2012. Január. 11 Szerda
Spanyolország-Madrid
High Tech Nueva Castellana Hotel

Reggel fél 6-kor megszólalt, az ágyam melletti éjjeli szekrényen lévő vezetékes telefon. Az első épp gondolaton "Na ne, Még ne"! Recepcióról jött az ébresztés. Az a nyávogó hang a vonal túl oldaláról!! "Te Jó ég!!" Ha már remekül kezdődött a mai napom, és két perc után észhez tértem valamennyire , akkor esünk túl a lényeges dolgokon. Ez az első napom itt a Spanyolországban, ez a hely gyönyörű!! Tegnap este nem sokat láttam mikor meg érkeztünk. Amit akkor kivetem már hogy ez a hely leírhatatlan. Magamról Vivienen Paul vagyok 21 éves. Aki rendezgeti pályafutásom Alen Odell  35 éves New York-ban él. Egy kezdő divattervezői kiállításon találkoztam vele. Az unokatestvérem Renata két-három megalkotott ruháit segítettem kitenni. Mikor megszólított, és megláttam éreztem hogy elkezdődik valami, ami változásokat okoz malyd az akkor életemben!
Nem tartottam magam különlegesnek, sem szépnek! Egy átlagos lánynak a gimiből, aki csodálja mások álmait és aki később megtisztelve érzi magát, ha egy divat tervező álmát és elképzelését érezheti és láthatja saját magán. Sosem volt problémám azzal hogy túl sovány vagy túl elhízott lennék. Amikor 11 voltam a gimnáziumban meg állapították! Nem növök se nem hízok. A magasságom mai napig is 163 centiméter és 48 kg-m vagyok. Fekete hajam van 17-éves korom óta.
A szüleim a mai napig nem örülnek neki, hogy az eredeti "kivételes szép vörös" hajamat befestettem. Velük együtt az akkori fodrászom sem pártolta a döntésem!
Emlékszem legalább hússzor meg kérdezte "Biztosan ezt akarod?! Most még van választásod." Így élek sötét hajjal kék szemekkel! Az édesapám csak papíron létezik ahogy lehet egy embert megszégyeníteni, az velem meg tette!
Számomra a család az édes anyám és a testvéreim.
Azt hiszem dióhéjban ennyi elég is lesz egyenlőre rólam!

Vannak pontos megérzések? Mert ez a telefon csörgés pontos. Nem néztem ki az csak refleksz szerűen nyúltam érte és felvetem.
- Halló
- Ohh Jó Reggelt szépségem!
- Alen? Már fent vagyok pontos volt az ébresztés. Köszi!
- Igazán semmiség. Tudom hogy számíthatok rád, és betartod amit kérek Via (Viá)!
- 20 perc és kész leszek. Ígérem!
- Tegnap a recepciós hölgy azt mondta, hogy itt isteni a reggeli! Lent találkozunk.
- Rendben.
- Ja és mérem az időt 20 perc nem több!!
- Értettem főnök!
Na persze még mit nem!! Egy percnél többet, na jó talán ketőt, de nem kérek sosem többet. Azért is ott leszek időben, tőlem méregetheti a stopperjén! Szinte magam előtt láttam azt a bájvigyor a képén. Majd én meg mutatom! Kipattantam az ágyból és berohantam a fürdőbe.

Kiadós reggeli frissítésen túlesve vissza mentem a szobámba és megálltam a gardrób előtt.
Egyszerűen öltöztem de divatosan, ahogy a szakma meg kívánja!

A liftben lefelé menet, mosoly kúszott az arcomra! Most az egyszer, nem késem egy percet sem. Mikor leértünk a folyosón végig menve, hihetetlen volt a berendezés, a színek, sok szép hotelben jártam már de ez tényleg káprázatos! Képek és ananász illat terjenget mindenhol.

A reggeliztetőbe érve nem sokan voltak még, észre vettem. Ahogy azt is hogy amint beléptem, mindenki engem nézet! Néhány másod percig megdöbbentem. Vajon miért bámulnak így rám? De alig hogy kigondoltam, egy kedves mély hang vissza rántott a valóságba!
- Buenos días Mis Paul señorita!
- Buenos días señor!
- Azonnal oda kisérem az asztalukhoz Mr. Odell már várja Önt.
- Oh muchas gracias!-bólintottam.
Még jó hogy tanultam spanyolul, is a gimnáziumi szabad időmben.  Az elöbbi meglepődésemnek már nyoma sem volt! Tudom az itteni drága szálódákban, nem várják el a nemzetük anyanyelvének használatát. Ezek az emberek kedvesek és vidámak! Nekem ez megtiszteltetés és egyben öröm. Boldogan lépdeltem utána, és minden rám szegezendő szempár tulajdonosának, küldtem egy mosolyt.