Mikor a hotelbe vissza értünk, túl voltam  szinte majdnem 6 óra munkán! De az egyik legszebb része a napnak, egy Olasz specialitásokból álló korai vacsora volt. Alen igazán boldoggá tett ezzel az egy zenés késői de étkezésileg még is korai meghitt egy órával.

A folyóson végig jövet a recepciónál nem volt senki, a liftig is csak pár ember! Érthető volt hisz itt még most zajlik a vacsora. Főnököm jóval előttem járt! Lehet szed valami pluszt?. Ezen már gondolkodtam! De lehet én vagyok lassú??! Szerencsére a lift hívó gombját meg nyomta. Amikor ....?

- Alen szerintem ez te vagy.-néztem rá várakozóan
- Hogy??. Mégis miről beszélsz kislány?!-úgy nézet rám mint aki semmit nem ért! Hát jó akkor, majd így.
- A telefonod. Már kerek egy perce csörög!-sóhajtok fel, és beszállok a csoda járgányba, ami majdnem a szobámba repít!!
- Ohh!!! Vagy úgy.-mosolyog, majd mellém áll.
- Igazán nincs mit.- dőlök a lift falának.
Amikor felvette a telefont végre, láttam az izgalmat és hogy majd kiugrik a bőréből.
Lehunytam a szemem és vártam, hogy végre felérjünk és a szobámban lehessek! Semmi más mára, csak egy jó meleg zuhanyra, majd végül a fináléára. Az ágyamra és a szép álmokra!
- Mit szólnál egy dupla vacsihoz?.-szólalt meg mikor meg állt a lift, én pedig kinyitottam a szemem és kiléptem.
- Köszönöm a meghívást! De elég volt az uttóbi.-Határozott lépésekkel tartottam a szobám felé.
- De hát...-kezdet bele de én is.
- Sajnálom, nekem mára elég!-álltam meg, majd vissza fordultam.
- Davidék itt vannak! Kihagynád az első perceket?-kérdezte.
- Igen.-szóltam vissza határozottan!

- Ugyan hercegnőm! Abelin is ott lesz jó barátnők lesztek ti ketten.-kezdte sorolni mosolyogva! De mikor észrevette, hogy semmi reakciót nem lát rajtam, folytatta.-A fiúk is kíváncsiak már rád. Igaz a vőlegény még nincs itt, reggelre ő is itt lesz.-mondta tapintatosan.
- Diszkrét legyek és nőies? Vagy mondjam meg a véleményem? Őszintén?!-kérdeztem őt nyugodtan. Egyszerűen szerettem volna már lefeküdni, semmi több!
- .....-mivel válasz nem jött, csak egy alig hallható sóhaj. Belekezdtem!
- Nem akarlak meg bántani Alen őszintén. Ismersz engem már annyira, 3 év legalább is azt hiszem, és tudom elég annyira, hogy tudd ilyet nem tennék.-néztem a szemébe. Arrébb álltam hogy más is elférjen, a folyóson mellettem. Fólyatatam!
- Szívesen megismerkedem Daviddel és a fiúkkal. Tudom ez neked fontos, épp ezért mindenképpen. De ne kérj arra, ha nem muszáj. Ne kelljen együtt lennem velük a Vipera fészkében.  Mára főként ne! Elég volt a reggeli esemény, nagyon elég. Jó múlatást Alen.-mosolyogtam rá biztatóan. Egy puszival is meg toldottam! Érezze nincs egyedül de nekem itt a The End mára.-Jó Éjt!-megfordultam  és folytattam az utam, 275-s szobám felé.
- Jó Éjt Via!- hallottam még utolsó szavát , majd bementem.
"Hála az égnek!" dőltem a csukot ajtónak. 2 perc után mikor végre a szívemről legördült egy kisebb de annál nehezebb kő, levetem a cipőm és megindultam a fürdő felé. Nem tudtam sokáig ott állni, 15 perc után a lábaim azt súgták, nem birlyák tovább! Felvettem a köntösöm, az ágyam felé elvettem a pizsamám, és a szélénél felvettem. Befeküdtem majd tapsoltam egyet, közben még meg köszöntem a modern teknikát! 4 és fél perc múlva egy szebb világban jártam!

 Az étkező tele volt, a hotel és a kintről betért vendégekkel. A barna hajú férfi első pillantásra észre vette, régi nagy barátját és a népes társaságot. David Jost a régen látott cimbora, az egyik asztalfőnél foglalt helyet.

