Délután négy óra volt, mikor magamhoz tértem. Félóra múlva a szalonban kell lenem, kiválasztani a partira a ruhát. Szívesen aludtam volna még! Ez a faragatlan alak kikészített. Első látásra teljesen mást éreztem! Mindegy is, jobb előbb megvilágosulni mint utóbb szörnyen nagyot csalódni. Amúgy is mit vitatkozok saját magammal, egy nős férfiról! Legalább is hamarosan.
Inkább kikászálódtam az ágyból, és neki álltam öltözni.

A hajamat felkötöttem a fejem tetejére konyba. A ruha kötőéhez azonos cipő natúr smink, úgy sincs szükség semmi erős dologra. Mobil, a pénztárcám és a barnás színű Gucci táskám. Útra fel!

 Vajon hol lehet Alen?! Kopogtam a szobája ajtaján, de semmi. Elnyelte a föld?! Lenti folyóson haladtam végig, és még mindig sehol semmi. Utolsó lépésként a recepcióhoz léptem! Egy szőke, szálódai egyenruhás nő állt velem szemben. Nem tudtam nem észre venni, hogy hosszasan nézegetett. Inkább úgy csináltam, mint aki észre sem vette!

- Elnézést! Nem hagyott itt üzenetet egy Alen Odell nevű férfi?-tettem egyik kezem a pultra, határozottan a szőkeség szemébe néztem.
- Ohh! Igen!-mosolygott teli szájal.-Mister Odell! Azt üzeni a bárban megtalálja.-mutatott jobbra.
- Nagyon köszönöm! További szép napot!-indultam a bár irányába.
- Önnek is Miss Paul kisasszony!-kiáltott még utánam!

Mindenki ott volt! Mondhatnám liba sornak is. Sorba ültek a pult előtt nekem háttal.
A kígyó és az imádott vőlegénye, mint mindig megint egymás szájában matattak!
Alen és David jókat nevetek egy-egy Wissky mellet. Georg sörözgetett Gustav társóságában. Na és Tom! Hát.... ő egy nővel??. Az arcát nem láttam de azt igen, hogy hátulról igen szép akár ki is. Hogy honnan vettem, hogy a repper ruhás férfival van?! Talán hogy elég bizalmasan oda sugdolódzott a partnerének?. Igen határozottan!  Plusz még azok a kicsi, de még is határozott mosolyok.
Nagy levegőt vettem és megindultam feléjük! Azalatt a kb 6-7 méter alatt volt egy két beszólás, a már nem éppen józan felektől. Nem is törődtem vele! Csak határozottan meneteltem a célom felé, és el is értem.

- Khm....-köhintettem egy közepeset! Csak hogy a nagy viccsó tagjai is meg hallják.
Egy emberként fordult hátra mindenki. Aki eddig nevetgélt, azokról is lassan lefagyott a mosoly! Nem túlzok ha azt mondom, szabályosan csak meredtek rám.
- Alen! Azt hiszem, nekünk még ma elkel menünk egy helyre.-fontam össze a melleim előtt a kezem. Mivel nem akaródzott megszólalni, folytattam.-Azt mondtad elmegyünk kiválasztani a ruhát, holnap estére. Vagy talán tévedek?!-kérdeztem egy kicsit dühösen. Igen ugyan is nem az első négy körön lehetett már túl!
- Szerbusz szépségem! Már hiányoltunk a csapatból.-mutatott körbe.
- Hát... ez felettébb figyelmes tőletek. Igazán!- tártam szét a karom.
- Ne mérgelődj Via. Árt a szépségnek!-mutatót végig rajtam.-Bár ez badarság csak rád kell nézni. Egy csiszolatlan gyémánt vagy kedvesem!
- Ha nem bánjátok én elindulnék.-fordultam is sarkon.
- Via! Várj még kérlek!-szólt utánam, határozottan!
- Mi az amire még várnom kéne?!- lépdeltem vissza.
- Nem egyedül mész! Már meg szerveztem. Van egy vendéged.-húzta ki magát mosolyogva.
- Ki lenne az?-léptem még egyet közelebb.
- Ott a bal szélen!-mutatott David irányába.-A szívtiprónk mellet.-bökött a fejével Tom felé. De hisz ott csak az a nő van. Még mindig háttal ül! Meg indultam Tom felé, hogy meg tudjam ki az a titokzatos idegen. Már csak fél méter volt mikor, végre meg fordult! Egyből lefékeztem! A szemeim kitágultak. Egyszerűen ez hihetetlen! De még is, bárki közül felismerném.

