket. A befolyt összeg saját számlámra menne. Az első komoly pénz, amit én kapnék.- Alen felé néztem, aki mosolyogva húzta ki magát. Most jön az hogy!-Elhatározásra jutottam! A döntésem egyszerű volt. Egy percig sem sajnálom.-láttam ahogy másodpercekre lehervad a mosoly. Alen fel fogta! Itt még nincs vége. Inkább vissza is fordultam! A vendégek csak elgondolkodva néztek és vártak.-Szóval evvel csak arra szernék kilyukadni, nem szándékozom meg tartani ezt az összeget. Sőt ha úgy vesszük, egy percig sem volt az enyém! Mint mondtam ez az ország mesébe illő. Mint tudjuk a mesék fele nem valódi!-letettem a mikrofont, elkezdtem kinyitni a borítékot. Remélem sok van benne! A gyerekek érdekében. Izgatottan nyitottam szét. Ohh, nahát! Letörölhetetlen mosollyal folytatta.-Tehát! Mint minden országban itt is sokan vannak a gazdag és elkényeztetett gyerekek. Sajnálom ha modortalan vagyok. De ez az igazság!-éreztem az égető érzést Alen felől. Lehet megöl még ez, biztos! Muszáj elmondanom.-A külvárosban van egy árvaház.-láttam ahogy sokan ledöbbenek! Rájöttek és megvetést éreztem felőlük, de folytattam.-Látom sokan rájöttek miről beszélek. A gyerekek nem fehérek, sőt feketék! Igen! Azok és? Kérdem én azoktól akik felhorkantak, van maguknak szívük?? Mit éreznek, melegséget vagy jéghideget ott belül? Én melegséget érzek és szívem is van!-tettem a kezem a szívemre.-Aki úgy érzi ez nem helyes az nem ember! Tudják mit?! Felkérem hogy távozzon az aki nem ember. Csak rajta! Aki viszont marad, azért tegye mert neki is fontosan ezek a gyerekek. De még mielőtt bárki is távozna. Had jegyezem meg!-léptem az emberek elé.-Tudják milyen szülök nélkül felnőni? Család nélkül? Amikor elszakítják a testvéred, vagy azt kell nézned hogy éhezik?! Csak nézzenek magukba egy kicsit. Menyi mindent meg kaptak a szüleiktől! Mit kértek cserébe, semmit igaz?! Még sem tudtak sokszor igazán örülni, nem igaz.-nagy levegőt vettem, ezzel együtt a hangom is lejeb tekertem.-Ezeknek a gyerekeknek nincs családjuk, ruháik, játékaik is csak egy kettő. Ilyenek lennénk mink akik segíthetünk nekik? Önzők és magunknak valók? Nem hiszem. A nagy mamám azt mondta nekem, mielőtt meghalt. A gyerekkorunk az őszinte időszak! Nem hiszem hogy itt bárki is rosszat szeretne majd a saját gyerekének. Nem számít hogy ezek után lenéznek-e vagy sem. A borítékban lévő összeg ami 40 millió forint a gyerekeké! További szép estét!

Talán kicsit eltúloztam! Ez a gondolat még előtte felhúzott. Borzalmas még a gondolat is! Egy biztos a saját síromat már meg ástam. Mikor átadtam az összeget tartalmazó borítékot az árvaház üzemeltetőjének,... taps?. Valaki tapsol?!  Elég határozott volt. Először nem láttam senkit! Túl nagy volt a tömeg. De mintha egyre közeledett volna. Igen már látom is!
- Bámulatos volt Vivienen! Gratulálok.-nézet elismerően. Szerintem ennyire nem volt ütős!
- Erico, nagyon örülök. Legalább van valaki aki egyet ért.-mosolyogtam. Talán úgy 10 métere Tom épp a rokonom fűzte még mindig. Aztán Erico mondott valamit, aztán mindenki tapsolt.
- Szabad a ma estéd?-nézet rám kíváncsian.
- Még szabad vagyok.-fogadtam el a felém tartott karját.
- Örülök! Akkor táncoljunk.-intett a már táncoló párok felé.
- Szívesen.-megindultunk. Nem vagyok egy versenytáncos. Talán a mai elszúrásaim során ez menni fog!