- Alen Odell!- hangsúlyozta az említett nevét.Közben kezet fogtak és megölelték egymást!-De régen is láttalak! Mikor is volt?.-intett a kezével hogy foglaljon helyet, az asztal túloldalán vele szemben.
-Már több mint 2 éve.-mosolygott vissza, miközben helyet foglalt.-Nagyon örülök neked Dav.-biccentett.-Remek srácaid vannak még mindig!-Nézet a három fiúra.
- Nehéz volt kikupálni őket. Sőt nem sikerült teljesen. De felnőttek amennyire lehetséges volt!-helyeselt.
- Oh srácok ne haragudjatok! Ilyen iledelmetlen legyek, nem is köszöntem.-állt fel bocsánat kérően. Odalépet az első barna, félhosszú férfihoz.
-Régen találkoztunk egyszer, de bemutatkoznék ismét. Alen Odell vagyok!-nyújtott kezet.

- Georg Listing! Örvengek.-fogatta a kézfogást.
- Örülök! Alen Odell.-fogot kezet egy rövid, szemüveges szőkével.

- Helló! Gustav Schäfer!-mosolygott
- Ő lenne az a híres bajkeverő?! Alen Odell! Sokat olvasni rólad.-ért a fekete fonatoshoz.

- Igen. Legalább is én úgy érzem, én lennék! Tom Kaulitz! Engem ért a megtiszteltetés.-ült vissza.
- Abelin szép estét, és nagyon csinos vagy.-csókolt kezet a szőke nőnek.
- Köszönöm a bókot! Örülök hogy te is csatlakozol a vacsora menethez hozzánk.-patogtadta műkörmeit az asztalon.
Mikor a vacsorát felszolgáló pincérek távoztak. David megszólalt!
- Hol hagytad a szépséges hölgyünket?.-kérdezte körbe tekintve.
- Via ma már nem csatlakozik hozzánk.-szólalt meg szerényen, látva a sok kíváncsi tekintett! Majd folytata.-Az üzeni nagyon sajnálja! Sok volt neki a mai nap. Hosszú volt a fotózás, és egy megbeszélést is beiktattak. Holnap mindenképpen megismerhetitek!-fejezte be mondatát.
- Rendben van, ez érthető!-bólintott bele egyezően.-Nagyon tehetséges és gyönyörű hölgy. Nagy szerencséd van a szakmában! Itt Európában is sokat hallóm vissza az érdemed, és persze az érdemeteket.-mondta biztatóan.
- Hálás vagyok sorsnak! Hálával tartozom a szép dicséretekért is. Köszönöm Dav! Ez megtisztelő mindannyiunknak.-Alen.
- Lehet szégyen, de én még egyszer sem láttam. Tudjátok mással voltam elfoglalva. Menyire szép nő ez a Vivienen Paul?.-nézet körbe az asztalnál Tom. Mindenkitől meg kapta elsőre, a "Benned nem csalódtunk, most sem!"  nézést!
- Tom szerintem esélyed sincs! Én láttam Vivienent, nem egyszer. Ő kivételes nő mind külsőleg, mind belsőleg.-szólalt meg diadalittasan a vele
szemben ülő Georg.
- Ezt még is hogy érted??!-rikant fel Tom.
- Csak úgy érti kaszanova kettő barátunk, hogy kivételes, egyedi.-tette hozzá Gustav.
- Mi??? Én magam is egyedi vagyok! Szép, okos, intel....-sorolta.
- Tom! Azon kivételes nők közzé tartozik, ahol vársz a csodára, ami csak egyszer jön el. Akkor sem minden férfi életében. Ha valakiében történik ilyen, és elszalasztod nem lesz több lehetőség!-bökött a villájával az említett felé Georg!
- Mint amilyen én is ...-újongott Georg mellet a szőke Abelin.
- Vagy nem!!-mormogta alig halhatóan Tom mire Dav az asztal alatt bokán rúgta.
- Hogy ....-szólalt volna meg ismét a szőkeség.
- Tehát Bill a szerencsés vőlegény ezek szerint?! Észre vettem már az elején hogy valaki még hiányzik, a köreinkből nem csak az én szépségem.- nézet a többiekre, mindenkin egy kicsit elidőzve Alen.
- Igen. Ki gondolta volna hogy Bill Kaulitz lesz az első akire már nem tarthatnak igényt mert elkelt.-nézet Dav Abelinre.
- Holnap már itt lesz, az én egyetlenem!-visongott az arcát fogdosva Abelin.-Mindenki tudni fogja, hogy nem vehetik el tőlem, azt már nem.-nézet előre magabiztosan! A szemében megcsillant a gyűlölet.
A vacsora további részében csak az eddigi munkákról volt szó. Nem sokkal kilenc előtt mindenki vissza tért a szobályába. A főtér utcáin is lassan csendesedtek!
Szinte mindenki lezárta a mi napot, és készült a holnapira, egy új nap történéseire.