Reggel mikor felébredtem, bár a szemem még nem nyitottam ki. Legszebb zene csapta meg a fülem! Madarak énekeltek. Elmosolyodtam, a héten ez volt a legszebb reggeli ébresztőm! Nem telefon csörgés. Csak a természet!
- Jó Reggelt nektek is!-mondtam mosolyogva, majd kinyitottam a szemem.-Holnap parti.-folytattam! Szeretek embereket megismerni. Hallgatni a történeteiket, élményeiket, vágyaikat és az álmaikat! De azokat akik a hatalmat, az önzőséget azt  hogy többnek  hiszik magukat, és ezt éreztetik másokkal. Csak mert gazdag és előkelő férjjelöltje vagy férjük van! Engem elborzaszt!! De mint szakmabeli modell nem vághatóm csak úgy bárki képébe, hogy még is hogy tehet ilyet?!
Fáradtan felsóhajtottam, mint mindig mikor ezekre az "emberekre" gondolok.
-Most ne is gondolj rájuk! Ez a reggel túl szép.-közben az órára néztem.-6 óra. Mostanában nem is keltem ilyen korán. Ideje felkelni!-raktam a kezem a korgó hasamra. Elmentem egy zuhanyra és hajat is mostam, és hajat szárítottam.
- Vajon mit kellene kezdenem vele?.-néztem a tükörbe, és vicces de magamat kérdeztem.-Hát jó legyen igazad!-mosolyogva néztem vissza önmagamra, és az első gondolat ami eszembe jutott

- Tökéletes lesz. Mit vegyek fel?.-felálltam és fehérneműben az "ideiglenes" szekrényemhez álltam.-Ma már nem kerülhettem el, a díszes társaságot! Azt hiszem Alen kifejezésénél maradok. A modell szakma, megkívánja az etikettet!-vettem ki a kiszemelt fehér ruhám.-Igen ez jó lesz.-vittem az ágyhoz. Kiválasztottam hozzá a cipőmet, és neki álltam felöltözni.

Össze szedtem a telefonom, és néhány hasznos dolgot, sose tudni. Bele tettem egy táskába, majd megint az órára pillantottam! 5 perc múlva 7 óra. Remek lemegyek, és még békésen elnézelődhetek. A város még csak most kezd éledezni! Számomra ez mindig érdekes. Gyors szemügyre vettem magam a folyosón lévő tükörben majd kiléptem az ajtón. Sehol senki! Szuper végre csak én, és senki más.

A liftben egy 50 éveiben járó házaspárral találkoztam. Nagyon kedvesek voltak meg dicsérték a ruhámat, és engem is! Illedelmesen megköszöntem nekik. Mikor leértünk előre engedtem őket. Alberto ragasztkodott hozzá, hogy felesége után jöjjekek. Elköszöntem tőlük, mert azt mondták náluk egy séta után kezdődik a reggeli. Mikor leültem és kértem a szokásos kávém, megkívántam egy adag rántottát, is így megkértem a pincér hölgyet készíttesen nekem. Legyen szíves!
Mikor a kávám megérkezett szólt hogy a rántottára még várnom kell, 10 percet mert a szakács késet. Láttam hogy szégyenli mindezt. De biztosítottam hogy semmi gond,  tudok várni!
- Valamit addig még hozzatok a kisasszonynak?-kérdezte kicsit feszengve.
- Kérem ne érezze magát rosszul! Nem haragszom.-mosolyogtam biztatóan.
- Igen is kisasszony!- mosolyodott el, és ez tetszett.
- Szólítson csak Vivienenek!-néztem a szemébe kérlelően.
- Rendben. Valamit még hozhatók Vivienen?.-kérdezte.
- Valami mai újságot, ha van nem baj ha spanyol. Nagyon meg köszönöm! A nevét szeretném tudni.-néztem szét nem sokan voltak csak 3-4 asztalnál ültek.
- Azonnal hozom! Aliciának hívnak.
- Köszönöm Alicia!-bólintottam.

