A hotelszobám szekrényében keresgéltem. Mikor felfelé jöttünk, eszembe jutott a kinti medence, még nem is volt alkalmam kiprobálni. Lent csak egy jó dolog ért! Gustav nagyon rendes és figyelmes férfi. Szívesen megismerném jobban! Úgy érzem vele, még nagyon jó barátok lehetnénk.

- Meg is van!-vettem ki a kereset darabot. Felvettem, kiengedtem a hajam. Össze szedtem néhány dolgot egy táskába. Még mielőtt megindulnék kiléptem az erkélyre!
- Szép napunk van ma.-szememmel a lenti szálló vendégeket figyeltem. Annyira elmerültem, talán több perc is eltelhetett. Mint ha valaki kiabálna! Biztos rosszul hallottam. Épp elgondolkodtam!  Vajon Alen hogy  fogja fogadni, hogy holnap este a képekből befolyó pénzösszeget felajánlóm, az egyik itteni árvaház részére. Remélem lesz idő megnézni a gyerekeket is!
- Vivienen!-most már biztos nem képzelődöm! Valaki az én nevemet kiabálja.
De vajon honnan jön?. Kapkodtam a fejem jobbra-balra! Valaki megérintette a vállam. Ijedtemben úgy meg ugrottam, mint ha tűt szúrtak volna a fenekembe!

- Gustav??.-néztem hátra megnyugodva.
- Ne haragudj hogy megilyeztettelek!-fogta meg a karom bocsánatkérő arccal.
- Semmi baj, nem haragszom egyáltalán. Csak váratlanul ért!-fújtam ki a levegőt.
- A srácokkal kint vagyunk már egy ideje.-mutatott hátra a válla fölött.
- Oh.... már látom.-tényleg ők is kint vannak! Észre sem vettem. Az egész brigád kint henyél, vagy is most árgus szemekkel minket néznek!-Épp hozzád indultam. Gondoltam lemehetnénk a medencéhez! Elég sokan vannak lent.-mutattam az erkély szélénél lefelé.
- Ez remek ötlet! Szívesen veled tartok.-mosolygott rám. Lehet csendes és nem mindig beszédes! Alen ezt mondta nekem. Érzem jó ember! Efelől semmi kétség.
- Ennek nagyon örülök.-mosolyodtam én is!-A folyóson megvárlak.-indultam vissza. De az égiek úgy tűnik, nem szerették volna így!
- Lementek a medencéhez?-halottam azt a vékony hangot. Pedig már a kezem a kilincsen volt! Istenem mért?? A mérges kígyó megint a nyakamon lesz. Vettem egy nagy levegőt majd lassan, nagyon lassan meg fordultam. Mintha attól eltűnne.
Volt, nincs!! Csak nyugi biztos nem akar lejön, hisz nagyon meleg van.
- De, lemegyünk! Gustav és én biztosan.-erőltettem egy apró mosolyt.
- Az remek. Szólok a fiúknak biztos ők is jönnek!-sarkon fordult és már szalad is a többi kíváncsi szempárhoz. Én csak álltam megsemmisülve, vagy fél másod percig.
Hát ennyi??! Még is csak bírja a meleget a csúszómászója?. A sikeres felismeréssel léptem vissza a szobába, és fogtam meg a táskám.
- Istenem adj erőt.-mondtam alig halhatóan! Kiléptem a lakosztály ajtaján, és bezárva azt megindultam az pokol felé.

Mikor leértünk, mindketten elfoglaltunk egy szabad napozó ágyat. Többiek még akkor álltak neki átöltözni, mikor mi elindultunk. Beszélgetünk a múltról, és a jövő belli tervekről! Megtudtam azt is hogy Gustavnak bizony van egy barátnője is! Már egy éve együtt vannak és a neve Linett. Most csak azért nincs itt mert a szülei külön élnek, már jó ideje. Az édesapja elégé beteg, nála van Northamptonban Angliában. Amikor elárultam hogy nekem nincs senkim, először elképedt.
- Már jó ideje.-tettem hozzá amikor észre vettem hogy neki ez elég hihetetlen!
- De hát... ez hihetetlen! Már mint egyre többet hallani rólad mindenfelé. Sokan örülnének a lehetőségnek!-folytatta biztatóan. Közben a minket figyelő több férfira is rábökőt a fejével.
- Ők csak a látványt figyelik. Egyiket se én érdeklem! Nem is ismernek.-fordultam vissza hozzá.
- Ez minden képen tanulságos, és nehéz is. Hidd el én meg értelek. Azt kell mondjam nem csak gyönyörű vagy de kivételes is! Meg fogod találni azt aki megérdemel. Én hiszek benne és benned is. Hisz néz rám!-mutatott magára.- Már is találtam egy őszinte barátot.
- Köszönöm Gustav!-felültem és megpusziltam az arcát. Kicsit kipirult láttam rajta. De meg nevetettet az őszintesége. Nem kigúnyolni akartam, erről szó sincs! Épp ezért átültem mellé és megfogtam a kezét.- Nekem ez sokat jelen!-néztem a szemébe, tudja komolyan beszélek.

Rendesen telt az idő! Szinte csak úgy szaladt. A többiek a vízben fröcskölték egymást. A két szerelmesről nem is beszélve. Folyton folyvást egymás szájában járkáltak! Amikor már több mint egy és fél órán keresztül ezt kellet néznem, besokalltam. Felvettem a fehér Dior napszemüvegem!

Felállni készültem hogy majd elmegyek inkább a saját lábamon, egy jó koktélért. Addig sem kell tovább őket néznem. Mikor megindultam volna, valaki szabályosan betért elém!