- Reginah?!-kérdeztem rá az 100%-os nyilvánvalóra!
- Vivienen! Rég láttalak!-pattant le a bárszékről, és elém lépet.
- Te Jó Ég! Pontosan 2 éve. Nagyon hosszú idő!-néztem végig rajta, nem rejtve a boldogságomat.-Amint látom, lassan csatlakozól hozzám a szakmában.
- Dehogy is! De hiányoztál, szörnyen.-úgy a nyakamba ugrott! A mellettem széken ülő Georg kapott a kezem után.
- Én is örvendek! Ugyan ki mondaná meg hogy, három évvel fiatalabb vagy nálam?.- még mindig jóval erősebb nálam. Kicsit magasabb is!
- Ne haragudj!- engedett el.
- Hát... akkor! Menyünk és nézzünk utána azoknak a ruháknak.-ragadtam kézen.
- Mi?- torpant meg.
- Most meg mi a baj?!-ezt most nem értettem!
- Más is jön??-nézett körül.
- Áhh dehogy is! De nem hagyhatjuk ki a te ruhádat sem.-tudtam még a szemem is meg csillant.
- Hogyan?!-hitetlenkedett.-Nekem is lesz ruhám? Úgy érted én is részfogók venni a partin?.-döbbenete szinte a földet súrolta.
- Hát persze!-ragadtam ismét kézen.-Menyünk!-mutattam az irányt. Félúton még vissza fordultam, a hitetlenkedő arcokhoz!-Majd jövünk ne várjatok.-sandítottam az unokatestvéremre, majd vissza!-Késni fogunk!-tettem még oda nekik játékosan.
Mire észbe kaptak, már ott se voltunk.

Félórát kocsikáztunk, a szalonig. Alen nézet utána, azt mondta itt csodaszép ruhákat találni. Elég híres, sokan megfordulnak itt akik tehetik.
Egy ötvenes éveiben járó hölgy volt bent. Nagyon kedves és segítőkész volt! Reginah ruháját egy óra után kiválasztotta, a szépséges barna hajú rokonom.
Nem csalódtam ismét. Kék ruhát választott. Mindig is imádta a kéket!

Reginah ruhája.

Plusz még egy óra alatt, az egész üzletet felpróbáltam! Valamibe mindig bele kötött. Úgy éreztem ez lehetetlen lesz! Aztán Marien hosszas hümmögés után elszaladt. Gondoltam biztos ő is besokallt! De nem! 10 perc után egy becsomagolt valamivel tért vissza.
- Kedvesem azt hiszem ez lesz a meg felelő!-csomagolta ki, és nem csak én de Reginah is eltátotta a száját.
- Ez....-ámuldoztam. Bárki bármit mond is, ilyen varázslatosat még nem láttam!
- Segítek felvenni! Ez a ruha már egy ideje meg van. De senki nem volt még, eddig aki alkalmas lenne rá. Vagy nagy volt a csontsovány nőkre, semmi alakkal! Vagy sokszor kicsi volt, ezért eltettem. Hát ha lesz valaki aki méltó párja lesz, ennek a szépségnek!-közben be terelgetett az öltörőbe.

Vivienen ruhája.

-Igen, igen!-nézet végig rajtam elismerően, mikor kiléptünk. Össze tette a két kezét mint ha hálát adna, de boldog is közben!-Már akkor tudtam mikor beléptettek! Szinte meg éreztem, hogy bizony gazdájára talál ez a szépség.-mosolygott felém.-Gyönyörű leszel kincsem! Mindketten azok lesztek. Szem nem marad szárazon utánatok!-bólintott elismerően.
- Köszönjük Miss Nenss!-mondtuk egyszerre fülig érő szájjal.
Segítettünk becsomagolni a ruhákat, majd kifizettem. Mikor elindultunk, a bérelésnél akartam voksolni! De ezek után meg engedhetjük magunknak, a mai nap zárása ként. Reginahval egy szobában és egy ágyban aludtunk. Mint a régi szép időkben!