Fél nyolc után pár perccel, valaki megállt az asztalnál. Ezzel persze vissza rántott, az ablakon kifelé bámészkodásomból! Már túl voltam a rántottán, és a kávémon is. Épp ejtőztem mielőtt folytatom a reggelizést! A kint elrohanó embereket néztem. Van aki munkába, vagy a családjával rohant, vagy épp nyugodtan sétált. Az iménti éppenséggel egy nyugodt család volt, hármasban sétáltak! Nevettek a fiatal férfi a kislányát vitte, közben szíve választottját átkarolva haladtak. Tudtam ki az felismertem a férfias parfümjét!
- Jó Reggelt hercegnőm!-ő szólalt meg először.
- Neked is Reggelt Alen!-néztem fel rá.
- Hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem én keltelek ma is, mint általában szinte mindig.-mosolyodott el.
- Sajnálom. A madarak gyorsabbak voltak! Egy és fél órával.-néztem mögé.-Foglalj helyet! Ha csak nem vársz valaki mást is.-újra olvasni kezdtem.
- Várni várok, sőt várunk!-húzta ki az egyik széket. Miközben leült és folytatta!-Azt hiszem ők még egy ideig késni fognak!-intet a pincérnek és kikérte a mai nap, első adag kávé adagját.

Nyolc után három perccel, megint meg állt valaki az asztalnál. Épp egy eltűnt kislányról olvastam, a szülei már lassan fél éve hogy keresik! Meghallottam Alen hangját. Tudtam mos már nincs menekvés!
- Jó Reggelt! David!-fogtak kezet.-Gustav!-majd a szőke hajú férfival is.
- Nektek is Jó Reggelt!-vigyorgott Gustav.
- Ő lenne az, akiről annyit hallani itt Európában is?!-lépet felém.
- Igen Ő lenne! De láttam, hogy már az ajtóban állva is kiszúrtad. Nem kellet hogy engem láss.-vigyorogva bólingatott Alen.
- Örülök a találkozásnak! Rengeteget hallottam már kegyedről. Viszont restellem  de látni még nem láttam! De valóban gyönyörű, és kivételes teremtés! David Jost vagyok!-csókolt kezet.
- Engem ért a megtiszteltetés Mister Jost! Végre személyesen is  meg ismerhetem, Alen igaz barátját. Vivienen Paul!-mondtam és közben a háta mögött álló férfit néztem.
- Ohh ő itt az egyik volt bandatagom.-engedte maga elé. Nem sokkal volt magasabb nálam.
- Gustav Schäfer! Kisasszony.-nyújtott kezet.
- Lekötelez Mister Schäfer!-fogadtam a kézfogát.-Kérem foglaljanak helyet.-mutattam az asztalhoz.

Jól elbeszélgetünk! Gustav nagyon rendes és figyelmes. Remek parti, és bár néha szerény engem meg nevetettet! David is kedves és vicces. De ő neki Alenel van mit bepótolni, ezért hagytuk is őket. 10-talán 15 perc telhetett el mikor egy vicces résznél, megállt egy barna és egy fekete afró fonatos férfi. Mind kettő hosszasan engem nézet! A fekete hajú többször is végig mért. A szeme megállapodott egy helyen. Éreztem, és sejtésem is volt min legelteti épp e szemeit! Már épp szólásra nyitottam a szám, hogy lassan leég a bőröm is azon a bizonyos felső részen. De úgy látszik David járatosabb volt ezen a téren.
- Végre hogy még egy rész ide ért!- ironizált, nem tetszését jelezve!
- Ne haragudj Dav! Az a lány tegnap estéről ....-kezdet bele szónoklatba a rapper öltözékű fonatós.
- Kímélj meg minket a részletektől, Tom!-mondta komolyan David.-Főként mert vendégeink is vannak. Miss Pault nem hiszem hogy érdekelné, az ilyesmi!
- Oh sokat hallani nálunk Németországban is, a világ híres gyönyörű modellről. Igazuk van nem csak gyönyörű de elbüvölö is! Georg Listing, szolgálatára!-letérdelt és úgy csókolt kezet.
- Mister Listing, kellemesen csalódtam Önben. Az iménti szemügyre vetése kicsit meg zavart! De részemről a meglepettség!-helyet foglalt mellettem.
- Ön?!-néztem a szemérmetlen felfedezőre.
- Tom vagyok. Tom Kaulitz!-nézet most először a szemembe.
- Kaulitz?! Értem.-kezet nyújtottam, most én először.-Vivienen Paul vagyok!
- Örülök hogy meg ismerhetem, szépségem.-fogta meg a kezem és meg is simította a hüvelyk újával.-Tudja nem láttam még Önhöz hasonlót! Nézze el kérem ha tapintatlan voltam. Csak....-szakították félbe.