Szinte fél métere sem volt tőlem. Nekem minden esete nagyon közeli volt!
- Szép napot kisasszony!-te jó ég. Nem ő az első aki ma már kezet csókol! De ő volt az egyedüli aki tetőtől, talpig vizes is volt.
- Öhm.... Nagyon örvendek Mister..-néztem a szemébe segítség kérően.
- Erico. Erico Ladislao!-nem sokkal lehet nálam időseb, talán 3 évvel. Kék szemek, rövid haj, nem izmos de nem is elhanyagolt test.
- Ohh.... én -kezdtem bele a bemutatkozásba! Hisz így illik. De úgy látszik felesleges! Nagyon is jól tudja ki vagyok.
- Igen! Miss Vivienen Paulhoz van szerencsém. A világhírű modell! Aki szerintem hagy jegyezem meg, a legszebb hölgy akit valaha láttam.-szóval ismer. Szinte a bőröm alatt érzem, hogy ez a személy nem akár ki lehet!
- Épp a bárhoz indultam. Esetleg velem tart Mister Ladislao?.-vetem le a napszemüveget, elégé illetlenség lenne ha nem tenném.
- Önnel bármikor! Hívjon csak Ericonak.-bólintottam egy határozottat. Megindultunk a bár felé!

Egy Avalon koktélt kértem. Amikor a szoba számlámra akartam íratni Erico nem engedte. Azt mondta ez az ő ajándéka! Leültünk beszélgetni. Az édesapjáé a szálóda, de büszkén jelentette ki hogy egy napon az övé lesz, majd minden. Első beszélgetése szimpatikus volt, de egy kicsit úgy éreztem hatalomra vágyó is.
Negyed óra múlva a barátai elhívták valami nagy parti lesz nem messze! Engem is szeretet volna elcsábítani magukkal. De kitérve a délután 5 órai ruha próbával megmenekültem. Ha azt nézzük nem hazudtam! Ma még tényleg elkel mennem a holnapi partira a ruhát kiválasztani.
Rendeltem még egy koktélt, és vissza mentem a többiekhez!

Mikor vissza értem csak Gustav és Bill volt ott. Épp mind a ketten feküdtek. Meredtek maguk elé, és beszélgettek de mikor megláttak mindketten elhallgattak.
- Zavarok?.-kérdeztem miközben hol az egyikre hol a másikra kaptam a tekintettem.
- Nem! Dehogy is.-nézet Gustav a másik ágyon fekvő, fekete hajú barátjára.
- Mister Kaulitz?-néztem most először mélyen a szemébe.
- Öhm... Nem, dehogy is! Csak nyugodtan.-kapta el a teintettét. Hát... igen reggel én voltam az aki elsőnként szugerált valami más pontot. Csak ne kelljen rá néznem, mert valami furcsát érzek belül mélyen. Nem baj legalább tesz nekem egy szívességet.
- A többiek hova tűntek.-néztem körbe.-Nem rég még mindenki itt volt!-leültem Gustav mellé.
- Mielőtt lelécelt Don Juanal!-szólalt meg Bill. Elég halkan hogy hozzá tegyem, de azért halottam!
- Hogy mondja Mister Kaulitz?!-kérdeztem rá  nyugodtan.
- Ne is figyeljen rám Miss Paul.-szólalt fel flegmán. Ennek meg mi a baja??.
- Tudja mit Mister Kaulitz?!-nézetem felé de ő csak maga elé meredt.-Inkább hadlyuk is!-fordultam én is el.

- Hát akkor én fel is megyek! Ideje egy kicsit lepihennem.-Gustav felállt mellőlem és elindult vissza a hotelbe. De még vissza fordult!-Jók legyetek! Már csak ti ketten vagytok lent.-mosolygott "sunyin". Hát ez meg mit jelentsen??. Mikre észbe kaptam hogy megkérdezem mi folyik itt, eltűnt a szemem elől.
- Nem rossz! Látom még italok terén is jó ízlése van.-ez meg mióta iszogatja az én koktélom?!
- Ezt még is hogy -még a szavamba is vág.
- Kár hogy a férfiak terén nincs ízlése.-jelentette ki diadalittasan!
- Maga, ...... maga a legönteltebb akit valaha is láttam!-hajoltam előrébb hogy az arcába sziszegjem, a nem tetszésemet.
- Tudja hogy maga még mérgesen is elbűvölő?.-hajolt ő is előrébb. 30 centi lehetett köztünk!
- Mért nem megy és nyálakszik tovább, a mérges viperával?-kérdeztem kurtán.
- Ohh.... szóval jól láttam hogy minket figyelt. Ilyen jelzőt még nem is halottam róla.-mosolygott rám teli szájból. Mért nem megy és egy fogreklámba mutogatja.
- Engem nem érdekel a VIPERÁJA Mister Kaulitz ahogy maga sem! Úgy nyálakszanak egymás szájában, ahogy akarnak. De tudja mit boldoggá tenne ha csak úgy felszívódna.-böktem meg a mellkasát a mutató ujjammal.
- Na de kérem Miss Paul a menyasszonyomról beszél.-lecsökkentette a távolságot tizenötre.
- Nem szoktam meg mondani kerek perec! De magának megteszem.-hajoltam én is közelebb. Éreztem az illatát szinte csalogatott még közelebb! De nem, egy ilyen alak meg érdemli hogy kimondjam. Meg is tettem!
- Maga Mister Kaulitz egy segg¤fej! Össze illik ezzel a  mérges fogú viperával. Magukat az égiek is egymásnak szánták. Mind ketten csak megmérgezik az embereket!-felálltam.-Koktélt igya csak meg, még a végén nekem is jut a kígyó mérgéből.-vissza se néztem csak össze szedve a cuccaimat, elindultam hogy végre én is alhasak egyet. Távol mindenkitől.