Éjfél után végre jött egy lassú szám. Nem bántam elég volt a gyors ide oda táncból. Szeretem volna már lefeküdni! Nagyon is. Reginat és Tomot nem egyszer láttam egymásba gabalyodva, az este folyamán. Szörnyen éreztem magam! Örülnöm kell neki hisz jól érzi magát, annak az önteltnek a bátyával. A gondolat miszerint egy életen át elviselni! Nem egy idő után nem is foglalkoztam vele.  Ott még nem tartunk!

Legalább Bill Kaulitzot nem láttam közzel s távol! Igen Erico a tánc végén meg csókolt.

Nem ért váratlanul. Egyáltalán nem volt őszinte csók! Kedves volt és őszinte. Mocskosnak és szerencsétlenek éreztem volna magam ha elutasítom. Meg tettem de nem voltam boldog, hisz ez nem igazi! Becsapom. Amikor elváltunk, és kinyitottam a szemem jött a következő pofon! Tőlünk 3 métere egy piros ruhás nő állt háttal. A partnere pedig egy fekete hajú, barna szemű nem minden napi stílusú férfi volt! Minket nézet. A szemei pedig szikrákat szórtak, főleg felém. Nincs mit szépíteni! Egyik pofon jön a másik után. Fel kell jutnom végre a szobámba, muszáj.

Erősen meg kellet kapaszkodnom a fém csőbe , hogy ne dőljek el mint egy zsák krumpli. Viszont mikor végleg megálltunk, mielőtt felértünk volna. Tudtam hogy annak a másik személynek van köze a dologhoz, aki be ugrott mellém  a liftbe mielőtt az elindult volna. Nagyon nem stimmelt! Erőt vettem magamon, és kinyitottam a szemem. Újabb pofonként ért az hogy csak én voltam abban a kis légtérben, és az akire ma már végképp nem számítottam.
- Maga... Maga meg mit keres itt?-próbáltam menekülési utat keresni. Ez nem az én napom! Hisz az ajtó közelében sem jártam, na és a gombokról nem is beszélve. Teljesen elzárta a kijáratot. Ez nekem nagyon nem tetszik!
- Tudtommal ez közterület.-lépet egyet felém. Én meg csak még erősebben markoltam a fémet. Mást nem tehettem.-Csak nem fél Miss Paul?!-úgy nézet rám mint ha én lennék a nem normális. Engem nem versz át! Csak tűnj el!!
- Csak mondja meg végre hogy mit akar!-még mindig közelített.-Ne jöjjön közelebb! Inkább csak szívódjon fel.-néztem mérgesen. De eszébe sem volt eltűnni! Ez nagyon nem tetszett.
- Most nem menekülsz szépségem!-még az a magabiztos mosoly.
- Ha hozzám mer érni Mister Kaulitz akkor sikítok.-sziszegtem.
- Csak rajta! Engem nem zavar.-nem volt menekvés se jobbra se barra.-Milyen volt mikor az a bájgúnár megcsókolta? Nem élvezte igaz?!-Na persze.
- Semmi köze hozzá. De ha ettől jobban alszik, nekem jó volt.-kicsit előrébb hajoltam, és határozottan mosolyogva hozzá tettem.-Nagyon is élveztem!
- Hazudik! Nem kell hogy hálálkodjon.-a bal kezét az arcomhoz emelte és a hüvelyk úját végig húzta először az alsó, majd a felső ajkamon is. Nagyot kellet nyelnem! Reméltem nem látszik hogy menyire jó érzés öntött el.-Majd én meg mutatom hogy csókol egy olyan férfi, aki oda van érted hercegnőm!-felébredni sem volt időm. A puha, még is nedves ajkait éreztem az enyémeken. Először csak apró puszikat adott! Aztán mikor érezte hogy nem tiltakozom, az egyik kezével az arcomat simogatta a másik a derekam körré kúszott. Határozottan magához rántott! Annyira meg lepődtem hogy az ajkaim elváltak, ő pedig ezt egyből kihasználta. Nem akartam az eszem tiltakozott és a kezem is! Egyáltalán nem bírtam eltaszítani. Gyengédebb de határozott csókjai meg törtek és vissza csókoltam. Éreztem hogy mosolyog! Én meg csak még jobban szorítottam magamhoz,  a zakójánál fogva. Nem akartam elengedni soha! A pokolban fogunk égni ezért! Hisz menyasszonya van és egyben kapcsolata.