Egy kicsit össze rezzentem! Megint az a hang, a tulajdonosát látnom sem kellet! Ez ő már az első rikácsolásnál,  ez a Vipera.
Nem is kellet két perc sem, már a szememmel is láttam! A lesokoló mozdulat csak ezután jött. Szabályosan a nyakamba ugrott! Majdnem elestem vele együtt. Szinte vészjelzőként sípolt a fülem a hangjától. Agyonra dicsérte a ruhám! Azt kívántam bárcsak valaki megmentene tőle! Nem egyedül jött. Lefejtettem magamról és láttam egy fekete hajú valakit, Tom mögött.
- Via hagy mutassam be neked a vőlegényem!-vigyorgott 100 wattosan Abelin!
Te Jó Ég!-gondoltam.-Ki az aki képes leélni az életét egy ilyen mérges fogú csörgő kigyóval! Már most sajnáltam bárki is legyen. Tom leült, én még mindig elgondolkodva néztem a szőkeséget!!

Meg hallottam azt a hangot. Mint a reggeli madár csiripelés, olyan dallamos és lágy volt. Oda kaptam a fejem, az első a amit megláttam, azok a gyönyörű barna szempárok! Életemben először lefagytam, mintha meg állt volna az élet. Nem bírtam levenni a szemem az övéiről!
Közelebb lépet a csillogó szemeivel, még mindig az enyémet figyelve. Mikor megéreztem az illatát úgy éreztem magam mint akit fejbe vágtak. Arra eszméltem fel hogy a kezemért nyúl és kézen csókol! Ha lehetett volna azonnal szénné égek és a szél elsodorta volna a hamut. Ismét nagy csapásként, súgta egy belső hang ő Abelin férje lesz. A férje! Hideg zuhanyként ért a felismerés, a férje. Szed össze magad Via. Itt és most!
- Szóval Ön a szerencsés aki nemsokára feleségének tudhatja, Miss Azzo kisasszonyt?. Gratulálok! Mister ....-néztem rá kérdőn.
- Ohh  Bill! Bill Kaulitz!-mosolygott, biztatásként én is ezt tettem bár kicsit nehéz volt.
- Foglaljanak helyet kérem! Tudomásom szerint mást már nem várunk.-ültem én is vissza Georg mellé.
A háttra levő reggelinél a vipera dolgozott! Minden módon ami nem illetlen ki mutatta hogy a mellette ülő férfi, csak az övé. Nekem már szinte hányingerem volt!
Néha lopva amikor nem figyelt, a mellette ülő boszorka rá néztem. Bill! Gyönyörű férfi! Még ha ezt a szót nem is használjuk, az ellenkező nemre. Ez a szó a megfelelő! Akár hogy is. Észre vettem hogy ő is engem figyel. Mikor össze találkoztak a szemeink, én kaptam el hamarabb a tekintettem! Utána is éreztem hogy még mindig rajtam tartja a szemeit. Én már nem mertem rá nézni az elmúlt 5 perc eseményei. Főként mint amikor fejbe vágnak, és amikor az a jó leső melegséget éreztem, mikor a meleg keze, a bőre és a szája hozzám ért. Nem tudtam másra gondolni! Csak hogy nem szabad, hogy jó érzés öntsön el vele kapcsolatban. Eljegyezte a viperát ő lesz a felesége! Ha ez tette őt szereti a világon a legjobban mint nőt! Biztos Isten is egymásnak teremtette őket.
Igen ez az igazság és ezt jegyezd meg jól kislány!-mondogadttam magamnak.-Csak mint egy barát. Semmi különös érzés! Ne is foglalkozz ezekkel!
Alig vártam hogy vége legyen és fent lehűthessem magam.